Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-27 / 200. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964, augusztus 2T, „MEGTELT" A kutya váratlanul abbahagyta az ostromot és mint aki meg- ! gondolta magát. kisurrant a | nézőközönség közül. Nevetés kí- i sérte útját. Az út a későbbiekben egyébként teljesen tervszerűen ment. — A fene ezekbe a gyufákba! Már a másodiknak törik le a feje! Végül rágyújtottak, rá tapostak az elhajított gyufaszálra és folytatták útjukat. Íme: összkomfortos boldogság, előregyártóit elemekből! Mert előregyártott elemekből építették ezt a mulatós három háztömböt a szegedi Bérkert soron, ezzel is megteremtve a lehetőségét a boldog, harmonikus családi életnek. A járdákon még ott az elszállításra váró törmelék, az egyik épület végénél pedig a gépek és egyéb építészeti kellékek napoznak. S napoznak ezen a szép nyáron az ügyes megoldású erkélyeken a „honfoglaló” családok idősebb és ifjabb tagjai is... Már kitetlék a megtelt táblát az új. korszerű, kis lakónegyed három háztömbjében: mind az ötvennégy lakásba beköltöztek a kiválasztottak. Boldogságot és békés egymás mellett élést kívánunk nekik. (L.) (MTI-foto. — Tóth Béla felv.) JLiutaLZÍk a sokadik halványon Úgy készül, mint a lucaszék — mondják arra, amelynek az elkészítésével nem túlságosan iparkodik a készítő. A mi városunkban, Szekszárdon nagyon sok mindenre mondják — és nem is alaptalanul — ezt a mondást. De még ha, csak .úgy készülne? A közhit szerint a lu- caszéket kilencféle fából kell faragni. pontosabban, elkezdeni hu- ca napján, december 13-án, és befejezni karácsonyra. És aki karácsonykor erre a székre ül, az meglátja, ki a boszorkány. Képregény, 18 folytatásban Irta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁSI Tehát, célszerűbb lenne itt úgy módosítani, úgy készül, mint a lucaszék a sokadik hatványon. Számos példája; jónéhány bérház. a tbc-kórház, az irodaház — amelynél már talán el is felejtették, mikorra szólt a befejezés eredeti- határ-ifié je—: a -déli kertváros iskolája, amelynek falait lassan túlnövi a gaz, a szennyvíz- csatorna. Mivel folytassuk talán. Az építők úgy ráültek mindegyikre, hogy abból nem állapítja meg senki, miféle boszorkány rontása a munkák akadályozója. De vannak olyan munkák, amelyekhez igazán nem kell boszorkányság, mégis, úgy készülnek, mint a lucaszék a sokadik hatványon. A FÜSZÉRt új raktárának már június végére készen kellett volna állnia. Még mindig dolgoznak rajta... Jó, egy raktár... De hogy egy ajtó sorsa is meghaladja a lu- caszéket? > Ugyancsak a FÜSZÉRT-nél feleslegessé vált egy ajtó. Egy közönséges — bár az átlagosnál valamivel szélesebb — kétszárnyú ajtó. Ki kellene venni, és a helyét í befalazni. Már három hónapja is lelmúlt, hogy a szekszárdi ktsz-nél Fmegrendelték a munkát, ami egy [kezdő kőművestanulónak tán fél- F napi munkája lenne. Még mind- L ezideig nem akadt rá ember, aki I kivegye, és befalazza a helyét. BI. Cézár fájós orrát nyalogatva vé- gigoldalgott a városon, megszaglászott néhány követ, sőt, volt, amelyiken a névjegyét is ' otthagyta, aztán az egyik szélső | háznál beváltott egy kukoricásba. A kukoricást horhos, majd j rét követte, utána pedig előbb gyenge sarjerdő, később egyre j testesebb, hatalmasabb szálfák. A kutya itt elemében volt. Az emberfelésre valló sompolygása mintegy varázsütésre átalakult a zsákmány után járó farkas kitartó ügetésévé. Kitartóan, egyenletesen nyargalt a fák között. Az egyre jobban emelkedő terep nem jelentett akadályt számára. Csak kilométerekkel távolabb, nem messze a határtól vált óvatosabbá az irama. Egy bokornál megállt, két első lábát mereven a földhöz szegezte és szaglászó orral beleszimatolt a levegőbe. Nyomban utána lehasalt és szinte láthatatlanná vált a lombok védelmében. Alig száz méterrel odébb két géppisztolyos katona lépdelt. Egy fa tövében megálltak és körülnéztek. A magasabbik távcsövet emelt a szeméhez, vizsgálódott egy darabig, aztán társához fordult: — Minden rendben! Van gyufád? Cigarettát vett elő, az alacsonyabbik katona meg tűzszer- számmal kínlódott. Bár szavukat természetesen nem értette, hangjukat az éles kutyafül tisztán hallotta: Dusek szavai szerint a „menetrendszerinti” járőr volt. Cézár, az idomítás csodája megfordult és indult vissza a város felé. RÁGÖS FALATÓK Az üdülő konyhájában dr. Bib- rát a legkevésbé sem szerették. Zsófi néni, a termetes szakácsnő, hosszú évek óta gyakorolta.mes- terségét — mint mondani szerette „Jobb házaknál” is főzött! — de soha még ennyire finnyás, válogatós vendéggel nem találkozott. Bibrának hol a leves volt hideg, hol a kenyér tegnapi, máskor meg a burgonyát küldte vissza azzal, hogy édeskés, inkább rizst kér körítésül a sült mellé. Az ebédlőben egyelőre még kevesen ültek, hiszen az üdülő főszezonja valamivel később kezdődött, és csak hat—hét család pihent az épületben. Zsófi néninek volt tehát ideje, hogy a tálaló ablakán keresztül figyelemmel kísérje vendégeit. Szerette meglesni, hogy ki, milyen étvággyal fogyasztja az ebédet, hiszen ha általában tudatában is volt konyha- művészetének. sikerének legbiztosabb mércéjét a gasztronómiai örömökben úszó arcokról, az egyre szaporábban szájhoz emelkedő evőeszközök csörgésének ütemére tudta legjobban leolvasni. Kalmár mérnököt például öröm volt figyelni. Észrevehető gyönyörűségét lelte minden egyes falatban, sőt ebéd után legtöbbnyire azt sem mulasztotta el, hogy a kis ablakon be ne szóljon Zsófi néninek, és egy-két elismerő szóval köszönetét ne mondjon az aznapi kosztért. Bár titokban idegenkedett az ilyesmitől, a szakácsnő idővel azon kapta magát, hogy akaratlanul is tetézett porciókat rak a tányérra, ha tudta, hogy Ági lánya — aki felszolgálóként ügyködött itt az üdülési idényben — Kalmár mérnök asztalát keríti sorra. Annál nagyobb idegenkedéssel nézte ismét dr. Bibrát. — Mi baja lehet megint annak az átoknak? — mormolta magában. látva, hogy Bibra mérnök csak turkálja az illatos sültet. — Ági kérem! — hangzott Bibra hangja. — Legyen szíves, vigye vissza ezt a húst, és melegítsék még néhány percig! Már számtalanszor közöltem, hogy ha már ilyen mócsinggal traktálják az embert, akkor a Mirelite-árut legalább szeretném nem Mirelite- hőmérsékleten fogyasztani! Ági egy kis ajakbiggyesztéssel teljesítette a vendég kívánságát és Zsófi néni méltatlankodva fordult vissza a tűzhely felé. — Még hogy ez hideg! Mire újra az ebédlőre néztek, doktor Bibrának hűlt helye volt. A mérnök kísérleteken edzett reflexei villámgyorsasőggal működtek. Az étterem nagy üvegablakából épp a kertkapura nyílt kilátás és abban a pillanatban, hogy meglátta a csikorogva fékező gépkocsikat, villámgyorsan cselekedett. Az első kiszálló férfi ugyanis Forgács főhadnagy volt és a kémnek egyáltalán nem lehetett kétsége afelől, hogy mi sodorhatta a fiatal rendőrtisztet kétszázötven kilométernyire lakhelyétől, egy egész gépkocsikaraván élén egyenesen Kőszegre? Felpattant helyéről, két lépéssel elérte az emeletre vezető hátsó csigalépcsőt, onnan pedig tigrisugrásokkal nyargalt felfelé. Szájában még ott volt az utolsó, rágósnak minősített falat hús. — Menekülni! — ez az egyetlen gondolat hajtotta. Dusek gondnok az üdülő ajtajában ütközött össze a befelé haladókkal. Tucatnyian voltak, egyenruhások. civilek, vegyesen. Dusek elsápadt: — Mit tetszik, kérem? — kérdezte. — Dr. Bibra Mihály mérnököt keressük! — mondta a főhadnagy és közben intett embereinek, hogy fogják körül a házat. Néhány géppisztolyos szétrajzott a kertben. (Folytatjuk)
