Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

~Ki' * / i z eset egész váratlanul tör- tént. Gertner elvtársat, a ’ főnökét egyik óráról a másikra kinevezték a miniszté­riumba és ő, Kelemen Tivadar, teljes tanácstalanságban maradt. Mert ki jön helyette? Szinte összetöppedt azóta. Ha a folyosón találkozott valamelyik kollégával, behúzta a nyakát, és túlságosan nagyot köszönt, mert hátha ő? Olyan váratlan dolgok történnek, . hogy itt már senki sem ismerheti ki magát. Gondo­latban végigsorjázta minden kol­légáját. Volt nap, mikor azt ta­lálta legvalószínűbbnek, hogy Huber lesz az új főnök, Huber és senki más. Mert először is: Huberríek van egy gyerekkori ba­rátja a főigazgatóságon. És ez nem kis dolog. No persze, per­sze, előfordulhat, hogy az a gye­rekkori barát olyan, mint Havas Mihály, aki vele járt a negyedik bébe. És most? Ott ül a Nem­zeti Bankban, és mikor ő azt hitte, hogy itt elbocsátják, — mert mikor nem hitte ő azt —, akkor a füle botját sem mozdí­totta. „Sajnos” — mondta — ;..„most éppen a legrosszabbkor... de másban, bármiben, szívesen állok rendelkezésedre. „És a sze­me... hohó, az a szem nem úgy nézett rá, mint valamikor régen. Hidegen, borzasztó nyugalommal nézett rá, hát persze, miért fájt volna ő. Havasnak, a Micunak, aki már gyerekkorában is önző fráter volt, mindig maga falta be a vajas kenyerét... Hát lehet, hogy ennek a Hu- bernek is ilyen gyerekkori ba­rátja van a főigazgatóságon. De mire így látta a dolgot, Huber- nek már vagy tízszer köszönt előre a folyosón és úgy, hogy a derekát egy kissé meghajtotta, elegánsan megmerevítve, a szája sarkát két oldalt felhúzta, és ami­kor egészen egymás mellé értek, gyorsan féloldalt fordult, hogy helyet adjon neki. És különös, már úgy látta, hogy ez a Huber megváltozott, valahogy méltóság- teljesebb lett. A gondolat, hogy ő lesz a főnök... hát igen, ez ,a gondolat bevonta valami szinte földöntúli tekintéllyel... mikor az­tán az a gondolata támadt H-u- vas Micuval, akkor egyszerre Hu­ber megint olyan kis, nyamvadt fráter lett, mint volt, a- nevetsé­ges, lógó szemzacskóival, a lö­työgős, kitérdelt nadrágjaival... Ekkor meg egyszerűen nem is köszönt'neki, köszön a rossznya­valya. Bosszantotta, hogy eddig is így megtévedt és haragjában, megsemmisítő pillantást vetve rá, mikor elment mellette, azt mondta magában: „fordulj fel a születésnapodon”. De ezután csak nem tudott megnyugodni. A gyomra is ál­landóan égett, sok a sava, ha iz­galom éri, rendetlenkedik... Már pedig senkinek sem lehet közöm­bös, hogy ki lesz a főnök. Akkor éppen a kapuban találkozott Medveczkivel. A forgóajtónál botlottak egymásba, és ő majd­nem belépett előtte, de hirtelen felötlött benne a lehetőség: Med- veczki a főnöki íróasztal mögött! Láz fogta el a gondolatra. Hirte­len félreugrott, és előre engedte Medveczkit, az meg csak bámult rá azzal a nagy, birkaszemével, mintha meg is rántotta volna a vállát, ami azt jelentette: ha te ilyen bolond vagy, hogy en­gem engedsz előre, hát éppen be­mehetek. ö udvariasan tipegett mögötte, és a liftben úgy állt a nagy, • kövér ember mellett, hogy arcát elöntötte valami kissé me­rev, buta vigyorgás. Hát persze, Medvecí'ki lesz... És mikor a lift felért, és az a pimasz Gombos Medveczki előtt lépett ki, ő majd felöklelte a szemével. Még meg­jegyzést is tett rá, igaz, nem biztos, hogy meghallotta: — Mi­csoda arrogáns alak! — ■ így mondta és Medveczkire nézett alázatos gyengédséggel. De az rá­csodálkozott: — Gombos? Á, jó fiú az, anám. ^emfni baj. De azért, .ő, Kelemen, érezte, hogy jólesett Medveczkinek a Le 6<z kedveskedés. Ebédnél is igyeke­zett Medveczki mellé telepedni, csak az a hülye Szabó odaugrott, hogy az az ő helye, Na és, tán kibérelte? De Szabó mégis leült, ő kénytelen volt eggyel arrább helyet foglalni. Ilyenek is ^an­nak, ilyen stréberek. Ez bizto­san már tudja, gondolta ő. De akkor Szabó nekiesett a leveses- tálnak, és kihalászta a húsdara­bokat. Nahát, van képe kienni az egész húst a levesből!... Per­sze, most, Medveczki előtt csak nem köt bele Szabóba, mikor lát­nivaló, hogy közeli barátok... Ki tudja, tán ebből a Szabóból is lesz valami, hajaj, micsoda sze­rencsés ember, ez kifogta, hogy kivel barátkozzék... És akkor egy­szerre az a hülye Szabó kezdte ugratni Medveczkit, hogy eddig csak pohosodtál, híztál fiam, de ebből elég volt, most aztán meg­tanulod a munkát, majd az új góré gondoskodik róla... S ahogy akkor ránézett Med­veczkire, úgy látta, hogy való­ban túlontúl zsíros a tokája, a nagy arca üres és — igen, — mintha ostoba volna. — Mikor kifelé mentek, már olyan dühös volt, hogy szinte félretaszította a liftajtóban, Medveczki még rá is szólt: — Nana apafej, ne olyan tűzzel! Akkor ő rálépett Gom­bos lábára, mert ez meg mindig ott lábatlankodik. ez a savanyú, cingár alak, ezzel a beesett ké­pével. És Gombos meg sem muk­kan, még ő mondja, hogy bo­csánat! Nemhogy kiabálna, ak­kor legalább ő is megmondhat­ná neki... ajaj, de keserves ez a világ, most ez a Medveczki-do- log is..', hát nem elképzelte már, hogy ez a hájgombóc ül bele a főnöki székbe... nevetséges!. És ez a tökfejű Gombos tudta, hogy Medveczki egy nimand, mert fütyült rá, előbb ment be a liftbe és olyan savanyú arccal köszönt, mintha citromot nyelt volna... — Nana, mit tolakszik apám? — mondta ő hirtelen Gombosnak, és azért sem en­gedte előre, pedig az a fél vál­a<z ? lát már odafúrfa Medveczki és ő közé. Mindig rohan a nyava­lyás, mintha a sok lótás-futósért külön prémiumot kapna. Sötét fickó. Igaz, mondják, van va­lami találmánya, de ki tudja, ki­től lopta. Zökkent a lift, és ő jól neki­dőlt Gombosnak, hogy azért se mehessen előbb ki, érezte a so vány könyökét, de ő jól bele­eresztette a magáét a száraz bor dái közé. Egész bizonytalan ke­serűségét belefojtotta a haragba, amivel hátrább taszította ~ Gom­bost. És úgy látszott, Gombos megadta magét, mert bár a hom­lokát összeráncolta, utolsónak lé­pett ki a liftből. Pukkadj meg. gondolta Kelemen, és még a lá­bára is lépett, jól odanyomott egyet neki cipősarokkal, Gom­bos fel is szisszent, mire ő szinte kéjes elégtételt érzett Huberért és Medveczkiért egyszerre. Másnap reggel döbbent csak meg. A folyosón íróasztalt szál­lítottak, a főnök szobájába igye­keztek befordulni. Gombos éppen akkor lépett ki az ajtaján, ka­bátja a vállán, kalapja a kezé­ben. Mikor Szabó beérte, és na­gyot köszönt neki, Kelemen agyá­ban kétségbeejtő világosság gyul­ladt fel: ...De nem, ez nem le­het, nem lehet, hogy Gombos lett a főnök, hiszen ő tegnap a lábá­ra lépett, és jaj! ...Ez soha nem fogja neki megbocsátani... És csak állt ott töppedten, és szinte ösz- szezsugorodva, a feje mintha a vállából nőne ki, alig tudott de­rékból mereven előrehajolni, az arcára felrajzolni azt a buta, kissé megkövült mosolyt, amely­ből már annyit elpazarolt, míg ez a pillanat elérkezett. Gombos pedig nem köszönt vissza! Éppen elakadtak az íróasztallal, és ő odaszólt az embereknek. Kelemen nem értette a szavakat, mert minden figyelmét arra fordította, hogy a szemében megjelenjék az a gyengéd és mégis csodáló kifejezés, amellyel oly meggyő­zően tudott mindenkori főnökére nézni. Balázs Anna LOVÁSZ PÄL: AZ ÚT Az út virágos, tág mezőt karol. Piros pipacs, katáng és mályvarózsa — ezer hullámvirág zöld, lenge tóba — kikandikál a bársony fű alól. A fordulónál ott a sík utat a kis halom merész lejtője várja: bogot köt hosszú, sima szalagára; s a halvány ég egy felhőt sem mutat. Kis tüskebokron tengelic szökell; itt-ott tücsök szól; -s már a nap közel nyilazza lent a vérező határt... S a lankadatlan út tanyát keresve fürgén halad tovább, mert messze, messze az ég alatt már csillagokra lát. GALAMBOSI LÄSZLÖ: EGYEDÜL , Mivé lettél friss-hangú furulyás? Erőtlen élsz. A citera se szól többé örömöd eresze alól, hallgatsz, mint őszi szélcsöndben a sás. Szemed fehérjét konok vérerek szövik, szűkül látásod mezeje, az árnyék benne már-már fekete. Egyedül vagy. Parányi éneket se lelsz sorsodban. Nézd a szárnyadat, a bánat széllökésein szakad, merülsz, az ég madártalan susog, mint repedt-kelyhű hulló lótuszok. KISS DÉNES; Őszi szerelem Már dinnyeillata van a nyárnak! Kurtább a nappal, végtelen az éj — Az alkony kora-délután elér. Már csak a szerelmesek nem fáznak, ha este egytestté forrva járnak. Utcákon árnyék-emléked kísér s vélem: hogy a leheleted a szél és felmelegíti az éjszakámat. Hulló levelek vörhenye fedi arcom, mint a láz kiütései. Lódulnék utánad, hogy megkeressem tenálad magam, mint a megtérők. Már hiányoddal mérem az időt s ősz hajszálakként ragyog fel türelmem. » VERBÁSZI, A VÉSZMADÁR •etten laknak egy két­szobás, komfortos la­kásban. Verbászi János és Koncol Gyula. Társ­bérlők. Békésen élnek egymás mellett, soha egy han­gos szó nincs közöttük. De an­nál több halk, suttogó — egy­más háta mögött. Engem trak- tálnak. Verbászi avval, hogy Koncolt azért hagyta ott a fe­lesége, mert Koncol csak a ha­sát szerette. — Koncol viszont átpasszolja nekem azokat a vészhíreket, amiket Verbászi súg a fülébe, zárt ajtók, le­eresztett rolók mögött. Verbászi tavasz óta nyugdíj­ban van. azóta Koncolnak semmi nyugta nincs. Lesi a barátját, hogy mikor jön meg a munkából — Koncol egy ru­házati boltban eladó —. és már ugrik rá a fülére, újabb és újabb rémhírekkel. Kedvenc témája az idegenforgalom. Aki Nyugatra megy látogatóba azt a határtól kezdve két turista kíséri — „turista, haha” — mondta nekem is Verbászi —, aki Nyugatról jön, a hotelszo­bában titkos mikrofon, a ku­ponok. amikkel fizet a külföldi, mikrofilmsk. a Citadella-borozó meg nem más, mint egy atom­stimuláló — kifejezés Verbászi- tól —. hogy a palik köpjenek. Eljárni Verbászi ellen? Ugyan kérem. Sületlenségeivel először is csak Koncolt macerálja. az meg csak ránéz a nyugdíjas agglegényre és legfeljebb, ha ennyit mond neki: — Mert, hogy maga soha nem volt nős. Attól száradt ki így az agya. Amióta azonban nap-nap után közlik a magyar és a külföldi lapok is a nagy id^genjárást, Verbászival nem lehet bírni. Szedi a sok potya andaxint. de az mind -nem használ. „Majd és megmutatom” — suttogja álladóan, már nem is Koncol­nak, csak úgy önmagának, az orra alatt morogva. Eljött az alkalom, hogy ígé­retét be is válthassa. Szomszédjuk. Garocsa szabó, levelet kapott testvérbátyjától, >Minneapolis-ból. hogy sógor­nője. Missz Mábel, tíz napra Budapestre jön, megismerni a várost, ahol az ő „verinájsz” ro­konai laknak, Ilyen kifejezések­kel volt tele a levél, a Garocsa- fivér negyven éve vándorolt ki, amerikai nőt vett feleségül, en­nek a húga: Mábel, Szegény pesti Garocsáék. Az örömükbe üröm vegyült, hogyan fognak beszélni az amerikai sógornővel. Viszont annál nagyobb volt Verbászi öröme Itt az alkalom egy igazi külföldi, akinek ő majd megmu at ja. hogy a hírek a vasfüggönyön túl. vagyis in­nen. szóval... na. hagyjuk csak... Ragyogó tervet dolgozott ki. Az Ecserin vett egy régi de- tektívregényt. megnézte benne, hogyan öltözik fel egy mester- detektív. Fekete ruhája volt, sőt régi diva'.ú — egyszer vőlegény volt. de visszament a parti —, gombos, magasszárú cipője is volt... csak épp egy kemény ka­lapot vásárolt az Ecserin. Felöltözött. benézett a tü­körbe. Akkurát Sherlock Hol­mes. Sőt. Kicsit megigazítjuk a galambszürke nyakkendőt, mo- solygunk, és eltűnt a mesler­detektív, elegáns, jóképű, idős úr lett Verbászi nyugdíjas kö- römrágó. mintha most érkezeit volna a Thököly úti régi ló­ve rsenypályáról. Sejtik már. minek kellett neki ez a titokzatos külső? Azért, hogy evvel a külsővel, az amerikai vendég árnyékába szegődjék... feltűnés nélkül, il­letve. hogy az amerikai ven­dégnek feltűnjön. így is történt. A Gellért-szálló halijában, ' a galérián, egy oszlop mellé tolt székről figyelte mikor a Ga• rocsa-család dadogva, muto­gatva összeölelkezett a min- neápolisi sógornővel. Missz Má­bel. vagyis Mábel kisasszony — ejtsd Mébl — me szelő-sovány volt. csúnya és öreg. és úgy volt felöltözve mint egy lóido­már a cirkuszban mielőtt még a száma elkezdődik és ledobja magáról a sok bigyót. csengőt, firlefrancot. Garocsáék papa mama. két gyerek inkább szé- gyellték Missz Méblt, mini büsz­kék voltak rá. és a két illendő színházi portya — a Bánk Bán­hoz vitték szegényt és a Fel­nőnek a gyerekekhez — után hagyták a vendéget, nézzen, nézelődjön, szórakozzék egye- / dűl. zavartalanul. Igaz. ennek Mébl is örült, de még jobban Verbászi. az gl- detektív. Most már minden fo­gását, minden ragyogóan kidol­gozott trükkjét bedobhatta, hogy a bigyós. karpereces, sokcsip­kés idegen vegye észre, hogy — követik. A hallban már reggel leste, amint kilépett a hotelből, utána, szerencsére a kisasszony nem s&órta a pénzt, taxira egy­szer se ült, így Verbászi szinte állandóan a nyakán volt. Néha előkapott egy kis noteszt, löipe- ceruzával beírt valamit, néha megcsavarta a kabátgombját, mint egy tárcsát. Missz Mébl ilyenkor hosszabban ránézett, vagyis észrevette, hogy köve­tik. figyelik. Az utolsó napon, amikor Garocsáékhoz ment a vénkisasszony magyaros ebédre, Verbászi — hiszen ő is abban a házban lakott — az ajtóig a sarkában volt, aztán mesteri kanyarral beugrott a lakásába. A reptéren is ott állt a~~ter- raszon. egy másik búcsúzkodó csoportba bebújva de jól látta, hogy a Missz is látji őt. tehát azt. hogy vigyáznak rá kísérik. Verbászi átöltözött újra civil lett és boldog, nem kellett már andaxin. Pár héttel később az egyik újság apróhirdetései között vas­tag betűkkel a következő hír je­lent meg: „Kérem azt az elegáns diszk­rét urat, akinek úgy megtet­szettem. hogy állandóan köve­tett. de megszólítani nem mert, ami nagyon finom tapintatra vall, írjon Miss M. Clintock, 796 Fareholm Ave. Minnaspolis. USA címre. 5? éves leány va­gyok. eddig még nem találtam hozzám iÚő férfit. Kis pénz, na'-" tisztesség. Szívesen köl­töznék abba a gyönyörű or­szágba. ahol rokonaim is él­nek”. Az újsághirdetés megjelenése óta Verbászi nem mozdult ki a szobájából. Ül a roló. a „vas­függönye” mögött. BOROSS ELEMÉR

Next

/
Thumbnails
Contents