Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-06 / 183. szám
lOSi. augusztus 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG < J Závodi bajok, országos gondok Fehér Taunus áll a falu közepén. Sok jóindulat kell ahhoz, hogy azt mondjuk: beleillik a képbe. A két dombvonal közé ékelt Závod ugyanis egyáltalán nem az a község, amelyiket példának lehetne felhozni, ha szépségről, fejlődésről beszélünk. A szép Taunus idegenül hat a lebontott fészer mellett, s az ütött- kopott külsejű italbolt is inkább amolyan régimódi falut mutat. Építkezést csak egyet talál az ember: a község központjában frissen felhúzott falak, téglarakások összevisszasága,' szertehagyott szerszámok mutatják valaminek a készülését. Uj, gondok között születő művelődési otthon épül Závodon. Ha majd rendben lesz, 150 falubeli fér el benne, helye lesz a könyvtárnak, a klubnak. Ez azonban még egyelőre messze van. Ha nincs, nagyon kapós Nem lenne baj, ha közelebb lenne, s mondjuk avatás előtt állna Závod új művelődési ottho-, na. Mert nagyon kellene. A völgybe szorult község nagyjából mindentől el van zárva. Ide nem jár színház, nincs hol előadást tartani. meg az út sem a legjobb, s ha nagyritkán mégis erre kerül valaki. az sem időzik sokáig. Viszont a hosszú téli estéket valahol el kéll tölteni. Talán ezért olyan kapós most a még inkább negyedrészig kész létesítmény. Azt mondják: most tudják csak igazán, hogy mennyire kell egy ilyen intézmény a faluban, amikor nincs, s a mozi, s minden egyéb a szűkös klubhelyiségben zsúfolódott össze. Meddig tart még ez a helyzet? Nehéz lenne megmondani. A ne- kikészülés is huzamos volt. A tanács három évig tartalékolta a községfejlesztési alapot, arra, hogy a régi otthont felújítsák. Nem ismertük azt a régi épületet, hiszünk azonban azoknak, akik emlékeznek rá, s a szakvéleménynek is. így szólt: annyit toldoztak- foldoztak már az elavult nagykocsmán, hogy azt ismételten felújítani lehetetlen. Ez volt az egyik ok, ami az új melletti döntésre késztette a zá- vodiakat. A másik kissé összetettebb ok, a falu kívánsága volt. Hangosan ez néha úgy jutott kifejezésre, hogy évek óta fizetik a hozzájárulást, de se villany, se járda, se víz, se művelődési otthon. Közben olyan vélemény is volt, hogy ne a falu, hanem a patronáló üzem, a Külfejtési Szénbányászati Tröszt építtessen Závodon művelődési otthont. Megoldásnak nem lett volna ez rossz, csak éppen kivihetetlen. Nehéz elképzelni, hogy egy patronáló vállalatnak annyi felesleges erő álljon rendelkezésére, amennyiből fedezni tudná az építkezést. A helyzet nem bíztató Sok vita és töprengés után láttak munkához tavaly szeptemberben a községben. A falu lakossága társadalmi munkában elvégezte a régi épület bontását, a tanácselnök pedig munkaerőért, szakemberért járta a környéket. Megfordult Aparhanton, Kurdon, Hőgyészen,. kőműveseket keresett, de nem talált. A Tanácsi Építőipari Vállalat aztán szűkös munkaerőhelyzete mellett is segítséget nyújtott: adott szakembert, a segédmunkások pedig a községből kerültek ki. A munkaerő-probléma azonban a gondoknak csak az egyik olda- lást jelentette. A másik az anyagi volt. Amikor az egészhez hozzáláttak, vagyis odaértek, hogy a korábbi tervekből már lesz is valami, félmillió forintnál valamivel többje volt a községnek. A tavaly nyáron elkészült tervek alapján azonban a legideálisabb, a község igényeinek leginkább megfelelő épület felhúzásához 600 ezer forintnál többre lett volna szükség. A költségek azonban még ekkor sem állandósultak. A megyei építőipari vállalat szakemberei a tervek felülvizsgálatánál több olyan dolgot találtak, amelyek az összes költséget körülbelül 830 ezer forintra duzzasztották. Jelenleg négy ember dolgozik a závodi építkezésen. S ez, ha furcsán hangzik is, ebben az esetben jó. Ha gyorsabban haladnának, akkor nem biztos, hogy nem lenne baj a számlák kiegyenlítése körül. Inkább később, de biztosra A problémák ellenére a závodi kezdeményezés, a községi erőből történő ipűvelődési otthon építés helyes gondolat. Van azonban egy furcsaság ebben az egészben, ami a falu határát már túllépi, megyei, és bizonyos vonatkozásban országos gonddá szélesül. A závodi művelődési otthon építésének ügyében jártak már a Művelődés- ügyi Minisztériumban is, hogy segítséget kérjenek a befejezéshez. önmagában még ez sem lenne baj. Az azonban már inkább problémának látszik, hogy nem kellő erőforrás nélkül láttak hozzá az építkezéshez. így aztán nehéz megbirkózni, a jelentkező gondokkal. Az óvatosság, a körültekintő tervezés semminek sem vált még ártalmára. Az azonban nem egészen bizonyos, hogy a minisztériumnak, vagy a megyei tanácsnak az esztendő későbbi szakaszában lesz pénze a segítségnyújtáshoz. Ezt úgy hisszük, Závodon, és máshol is jó figyelembe venni. Azt mondja a közmondás: mindenki addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér. Mintha csak Závodra, és a helybeli építkezésre találta volna ki a mondás hajdani kiötlője. Mert nehéz megtoldani akkor egy bizonyos összeget, ha előre nem gondoskodnak a pótlásról. S itt ilyesmit látnánk. A mából ítélve jobb lett volna még egy kicsit várni, de akkor teljesen biztosra menni. A minisztérium és a megyei tanács segítsége ebben az esetben nem hiánypótlás, hanem valóságos támogatás lett volna. Sz. I. gondja gek árán is, de kitartottak, dolgoztak és gyarapították a közös vagyont. N em lehet csodálkozni azon, hogy akik kikaparták a parázsból a gesztenyét, ragaszkodnak is jussukhoz. „Most már a tsz-tag is megihat ja a maga egy-két pohár sörét, ha megkívánja” — mondják a faluban. Ez így is van, sőt a barátkozás kedvéért a tsz-tag is kifizetheti a „kört”, mert most már ő is megmutathatja, hogy van miből. A bonyhádi járásban néhány község tsz-elnökének nem kis gondot okoz, a korábban iparban elhelyezkedettek visszaszivárgása a tsz-be. A probléma megoldása sok körültekintést igényel, és mielőtt akár igent, akár nemet mondanának, alaposan meg kell hányni vetni a dolgot. Feltétlenül szem előtt kell tartani a népgazdasági érdekeket, amely szerint Tolna megyében az 1963. évi termeléshez viszonyítva 1964-ben a termelőszövetkezetek termelési volumenét 16 százalékkal, a felvásárlásét pedig 7 százalékkal kell növelni. Az iparnak is megvannak a feladatai, amit teljesíteni kell, s ehhez jelentős munkaerőre van szüksége. De természetesen a népgazdasági tervek teljesítése a termelés fokozása mellett nem szabad megfeledkezni az emberekről. Emberséggel kell megoldani a problémákat. Helyenként változnak az adottságok, s ezeknek megfelelően kell differenciálni. Van ahol a termelési eredményeket csak akkor tudják növelni, ha az adott munkahelyre megfelelő, szakmailag képzett embert állítanak. Az ilyen helyeken jó ha szívesen fogadják a visszatérőket. Hasznos az egyén, és hasznos a népgazdaság számára. Emberileg azt is meg lehet érteni, hogy a régi tsz-tagok zokon veszik, ha helyükre új erők kerülnek. Ahogy az izményi példa is mutatja, idegenkedéssel fogadták a visszatérőt mert úgy érezték, miatta háttérbe szorul egy eddig jól dolgozó tsz-taguk. A tsz vezetőinek sok mindennel kell számolniuk. Figyelembe kell venni a távlati fejlődést, a termelőszövetkezetek további gépesítését. Figyelembe kell venni azt a természetes/ folyamatot, amit maga az élet állít fel. A vezetőnek gondolni kell a felnövő fiatalságra, akik szakmunkásnak tanulva, továbbra is falujukban akarják megtalálni a boldogulást. Kalaznón és még néhány községben az aratás befejezése után a tsz vezetőinek nem kis gondot okoz a tagok foglalkoztatása. Nem általános probléma, mint ahogy az sem általános, hogy az iparból visszamennek az emberek a mezőgazdaságba. Néhány ilyen példával a bonyhádi járásban mindenesetre találkoztunk. És ez a néhány példa is amellett agitál, hogy a falusi ember a termelő- szövetkezetben megtalálhatja boldogulását, ha fegyelmezetten dolgozik. Az iparból visszatérők példái is a tsz-ek mellett agitálnak, de mit tegyen az a tsz-veze- tő, akinek máris gondot okoz a tsz-tagok foglalkoztatása. Erre nem lehet általános receptet adni, de nem árt' a figyelmet a már sokszor hangoztatott belterjes gazdálkodás felé irányítani. A népgazdaságnak sok terményre, ipari növényre van szüksége. Keresni kell a lehetőségeket, milyen növényre van szüksége a népgazdaságnak. Milyen a határ termelési adottsága, s a növény termelése hogyan segíti megoldani a ísz- tagok foglalkoztatását. Végső sorban hogyan növeli a közösben dolgozó tsz-tag jövedelmét, ho- gyán erősíti a közös gazdaságot. Sok a kérdés, sok a hogyan, amelyre a választ a tsz-vezetők- nek kell megadniok a helyi viszonyok kellő ismeretében. P. M. Újra 1 megindul az üzem A Bonyhádi Cipőgyárban újból megindulhat a termelés. A javító szerelők és karbantartók elbúcsúztak a gyártól. A szabászatban a régi fáradságos munkát hidraulikus gépek végzik. Ezekben a napokban már teljes kapacitással dolgozik a futószalag. Bő a választék. Az itt látható eipőmodellek a naptárban már a következő évet jelentik. A Bonyhádi Cipőgyár 1965-ös modelljeinek jelentős része elkészült, belőlük több típust már osztrák, angol és svéd cégek lekötöttek. Reméljük az ízléses férfi- és női cipőkkel jövőre az üzletekben is találkozhatunk. V. M. — E. J.) W'
