Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-30 / 229. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. szeptember 30. Évfordulókra készül a Sárpilisi Népi Együttes Tolna megye egyik legrégibb és legismertebb csoportja, a Szekszárdi Állami Gazdaság népi együttese megkezdte őszi próbáit. A program már készen áll, s eszerint az elkövetkező két évben két jubileumot akarnak méltóképpen megünnepelni. Legnagyobb gonddal a felszabadulás 20. évfordulójára készülnek. A tervek szerint 19 aktív működéssel eltöltött esztendő műsoraiból állítanak ösz- sze a nevezetes évfordulóra egy csokrot. TJjabb évforduló közelít 1966- ban is. Az együttes ekkor ünnepli [ megalakulásának 20. évfordulóját, j Erre régi elképzeléseiket próbál- ' ják formába önteni: színpadra j visznek egy népijátékot, amelyik elsősorban a sárközi hagyományokban még ma is élő dalokat, táncokat ölelné fel.: A két évforduló felkészülési programjába illeszkednek bele az idei tervek. Igen nagy helyet kapott ebben a megybeli községek felkeresése. Tájolásaik során a népművelési évadban eljutnak többek között I Alsónyékre, Madocsára, Alsónáná- | ra. Tengelicre, Mözsre, Bátára, Kajdacsra és Kölesdre. Hogyan építsék az állomást? Több mint tíz éve hallottunk arról, hogy felújítják a dombóvári vasútállomás felvételi épületét. Különböző okok miatt akkor a nagy jelentőségű munka elmaradt. 1956-ban ismét szóba került az állomás felújítása, sőt 13 millió forint értékű munka elvégzéséről terv is készült. Akikor az ellenforradalmi események miatt maradt el a felújítás. Közben az állomás nem tudja betölteni feladatát. A nagy utasforgalomhoz kicsi a váróterem. A személy pénztárak csak nagy üggyel-bajjal tudják lebonyolítani a hatalmas forgalmat. Az Utasellátó rendkívül rossz körülmények között üzemel. A forgalmi szolgálat helyiségei, távirdai szobái és más forgalombiztonsági berendezések összezsúfoltak. Nehéz körülmények között végzik a dombóvári vasúti csomópont irányítói munkájukat... A MÁV vezérigazgatóságán látják, hogy a helyzeten változtatni kell. Mégpedig sürgősen. Ezért is került napirendre ismételten a dombóvári állomás felújítása. Most is 13—14 milliós összegű felújítási összegről beszélnek. De még senki nem tudja, mikor kezdik el a munkát. Az eredeti tervek szerint az idén 300 ezer forintot Kellett volna elkölteni az építő-vállalatok felvonulására, az építkezés előkészítésére, hogy a jövő év elején teljes kapacitással megkezdhessék a munkát... Most kaptuk a hírt, hogy az állomás felújításából még a jövőben sem lesz semmi, ismét lefújták a múnkát. Ezúttal talán az indokok elfogadhatók, ugyanis felvetődött az a gondolat, hogy minek költsenek a régi. majd száz éves épületre 14 millió forintot, amikor nem sokkal nagyobb összegből teljesen új, korszerű állomási felvételi épületet lehetne készíteni. Az új állomást azután megfelelő helyre lehetne építeni, mert a mostani épület már nem jó helyen áll. A 60 évvel előtti forgalomnak megfelelt az épület elhelyezése, de ma már bővíteni kellene az állomást. A dombóvári állomás vezetői azt javasolják, hogy hagyják még egy-két évig a régi felvételi épületet békében, s fogjanak hozzá az új építéséhez a mosta-, nival párhuzamosan, de mintegy 150 méterrel távolabb. Az új állomás építése sokkal gyorsabb ütemű lehetne, hisz távol a forgatómtól, az építőket semmi nem zavarná, a forgalmat nyugodtan tudnák irányítani, az utasok is zavartalanul közlekedhetnének. hisz semmi nem akadályozná őket. S amikor az új állomás elkészült, akkor rövid két hét alatt le lehetne bontani a régit, és a forgalomnak megnyitni az új. korszerű állomás- épületet... A dombóvári vasutasok érvelése elfogadható, és ésszerűbbnek látszik javaslatuk, mint a mostani régi épület felújítása. Bizonyára a MÁV vezérigazgatóságán is hasonló megfontolások miatt függesztették fel a felújítási munka megkezdésének idejét. — Pj —. FfiDI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkus% László Rajzolta: Zórád Ernő „ MUKÁTOR fp^taS'icbtk.uiS1 hiwege-Ky) — Ugyan, gyerekek — legyintett az ügyvéd úr. — Brabács nem érdekes. Persze, hogy tartja a száját. A Mukátor tevékenysége —, az az érdekes! Akadályozza a folyamatos üzemvitelt, a zökkenésmentes prosperitást. Már néhány ügyfél be is jelentette, hogy kénytelen sztornírozni szállítási megállapodásunkat. Érzékeny, finomlelkű emberek, irtóznak a nyilvános szerepléstől. Végeredményben megértem őket. A mi hivatásunknál nem előnyös, ha meglepetésszerűen felléptetnek a Televízióban. Álláspontjukat tehát megértem, de mindent megteszek ennek az anomáliának megszüntetése érdekében. Annál is inkább, mert informátoraim közölték, hogy Brabácsot is a Mukátor buktatta le, likvidálására tehát kétszeres erkölcsi indítékkal rendelkezünk. — Az nagyon fontos — helyeselt a stuccoltbajúszú. — Az erkölcsi indíték. Anélkül semmihez sem kezdhetünk. Az orkánkabátos elgondolkozva simította végig a homlokát. — Nekem Brabács panaszkodott a lebukása előtt — szólalt meg hirtelen. — Talán egy hónapja lehet. A legutóbbi termelési értekezletükön nekitámadt valami vén szivar a bérelszámolóból. Tőle kérte számon a leltárhiányt. Szerencsére olyan gorombán kezdte felszólalását, hogy a kulturált hangnemre felettébb kényes Gosztola igazgató kivezettette a teremből. Aztán fegyelmi úton eltávolították az üzemből... Várjatok csak... Mindjárt eszembe jut a neve is..; Hókai! Ez az! Hókai... Most már egész biztosan emlékszem. Ezt a nevet említette Brabács, a vele történt sajnálatos balesetet megelőzően... Öreg nyugdíjas. Csak félnapokra járt be dolgozni. — Fizetünk, tündérke — kocog- tatta meg zöld köves gyűrűjével az asztalka márványlapját az ügyvéd úr. — Három dupla, három konyak... Hagyja csak, a többi a magáé. — Mi a terved? — érdeklődött az utcán a stuccoltbajúszú. — Ezzel ne törődj édes gyerme- ^ kém — veregette hátba joviálisán la főnök. — Én most megszei-zek 'néhány közelebbi adatot erről a LHókai nevezetű, felettébb rokon- 1 szén vés bácsiról. Te gondoskodj Larról, hogy a Veréb holnap este *hét órára legyen a szokott hell yen. — A Veréb?! — rebbent meg az orkánkabátos szeme. Megborzongott. Fázósan húzta össze bolyhos sálját a nyakán. Viszonylag ő volt hármójuk között a leggyengébb idegzetű. E pillanatban csikorogva fékezett le előttük a 6-os. A stuccolt és az orkános felszállt, az ügyvéd úr derűsen integetett utánuk. — Tyúkeszű barmok — szögezte le magában elégedetten, amikor a csuklós autóbusz eltűnt a kanyarban. — Még csak fel sem ötlött bennük a gondolat, hogy a Mukátornak nem az elpusztítása, hanem a megszerzése a bombaüzlet! Lássuk csak... Legelőször is betelefonálok a Műanyag-étkészletek Gyárába, mit tudnak ott az öregről. Holnap terepszemlét tartok a lakásán, és ha minden klappol, akkor rászabadítom a Verebet. Az az érzésem, hogy ezt az egész akciót egyéni számlára bonyolítom le. Ha beüt, felszámolom a kócerájt. Hiába, sem amerikai stílus, sem nagyvonalúság sem képzelőerő nincs ezekben a szerencsétlenekben. Nem látják meg a kincset az orruk előtt. INFORMÁLÓDÁS — AZ ÜZLETI ÉLET ALAPJA Tudta a nevet, Hókai, és ismerte utolsó munkahelyét. E két adat alapján gyerekjátéknak tűnt fel a lakcím kinyomozása. Az ügyvéd úr a telefonkönyvben ilyen nevű előfizetőt nem talált, felhívta hát az üzem személyzeti osztályát. _ — Személyzeti osztály? Jónapot kívánok. Itt az Állami Könyvterjesztőtől Szikora Jenő. Dolgozik önöknél egy Hókai nevezetű kartárs? — Csak dolgozott. — Kérem, a lakáscíme után érdeklődünk. Hetvennégy forint könyvtartozása van, és az esedékes részletet nem fizette ki. — Sajnálom, telefonon keresztül nem adunk ki semmilyen adatot. Szíveskedjék hivatalos formában, levél útján juttatni el hozzánk a kérését. Nyolc napon belül válaszolunk... Klaccs! Újabb tárcsázás. — Munkaügyi osztály? Itt a Hőerő Közlőmű. Néhány adatot szeretnék Hókai nevű volt alkalmazottjukról, aki nálunk nyugdíjas munkára jelentkezett... Értem, majd a személyzeti osztályhoz fordulunk... Igen, levélben. Klaccs! Újabb tárcsázás. Az ügyvéd úr taktikát változtat. — Bérelszámolás? Drága kartársnő, csókolom a kezeit, engedje meg, hogy ismeretlenül is egy privát dologban kérjem a segítségét. Nagyon kedves, előre is köszönöm... Kovács János vagyok* a Nefelejts utcai fodrászat vezetője. Most kaptam egy névtelen levelet, hogy megcsal a feleségem és a szeretőjével, egy Hókai nevű nyugdíjas lakásán randevúzik, és ez az illető az önök gyárában, a bérelszámolási osztályon dolgozik, vagy dolgozott... Könyörgöm, közölje a címét, hadd rohanok oda és vágom őket miszlikekbe... Várok, hogyne várnék... Köszönöm, írom: Hókai Felicián, Ko- killa utca hét, első emelet... Nem, a további személyi adatai nem érdekelnek. Csak azt a bestiát akarom tetten érni a csábítójával. Igen, Nefelejts utcai fodrászat... Hogyne, önnek bármikor, soron kívül... Príma, külföldi fixatár- jeink vannak... Ha éppen nem lennék bent, csak tessék rám hivatkozni, elsőrendű kiszolgálásban lesz része. Még egyszer köszönöm. Klaccs! Félóra múlva jól öltözött, megnyerő külsejű férfi csengetett be Hókai Felicián lakásába. A házigazda nyitott ajtót, lábánál ott ténfergett a tacskó. — Kobai mérnök — mutatkozott be a látogató. — A Házkeze- lőségi Főellenőri Kirendeltségről. — Szíves engedelmével a bérlemény állagát tekinteném meg, különös tekintettel a fűtési szezon előkészületeire. — Végre maguk is felébredtek — dörmögte az öregúr és utat engedett az ügyvédnek. — Kérem, a mi házmesterünk lopja a szenet. Ez a zord igazság. Az elmúlt télen is lopta, és tavalyelőtt is. Ez egy chicagói gengszter, egy A1 Capone, egy Diliinger! Kötelet érdemelne, nem kapupénzt. — A radiátorcsapok rendben vannak? — kérdezte a jövevény, és feleletet sem várva, belépett a szobába. Gyors pillantással felmérte a terepet. A rengeteg elektrotechnikai műszer megerősítette gyanúját s amikor a vaslábazaton álló, két képcsöves monstrumot is észrevette a sarokban, már mindent tudott. — Rádiószerelőnek tetszik lenni? — kérdezte közömbösen, és míg a fűtőtest elzáró-szerkezetét csavargatta, kinézett az ablakon át, a Clark Ádám tér túlsó oldalára. Elégedetten állapította meg, hogy valami cukrászda hatalmas portálja villog ottan. folytatjuk) ER/GGY, LEGÉNY, Tl|) SZAPORÁN, p£* f DARUSZORU Jj PARIPÁN, M GERGELYEDHEZ' ALIG FÉLÓRA MÚLVÁN KFT LOVAS VÁGTÁT A' KASTÉLVBÓL.AZ EGYIK LOVON KETTEN IS ÜLNEK : GERGELY E5 ÉVA. j I
