Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-11 / 187. szám
ISZi. augusztus 11, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Az építőipar ma a szakemberek fóruma Az építőipari tevékenység, a beruházások érthető módon a közérdeklődés középpontjába került. Senkinek nem mindegy, hogy létesítményeink milyen hosszú ideig épülnek, és a költségek hogyan alakulnak. Részt vettünk az építőipar vezetőinek tanácskozásán, amelyet az építők szakszervezete szervezésében tartottak. Alábbi megállapításaink a tanácskozás szellemében, s tapasztalataink alapján történtek. A legfontosabb kérdésekről esett szó a vezetők megbeszélésén. s nyilván a teljesség nem jellemezte a problémák kutatását. a hibák gyökerének megszüntetésére teendő minden alapvető intézkedés felsorolását, ISMERNI KELL A TÁVLATI TERVET Az építőiparban elsőrendű fontosságú a távlati tervek ismerete. Sajnos azonban máról holnapra építenek. Nem tudják, mi lesz holnapután. Ez a bizonytalanság eredményezi azután a készület.lensóget. hogy a kijelölések után nem tud hozzáfogni a szerződéskötéshez a kivitelező, mert nincs anyag. Számos olyan építőipari anyagféleség, szerelőanyag van. amelyet egy évvel előbb kell igényelni, mint ahogy várható felhasználása. Már most készíteni kell például a vállalatoknak az 1965-ös anyagigény- lést. Ez az anyagszükségleti terv azonbán csak olyan látszatterv. hisz még azt sem tudják, hogyan lesz jövőre, ki mit fog építeni, melyik vállalatot mire specializálják. A távlati program nem ismerése furcsa helyzeteket is szül, azon túl. hogy akadályozza a kivitelezési idő rövidítését. Elkészítik például rendelésre egy objektum tervdokumentációját. Időközben kiderül, hogy az objektum nem épül meg, vagy egészen más típusú lesz. El teszik a kész tervet, hogy majd évek múltán elővegyék. A négy—ötéves „pihenés” a tervnek sem használ, mert közben egészen más anyagokból kell a létesítmény építését megtervezni. Ha a tervet meghaladta már az idő. erkölcsileg a múlté, akkor pedig sok ezer forintos munka is kárba vész... Ami ennél még súlyosabb: a szűk tervezési kapacitás értékes tevékenységét dobjuk ki az ablakon. rossz a gépesítés ARÁNYA ÉS ÖSSZETÉTELE Nem lehet ma már elképzelni az építőipari tevékenységet jó gépek nélkül. Sajnos azonban ilyeíi nincs a munkahelyeken. A Tanácsi Építőipari Vállalatnál az idén ötmilliót költenek gépek beszerzésére, de az év első hét hónapjában még csak háromszáz- ezer forint értékben vásároltak. S nyilván a késen érkező gép későn kapcsolható a termelésbe, s talán majd csak az 1965-ös évben segíti az építőipart... Nem kielégítő a gépek kihasználtsága sem. A tanácsi vállalatnál nem éri el a 28 százalékot, a komlói vállalat munkahelyein ez a mutató valamivel jobb. de az sem kielégítő. A gépeket ugyanis nem tudják úgy kihasználni, mint azt a kapacitás bírná. Nagy toronydarukat kell például száz- nyolcvan Ft/óra bérleti díjért egy építkezésnél foglalkoztatni. Természetesen a darunak csak napi 2—2,5 órai munkát tud adni egy építkezés. Azonban nemcsak a géphiány az oka a ténylegesen hiányzó gépek esetében. Sok hiba van a munkásokban és a vezetőkben is. A munkások nem szívesen használják a gépet, mert kézi munkával többet tudnák keresni. A műszaki vezetők — Pakson történt az egyik építkezésnél —, nem szívesen foglalkoztatják az építkezésen a gépeket. meri megdrágítja a kivitelezést. Olcsóbb a kézi erővű v-'ö betongerenda-emelés. A gép elvisz minden megtakarítást, amit más területen elértek, és végül nemhogy hasznára, hanem „kárára” van az építkezésnek a gép. A kisgépek hiánya a legnagyobb. Az építőipar nem rendelkezik speciális gépekkel. Például a Tanácsi Építőipari Vállalat na betonozást végez, egyik munkahelyén — háromszáz munkahelye van a vállalatnak —, az alapnál, kiviszik ide a betonozógépe':. s vagy itt hagyják, amíg szükség lesz rá ismét, a koszorú elkészítéséhez, vagy pedig más munkahelyre szállítják, mert ott is kell betonozni. A gyakorlat az. hogy az emberek is, meg a gépelt is utaznak, külön... Pedig egy speciális gép — három és fél tonnás Csepel gépkocsira szerelt betonkeverő —. az összes építkezés betonozási munkáit el tudná végezni, mert az előre programozás lehetővé tenné a gép menetrend szerinti közlekedését. Az is könnyen megoldható volna, hogy a munkagép szállítsa munkahelyről munkahelyre a munkásokat. Készültek már tervek egy Szekszárdon létesítendő központi betontelep létesítésére. A tervek lényegében csak tervek, mert a nagyobb építkezéseken és a vállalat telepén van ilyen. Pedig egy nagy. gyárszerű létesítmény — kielégíthetné az összes szekszárdi építkezéseket betonnal. Végre ki' lehetne használni a Siót is. Vízi úton meg lehetne oldani — a vízeresziéseket kihasználva — a kavics, a cement és a vas szállítását. Egy betonkeverő-telep létesítésére hely is volna a Sió-parton. TÚLTERHELIK A VÁLLALATOKAT A kivitelezői kapacitás már telített. Mégis évről évre gyakorlattá válik, hogy szinte ráerőszakolnak a kivitelezőkre terven felüli, lényegében erőn felüli kivitelezési programot. S így eleve megadják az alapot a tervfegyelemsértéshez. az ipar lemaradásához. Úgy is mondhatjuk: tervezik az ipar lemaradását, a kivitelező szakma vezetőinek és munkásainak rovására. A tanácsi épitőipari vállalatnál legutóbb már üzemi tanácsülésen foglalkoztak e problémával. Mindenütt kevés a munkás. Krónikussá vált a munkáshiány az építőiparban, s javulást sem várhatunk. Ehhez azt kellene tenni, hogy megszüntessék a különböző vállalatoknál, gazdaságokban működő építöbri- g.ádokat, amelyek azon túl, hogy legtöbbször szakszerűtlenül dolgoznak, még magasabb bért is kapnak ugyanazon munkáért, mint a kivitelező állami, vagy tanácsi vállalat munkásai. A munkások vándorlását más iparágak építőbrigádjaihoz, nemcsak a bér- különbségekben kell keresni. Oka ennek az is többek között, hogy a munkás a még több fizetésért is meggondolja, hogy egy egész hétre. vagy hónapra a családjától távol vállaljon munkát... Tehát ebből következik, a munkásszállások kényelmét tovább kell növelni. Sőt! Munkásszállásokat kell létrehozni, mert még most is gyakori, hogy szállásnak egyáltalán nem nevezhető helyiségben vannak a munkások, s olyan körülmények között, hogy még attól a termelőszövetkezettül sem kapnak reggelenként pénzükért tejet, amelyiknek építik az istállót. TÍPUSTERV ÉS ÁTMENŐ MUNKA Ma már nem nagyon kedvelik sehol a világon a típustervek tömeges alkalmazását, egy-egy építkezési objektumnál. A lakások építésénél például 5—6 házból álló csoportokat építenek egy típusból. Pécsett és másutt is ezt tapasztalhatjuk. Szekszárdon is hasonló a törekvés. A típus azonban a szekszárdi esetek majd mindegyikénél rossz. S a lakások beosztása nem célszerű, más objektumoknál pedig a típusterv nem számít a tipizálásra. Például közép, vagy kis blokkos, esetleg nagyblokkos építési módra. Nem is lehet erre tervet készíteni, mert még meg sem kezdték annak az elemgyártó üzemnek az építését, amely majd hivatva lesz Tolna megye ilyen szükségletét káelógí- I teni. Egy korábbi terv szerint az eiemgyárat Mázán telepítenék/ Egyetérthetünk a Beruházási Bank vezetőivel, akik nem helyesük az üzem odatelepítését hisz a felhasználási helytől, ahova készítenék a betonfal-elemeket, mindenképpen távol lesz, mert az anyagot is oda kell szállítani. A típustervek legtöbb bosszúságot a mezőgazdasági létesítményeknél okozzák. Az istállók ter- I vei nem egyeznek a tsz-ek szakembereinek elképzeléseivel, akik legtöbbször az épített istállónál például korszerűbb létesítményt akartak, de a terv bizony már „megöregedett”, idejét múlta. A várdomb-új bereki istálló élénk példa erre. Két éve elkészült a létesítmény, de még ma sem használják. Azt mondják az építőipar vezetői, hogy MÓDOSÍTANI KELLENE AZ ELSZÁMOLÁSOK IDÖRENDSZERÉN Ha érvelésüket meghallgatjuk, érdemes gondolkodni rajta, és igazat kell adni az építőknek. Az átmenő munkák adják a legtöbb gondot: Nem tudnak rá kellően felkészülni, az anyagok rendelése nehézségekbe ütközik. Ezenkívül bonyolítja az elszámolás rendszerét. Sokkal helyesebb volna, ha az építőipar nem naptár szerint, január 1-től december 31-ig számolna el, hanem építéskezdéstől átadásig. így reálisabban lehetne vizsgálni az egyes mutatók alakulását egy-egy építkezésen, hathatósabban lehetne beavatkozni az esetleg felmerült hiányosságok megakadályozására. E javasolt módszer mellett szól még az is, hogy az építkezésekre ki kellene dolgozni egy kivitelezési időnormát, amelyet a Tolna megyei viszonyoknak megfelelően állapítanának meg, s ez az építési norma azután fokmérő lehetne a vállalatok tevékenységéhez... Tény azonban, hogy e javaslatnak amennyi pártolója van, legalább annyi ellenvetője is... Egyben a vélemények azonban megegyeznek, meg kell gyorsítani a kivitelezési időt! Ehhez azonban el kell érni, hogy AZ ALVÁLLALKOZÓK IS TERV SZERINT VÉGEZZÉK MUNKÁJUKAT Alvállalkozói késés miatt veszélyben van két legnagyobb idei létesítményünk. Úgy alakultak a dolgok, hogy a lánggyáriak nem valószínű, hogy leszállítják még az idén a műszergyár kazánját. Ha pedig már úgy nyilatkoznak, hogy „nem valószínű”, akkor biztosak lehetünk benne, így is lesz. A kórház hőközpontjának átadása, illetve felépítése legalább olyan probléma, mint a műszer- gyári kazán biztosítása. Mindkét esetben sürgős intézkedésre volna szükség. Azonban itt már elfogy a vállalatok puskapora, felsőbb szerveknek kell közbeavatkozni, hogy a két fontos Tolna megyei létesítmény üzembe áll-1 hasson. A kivitelező ipar helyzete nem jó. Részben objektív tényezők hatására, részben vállalati tévedések folytán lemaradások vannak a tervektől. Ezek pótlása az idén nem lehetséges. Jobb ezzel szembe nézni már most, az év derekán. Ne ámítsunk senldt. Tény, hogy mintegy harmincmillió forintos lemaradás várható az év végéig. Ezek jó része már a fentebb említettek módján „tervezett”. A jövő évnek nem szabad t ilyennek lenni. Azért is, mert ak- | kor remélhetőn működik már az új ÉM. éoítővállalat a megyében és a meglévő kivitelezői tevékenység hibáit is felszámolják.- Pj - i Számos körülmény indokolja és bizonyára a gyakorló mező-- gazdák is szívesen működnek közre abban, hogy legyen a gabona- termesztésről nyilvános vita. Az aratás befejeződött, folyik a csép* lés, és a mezőgazdasági üzemek vezetői már eljutottak oda, hogy összegezni tudják, a gabonatermesztés egy esztendős tapasztalatait. Végeredményben mindent a termésátlagok alakulásából kell visszavezetni és ilyen szempontból a gyakorló gazdák egymásnak sok tanácsot, termelési tapasztalatot képesek adni, illetve átadni a nyilvános vita során. Egyebek között gondos és tárgyilagos szakmai elemzést igényel a legjobb vetőmagfajta kiválasztása. Különféle pozitív és negatív irányzatokról hallani: vannak akik az egyik fajtára, mások a másik fajtára esküsznek. A vita során az érvek és az ellenérvek felsorakoztatása bizonyára segít majd kialakítani a helyes és egységes álláspontot, a fajtakérdésben is és minden más dologban. Mindezt szem előtt tartva az lenne a helyes, ha a szakemberek befolyásolástól mentes, önálló véleményt nyilvánítanának még akkor is, ha nincs mindenben igazuk. Az őszinte és a nyílt állásfoglalás sok segítséget nyújthat a megye valamennyi gazdaságának. A Tolna megyei Népújság néhány nap múlva a vitaindító írást leközli, utána pedig szívesen ad helyt valamennyi hozzászólásnak. A téma valóban fontos és érdekes, s a megyei lap ebben az esetben is a szakemberek fóruma akar lenni. t Egészen bizonyos, hogy az elemző tsz-vezetőknek szinte kivétel nélkül lesz mondanivalójuk a gabonatermesztéssel kapcsolatban és bizonyára érdekli őket azon tapasztalatok sokasága is. amelyet más tsz-ek vezetői szereztek. Ismét elérkezett a vetési munkák előkészítésének ideje, és a hasznos, gyakorlati fogásokat olyan időpontban ismerik meg és tanulják el egymástól az üzemek vezetői, amikor a jövő évi magasabb termésátlagok elérése érdekében még van idő ezeket alkalmazni. Az optimális vetési idő adott, ebből az idén sem lehet engedni. Van viszont egy egész sor olyan kérdés, amin lehet is és érdemes is vitatkozni. A megyei vezetés a pár nap múlva kezdődő, a lapban folyó nyilvános eszmecserének nagy jelentőséget tulajdonít. S azért adjuk már most hírül, hogy néhány napon belül megjelenik egy gyakorló gazda tollából a vitaindító írás, hogy akiknek van mondanivalójuk, azoknak legyen idejük felkészülni a hozzászólásra. Filmesek és fafaragók Kísérleti művésztelep Fadd-Domboriban Vasárnap kétszáz újabb lakó érkezett a KISZ Fadd-Dombori- ban lévő táborába. Egy héten keresztül az alapszervezeti kul- turfelelősök és a klubvezetők bővíthetik itt, átfogó kiképzés során, ismereteiket. Ez a tábor eddigi életében — melynek idáig úgyszólván minden, mozzanatáról hírt adtunk — nem jelentene különösebb meglepetést, hiszen épp az volt a cél, hogy a szép környezetben az ifjúsági munka valamennyi területén tevékenykedők kicserélhessék tapasztalataikat, gyarapíthassák szakmai ismereteiket. A KISZ megyei bizottsága — a megyei tanács népművelési csoportjaival és a megyei népművelési tanácsadóval egyetértésbén — azonban úgy döntött, hogy a most következő héten speciálisabb érdeklődésű fiataloknak (és öregebbeknek!) is képzési lehetőséget biztosít. A FILMESEK A kisfilmek húsz megyebeli kedvelője és a televízió néhány távolabbi megyébe való tudósítója neves fővárosi szakemberek előadásait hallgatja. A programban ilyen előadások szerepelnek, mint: A filmszerűség. — A dramaturgia. — A forgatókönyv. — Hangosfilm. — Az operatőr munkája. — Trükk- és bábfilmek, valamint magnogyakorlatok. A, csoport irányítója Kiss István, a szekszárdi amatőr filmstúdió vezetője. Szakmai tanácsadó: Raffay Anna, a Televízió rendezője. Előadásokat tart: Schober Róbert, a Televízió vezető operatőre, dr. Faragó Mihály főiskolai tanár, Szykora Sándor, a Televízió híradó-rendezője. A tanfolyam során minden este filmvetítések és viták lesznek, majd a résztvevők önálló kisfilmeket készítenek, továbbá egy összefüggő, nagyobb felvételsorozatot a tábor életéről. NÉPMŰVÉSZEK ÉS FAFARAGÓK A megyében gazdag hagyományokkal rendelkező népművészetek különböző ágainak sok kedvelője van a fiatalok között. Oktatásukat, továbbképzésüket a iábor irányító szerveinek meghívására Balásy Gyula faragó népművész, Révfalvy Zsigmond faragóművész, Eőíi Szabó Dezső népművész és Szekeres István népi faragó vállalta. A fafaragók mellett a hímzések kedvelői is oktatást, továbbképzést nyernek. KÍSÉRLETI MŰ VÉSZTELEP A sorozatosan megrendezett kuturális szemléken nem egy olyan fiatal tehetség is felbukkant, akik nem érték el ugyan az arany-, ezüst-, vagy bronzfokozatot, de biztató képességekről tanúskodtak. Ezek közül ösz- szesen húsz személyt a KISZ most vendégül lát a táborban, és lehetőséget biztosit részükre, hogy kedvtelésüknek szabadon hódolhassanak. A művésztelep kísérleti jellegű, ehhez hasonló a megyében még nem volt. A festők a tábor életét és a táj szépségeit, örökítik meg, a szépszámú ' irodalomkedvelőnek és Írogató fiatalnak pedig lehetősége nyílik arra. hogy író—olvasó találkozókon vitathassa meg problémáit. Hétfőn ellátogatott a táborba Mészöly Miklós író és Tornai József költő, Béládi Miklós pedig a mai magyar irodalom kérdéseiről tart előadást. A tábor életét a már szokásossá vált hajókirándulás teszi majd. színesebbé, érdekesebbé. (O. I.) Tlaün, ötven vagon felett Az állami gazdaságokban a kombájnvezetők ifjúsági versenyében kimondottan szép eredmények születtek. A még nem végleges értékelések arról tanúskodnak, hogy az ifjúsági versenyzők közül tizen ötezer métermázsán felüli teljesítményt értek el. Sőt, a kanacsi Hudák László 8223 métcrm'zsa, a fornádi Bazsér József 6498 métermázsa termést takarított be. Tóth József elvtárs, a megyei KISZ-bizottság titkára elmondotta, hogy a végleges értékelés után sor kerül a legjobb eredményt elért ifjúsági kombájnvezetők jutalmazására. (
