Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-07 / 184. szám
4 TOLNA. MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961, augusztus t. Ötletes megoldás a silózás meggyorsítására az állami gazdaságokban A megye állami gazdaságaiban ugyanúgy probléma csúcsmunkák idején elegendő számú, gépeket kiszolgáló személyzetről gondoskodni, mint a tsz-ekben. A silóbetakarítás olyan munkafolyamat, amely sok kézierőt igényel, ott ahol a vontatókról le kell rakodni. Erre az időszakra esik a cséplés is, úgy, hogy több tsz- ben éppen a munkaerőhiányra hivatkozva halogatják a silóbetakarítást. A megye állami gazdaságaiban viszont a munkaerőgondokon ötletes megoldással segítenek. Ügyes és egyszerű szerkezet segítségével a vontatókról a takarmányt kézierő mellőzésével, egyszerűen lehúzzák. Hasonló módon a termelőszövetkezetekben is meggyorsíthatják a si- lóbetákarítást: a lehúzószerkezet elkészítése olcsó, egyszerű, bárki könnyen megcsinálja. r Újabb pesti színfolt Tovább szépül, csinosodik az ország fővárosa ...........t i —ism 1 s- • mm y y ■ I * : > „ ” . • ■:> . ! í! Í, A Lánchidat a Népköztársaság Htjával összekötő József Attila utca átépítése a befejezéshez közeledik. A napokban véget értek a föld alatti munkák, búcsút mondottak a környéknek a csatornázok. telefonszerelők, a mélység más dolgozói, hogy átadják helyüket a felsőbb szinten munKUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS^ káUcodóknak. Folyik már az úttest betonozása, burkolása, méghozzá gőzerőtjei, hogy a ma még kccskaringós terelőutakra szorított járművek minél előbb elfoglalhassák megszokott útjukat. Lényegében újjászületik a József Attila utca augusztus végére, amikor a tervek szerint újból megnyitják. A Bajcsy Zsilinszky útnál eltűnik a „halálkanyar”, a József Attila utca rövid „huszárvágással” közvetlen össze köttetési kapott a Népköztársaság út- jával. S egyúttal ki is széle sédéit. Az egykori keskeny Fürdő utca most válik igazán a korszerű közlekedésnek megfelelő négysávos József Attila utcává. Nemcsak a járművek, hanem a gyalogosok is „jól járhatnak” majd az árkádsor alatt, miként ez képünkön látható. Az újabb pesti színfoltot, ezt a hangulatában egy kicsit valamennyiünk múltját, a falu levegőjét. húsét idéző szép árkádsort mindnyájan örömmel üdvözöljük. L. I. (MTI Foto. Bojár Sándor felvé tele). &VAlu ttiiiÁL*! — Ideiglenes név, de ami mögötte van az egy idáig sosem tapasztalt hatású vérzésgátló gyógyszer. Kutatólaboratóriumunk sok éves munkájának gyümölcse, most végeztünk végleges kidolgozásával. Verhetetlen világszabadalomnak ígérkezik! Forgács főhadnagy jegyzetelt: — Legyen szíves pontosan elmondani mindent./ Mikor látta utoljára a képletet, mi ennek a jelentősége, vagyis megszerzésének gyakorlati haszna és mikor, hogyan állapította meg eltűnését? EGY PORTÁS CSODÁLKOZIK A veszekedés után Korsós főmérnök jóformán már az első tíz percben elhatározta, hogy bemegy a gyárba. Máskor is megtörtént már, hogy vasárnapjait a kutatólaboratóriumban töltötte, most pedig különösen kedvet ér- 7 félholdnyi szőlőjét a peronosz- póra (Merész Imre szóhasználatával: „fene rossz spóra”) kártételétől, aztán Korsós főmérnök felballagott a laboratóriumba. Felvette a fogason függő fehér köpenyt, végigfuttatta tekintetét a másnak talán összevisszaságnak tűnő, de az ő számára katonás rendű műszeres asztalon, a lombikok, retorták, titráló berendezések, különböző formájú palackok között. Végül kiemelt egy palackot, ami alkalmasnak ígérkezett kávéfőzésre. Csak amikor már mindent elrendezett, akkor nyitotta ki a páncélszekrényt, hogy még egy átvizsgálásra kivegye legfontosabb jegyzeteit. A legelső pillanatban felfedezte a változást. A felső dosszié teteje nyitva volt és a mindig rendben tartott iratok közül néhány elmozdult. zett egy kis elvonulásra. Kávét a laboratóriumban is tud főzni magának, ha már Klárin ennyire erőt vett a féltékenység, és legalább hasznosan tölti a délelőttöt. Magában egyre inkább derült az asszony haragján: — Micsoda gyerek! Kíváncsi vagyok, hogy milyen képet vág holnap, ha megmondom, hogy Bibra elkérte a kocsimat? Mosolyogva köszönt vissza a dandártábornoki tekintéllyel tisztelgő portásnak. Merész Imre, a nagy bajúszú főportás, tisztelte a fiatal mérnököt és ezt szalutálá- sával is igyekezett kifejezésre juttatni. — Hogy van Imre bácsi? — kérdezte — És hogy van a szőlő? Néhány percig vitatták az időjárás kilátásait, valamint azt, hogy kell-e ilyenkor, félteni az öreg A kulcsképlet hiányzott! A páncélszekrény tartalmát átvizsgálni csak egy perc műve volt. A következő percben pedig a döbbent portás csodálkozva látta, hogy Korsós főmérnök, mint a megszállott száguld ki a kapun és köszönés nélkül eltűnik az első utcasarkon. Negyedórával később csodálkozása csak gyarapodott. A főmérnök rendőrségi autóval tért visz- sza, amiből ketten szálltak ki egy ismeretlen rendőrfőhadnagy- gyai. — Mi ez? — mutatott Forgács főhadnagy odafönn a laboratóriumban egy földön terjengő, frissen gőzölgő barna foltra. Korsós elpirult: — Semmi! Úgy látszik, amikor a dolgot észrevettem, elfeledtem a feketekávé alatt elzárni a melegítőt és szétrobbant az egészí.f Átléptek a kávétócsán és a főhadnagy gondosan megszemlélte a páncélszekrényt. — Kinek van ehhez kulcsa? — Csak nekem! Illetve pontosabban, a másodpéldányt az igazgató elvtárs irodai páncélszekrényében őrzik. — Másik kérdés. Hivatali munkája során ki juthatott a kulcsképlet birtokába? — Valamennyien, akik itt dolgozunk. Tehát elsősorban én, mint a kutatólaboratórium vezetője. Aztán a helyettesem, dr. Bibra Mihály, a három vegyész: Bíró Imre, Tóth Melitta és Kalmár Gábor. No, meg a menyasszonyom, akarom mondani asszisztensnő, Szahók Klára is. Más senki! — össze lehetne most gyűjteni mindezeket? Korsós András habozott: — Most? Vasárnap? — Igen, haladéktalanul! — Kérem, ha a gépkocsiját igénybe vehetem... — Felesleges! Szíveskedjék megadni a címeket és a gépkocsivezető majd gondoskodik az elho- zatalukról. így történt. Merész Imre főportás ámuló szemei előtt a rendőrautó üresen távozott és vagy másfél órával később a kutatólaboratórium teljes beosztott gárdájával tért vissza. Forgács főhadnagy pedig a közbenső időben megismerkedett a főmérnök utolsó huszonnégy órájának történetével. — Mikor látta utoljára a kulcsképletet? — Szombaton déltájban. Sajátkezűig zártam be a páncélszekrényt és csak ma délelőtt jöttem be ide. Este az Aranyfácánban egy kis baráti összejövetelen ünnepeltük kísérleteink sikeres befejezését. A főhadnagy bólintott: — Igen, azt láttam! És máma? Mivel telt a napja? Korsós elmondta. — Úgy? És szabad tudnom, a menyasszonyjelöltje miért nem engedte be? — Nevetséges dolog, nem ide tartozik! Féltékeny volt. Bibra kollégám tegnap este kölcsönkérte kis időre a gépkocsimat és hazafuvarozott vele valami kis meteorológus lányt. Klári meglátta őket az ablak&ól és azt hitte, hogy én hűtlenkedem az éjszakában... ’ Forgács főhadnagy felkapta a fejét: — Úgy? Szóval Bibra doktor ismerte ezt a szegény kislányt? (Folytatjuk) Az újságok azt is megírták, hogy Vörös Feihö ás sziu harcosai védik a lelőhelyekhez vezető utat. Pedig a kormánynak kellett az arany ... iäSN \J ^ „Magaban megbízunk, Fetterman kapitány — mondta a Hadügyminiszter —, jó fegyverek, erős kéz. Utánpótlást visz a Kearny- eródbe. Gondoskodnunk kell az állampolgárok biztonságáról.” „Ha jól végzi föladatát, ön fogja leváltani a pipogya Carrington ezredest.”
