Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-28 / 201. szám

1864. augusztus 38. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG s Célszerűbben a pénzünkért C sak helyeselni lehet a köz­ségeink olyan törekvéseit, amelyek arra irányulnak, hogy megteremtsék a művelődés helyi központjait, korszerű művelődési otthonokat építsenek. Nem mai keletű az ilyen kezdeményezés, országszerte szép eredményeket hozott már. Külsőre és belsőre egyaránt csinos művelődési ottho­nok nőttek ki, szinte a semmi­ből, hogy hajlékot nyújtsanak a tájoló színházaknak, a könyvtá­raknak, a kluboknak. S ez így na­gyon jó. A tetszés mellett azonban érde­mes ezeket a művelődési ottho­nokat közelebbről is megvizsgálni. Nézzünk mindjárt egy példát. Tengelic-szőlőhegyen néhány éve fejezték be a művelődési otthon építését. Akkor, az első öröm ha­tása alatt még kevés kifogás me­rült fel vele kapcsolatban, mára azonban egyre inkább szaporod­nak a fejcsóválások, s mind több az olyan kérdés: miért volt szük­séges erre a pusztánál alig na­gyobb településre olyan művelő­dési otthont telepíteni, mint a meglévő? Miért nem inkább olyan épült amelyikben a környéken élő emberek érdeklődési körük­nek megfelelően mindent megta­lálnának. Most van egy méreteiben is nagy termük, de mellőle hiány­zik a klub, a kisebb összejövete­lekre alkalmas terem, a jól beren­dezhető olvasó, vagy tanulószo­ba. A tengelic-szőlőhegyi példa nem egyedüli. A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy Mázán felavat­ták a megye legnagyobb színház- termét. Őszinte öröm tölt el min­denkit, aki belép abba a közel négyszáz személy befogadására al­kalmas, korszerű színpaddal fel­szerelt épületbe. Ha azonban számba veszi a község lakosságát, Máza bizonyos területi elzártsá­gát, az örömöt megint kérdés za­varja meg: vajon szükséges-e je­len és jövő helyzetében Mázának egy ekkora terem. Hisszük, hogy a színházi előadásokat leszámít­va ritkán telik meg. Télen pedig külön gondot jelent majd a nagy helyiség felfűtése — hogy csak egy gyakori gondot említsünk. A mi elkészült azt persze már nem lehet és nem is sza­bad lebontani. A jövőre nézve azonban néhány problémát érde­mes megemlíteni. Jócskán küz­dünk bajokkal, mert néhol még mindig azt gondolják: akkor tesz­nek legjobban eleget a lakosság igényének, ha művelődési otthon építésének ürügyén készítenek a falu közepén egy óriási táncter­met. Megint egy másik példa. Zá- vodnak nagyon kellett a mostaná­ban épülgető új művelődési ott­hon. A néhány száz lakosú község azonban aligha tudja kihasználni. A mozinak helyet ad, s ez jó, de azon túl nem nyújt sok lehető­séget a társasági élet megteremté­séhez, mert a nagy terem tulaj­donképpen mindent kiszorított. Pedig inkább még a terem rová­sára is klubot, olvasót kellett vol­na létesíteni. Miért mondjuk ezt? Az új igények mondatják ve­lünk. Az a tény, hogy végül a fa­lusi népművelés tulajdonképpeni tartalma is megfelelően módosul. Nem annyira a bálok, zenés es­tek és esetleges színházi előadá­sok töltik ki a program nagyobb részét, hanem az olyan dolgok, amelyek leginkább segítik az em­berek szabad idejének célszerű el­töltését. Klubokra, szakkörökre, rövid tanfolyamokra gondolunk itt elsősorban. Ezeknek nem nagy teremre, hanem kisebb helyisé­gekre lenne szükségük. A célszerűség tehát azt jelen­ti, hogy a pénzünkért, az állam, vagy a falu lakosságának összeadott forintjáért nem falu­dísznek. hanem a konkrét tenni­valóknak megfelelő épületeket emeljünk. Olyanokat amelyekről nem az derül ki. egy idő után. hogy nem lehet őket mindeme használni, s inkább alkalmasak lennének magtárnak, mint a mű­velődés hajlékának. Fürgéd, a me­gye egyik legkisebb községe szol­gáltatott jó tanulságot a helyes eljárásra. Itt, a község méretei­nek megfelelő színházterem mel­lett megtaláljuk a kisebb szobá­kat is. Olyanokat, amelyek alkal­masak olvasásra, kisebb létszámú ismeretterjesztő előadások rende­zésére, a klubdélutánok megtar­tására. S amikor a célszerűséget emlegetjük elsősorban ilyesmire gondolunk. Arra, hogy a művelő­dési otthon olyan legyen amelyik nemcsak időnként, hanem állan­dóan megfeleljen a művelődés céljainak. Sz. 1. 'Derűi JEQYZETEK Egy nagy község ét­termében ebédeltünk. Egyik kollégám rán­tott húst rendelt, a másik tojásos noked- lit. Az étlap halász­léi is kínált, m,ég- pedig speciális helyi halászlét, ami ugye­bár sokkal jobb, mint a szokvány halász­lének. Megkérdeztem a pincértől, valóban finom-e a halétel, amit itt főznek, s miután nagyon aján­lotta, megrendeltem. Kis bográcsban, iga­zi. kormos fenekű bográcsban hozta, és tette le elém. Benne merőkanál, szóval egé­szen feltűnő, mond­hatnám parádés ét­kezés egy ilyen ha­lászlé elfogyaszt 'sa. Az a munkatársam aki tojásos nokedlit rendelt, kénytelen volt megsürgetni a pin­cért, mert késleke­dett. A pincér azt mondta: — Igenis, elvtár- sam, hozzuk a no­kedlit! Amikor fizetésre került sor, udvariasan megkérdezte tőlem: — Jó volt a halász­lé. uram? — oOo — Szekszárdom, a köz­ponti cipőbolt kiraka­ta előtt állok. Oda­jön két katona. Egyi­kük rámutat egy pár lábbelire, s így szól: — Sokáig bírtam ezt a cipőt. De most már nem tetszik. — oOo — A Ferencváros nagy­arányú v~reséget szen­vedett a Honvédtől és most a Fradi­szurkolókat ország­szerte bosszantják. Nagy dolog, nagy ügy, szinte tragikus, de azért hamar el­múlik. A kedélyek egy-két nap alatt le­csillapodnak, aztán már nem is igen be­szélnek a dologról. Egyébként volt en­nél már súlyosabb vereség is a magyar labdarúgás történeté­ben. Legutóbb pél­dául Cikón. Az eset nagy port vert fel szurkolókörökben. Rá is írták krétával, jó nagy betűkkel és szá­mokkal a Dombóvár —Bátaszék között közlekedő személy- vonat pakli-kocsijá­nak oldalrára: „Ciki —Dombóvár 1:5 — Hajrá Cikól". Sz. J. öt évvel ezelőtt adtunk elő­ször hírt róla: Nagyvárosivá épí­tik a város főutcáját. A megvaló­sítás nem váratott magára soká. hisz már az év elején megjelen­tek az első építők, miután egy éven át tervezőmérnökök készí­tették az új úttest tervét..; A munka azonban az idén nyá­ron kezdődött meg igazán. Vén András mélyépítő művezető em­bereivel megszállta a Rákóczi utcát. Hozzáfogtak a csatorná­záshoz. A csatornahiány volt minden korábbi bajnak az oka. Ha zi­vatar mosta a hegy oldalát, ker- i teken, utcákon folyt a szennyes víz, nem volt csatorna, ami le­vezesse. A házakból a szenny­vizet nem tudták hova terelni, szabálytalanul. • emésztőgödröket ástak a lakók. S most. a nagyje­lentőségű munka nyomán váro­sivá válik az utca. A Tanácsi Építőipari Vállalat mélyépítő részlege szinte kiköltözött a Rá­kóczi utcára. Kitűzték a csator­nák nyomvonalát, és ezzel egy- időben a vállalat villanyszerelői átépítették a vezetékrendszert — rekordidő alatt. Megérkezett, még a villanyszerelés idején a Csongrád megyei kubikosbrigád, előkészítették szerszámaikat a nagy munkához. Hiába jött azon­ban teljes kubikosfelszerelésse] a Sebestyén- és a Magyar-brigád, nem volt itt elég az ásó. vésőt, nagykalapácsot is kellett pótló­lag hozatni, mert az úttestbe kel­lett vágni a csatornát. Másutt meg olyan omlós volt a lösz, 1 Mélyíteni kell még a csatornái A o mély o épí- o tők o Ezt láttuk a híd alól hogy szádpallózni kellett, külön­ben estére beomlott volna az amit délelőtt ástak. Nehezítette a munkát, és egyik legnagyobb akadály most is az állandó for­galom. A jövőben sem, s ed­dig sem kellett az úttesten a forgalmat leállítani. Bizonyos kor­látozások azonban szükségesek, bár alig-alig tartják be a gép- járművezetők, és így nemcsak nehéz, de életveszélyes is a mun­ka. A csatornában dolgozó ku­bikosnak még arra is kell ügyel­nie, nehogy fejére zuhanjon egy motoros... Itt nincs anyaghiány, mint any- nyi más építkezésen. Folyamatos a folyamikavics-szállítás, elké­szítették már az ácsok a csator­na formáját, s amint kiássák, máris hozzáfognak a betonozás­hoz. Szép és jó munkát kapun!; majd Vén András brigádjaitól, példa is van erre. Ök dolgoztak a Mérey utcában, és a Mészáros Lázár utca is az ő kezemunkáju- kat dicséri. A határidővel sincs baj, üte­mesen halad a munka. A Parász- ta-patak hídjának szétbontása, helyette új építése lesz az idei munka legszebb része. A csator­názás, a mélyépítés klasszikus építőipari szakma, az ősök mun­kájával is találkoznak nem egy­szer. Amikor a Mérey utcában építettek, római légiók által ta­posott köveket is megmozgattak, itt, az újvárosi részen fiatalabb az út, itt csak egy-két évszáza­dos az úttest*: Bitter János, a mélyépítők ve­zetője már részletesen magyaráz­za a tevékenységet: Idén hatmil­lió forintnyi munkát végeznek. Amint elkészülnek a parászta-pa- taki csatornázásokkal, felvonul­nak ide a hídépítők, hogy tizen­két méter széles, erős hidat épít­senek a mostani helyébe. Pilla­natnyilag az úttest bal oldalán dolgoznak a munkások. Ha itt el­készül a monolit csatorna, akkor mennek a jobb oldalra, ahova már előregyártott elemből épül meg a szennyvíz elvezetésére al­kalmas csatorna. Csongrád me­gyéből érkezett brigádok dolgoz­nak jelenleg mintegy negyvenen az úton. Magyar Ferenc és Se­bestyén Ádám brigádjának tag­jai derekas munkát végeztek. Hisz az idei terv alig hatmilliónyi fo­rint értékű munkát ír elő a vál­lalat mélyépítő-részlegének, és máris teljesítették ezt, az év vé­géig a tízmilliót is elérik... Ds akkor már tizenkét méter széles úttesten közlekedhetnek a jármű­ok a Rákóczi utca nagy részén. z úttest korszerűsítési munkái- v 1 a jövő évben készülnek el. !”-ben kétmilliós tervet kell a iákóczi utcai építésnél megvaló­sítani. Nagykalapács és véső kell az út­test bontásához Csúszik a talicska a mélybe Pálkovács Janő Eoto; Túri María

Next

/
Thumbnails
Contents