Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-15 / 216. szám
1964. szeptember 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Fiók- ko nservgyár Bogyiszlóit Az év eleje óta a Paksi Konzervgyár üzemeként működik a bogyiszlói paprikatelep. Nem is kell bemenni az üzembe, hogy észrevegyük a szembetűnő változást. Épp most fordul be egy teherautó a kapun. Zöldpaprikát visz. A másik üresen jön ki, szilváért megy. Bent pedig, az udvarban, a nyitott színek alatt asszonyok, lányok dolgoznak. Pedig még egyetlen darab fűszer- paprikát sem kapott a telep. — Régebben csak akkor indult meg itt az élet, amikor beérkeztek az első fűszerpaprika-szállítmányok — mondja Varga István telepvezető. — Szeptember közepén felduzzadt a létszám 80— 100 főre, majd, amikor jó termés volt, március közepén, de ha gyengébb volt a fűszerpaprikatermés, már januárban, februárban el kellett küldeni az idénymunkásokat. — És most mekkora a létszám? Itt puddingszilva-gyártásra készítik elő a nyersanyagot. Felezik és magozzák a szilvát. Munkában a paprikafúró gép. A zakuszkahüvely nyolcvan százalékát gép pel fúrják. Hordóban konzerválják a hüvelyt. Amikor — tíz—tizenkét nap után — beérik, átrakják, ekkor már két—három hordó tartalma egy hordóban is elfér. — Kétszázharmincan vagyunk. — Tehát az összevonás eredménye ezen is lemérhető? — Elsősorban ezen. Hogy több dolgozót és hosszabb ideig tudunk foglalkoztatni. Persze, ez nem az idén kezdődött, a kapcsolat a Paksi Konzervgyárral nem egészen újkeletű. Egy minisztériumhoz tartoztunk, sőt azon belül egy főigazgatósághoz, a Konzerv- és Paprikaipari Igazgatósághoz. Természetes volt, hogy a szabad kapacitással rendelkező paprikaipar — amikor különben számára idényszünet van — segít a túlterhelt konzerviparnak. Végeztünk már tavaly és azelp.tt is különféle bérmunkát a paksi gyárnak. De mökt, hogy már szervezetileg is odatartozunk, sokkal szorosabb lett a kapcsolat, konzervgyár lett a mi üzemünk is. Augusztus eleje óta foglalkoztatjuk a mostani létszámot, de még előtte is adtak tennivalót Paksról, ötvenezer ládát szögeztünk össze. — Most mivel foglalkoznak? — Hidegárút készítünk. Zakusz- kahüvelyt. — A zakuszka egy pár évvel ezelőtt bevezetett exporttermék, hasonló a töltött paprikához, csak a tölteléke más. Fűszerkeverék. A konzervipar több ezer vagonnal szállít belőle a Szovjetuniónak. Mi itt kiszedjük a paprika csutkáját, és a hüvelyt konzerváljuk. Majd a télen használják fel Pakson. Zakuszkahü- velyből nyolcvan vagon a tervünk. Ennek már több mint a felét elkészítettük. Aztán a pud- dingszilva-gyártáshoz felezzük és magozzuk a szilvát. Kaptunk több gépet a paksi gyárból, de a paprika húsz százalékát kézzel fúrjuk. Az egyik oszlopon versenytábla. Versenyeznek a zakuszkások. Már jegyezném a verseny állását, de a telepvezető megállít: — Nem lenne helyes feljegyezni, hiszen a verseny állása naponta változik. Jutalmat tűztünk ki a legjobb kézi és gépi fúróknak. A szezon végén értékeljük a versenyt véglegesen. Az üzem munkásgárdája a helybeli tsz-ből rekrutálódik. Jól jön a munkalehetőség a tsz-asszo- nyoknak, -lányoknak, hiszen akkor indul itt az élet, amikor a szövetkezetben a munkák nagy- ján már túl vannak. — De a fűszerpaprika-feldolgozásra is sor kerül. — Természetesen. A napokban várjuk az első szállítmányokat. Az idén száz holddal többre kötöttünk szerződést, mint tavaly, jó termés ígérkezik, tehát legalább áprilisig lesz munkánk. A korábbi hat—nyolc hónapos holtszezon így zsugorodik össze három hónapra. De valószínű, hogy ezalatt is kapunk termelési feladatot a paksi gyártól... <J) Kulturális és sport fesztivállal kezdődött Tamásiban a kereskedelmi hét A Tamási és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet nagyszabású kereskedelmi hetet tart szeptember 13-tól szeptember 20-ig. A tamási kereskedelmi héthez több megyei jellegű rendezvény is kapcsolódik. így például a földművesszövetkezeti fotószakkörök legjobb munkáiból kiállítást szervezett a MÉSZÖV, melyet ünnepélyesen nyitottak meg szombaton délután. Ugyanakkor szombaton tartotta Tamásiban a Vörös Meteor Sportegyesület a földművesszövetkezeti dolgozók sport- vetélkedőjét, ahol közel száz sportoló mérte össze tudását. Eseménydús volt a vasárnapi program is. Délelőtt a kereskedelmi hét megnyitását követően átadták a vásárlóknak Tolna megye legszebb édesség-, és ajándékboltját. Ugyancsak vasárnap nyitották meg a kozmetikai kiállítást, ahol ingyenes tanácsadás és bemutató volt. A tamási kereskedelmi hét keretében rendezte meg a MÉSZÖV a legjobb földművesszövetkezeti kultúrcsoportok megyei fesztiválját. A festői környezetben lévő Miklósvárban a szabadtéri színpadon a helybeli úttörőzenekar, a paksi, a sióagárdi táncegyüttes, a nagyhírű mözsi vegyeskórus, a szakályi kórus, az iregszemcsei színjátszó együttes, valamint a szekszárdi Közgazdasági Technikum nemrég alakult népi együttese adott műsort. A kulturális bemutatók szünetében a tamási áruház mutatta be, hogy milyen lesz az idei őszi divat. R. É. Hiánycikk a szívlapát Nehéz volna elképzelni a szénhordó, vagonkirakó munkásokat szívlapát nélkül. Ez a terjedelmes csaknem hét kiló önsúlyú lapát jó szerszám. Szereti mindenki, mert könnyen, gyorsan lehet vele dolgozni, és különösen alkalmas szóródó anyagok rakására — amennyiben van szívlapát. Mert természetes, hogy szívlapát bármily kifogástalan minőségű acélból is készül, egyszer elkopik, és akkor már nem lehet vele felemelni egyszerre olyan nagy mennyiségű szenet, de nem ritka az, amikor a lapát eltörik. A legegyszerűbb a rossz, törött és kopott szerszámot kicserélni újra. Sajnos azonban ez nem megy olyan egyszerűen, mert a szív lapát hiánycikk. Nem lehet üzletben vásárolni, és hiába a vállalatok anyagbeszerzőinek minden igyekezete nem tudják beszerezni e fontos munkaeszközt... Pedig van acélunk, lemezt is tudunk belőle hengerelni, sőt Szentgott- hárdon a gépek is megvannak a lapát készítéséhez — szívlapátot azonban a közületek sehol nem tudnak vásárolni... Apropó: a gombos villa is hiánycikk. Pedig ennek a szerszámnak most ősz elején van a szezonja. A burgonya és a cukorrépa szállításánál nélkülözhetetlen... Pillanatnyilag úgy segítenek a bajon a szállítással foglalkozó vállalatok és gazdaságok, hogy javítgatják hegesztgetik a törött, kopott szerszámokat... Bár eredményesebben lehetne dolgozni jó, erős szerszámmal. Eszmecsere a kismalomi dűlőben A vizesvödröt vivő ember a megszólításra megáll. — Mi készül a majorban? — érdeklődtünk tőle a felállításra kész villanyoszlopok láttán. — Villamosítjuk a sertéstelepet. Ez nagy dolog lesz a sertéstenyésztés fellendítésében. Kell is, mert eddig csak ráfizettünk. — Nem is lehet csodálni. Úgy néz ki a telep, mintha bontanák — mondom a széltépázott tetejű sertésólak láttán. — A nád közül kikandikálnak a gerendák, a lécek, — jegyzem meg, mire ő így ‘válaszol: — Hát igen. Nálunk sem váltak be a szerfás ólak. Tavaly télen odalett a sok kismalac. Az idén a villamosítással együtt átépítjük, téliesítjük a sertéstelepet, azért van ilyen felfordulás. Simon István, az értényi Búzakalász Tsz sertéstenyésztője szívesen beszélget a sertéstenyésztés jövőjéről, úgy, ahogy számítása szerint a telep egy év múlva az átépítés után kinéz majd. Uj íiaztatóról» hizlaldáról és téliesített sertésszállásokról beszél. — Mindenhol lesz villany, s nem kell sötétben botorkálni. Villanymotorral nyomatjuk fel a vizet az ólakba, s nem kell vödörszám cipelni. — Ha mindez meglesz, akkor valóban nagyüzemi lesz a sertéstenyésztés az értényi Búzakalász Tsz- ben, igaz? — Még akkor sem teljesen — hangzik a meglepő válasz. — Aztán miért nem? — Azért, mert ha valamire azt mondjuk, nagyüzemi, annak számszerűségben és minőségben is nagyüzeminek, korszerűnek kell lenni. De kérdem, hogyan lehet szakszerű, korszerű munkát megkövetelni az olyan emberektől, akik nem akarnak tanulni, és még mindig ragaszkodnak azokhoz a régi módszerekhez, amelyeket a maguk két—három sertésből álló kis gazdaságában megszoktak. — Tehát több állattenyésztő szakmunkásra is szükség lennel — Bizony, IceVene. Magam is csak azóta látom ennek szükségességét, amióta tanultam. Simon Ferenc a télen sertéstenyésztő tanfolyamot végzett és mint mondja, neki is nehéz volt 28 évre azután, hogy abbahagyta a tanulást, de megérte. Szerinte az a jó állattenyésztő, akinél az állat szere- tete párosul a tudással, a szakértelemmel. Az állatszeretet általában megvan a falusi emberben, a szakértelmet pedig megszerezheti. Ahogy neki megadatott, úgy másnak is módja van a tanulásra. Ha ötő- jük közül legalább hármójuknak meglenne a szakmunkásvégzettsége, akkor igen. Akkor beszélhetnének korszerű, nagyüzemi állat- tenyésztésről, de egy év múlva ennek így is kellene lennie. A búcsúzáskor megállapodtunk, ha megérjük, egy év múlva tovább folytatjuk az eszmecserét a kismalomi dűlőben. *2. M.
