Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-13 / 189. szám

1964. augusztus 1?,. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG s Dombóvárról konyvtaros-szemmel. em egyszerű valakinek a szemével nézni valamit, s különösen nem olyan összetett problémát, mint a könyvtár, a könyvolvasás hely­zete egy vagy több községben. Az egyszerűsítés kedvéért egyet választottunk a kínálkozó alkal­mak közül, s megpróbálkoztunk a könyvtáros szemével szétnézni Tolna megye egyik legnagyobb és legélénkebb életű városias községében. Dombóváron. A sok egyéb mellett nem utolsó híressége a községnek kulturális múltja, s a jelenében megtisztelő hírnévnek örvendő könyvtár. A jelzőn azonban kell egy kicsit he­lyesbíteni, mert a hírességet in­kább arra kell érteni, ahogy a mostani járási könyvtár kiala­kult. Bizonyos átalakítási és bő­vítési munkák miatt közel egy évig csak részben működött. En­nek azonba,n már. vége: az idei februártól már „teljes fegyver­zetben” állt a nagyon fontos in­tézmény. Fél esztendő telt el azóta, hogy a körülmények lényegesen meg­változtak. Helyi vélemény szerint az elhelyezés most megfelel a könyvtár igényeinek, s lehetőség nyílik a 'jobb, a hatékonyabb munkára. S bennünket elsősorban az érdekel: hogyan használták ki ezt a félévet? Az első adat: a jól berendezett szabadpolcos kölcsön­zőben és a raktárban jelenleg 13126 köriyv közül válogathat­nak az olvasók. De vajon válo­gatnak-e? Az olvasók létszáma alig haladja meg az ezeregyszá­zat, s a könyvforgalom pedig messze elmarad attól, amit el le­hetne várni. Erre mutat az az adat. amelyik szerint az idei el­ső félévben csak 2900 olvasó for­dult meg a 'könyvtárban, s ösz- szcsc n 14 644 köretet kölesónöz- tak olvasásra. Kissé ironizálva nyugodtan mondhatjuk: vblt már jobb is... Az okok azonban minden iró­niánál érdekesebbek számunkra. Közöttük elsőként kell megemlí­teni, hogy Dombóváron nem­csak egy könyvtár működik. Régi, de takaros állománnyal ren­delkezik a vasutas művelődési ház, s az újdombóvári községi könyvtár is 3000 kötet körül jár. Ha a kisebb üzemeket nem is em­lítjük, ez a két könyvtár' már jelentős létszámú olvasót von el a járásitól. Azon vitatkozni azon­ban, hogy ezekre szükség van-e, felesleges. Lényeges, hogy minél több jó könyvhöz, hasznos olvas­nivalóhoz jussanak a dombóvá­riak. Hogy a több könyvtár bi­zonyos szervezési zavarokat okoz, az igaz, ám megítélésünk szerint a járási könyvtárnak a mostani helyzet ellenére is vannak olyan területei, ahol alaposabb mun­kával jobb eredményeket érhet­ne el. D ombóvár járási székhely. Ebből eredően értelmi­ségi gárdája sokkal erő­sebb, mint a hasonló lakosságú községeké. S mégis, a már em­lített olvasólétszámon belül mind­össze 56 értelmiségit találtunk. Feltehető ugyan, hogy az értelmi­ségiek nagyobb hányada rendel­kezik saját könyvtárral, ám az is szinte bizonyos, hogy nem min­den esetben tudnak lépést tar­tani a könyvkiadás ütemével. A könyvtár pedig a legtöbb olyan új kiadványt megkapja, amit ér­demes és fontos lenne elolvasni. Aztán még egy dolog: ha műve­lődésről beszélünk, az értelmisé­get mindig úgy említjük, mint azt a réteget,, amelyikre nagyon sok tennivaló vár. Egyebek kö­zött az is, hogy propagandistája legyen a könyvnek. Nehéz azon­ban elképzelni ezt a propaganda­munkát Dombóváron, ahol, mint a számok mutatják, kevéssé is­merik a könyvtárt. Olyan előnye is van a község­nek. amelyikkel ritka hasonló rendelkezik. Két nagy középis­kolájában több száz diák tanul. Indokolt tehát, ha az olvasók kö­zött is keressük őket. Megtalál­juk, de nem abban az arányban, ahogy várhánk. A középiskolás diákok száma 230, a könyvtár nyilvántartásai szerint. Ez még akkor sem magas, ha azt is hozzávesszük, hogy a diákok egyik része a környező községek­ből utazik be az iskolába. Végére hagytuk azt. ami Dombó­váron és máshol is probléma; a könyvbarát-mozgalom helyzetét. Annak idején, amikor a moz­galom elkezdődött, igen nagy volt a lendület, mára azonban mintha alábbhagyott volna. Azt nem lehet mondani, hogy telje­sen formálissá vált a könyvbarát- mozgalom szerveinek támogató működése, ám valami ilyesmit lehet tapasztalni. Korábban igen sok jót hallottunk és láttunk például éppen Dombóváron és a hozzátartozó járásban. Alapo an. minden igényt kielégítően mér­ték fel a tennivalókat: tudták, melyik községben mit kell tenni, s azt is. hogyan kerüljenek kö­zelebb a járási székhely bizonyos rétegeihez. A jó kezdet azonban még nem minden, csak egy ok a ,ió eredmények várására. | Általánosan elfogadott elv a következő: a könyvbarát-mozga­lom aktivistáinak feladata az olvasók szervezése, a megtartás pedig a könyvtárosra vár. F él esztendő telt el azóta hogy több-kevesebb ne­hézség után ismét teljes 1 értékű munkába kezdhetett a dombóvári járási könyvtár. Meg­ítélésünk szerint ezalatt a hat hónap alatt nem következett b” nagy fejlődés. Sok még a tenni­való. s ezek közül temérdek az olyan apró munka, amelyeknek elvégzését nem holnap, hanem ! már ma kell elkezdeni. Szolnoki István | Falusi vasbolt Kevés a motorkerékpár — A kanalat már nem a zsebben hordják — A boltosok ötparancsolata \ Hog< mi minden van manap­■-------------------------- sag egy fa­l usi vasboltban, azt látni kell! Dancsa Józseffel, a bátai vasbolt vezetőjével gyors számítást végez­tünk, kiderült, hogy mintegy 3200 féle áru sorakozik a pulto­kon. pultok mellett. — Tulajdonképpen nem is olyan sok — mondja a boltvezető. — Néha kiderül, hogy bizony jó len­ne még többféle áru, pedig a vasnagykereskedelmi vállalat, amely ellát bennünket, nagyon rendes cég. A falu életének változásával ve­lejár, hogy a szükségletek listája is bővül. Azelőtt elég volt, hogy szöget, kalapácsot, drótot, ásót, lapátot és baltát tartottak az üz­lethelyiség egyik zugában, mert mást nem igen kerestek. És ezt éppen Dancsa József tanúsíthatja legjobban, hiszen egész életében itt volt boltos, sőt, apja fél év­századon keresztül állt a pult mellett, hogy kiszolgálja a bátai- akat. — Most elsősorban a gépekkel, mechanikai eszközökkel kapcso­latos áruk kelendőek, mert nincs már olyan háztartás, ahol ne len­ne mosógép, villanyvasaló, vagy más hasonló áru. Sajnos, nincs elég motorkerékpár, pedig azt na­gyon vennék a bátaiak. De ke­vés a presszókávéfőző is. mert manapság az már minden háztar­tásban szükséges. Sokan nem mint vásárlók, ha­nem mint kölcsönzők lépnek a vasboltba. Télen a disznóöléshez szükséges felszereléseket viszik kölcsönbe, a mosógépet és más dolgokat pedig egész évben. So­kan kölcsönöznek edényt, evőesz­közt, és borospoharakat is — la­kodalomra. Ez roppant érdekes változást mutat. Nemrégiben még úgy zajlottak le a legnagyobb, leggazdagabb lakodalmak is — Bátán bőven akadt ilyen, mert gazdag falu — hogy halomszámra összesütötték, főzték a tömény­telen ízletes étket, csapraütötték a hordókat, tehát volt minden ami szemnek-szájnak ingere, de legfeljebb tányért tettek az asz­talra, a kanalat mindenki zseb­ben hozta magával. Kés, villa nem is került az asztalra, legfeljebb a papot és kántort „tisztelték” meg ezzel. A bort üvegből itták, egy-egy üveg tíz-húsz embernél is megfordult, mire kiürült. — Ma minden lakodalomra gondoskodnak az ételek mellé rendes terítékről is, mert ha te­lik ételre-italra. akkor már van pénz a kölcsöndíj megfizetésére is. I Más érdekességeiis és:;reve:sz------------------------=— az ember, hu a bátai vasbólttal ismerkedik: ez olyan üzlet, ahol még sohasem volt leltárhiány, pontosabban, olyan vezetője van a boltnak, aki­nek nem kellett még egyetlen lel­tárnál sem szégyenkeznie. Pedig már több. mint egy évtizede ve­zeti a mind nagyobb forgalmú vasboltot. Mivel nem túl sok ilyen bolt­vezetővel lehet találkozni, ki­kívánkozott a sablonkérdés: — Hogyan lehet megelőzni a leltárhiányt? — Kérem, a boltosnak két alapvető feladata van: az egyik az, hogy tisztességesen kiszolgál­ja a vevőt, a másik pedig azs hogy , egy fillérig megóvja a rábízott közvagyont. Hogy mit kell tenni a leltárhiány megelőzése érdeké­ben? Mindenekelőtt / nagyon fi­gyelmes, pontos munkát kell vé­gezni az áruátvevésnél. Mert a nagykereskedelmi vállalatnál is emberek dolgoznak, tévedhetnek, mint bárki más, előfordul, hogy nem a számlázott mennyiség ér­kezik. Ha az ember ezt időben nem veszi észre, bizony könnyen előfordul a hiány. Aztán szüksé­ges, hogy az ember állandóan gondoljon az áruk megóvására, mert ha valami tönkre megy, bi­zony hiányzik. Ugyanígy szüksé­ges, hogy az embernek sok sze­me legyen árusítás közben. Mert az igaz, hogy a vevők többsége becsületes, nem nyúlnak ahhoz, ami nem az övék, de elég, ha a több ezer vevő közt csak egy-egy akad, aki kosarába tesz valami értéket. És végül szükséges, hogy az ember állandóan pontosan, precízen számoljon, mérjen. Ha1 betartja ezeket a szabályokat, nem lehet leltárhiánya. Dancsa József gyakorlata már-1 is megadta a boltosok „ötparan-' csolatát”, amit ha betartanak. 1 nem jönnek zavarba leltározás­kor. Boda Ferenc 1 Forog a második „Beemelték, megindult, felavatták..." Gyakori, szinte minden­napos szavak az újságokban, rádióban. Figyelmünk követi az ország életét. néha megállunk egy-egy hír hallatán, s elgon­dolkozunk. „Beemelték az utolsó hídelemet”. Pár hónap még. s át lehet menni az új hídon. „Újabb szálloda készült el a Bala­tonnál”. Százezrek láthatják a parti fák közül kimagasló mo­dern épületet. „Megindult a második turbina Százhalombattán". Ez a hír nem látványos munkáról, eredményről beszél. Az ese­ménynél kevesen voltak jelen. Építők, szerelők, mérnökök, mun­kások álltak meg rövid időre, amikor gőzt engedtek a turbina lapátjaira. „Forog a második..." Aztán végezte ki-ki tovább a dolgát, csak néhányon ma­radtak az „újszülött” körül. Figyelni minden rezdülését, hang­ját. forgását. Próbajáratás ez még. most válik csak el, mit vé­geztek tervezők, építők, szerelők. A turbina — ötven mega­wattos gépóriás — megindult, vizsgázik. Nem látványos esemény, de fontos állomása egy hatalmas mjunkának. Érdemes odafigyelni. Hatalmas erőmű lesz. ha el­készül, a százhalombattai. Hal száz megawatt. Városoknak, gyá­raknak. falvaknak ad áramot. Népek országút ja volt itt valamikor, hadak vonultak, csaták emlékéi őrzi — a környékbeliek magyarázata szerint — a falu­nak nevet adó száz halom: alattunk elesettek maradványai. Né­pek találkozóhelye — közvetve vagy közvetlenül — most is a falu. az épülő erőmű. Szovjet olaj táplálja a kazánokat, angol és csehszlovák szerelők dolgoznak együtt a magyar munkásokkal. Épül az erőmű-óriás, már áramot is ad. s most forog a má­sodik turbina, és készül a többi sorban. Jön hát még majd a hír ezután is: „elkészült, megforgatták, felavatták...” (A. K.) Óriási vaslabirintus. Pedig ez csak kiegészítő berendezés a turbi­nához. Az épülő erőmű egy részlete a magasból. (MTI Foto Kácsor László felvétel«^

Next

/
Thumbnails
Contents