Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-03 / 206. szám
ÍS64. szeptember S TOLNA MFGYFI NFPLJSAG A termelők és fogyasztók érdekeit egyaránt szemünk előtt tartjuk Beszélgetés Szirmai Jenő elvtárssal, a SZŐ VOSZ elnökével a gyümölcs- és zöldség felvásárlásról Az építőipar már készül a télre Mintegy 4OOO jövő évi lakú* építését kesdték meg A Központi Sajtószolgálat tudósítója felkereste a SZÖVOSZ elnökét, Szirmai Jenő elvtársat, és kérdéseket tett fel a gyümölcsös zöldségfeivásárlás és -értékesítés időszerű problémáiról. Alábbiakban ismertetjük a kérdéseket,' és Szirmai elvtárs válaszát. Tudósító: Melyek a lakosság idei gyümölcs- és zöldségellátásának tapasztalatai? Szirmai Jenő: Jelenleg csak az első félévi tapasztalatokról beszélhetünk, mert a második félév nagy része még előttünk áll. Hátra van még a szilva, a szőlő, a téli alma, az őszi burgonya és káposzta, stb., tehát a legnagyobb tömegű zöldségfélék, a gyümölcsök felvásárlása. Csak ennek befejezésé után értékelhetjük majd az egész esztendőt. A nyári zöldségtermelés, a kisebb vetésterület és a kedvezőtlenebb időjárás miatt valamivel gyengébb volt a tavalyinál. A zöldborsó, karfiol, nyári káposzta mennyisége kevesebb, ára magasabb volt, mint egy évvel ezelőtt. A terméskiesést olymódon igyekeztünk ellensúlyozni, hogy több cikkből csökkentettük az exportot, és az exportra szánt áru egy részét itthon vittük piacra, hogy ezzel is javítsuk a belső ellátást. Tudósító: Hogyan értékesíthet, ték a termelők a termésüket? Szirmai Jenő: Kedvezőbben, mint 1963-ban, mert sok esetben magasabb árat fizetünk. Nevezetesen a bogyós es csonthéjas gyümölcsök, — az eper, a málna, a meggy, az egres, a cseresznye, a kajszi barack — felvásárlási árát emeltük fel, mert ezek szedése sok kézi munkát igényel. E gyümölcsfajták magasabb fel- vásárlási árát a jövőben is fenn kívánjuk tartani, hogy termesztésük kifizetődő legyen. Amikor egyes zöldségfélék nagy töemegben kerültek a piacra, — paprika, paradicsom, dinnye, — az árak csökkentek, a városi lakosság tehát ezeket már olcsón beszerezheti. Bizonyos zöldségféléket — nyári káposzta, burgonya, sárgarépa, fokhagyma, zöldbab, sóska, csemegeuborka, stb. — korlátlan mennyiségben vettünk át. A jól szervezett zöldségtermelő tsz-ek augusztus elejére már teljesítették bevételi tervük mintegy 80 százalékát, és előreláthatólag az év végéig számottevően túl is teljesítik azt. Tudósító: Helyesnek tartja-e a SZÖVOSZ, hogy a tsz-ek is árusítják közvetlenül a fogyasztóknak termékeiket?' Szirmai Jenő: Az a kívánságunk, hogy a velünk szerződést kötött tsz-ek mind a minőséget, mind a mennyiséget illetően tartsák be a vállalt kötelezettségeiket. Nem tartjuk helyesnek és erkölcsösnek, ha a tsz velünk szerződik, de termése javát a piacon értékesíti, a MÉK-nek viszont másod- és harmadrendű áruját akarja szállítani. Ez sértené a városi dolgozók, de a termelőszövetkezet valódi érdekeit is. Ezt figyelembe véve egyébként mi is egyetértünk azzal, hogy a szerződésben nem szereplő termékeit elárusítóhelyein közvetlenül értékesítse a termelőszövetkezet. A tsz-ek és a házikertek közvetlen gyümölcsértékesítését különösen olyan helyeken tartjuk kívánatosnak — például a Balaton vidékén és egyes nagyvárosokban —, ahol saját bolthálózatunk még nem teljesen kielégítő. Ilyen helyeken, a termelő közvetlen megjelenése a piacon nemcsak megfelelő áruellátást jelent, de kereskedelmi beruházás-tneg- takarítást is. Tudósító: Milyen igényeik vannak a fogyasztóknak és a felvásárlóknak a termelőkkel szemben? Szirmai Jenő: A minőség. A fogyasztó — teljesen jogosan — kiváló minőségű zöldséget és gyümölcsöt óhajt vásárolni. Inkább fizet magasabb árat, de amit megvásárol az legyen kifogástalan. A gyenge minőségű gyümölcs és zöldség gyakran eladhatatlan, tehát ilyent termelni nem kifizetődő sem a tsz-eknek, sem a népgazdaságnak. Manapság csak a jó minőségű áru termelése jövedelmező, mert azért többször annyit fizetünk, mint a silány, harmad- osztályú áruért. Egy kilogramm salátának való uborkáért például 20 fillért, a csemegeuborka kilójáért viszont 4.40 Ft-ot fizetünk. A fogyasztók növekvő igénye a felvásárlás minőségi követelményeinek emelését vonja maga után. A termelőnek érdemes válogatnia, osztályoznia — és nem ömlesztve szállítani az áruját. Sokszor a silány, korcs termék leszedése sem kifizetődő. A selejtes és hullott árut gazdaságosabb takarmányként feletetni, vagy beszántani, mint eladni. Sok a kívánnivaló a kártevők elleni harcban. Ebben az évben a peronoszpóra sok helyen tönkretette az uborkatermést, máshol a mocskospajor károsította, nyomorította a paprikát. A termelőknek sokkal szervezettebben és gondosabban kell harcolniuk a növényi és állati kártevők ellen, mint ebben az évben tették. Tudomásul kell venni azt is, hogy a férges gyümölcs hovatovább eladhatatlanná válik. Tudósító: Tapasztalhatók-e ebben az évben a múlt évihez hasonló felvásárlási és értékesítési nehézségek? Szirmai Jenő: Általában nem. A felvásárlás eddig is simábban folyt le, mint a múlt évben. A jól szervezett termelőszövetkezetek a zöldség- és gyümölcstermesztésben megtalálták a számításaikat, és kedvező jövedelemhez juttatták a tagságukat. Dicséretre méltó azoknak a tsz-eknek a közreműködése, amelyek megfelelő térítés ellenében, saját szállítóeszközeikkel küldik termékeiket a felvásárlóhelvre, vagy a kijelölt piacra. így kevesebb a költség és a veszteség, ugyanakkor a vásárlók is frissebb áruhoz jutnak. Célszerű a tsz-eket elegendő szállítóeszközzel ellátni, mert ez nagy segítséget jelent nekünk és a városi fogyasztóknak I isA felvásárlással kapcsolatos vitákat és nézeteltéréseket persze nem tudtuk még teljesen megszüntetni. Felvásárlóink is követnek el hibát, mint például Szentesen, ahol nem próbálták a termelőkkel idejében megértetni, hogy a paprika tömeges érése után mind a minőségi követelményeket, mind az árakat a piac törvénye módosítja. Néha a tsz- ek vezetői is hibáznak. Lehetséges, hogy a szállítási, raktározási és hűtőtér-hiányosságok egyes terményekből árutorlódásra vezetnek. Reméljük azonban, hogy nem ismétlődik meg a tavalyi eset, amikor nagymennyiségű árut nem tudtunk átvenni és elszállítani. Tudósító: Hogyan fejlesztik a jövőben a felvásárlást és az ellátást? Szirmai JeViő: Ebben az évben Kecskeméten helyeztünk üzembe egy hűtőteres raktárt. Jövőre szeretnénk üzembe helyezni az épülő gyöngyösit és szegedit is. Szándé- j kunkban áll a nagyobb felvásár-1 lási központokban további hűtőteres raktárakat építtetni. Ezzel nagymértékben javíthatjuk áruink minőségét és növelhetjük az exportot is. Változatlanul arra törekszünk, hogy minél jobban elmélyüljön a felvásárló szervek jó kapcsolata a termelő gazdaságokkal. Mindkét félnek azonosak az érdekei és ennek kölcsönös felismerése kifejezésre kell hogy jusson a korrekt, jó viszonyban is. Csak így tudjuk a jövőben még zökkenőmentesebben és magasabb színvonalon biztosítani a zöldség- és gvümölcsellátást. Az utóbbi években sok gondot okozott a tél az építőknek. Ezért az idén nemcsak az őszi hónapokban. hanem mór korábban elkezdték a felkészülést a télre, és egyúttal a jövő évi feladatok megalapozására. Az 1965. évi lakásépítési feladatoknak jelentős részét márismerik az Építésügyi Minisztérium vállalatai. , Az Építésügyi Minisztérium I vállalatai országos viszonylatban mintegy 4000 jövő évi lakás építését kezdték meg. Az új épületek munkálatainak több mint £0 százalékát már elvégezték. A tél kezdetéig hátralévő hónapokban azonban nemcsak az új lakóházak befedését és beüvegezését akarják elvégezni, hanem a fűtőberendezések felszerelését is. Az épületek egy részében már a végleges kazánt, vagy a fűtési hő- központot is felállítják az őszi hónapokban. Az építőgépjavító és -gyártó vállalat dolgozói pedig több száz új fajta hőlégfúvó- beremdezést készítenek, amellyel az átmenetileg kazán nélkül álló épületekben is gondoskodnak a munkahely fűtéséről. (MTI) vwvwvwiww/wwwvw^wwwHWiwwf»M»wzAnflnr/wnwvwwwwwwwi Tarka kendős asszonyok sokasága köti és lombozza a kendert a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet földjén. Közel 300 holdon termeltek kendert az idén a szövetkezetben, s az eddigi becslések szerint a növény 90 százalékát első osztályúként szállítják a furkópusztai kendergyárba. (Túri Mária felvétele.) tUóútá 4mi-gMüJtéAadÁ4 Jk z utasok a délután, néhány perccel hat ja óra előtt érkező vonatot várják a M. szekszárdi vasútállomáson. Tele a peron, bár a naponta beáramló néhány ezer ember jó része már elment az előző vonatokkal. Néhány türelmetlenebb kiáll a sínpárok közé Aszalai Ferenc málházó a poggyászárut készíti elő feladáshoz. Egy olajkályhát. kerékpárt, bútorokat, és más árut... Még egyszer gondosan végigvizsgálja, a szállítási jegy szabályosan rajta van-e mindegyiken. Közben az óráját nézi, és a pontossághoz évtizedeken keresztül hozzászokott emberek méltatlankodásával állapítja meg: — Késik az 5226-os... Ami azt is jelenti, hogy a szokásosnál gyorsabban kell a berakodást elvégeznie, hogy a vonat személyzete ezzel is faragjon valamennyit a késésből. De a méltatlankodás azért is szól. hogy ime, ezúttal is később teheti le a szolgálatot, később ér haza. Az utasoknak fel sem tűnik a málházó kettőzött igyekezete, de nem is tudhatják, hogy annak ezúttal különös oka van. Feri bácsi hosszú szolgálat letételére készül: a vasúton töltött harminchét év utolsó perceit mutatja a szekszárdi állomás órája. A vonat néhány perces késése elég volt ahhoz. hogy visszatérjen a harminchét év. Fiatal legény jelentkezett felvételre 1927. szeptemberében a szekszárdi pályafenntartási főnökségen. majd lépett a krampácsoló pályamunkások sorába. Es éveken keresztül diktálta, hajtotta. használta erejét a pályamunka különös ritmusú zenéje. A mai nemzedék, a gépek korszakában már lassan el is felejti, hogyan zengett, sajátos ütemre a végtelenbe futó sínpár kavicságyán az izmos kezekben lendülő csákányok zenéje. Feri bácsinak most különös szépséggel csendült vissza ez a zene, az elmúlt, és soha vissza nem térő fiatalság zenéje. Mert az szépítette meg a különben nehéz éveket, az életerővel teli fiatalság. Legalább az az egy szép volt, ami enyhítette a sok rosszat. Hogy mi volt az emlékezetes a sok rossz között? A harmincas évek válsága, a nehéz munka, az, hogy sokszor krampácsoltak mellette érettségizett. sőt, diplomás emberek, egyéb kenyérkereset híján. Aztán tizenkét év után lévett előre a vasúti ranglétrán. Szabadegyházán — akkor még Szolgaegyházának hívták — lett váltókezelő. Majd munkahelyet cserélt, visszajött Szekszárdin, és 1943-ban málházó lett. — Nehéz volt, sok volt a szolgálat, valósággal hazajáró lélek voltam. Csak minden negyedik éjszakámat tölthettem otthon. Most, az utóbbi néhány évben lett könnyebb, hogy bevezették a tizenkélórázást. Most, a mai naptól minden éjszaka otthon lehetek, hatvan éves fejjel végre ezt is megértem — mondja. — A munka? Fizikailag most sem könnyű, mert a néhány perc alatt, amíg a vonat áll, tíz— húsz mázsányi árut kell ki- és berakni. No, jó, nem egyedül... Volt rá eset kisezerszer, hogy már Decsröl szóltak előre, úgy készüljünk, tizennyolc —húsz mázsa vajat kell kirakni. És hányszor kellett emelgetnünk több mázsás darabokat? Sokszor... — És mi lesz ezután, a nyugdíjazás után? — Kilátásban van egy félműszakos állás. Ha sikerül, akkor továbbra is kapcsolatban maradok a vasúttal. Amúgy sem leszek tőle messze. A kertem vége tán ötven méterre van a szélső 'váltótól... Egy feltett szándékom van; éjjeliőrnek nem megyek el semennyiért. Sok éjszakát nem aludtam a harminchét év alatt, a hátralévőket most már csak pihenéssel szeretném tölteni. — Ki lesz az utód? — Pontosan nem tudom, valószínű, egyik váltókezelő. Annyi biztos, erre a munkára ezer százalékosan megbízható ember kell. Amikor naponta ezres értékek fordulnak meg az ember kezén — sokszor veszünk át ruhatári megőrzésre lezáratlan táskákat, amelyekből egy fillér sem tapadhat meg. Kint. a bogyiszlói útnál kolompol a sorompó. bejár a vonat a harmadik vágányra. Aszalai Feri bácsi nézi az órát; csak négy percet késett a vonat. Csodálatos, hogy ebbe a négy percbe belefért harminchét év... A berakodás megtörtént, a forgalmista felemeli a zöld tárcsát, indul a vonat. A sínek között ott áll Aszalai Ferenc málházó, és tiszteleg. De ez a tisztelgés több, mint a megszokott vasutas-köszöntés. Nem csak a tovarobogó vonatnak szól, hanem a tovarobogó éveknek is. Aztán megfordul, indul befelé, hogy átadja a szolgálatot váltótársának. Schléger Józsefnek. Annyi év után utoljára. Közben dörzsöli a szemét. Nem a korom szökött belé. Bl. I
