Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

~Ki'

* /

i z eset egész váratlanul tör- tént. Gertner elvtársat, a

’ főnökét egyik óráról a másikra kinevezték a minisztériumba és ő, Kelemen Tivadar, teljes tanácstalanságban maradt. Mert ki jön helyette?

Szinte összetöppedt azóta. Ha a folyosón találkozott valamelyik kollégával, behúzta a nyakát, és túlságosan nagyot köszönt, mert hátha ő? Olyan váratlan dolgok történnek, . hogy itt már senki sem ismerheti ki magát. Gondolatban végigsorjázta minden kollégáját. Volt nap, mikor azt találta legvalószínűbbnek, hogy Huber lesz az új főnök, Huber és senki más. Mert először is: Huberríek van egy gyerekkori barátja a főigazgatóságon. És ez nem kis dolog. No persze, persze, előfordulhat, hogy az a gyerekkori barát olyan, mint Havas Mihály, aki vele járt a negyedik bébe. És most? Ott ül a Nemzeti Bankban, és mikor ő azt hitte, hogy itt elbocsátják, — mert mikor nem hitte ő azt —, akkor a füle botját sem mozdította. „Sajnos” — mondta — ;..„most éppen a legrosszabbkor... de másban, bármiben, szívesen állok rendelkezésedre. „És a szeme... hohó, az a szem nem úgy nézett rá, mint valamikor régen. Hidegen, borzasztó nyugalommal nézett rá, hát persze, miért fájt volna ő. Havasnak, a Micunak, aki már gyerekkorában is önző fráter volt, mindig maga falta be a vajas kenyerét...

Hát lehet, hogy ennek a Hu- bernek is ilyen gyerekkori barátja van a főigazgatóságon. De mire így látta a dolgot, Huber- nek már vagy tízszer köszönt előre a folyosón és úgy, hogy a derekát egy kissé meghajtotta, elegánsan megmerevítve, a szája sarkát két oldalt felhúzta, és amikor egészen egymás mellé értek, gyorsan féloldalt fordult, hogy helyet adjon neki. És különös, már úgy látta, hogy ez a Huber megváltozott, valahogy méltóság- teljesebb lett. A gondolat, hogy ő lesz a főnök... hát igen, ez ,a gondolat bevonta valami szinte földöntúli tekintéllyel... mikor aztán az a gondolata támadt H-u- vas Micuval, akkor egyszerre Huber megint olyan kis, nyamvadt fráter lett, mint volt, a- nevetséges, lógó szemzacskóival, a lötyögős, kitérdelt nadrágjaival... Ekkor meg egyszerűen nem is köszönt'neki, köszön a rossznyavalya. Bosszantotta, hogy eddig is így megtévedt és haragjában, megsemmisítő pillantást vetve rá, mikor elment mellette, azt mondta magában: „fordulj fel a születésnapodon”.

De ezután csak nem tudott megnyugodni. A gyomra is állandóan égett, sok a sava, ha izgalom éri, rendetlenkedik... Már pedig senkinek sem lehet közömbös, hogy ki lesz a főnök. Akkor éppen a kapuban találkozott Medveczkivel. A forgóajtónál botlottak egymásba, és ő majdnem belépett előtte, de hirtelen felötlött benne a lehetőség: Med- veczki a főnöki íróasztal mögött! Láz fogta el a gondolatra. Hirtelen félreugrott, és előre engedte Medveczkit, az meg csak bámult rá azzal a nagy, birkaszemével, mintha meg is rántotta volna a vállát, ami azt jelentette: ha te ilyen bolond vagy, hogy engem engedsz előre, hát éppen bemehetek. ö udvariasan tipegett mögötte, és a liftben úgy állt a nagy, • kövér ember mellett, hogy arcát elöntötte valami kissé merev, buta vigyorgás. Hát persze, Medvecí'ki lesz... És mikor a lift felért, és az a pimasz Gombos Medveczki előtt lépett ki, ő majd felöklelte a szemével. Még megjegyzést is tett rá, igaz, nem biztos, hogy meghallotta: — Micsoda arrogáns alak! — ■ így

mondta és Medveczkire nézett alázatos gyengédséggel. De az rácsodálkozott: — Gombos? Á, jó fiú az, anám. ^emfni baj.

De azért, .ő, Kelemen, érezte, hogy jólesett Medveczkinek a

Le 6<z

kedveskedés. Ebédnél is igyekezett Medveczki mellé telepedni, csak az a hülye Szabó odaugrott, hogy az az ő helye, Na és, tán kibérelte? De Szabó mégis leült, ő kénytelen volt eggyel arrább helyet foglalni. Ilyenek is ^annak, ilyen stréberek. Ez biztosan már tudja, gondolta ő. De akkor Szabó nekiesett a leveses- tálnak, és kihalászta a húsdarabokat. Nahát, van képe kienni az egész húst a levesből!... Persze, most, Medveczki előtt csak nem köt bele Szabóba, mikor látnivaló, hogy közeli barátok... Ki tudja, tán ebből a Szabóból is lesz valami, hajaj, micsoda szerencsés ember, ez kifogta, hogy kivel barátkozzék... És akkor egyszerre az a hülye Szabó kezdte ugratni Medveczkit, hogy eddig csak pohosodtál, híztál fiam, de ebből elég volt, most aztán megtanulod a munkát, majd az új góré gondoskodik róla...

S ahogy akkor ránézett Medveczkire, úgy látta, hogy valóban túlontúl zsíros a tokája, a nagy arca üres és — igen, — mintha ostoba volna. — Mikor kifelé mentek, már olyan dühös volt, hogy szinte félretaszította a liftajtóban, Medveczki még rá is szólt: — Nana apafej, ne olyan tűzzel! Akkor ő rálépett Gombos lábára, mert ez meg mindig ott lábatlankodik. ez a savanyú, cingár alak, ezzel a beesett képével. És Gombos meg sem mukkan, még ő mondja, hogy bocsánat! Nemhogy kiabálna, akkor legalább ő is megmondhatná neki... ajaj, de keserves ez a világ, most ez a Medveczki-do- log is..', hát nem elképzelte már, hogy ez a hájgombóc ül bele a főnöki székbe... nevetséges!. És ez a tökfejű Gombos tudta, hogy Medveczki egy nimand, mert fütyült rá, előbb ment be a liftbe és olyan savanyú arccal köszönt, mintha citromot nyelt volna... — Nana, mit tolakszik apám? — mondta ő hirtelen Gombosnak, és azért sem engedte előre, pedig az a fél vála<z ?

lát már odafúrfa Medveczki és ő közé. Mindig rohan a nyavalyás, mintha a sok lótás-futósért külön prémiumot kapna. Sötét fickó. Igaz, mondják, van valami találmánya, de ki tudja, kitől lopta.

Zökkent a lift, és ő jól nekidőlt Gombosnak, hogy azért se mehessen előbb ki, érezte a so vány könyökét, de ő jól beleeresztette a magáét a száraz bor dái közé. Egész bizonytalan keserűségét belefojtotta a haragba, amivel hátrább taszította ~ Gombost. És úgy látszott, Gombos megadta magét, mert bár a homlokát összeráncolta, utolsónak lépett ki a liftből. Pukkadj meg. gondolta Kelemen, és még a lábára is lépett, jól odanyomott egyet neki cipősarokkal, Gombos fel is szisszent, mire ő szinte kéjes elégtételt érzett Huberért és Medveczkiért egyszerre.

Másnap reggel döbbent csak meg. A folyosón íróasztalt szállítottak, a főnök szobájába igyekeztek befordulni. Gombos éppen akkor lépett ki az ajtaján, kabátja a vállán, kalapja a kezében. Mikor Szabó beérte, és nagyot köszönt neki, Kelemen agyában kétségbeejtő világosság gyulladt fel: ...De nem, ez nem lehet, nem lehet, hogy Gombos lett a főnök, hiszen ő tegnap a lábára lépett, és jaj! ...Ez soha nem fogja neki megbocsátani... És csak állt ott töppedten, és szinte ösz- szezsugorodva, a feje mintha a vállából nőne ki, alig tudott derékból mereven előrehajolni, az arcára felrajzolni azt a buta, kissé megkövült mosolyt, amelyből már annyit elpazarolt, míg ez a pillanat elérkezett. Gombos pedig nem köszönt vissza! Éppen elakadtak az íróasztallal, és ő odaszólt az embereknek. Kelemen nem értette a szavakat, mert minden figyelmét arra fordította, hogy a szemében megjelenjék az a gyengéd és mégis csodáló kifejezés, amellyel oly meggyőzően tudott mindenkori főnökére nézni.

Balázs Anna

LOVÁSZ PÄL:

AZ ÚT

Az út virágos, tág mezőt karol.

Piros pipacs, katáng és mályvarózsa — ezer hullámvirág zöld, lenge tóba — kikandikál a bársony fű alól.

A fordulónál ott a sík utat a kis halom merész lejtője várja: bogot köt hosszú, sima szalagára; s a halvány ég egy felhőt sem mutat.

Kis tüskebokron tengelic szökell; itt-ott tücsök szól; -s már a nap közel nyilazza lent a vérező határt...

S a lankadatlan út tanyát keresve fürgén halad tovább, mert messze, messze az ég alatt már csillagokra lát.

GALAMBOSI LÄSZLÖ:

EGYEDÜL ,

Mivé lettél friss-hangú furulyás? Erőtlen élsz. A citera se szól többé örömöd eresze alól, hallgatsz, mint őszi szélcsöndben a sás. Szemed fehérjét konok vérerek szövik, szűkül látásod mezeje, az árnyék benne már-már fekete. Egyedül vagy. Parányi éneket se lelsz sorsodban. Nézd a szárnyadat, a bánat széllökésein szakad, merülsz, az ég madártalan susog, mint repedt-kelyhű hulló lótuszok.

KISS DÉNES;

Őszi szerelem

Már dinnyeillata van a nyárnak!

Kurtább a nappal, végtelen az éj —

Az alkony kora-délután elér.

Már csak a szerelmesek nem fáznak, ha este egytestté forrva járnak.

Utcákon árnyék-emléked kísér s vélem: hogy a leheleted a szél és felmelegíti az éjszakámat.

Hulló levelek vörhenye fedi arcom, mint a láz kiütései.

Lódulnék utánad, hogy megkeressem tenálad magam, mint a megtérők.

Már hiányoddal mérem az időt s ősz hajszálakként ragyog fel türelmem.

»

VERBÁSZI,

A VÉSZMADÁR

•etten laknak egy kétszobás, komfortos lakásban. Verbászi János és Koncol Gyula. Társbérlők. Békésen élnek egymás mellett, soha egy hangos szó nincs közöttük. De annál több halk, suttogó — egymás háta mögött. Engem trak- tálnak. Verbászi avval, hogy Koncolt azért hagyta ott a felesége, mert Koncol csak a hasát szerette. — Koncol viszont átpasszolja nekem azokat a vészhíreket, amiket Verbászi súg a fülébe, zárt ajtók, leeresztett rolók mögött.

Verbászi tavasz óta nyugdíjban van. azóta Koncolnak semmi nyugta nincs. Lesi a barátját, hogy mikor jön meg a munkából — Koncol egy ruházati boltban eladó —. és már ugrik rá a fülére, újabb és újabb rémhírekkel. Kedvenc

témája az idegenforgalom. Aki Nyugatra megy látogatóba azt a határtól kezdve két turista kíséri — „turista, haha” — mondta nekem is Verbászi —, aki Nyugatról jön, a hotelszobában titkos mikrofon, a kuponok. amikkel fizet a külföldi, mikrofilmsk. a Citadella-borozó meg nem más, mint egy atomstimuláló — kifejezés Verbászi- tól —. hogy a palik köpjenek.

Eljárni Verbászi ellen? Ugyan kérem. Sületlenségeivel először is csak Koncolt macerálja. az meg csak ránéz a nyugdíjas agglegényre és legfeljebb, ha ennyit mond neki:

— Mert, hogy maga soha nem volt nős. Attól száradt ki így az agya.

Amióta azonban nap-nap után közlik a magyar és a külföldi lapok is a nagy id^genjárást, Verbászival nem lehet bírni.

Szedi a sok potya andaxint. de az mind -nem használ. „Majd és megmutatom” — suttogja álladóan, már nem is Koncolnak, csak úgy önmagának, az orra alatt morogva.

Eljött az alkalom, hogy ígéretét be is válthassa.

Szomszédjuk. Garocsa szabó, levelet kapott testvérbátyjától, >Minneapolis-ból. hogy sógornője. Missz Mábel, tíz napra Budapestre jön, megismerni a várost, ahol az ő „verinájsz” rokonai laknak, Ilyen kifejezésekkel volt tele a levél, a Garocsa- fivér negyven éve vándorolt ki, amerikai nőt vett feleségül, ennek a húga: Mábel, Szegény pesti Garocsáék. Az örömükbe üröm vegyült, hogyan fognak beszélni az amerikai sógornővel.

Viszont annál nagyobb volt Verbászi öröme Itt az alkalom egy igazi külföldi, akinek ő majd megmu at ja. hogy a hírek a vasfüggönyön túl. vagyis innen. szóval... na. hagyjuk csak...

Ragyogó tervet dolgozott ki. Az Ecserin vett egy régi de- tektívregényt. megnézte benne, hogyan öltözik fel egy mester- detektív. Fekete ruhája volt, sőt régi diva'.ú — egyszer vőlegény volt. de visszament a parti —, gombos, magasszárú cipője is volt... csak épp egy kemény kalapot vásárolt az Ecserin.

Felöltözött. benézett a tükörbe. Akkurát Sherlock Holmes. Sőt. Kicsit megigazítjuk a galambszürke nyakkendőt, mo- solygunk, és eltűnt a meslerdetektív, elegáns, jóképű, idős úr lett Verbászi nyugdíjas kö- römrágó. mintha most érkezeit volna a Thököly úti régi lóve rsenypályáról.

Sejtik már. minek kellett neki ez a titokzatos külső? Azért, hogy evvel a külsővel, az amerikai vendég árnyékába szegődjék... feltűnés nélkül, illetve. hogy az amerikai vendégnek feltűnjön.

így is történt.

A Gellért-szálló halijában, ' a galérián, egy oszlop mellé tolt székről figyelte mikor a Ga• rocsa-család dadogva, mutogatva összeölelkezett a min- neápolisi sógornővel. Missz Mábel. vagyis Mábel kisasszony — ejtsd Mébl — me szelő-sovány volt. csúnya és öreg. és úgy volt felöltözve mint egy lóidomár a cirkuszban mielőtt még a száma elkezdődik és ledobja magáról a sok bigyót. csengőt, firlefrancot. Garocsáék papa mama. két gyerek inkább szé- gyellték Missz Méblt, mini büszkék voltak rá. és a két illendő színházi portya — a Bánk Bánhoz vitték szegényt és a Felnőnek a gyerekekhez — után hagyták a vendéget, nézzen, nézelődjön, szórakozzék egye- / dűl. zavartalanul.

Igaz. ennek Mébl is örült, de még jobban Verbászi. az gl- detektív. Most már minden fogását, minden ragyogóan kidolgozott trükkjét bedobhatta, hogy a bigyós. karpereces, sokcsipkés idegen vegye észre, hogy —

követik. A hallban már reggel leste, amint kilépett a hotelből, utána, szerencsére a kisasszony nem s&órta a pénzt, taxira egyszer se ült, így Verbászi szinte állandóan a nyakán volt. Néha előkapott egy kis noteszt, löipe- ceruzával beírt valamit, néha megcsavarta a kabátgombját, mint egy tárcsát. Missz Mébl ilyenkor hosszabban ránézett, vagyis észrevette, hogy követik. figyelik. Az utolsó napon, amikor Garocsáékhoz ment a vénkisasszony magyaros ebédre, Verbászi — hiszen ő is abban a házban lakott — az ajtóig a sarkában volt, aztán mesteri kanyarral beugrott a lakásába.

A reptéren is ott állt a~~ter- raszon. egy másik búcsúzkodó csoportba bebújva de jól látta, hogy a Missz is látji őt. tehát azt. hogy vigyáznak rá kísérik.

Verbászi átöltözött újra civil lett és boldog, nem kellett már andaxin.

Pár héttel később az egyik újság apróhirdetései között vastag betűkkel a következő hír jelent meg:

„Kérem azt az elegáns diszkrét urat, akinek úgy megtetszettem. hogy állandóan követett. de megszólítani nem mert, ami nagyon finom tapintatra vall, írjon Miss M. Clintock, 796 Fareholm Ave. Minnaspolis. USA címre. 5? éves leány vagyok. eddig még nem találtam hozzám iÚő férfit. Kis pénz, na'-" tisztesség. Szívesen költöznék abba a gyönyörű országba. ahol rokonaim is élnek”.

Az újsághirdetés megjelenése óta Verbászi nem mozdult ki a szobájából. Ül a roló. a „vasfüggönye” mögött.

BOROSS ELEMÉR