Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-18 / 219. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 1964. szeptember 18; NINI! GERGELK FIAM! VICL/SKA? EZT A VIRÁGOT KEK! HOZTAM! Baromfitenyésztés a kiállításon MOKaTOfe (pwtaJ'ztílkíoS' Az újdonságnak számító angol Thorber-féle ketreces tojóház hasznos alapterületén háromszor annyi tyúk helyezhető el, mint a mély almos rendszerűben. A ketreces tojóházban az etetés, itatás és trágyakiszállítás teljesen automatizált. A Lehmann-cég tojóházában újszerű technológiát tanulmányozhatnak az érdeklődök. A takarmány és ivóvíz a képen látható csővezetéken jut el az automata önetetőkhöz és önitatókhoz. (Oláh Károly felvételei.) FfiPI CSILLAGOK • Feldolgozta : Már kuss László • Rajzolta: Zórád Ernő Ez a különös viselkedésű fiatalember kiválóan képzett rendőrtiszt volt. Sikereihez nagymértékben járult hozzá, hogy hihetetlenül könnyen nyerte meg az emberek bizalmát. Nem szerepet játszott, valóban minden érdekelte az égvilágon. Kollégái egy- másközt Csecsemőnek hívták, mert ha kérdőn emelte valakire tiszta, porcelánkék szemeit, az illető azt érezte, éppoly kevésbé hazudhat neki, mint ahogyan egy pólyásbabát sem csaphat be az ember. MEGLEPŐEN RÖVID, DE AZ ÉBER OLVASÓNAK MÉGIS SOKAT ELÁRUL Disszonáns hang volt ebben a fényes, csupa üveg, csupa nikkel körúti könyvesboltban az öregúr dohogása. Másfajta üzletben, például hasonlóan modern berendezésű Közértben az ilyen zsém- belődés nem ritka dolog. Ott némelyik vevő rögtön kibontja a papírcsomagot és dühös elégtétellel állapítja meg, hogy elő- érzete nem csalt: az eladó csupa zsíros töpörtyűt mért, bár ő kifejezetten húsosat kért. Patáliát csap. Könyvkereskedésben egészen más a helyzet. Még utólagos reklamáció is nehezen képzelhető el. — Vezető kartárs, milyen árut adnak maguk a dolgozóknak?! A múlt hétéi} vettem azt a könyvet. Elolvasom, és mit tapasztalok?! A párbeszédek unalmasak, a konfliktus mesterkélt, a stílus pongyola! Volt szívük azért hú- szonöt forintot elkérni? Miért nem a jobbikból, mért? Mit gondolnak, lopom én a pénzt? stb..: Nem, ez képtelenség. Könyvüzletben a vásárló illedelmesen viselkedik. Belép, köszön, előadja kívánságát, átveszi a blokkot, fizet, hóna alá csapja a szerzeményét, köszön és távozik. Mint egy kultúrlény. De a mostani vevő, ez a kopott felöltős, sovány öregúr már a boltba is mérgesen jött. Köszönt, az igaz. Köszönését senki sem fogadta, az is igaz. Ő ennek ellenére is harsányan követelte Budapest legújabb kiadású, nagyméretű térképét. Az egyik elárusítónő meglepetésében önkéntelenül elébe tette a kívánt mappát; A furcsa vevő — szó se beszéd — kiterítette a pultra, bőrtokból régimódi lupét vett elő és a főváros utcarengetegének tanulmányozásába mélyedt. Közben fennhangon dünnyögött, dör- mögött folyton. Az eladók nem értették, mi baja, nem is törődtek vele. — Mégiscsak hallatlan, kérem — kiáltott fel hirtelen, és ráütött a térképre. Ezt a provokációt már igazán nem lehetett egyszerűen tudomásul venni. Az egyik elárusító segéd, sovány, ripacsos képű fiú, félbeszakítva bensőséges társalgását szőke, ennivalóan csinos kartársnőjével, szigorú tekintettel mérte végig az okvetetlenkedőt. — Felhívom a kedves vevő figyelmét, hogy ne verje szét nekem a szóban forgó kartográfiai kiadványt. Majd odahaza dádáz- za, ha már megvásárolta! Szabadna egyúttal megérdeklődnöm, mivel szolgált rá erre a bánásmódra? — Maga ehhez nem ért, fiatalember — zsörtölődött tovább a vevő. — Nem a térkép ellen van kapott, aztán a pénztárnál blok- koltatta. A szőke tündértől a csomagolórekesznél átvette a tekercsbe csomagolt térképet, és kisietett a boltból. A kirakat üvegén át kuncogva néztek utána a fiatalok. Még záráskor is utánozták, amint csapkodja a pultot és bozontos szemöldökei alatt szinte ijesztően villog a szeme. — És a kis fejéhez képest mekkora homloka volt a tatának! — fintorgott pisze orrocskájával a szöszi. —: Mit szóltok a homlokához? Einstein is megirigyelhetné! Becsszóra! EGY TOLVAJBANDA KÉZRE KERÜL — Rövid szünet után megismételjük a Televízió híradóját és azzal mai műsorunkat befejezzük — közölte a bemondónő. — Kedves nézőink, jó éjszakát kívánok, a holnapi viszontlátásra. Mosolygott, biccentett, eltűnt. kifogásom, hanem az a logikátlanság háborít fel, hogy két Gyöngyharmat utca is van. Skandalum! Egy a Rózsadombon, egy pedig Rákospalotán. Mire jó ez? Olyan fontos a gyöngyharmat? Az én régi térképem csak egyet tüntetett fel. Emiatt kérem, én felesleges munkát végeztem. És az a csirkefogó ismét szárazon megúszta. — Részemről a mély együttérzés — hajolt meg finoman a kék köpenyes ifjú. — Végül is, hogyan mél tózta tott dönteni? Becsomagolhatom? — Persze, persze — csillapodott le gyorsan az öregúr. — Tudja, az elkövetkező napokban gyakran lesz rá szükségem. Mibe kerül? Válasz helyett számolócédulát Gosztola vissza mosolygott, visz- szabiccentett, maradt. Előredőlt, megropogtatta derekát, nagyot nyújtózott. Selyem házi köntösének ujja hátracsúszott. A nyújtózásnak számtalan válfaja van. Gosztola szóban forgó nyújtózkodása példának okáért olyan férfiú lelkivilágát tükrözte, aki napközben a gondjaira bízott vállalat élén betegre dolgozza magát. Igásbarom eg.y taposómalomban, ólombánya riksa-kulija, valóságos rabszolga. Joggal várhatja el, hogy legalább este. amikor a fáradhatatlanul végzett munka után hol tfárad tan hazatér, puha családi fészket találjon, és végre kis kényelemben is részesüljön. (Folytatjuk) A DIÁK ELSŐ CECEYÉKHEZ ÚTJA VEZETETT. W' VICUS'>1 J BENN/AKIK A \ Wfl ^ KIRA L KAIÉIVÁ/.. * PALOTÁBAN? ’...£5 CSAKNEIA ELSÍRTA KIAGAT. ■MEGÉRTETTE, HŐS! A KIS ÉVA NEMI LESZ A FELESÉGE SOHA. A SZÖKÉS SIKERÜLT ES NEHANV NAPOS UT UTÁN GERGELY MEGPILLANTOTTA A SOKTOR- NVOS BUDÁT. ITT LAKOTT HAT MÁTKAS K/RÁLV! LAJOS KIRÁLY, 1ST ÉS, ITT EL AZ EN,KIS ÉVÁM.
