Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-13 / 189. szám

íirnn. augusztus n>.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

7

Ä Hosoiias Népfront a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságokért

A Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága május végi ülésén határozta el, hogy szorosabbra fűzi kapcsolatait a tanácsokkal, a mezőgazdasági állandó bizottságokkal, s együttes összefogással elősegíti a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságok működését is! A kezdeményezés azt jelenti, hogy a megyebeli népfrontbizottságok a tsz-ellen- őrző bizottságok jogait és kötelességeit ismertető társadalmi megbeszéléseket tartanak a községi tanácsok mezőgazdasági állandó bizottságaival, valamint a termelőszövetkezetek vezetőivel, s az érdekelt bizottságok tagjaival. Többfelé tapasztalható ugyanis, hogy

a közös gazdaságok fontos szervei, főleg az ellenőrző bizottságok csupán formálisak, illetve tagjaik járatlanok még, kevésbé ismerik feladataikat.

Ennek elősegítésére húsznál több községben jogügyi szakemberek felvilágosító előadásokat tartottak a nyáron, s ezeken megbeszélték a gyakorlatban előforduló nehézségeket, illetve azok leküzdésének módjait is.

A paksi járás községeiben pl. dr. Szentgyörgyi István járási vezető ügyész tartott előadásokat, s adott tanácsokat a közös eszmecseréken. A bölcskei megbeszélésen, amelyet a paksi járási Hazafias Népfrontbizottság rendezett, részt vettek a községi népfrontbizottság, a községi tanács mezőgazdasági állandó bizottság tagjai, valamint a bölcskei Rákóczi, a dunaföldvári Virágzó és Dunagyöngye, s az Alkotmány termelőszövetkezetek ellenőrző bizottsági elnökei, tagjai. Bölcskén Pék János, a dunaföldvári 'Virágzó Tsz ellenőrző bizottságának elnöke külön megköszönte a Hazafias Népfront bizottságnak, amiért törődik a termelőszövetkezetekkel. Amint elmondotta, sokat tanultak az előadásból. Addig jóformán senki sem világosította fel az ellenőrző bizottságokat ilyen gyakorlati formában. Pedig nagyon sok probléma van. Véleményé szerint azonban az embereknek sokkal öntudatosabbnak kellene lenniök. Balázs Mihály, a dunaföldvári Dunagyöngye Tsz ellenőrző bizottságának elnöke is az ellenőrA Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételre keres dunaföldvári üzeméhez

lakatos művezetőt,

a szekszárdi telepéhez

esztergályos, lakatos szakmunkásokat,

valamint

segédmunkásokat.

Szállást biztosítani nem tudunk. Jelentkezés: munkaügy, Rákóczi u. 13. (83)

ző bizottságok nagy jelentőségéről szólt, s azt hangsúlyozta — amit dr. Szentgyörgyi, István is kiemelt előadásában —, hogy

az ellenőrző bizottság nem

alá-, hanem mellérendelt szerve a tsz-vezetőségnek. Sajnos, előfordul még, hogy korlátozzák az eb-k tagjait tevékenységükben, más elfoglaltságokkal terhelik -túl. özvegy Fekete Józsefné tsz-tag és Bagi Imre nyugdíjas a társadalmi tulajdon védelmének szükségességére hívta fel a figyelmet. Előfordult olyan eset, hogy a közös vagyon dézsmálóit felfedező ellenőrző bizottsági tagot megfenyegették éretlen suhancok. — Először az alapot kell lerakni, s arra építeni — ez volt Mihalo- vics Pál, mezőgazdasági állandó bizottsági, s egyben ellenőrző bizottsági tagnak a véleménye. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tsz-vezetőség különféle teendőket parancsol az eb-tagoknak, s nem foglalkozik érdemben azok jelentéseivel. Ezért elsőrendű tennivaló, hogy az eb-tagok ismerjék feladataikat.

Bobesik Pál bölcskei népfronttitkár arról szólt, hogy a népfront aktívái egyénileg is elbeszélgetnek a termelőszövetkezeti és az eb-tagokkal. Ha megfelelően felr világosítják az embereket, más szemmel néznek majd az ellenőrző bizottságok tagjaira, és szükségesnek fogják tartani működésüket. Ha a kapitalista világban egy bank felügyelő bizottsága, vagy vezetősége azt látta, hogy a vezérigazgató nem bánt kellő módon a közös kapitalista vagyonnal, nem választották meg az igazgatót újból. Vagy, ha a felügyelő bizottság valamelyik érdekelt részvényes ténykedését haszontalannak látta, menesztette az illetőt. Bezzeg, akkor milye‘n éberen vigyáztak az akkori közös vagyonra. Miért nem lehetne most még jobban őrködni? Az elnök és az eb. is a közös érdekeket van hivatva élőmozdítani, éppen ezért a legszorosabb együttműködésük szükséges.

A Bátán, Magyarkesziben, Kö- lesden, Lengyelben, Németkéren,

I Bogyiszlón, Dunaszentgyörgyön, I Decsen, Györkönyben, Pincehe- I lyen, Szakályban és más községekben megtartott megbeszéléseken felmerült olyan kívánság, hogy

a különböző ellenőrző szervek — így például a megyei tanács, a járási tanácsok, a Magyar Nemzeti Bank és a termeltető vállalatok — kiküldöttei feltétlenül vonják be munkájukba a tsz-ellenőrző bizottságok tagjait a közös gazdaságokban tett hivatalos látogatásaik alkalmával, továbbá hívják fel figyelmüket teendőikre, kötelességükre és jogaikra.

A fejlődés jelenlegi szakaszában a tsz-ellenőrző bizottságok tagjai általában még járatlanok a különféle ügyviteli és számszaki dolgokban, ezért azt javasolták a megbeszéléseken részvevők, hogy tegyék lehetővé a tsz eb-tagok továbbképzését más káderekhez ha sonlóan. Magyarkesziben a termelőszövetkezet elnökhelyettese is indítványozta ilyen téli tanfolyamok megrendezését, s még anyagi áldozatot is kilátásba helyezett.

Ezek a megbeszélések értékeseknek, igen hasznosaknak bizonyultak. Mindenütt szívesen fogadták az előadásokat és az eszmecserét, s erősödött a mezőgazdasági állandó bizottságok szerepe, megmozgatta a tsz-ellenőrző bizottságokat. A felvilágosítás nyomában kopik az a nézet: minek szerezzek haragost magamnak azzal, hogy részt veszek az ellenőrző bizottságban. Mind többen ébrednek annak tudatára, hogy a tsz-ellenőrző bizottság aktivitása a szövetkezet valamennyi tagjának, s az egész falunak az érdeke.

B. L.

KIÁLLÍTÁS

A budapesti Iparművészeti Múzeumban megnyílt „Az ezüst XIX. századbeli nagymestere Szentpéteri József” című kiállítás.

Az Iparművészeti Múzeum a saját, valamint más múzeumok és magángyűjtemények anyagából rendezte meg az érdekes kiállítást, amelynek igen sok látogatója akadt már a megnyitás napján. Szentpéteri József művészete valóban megérdemli a figyelmet, hiszen a mester a XIX. század legjobb ezüstművesei közé tartozik.

Képünk a kiállítás egyik anyagát — egy kávéskészletet — mutat be. . u<-)

A TÜZÉP szekszárdi telepe !

A TÜZÉP szekszárdi telepe

eladási tisztviselőnőt

keres meghatározott időre.

tiizifa-'íírÉszelőf

Feltétel: közgazdasági érett- ,

! keres. Gyakorlattal rerulelkeségi. Fizetés megegyezés sze| zők előnyben. Fizetés megrint.

1 egyezés szerint.

(102) j

(101)

A Déldunántúli Áram- szolgáltató Vállalat felvesz szekszárdi és vidéki munkahelyekre:

betanított és segédmunkásokat

Fizetés megállapodás szerint.

(57)

... Apróhirdetések...

A2 apróhirdetés dija-, szavanként hétköznap 1,— Ft, vasárnap s ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vastagon szedett szó két szónak számít.

Eladó egy db. jó álla- A Dunaföldvári Faipari pótban lévő 3 kerekű be- Ktsz azonnali belépésre

tegtolókocsi. Érdeklődni: keres üveges és képkere- Szekszárd. Városmajor u. tező szakmunkást, beinduló 8. sz. ,■ (105) részlegének vezetésére. Je_____________lentkezés a Dunaföldvári

G

yakorlattal rendelkező építőipari normást azonnali belépéssel felveszünk. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés a szövetkezet irodájában. Tolna: Épületkarbantartó Ktsz. (94)

Faipari Ktsz elnökénél. Dunaföldvár, Béke tér 7. sz. alatt. (98)

Eladó kitűnő állapotban lévő Skoda Octavia. SzeK- szárd, Kinizsi u. 10—12.

A Bonyhádi Közgazda- sági Technikum levelező tagozatára augusztus 20-ig lehet jelentkezni személyesen, vagy írásban.

(5)

R—51/2-es BMW szó'á- motorkerékpár príma állapotban eladó. Cím: Nagy Sándor, Szekszárd,

(95) Kölcsey u. 1.

(103)

Hol vagy, Márkus ?

Varga János gyárvezető inkább nevet, mint bosszankodik, amikor olvassa a levelet. És hir- telenében nem is tudja, mit csináljon. A kormány titkárságától jött levélben Mendi Márkusról van szó, arról a fiatalemberről, aki vagy két héttel ezelőtt kérte felvételét a Dunaföldvári Kendergyárba és elutasították.

— Talán nincs szüksége a gyárnak munkásra? — teszem fel a kérdést.

— Nem erről van szó — mondja a gyárvezető. De minekünk egy külön megállapodásunk van Márkussal. Nem foglaltuk írásba, csak szóban egyeztünk meg. Mégpedig arról, hogy ide többé be nem teszi a lábát.

— És most mi a helyzet?

— Hát, azt hiszem, még az egyszer megszegnénk a „megállapodást”, visszafogadnánk, noha elóg fíillentős a gyerek. Azt írta Kádár elvtársnak, hogy itt szerződéses alkalmazott volt, és a szerződése lejárt. De ő szeretne tovább dolgozni, mert öreg szüleit is neki kell eltartania. De különben a munkájával nem volt baj, csak hát nem szeret egy helyen megmelegedni.

— No, ha felvennék, talán majd megviszem neki az örömhírt... Hol lakik?

— Itt, Földváron, Dankó utca négy szám alatt. De sokkal jobb lenne megkeresni az ap- ját.V az öreg Márkust, aki már évek óta nálunk, a kőműveseknél dolgozik. És nincs vele soha semmi baj.

— Aztán miért haragszanak itt erre a szegény gyerekre?

— Talán előbb nézzük meg a kartonját. Az bizönyít is.

Valóban, bizonyít. A papírok szerint Mendi Márkust először 1962. májusában vették fel, meghatározott időre. Július végén — jóval a szerződés lejárta előtt — kilépett. 1963 június 25-én ismét belépett, mesint szerződéssel, de most se várta meg a szerződés lejártát, elment előbb. Az idén, áprilisban ismét jelentkezett felvételre. Kö- nyörgött, hogy még az egysíer nézzék el neki azt. hogy elment, most már végleg itt akar maradni.

— Hát jól van. Márkus. — mondta a gyárvezető — most idejöhetsz, de nem szerződéssel, hanem véglegesen. Innét akár nyugdíjba is mehetsz,

— Nem akarok én innét már elmenni, meguntam a vándoréletet.

— De a tartozásódat, amit a bányánál hagytál, azt le kell vonnunk. Ott nem adtad le a munkaruhát.

— Hát, ha muszáj, abba is belemegyek.

Így lett harmadízben is a gyár dolgozója Mendi Márkus. Letörlesztstte az adósságot, kezdett „megmelegedni” ismét a gyárban, a bútorlapüzemben. Még, előleget is kapott, hogy új ruhát vehessen. A gyár gondnoka, Teca néni kísérte el a boltba és vette meg számára az új ruhát nehogy másra költse a pénzt.

Július elején azonban beállított a gyárvezetőhöz.

— Varga bácsi, elég volt a gyárból engedjenek el.

— Miért, nem volt jó dolgod itten?

— Meguntam. Levelet kaptam a bányából, hogy ott jó helyem lesz

— És ha nem adjuk ki a könyvedet?

— Akkor elmegyek önkényesen.

— Jó, rendben van. Hozzájárulást írunk be. De ezzel aztán végleg el is búcsúzunk egymástól.

— Nem jövök én már ide vissza.

Mégis, jött. Alig két hét múlva. A gyárvezetőig el sem jutott, már a másik irodában megmondták neki, hogy kár a fáradságért.

És most itt a levél. És a döntés is, hogy még az egyszer visszavennék.

Márkust azonban nem találom otthon. Pedig akkor lenne teljes, a kép. ha vele is beszélhetnék, Márkus ugyanis két hete nyomtalanul eltűnt.

— Egyik reggel elköszönt és ment — mondja az apja. Azt sem tudjuk, hol van. Pedig az asszony minden este félretesz a vacsorából, hogy ehessen ha megjön. De még csak nem is írt. Különben jóravaló gyerek még helyettem is bement dolgozni. Amióta elment sem éjjelem sem nappalom. A tizenegy gyerek közt ő a legnagyobb. Kár lenne, ha elkallódna.

Ki segíthetne ebben? — A társadalom? A család? — Mindkettő. De hasztalan a segítség, ha maga a „főszereplő” nem akarja megemberelni magát. így csak a remény marad. Az. hogyha előkerül és visszatér, rájön, megérti, hogy nincs értelme a csavargásnak.

(J)

1