Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-26 / 199. szám

Í?V4. augusztus 26.

' TOLNA MEGVET NEPÜJSAC

s

Örömök, gondok Szedresen

Tömegmozgalom lett a községben a társadalmi munka

Váratlanul kapta a kérdést Molnár József, a szedresi tanács elnöke. Mi okoz örömet és gondot egy községi vezetőnek? Néhány percnyi gondolkodás után aztán megadta a választ.

— Az idén már

TÖBB AZ ÖRÖM, MINT A GOND

— mondja a tanácselnök. A termelőszövetkezet állandóan javuló munkája az idén már meghozta a várt eredményt. Három éven keresztül a munkaegység értéke termelőszövetkezetünkben fokozatosan csökkent, de a közös alap azért örvendetesen gyarapodott. Az idén már a munkaegység értéke is növekszik, három—négy forinttal fizetünk majd többet, mint a tervezett 31 forint. Ezt az augusztus 17-én tartott termelőszövetkezeti vezetőségi ülés állapította meg. amikor Oláh Mihály, főkönyvelő tájékoztatása alapján a tsz pénzügyi helyzetét vizsgáltuk meg. A jó munka láttán igen bizakodó a hangulat a termelőszövetkezeti tagok között.

— Annak viszont sem a tagok, sem a tanács vezetői nem örülnek, hogy

A SZÖVETKEZETI DEMOKRÁCIÁT

néhány esetben nem tartják be. Régen — talán márciusban — volt az utolsó közgyűlés. Pedig jó lett volna szót érteni a tagokkal. például a fűszéna betakarításban. A falu egyetértésével találkozott a tsz-vezetők- nek az az intézkedése, hogy részes kaszálásra adta ki a réteket. De az már baj, hogy a lekaszált. jóminőségű takarmánynak csak egyharmada jutott rendeltetési helyére — a háztáji gazdaságokba. A termelőszövetkezetnek jutó kétharmad része viszont kint maradt a réten. Most aztán a tagok a vezetőket, a vezetők a tagokat okolják ezért. Azt hiszem mindkét oldalon hibát követtek el. Egy közgyűlés, ahol a vezetők és a tagok szót értenek, bizonyosan jól oldotta volna meg a fűszéna- betakarítást. éppúgy, mint megoldották az idén például a lucerna-betakarítást.

— Igazán örül minden szedresi annak, hogy csinosodik a falu, állandóan gazdagabb lesz az egykor igen szegény község. A szedresiek társadalmi munkát ajánlottak fel községük szépítésére. A községfejlesztési terv készítésekor tízezer forint értékű társadalmi munkát vettünk figyelembe. Azonban kellemesen csalódtunk. Már az első félévben 27 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett Szedres lelkes lakossága. Általában egy-egy napi munkál végeztek, de mint például Andi János, Vajda János és a tanács tagjai közül többen már két napot dolgoztak Szedres szépítéséért. A társadalmi munkát utak és járdák építésére, valamint tereprendezésre fordították.

— Az év második felében a társadalmi munkaerőt művelődési ház alapozásához használjuk fel — mondja a tanácselnök. — A tsz-tagok, a tanács vb-tagjai. az állami gazdaságokba járó szedresiek, a gépállomási dolgozók és a kisiparosok is részt vállalnak ebben a nagy megmozdulásban.

— Nálunk az idén

TÖMEGMOZGALOM LETT A TÁRSADALMI MUNKA.

Az előzetes számítások szerint mintegy hat-hétszerte lesz nagyobb a társadalmi munka értéke, mint azt az év elején terveztük. Ennek igazán örülhet minden szedresi ember.

— Annak azonban mái’ kevésbé tapsolunk, hogy a nagy megmozdulásból néhányan. mint például Hőninger Ferenc, Erdélyesi István. Takács János távol tartják magukat. Pedig a falu őket is várja, számit segítő munkájukra.

A tanácselnök — aki váratlanul kapta a kérdéseket — megelégedéssel sorolja, hogy jól halad az iskola tatarozása, az egészségház rendbehozatala, de gond a vidékről odajáró pedagógusok lakásügyeinek elintézése, több tanterem is kellene még. Gond, hogy közel másfél éve a földművesszövetkezet nem képes a húsbolt átalakítására. Régóta húzódik a tejcsarnok rendbehozása is. Legutóbb már a járási egészségügyi állandó bizottság jelentésébe is bekerült, az orvos is több alkalommal kifogást emelt az itteni állapotok ellen. Pedig nem kellene mást tenni, mint új padozatot elkészíteni, kijavítani. Bosszúságot okoz a község lakóinak. hogy a községfejlesztési alapból megépített autóbusz-várótermet nem tudják beüvegeztet- ni. Nem vállalja azt sem az építőipari vállalat, sem a ktsz.

— Számon tartják a község vezetői, hogy az utóbbi időben

JELENTÉKENYEN NŐTT AZ ÁRUTERMELÉS

és ennek eredményeként túlteljesítették a felvásárlási tervüket. Különösen jó a helyzet a sertés- felvásárlásban, de teljesítették a tervet gabonából, tojásból, baromfiból. Több áru, több jövedelem, nagyobb vásárlási kedv. Ez jellemzi most a szedresi állapotokat. Csupán a tejfelvásárlásnál van lemaradás. Ezért az idén létrehozott háztáji bizottság megkezdte ennek okait vizsgálni, s megfelelő tapasztalatok után intézkedéseket teszünk a háztáji tejtermelés fellendítésére is.

— Gond — mondja a tanácselnök —. hogy kevés a termelő- szövetkezet földjein a gép, s hogy ezek közül csak egy dolgozik két műszakban, gond a kevés munkaerő, pedig úgyszólván valamennyi tsz-tag becsületesen dolgozik. Gépi segítség kell a szedresi földeken...

*

Van a szedresiek öröménél nagyobb öröm is, és a gondjaiknál is akad sokkalta nagyobb. De nekik, munkájuk révén elért minden siker a legnagyobb öröm forrása. A gond pedig a tudatos munka révén egyre kevesebb lesz — Szedresen is.

K. Balog János

ÉLELMISZERBOLT

a vásári pavilonban

A tavasszal megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásár román kiállítási pavilonját vásárolta meg a Dombóvár és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet, hogy az épülő dombóvári szálloda helyén lebontott élelmiszerboltját ideiglenesen el tudja helyezni. A pavilont a község központjában állították fel, ideiglenesen, a nyári hónapokra kapott itt helyet az önkiszolgáló élelmiszerbolt.

Német mezőgazdász tanárok

és hallgatók

Az oranienburgi mezőgazdasági és a beelitzi mezőgazdasági jellegű pénzügyi szakiskola tanárai és hallgatói érkeztek hétfőn este Szekszárdra, tizenkétnapos tanulmányútra. A kelet-német vendégek 34 tagú csoportja a Szek- szárd-Palánki Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum küldöttségének júliusi látogatását viszonozza.

Kedden Koppány Károly, a szekszárdi intézet tanszékvezető tanára tájékoztatta a vendégeket hazánk mezőgazdaságáról, mező- gazdasági szakoktatási rendszerünkről és intézményeinkről, továbbá bemutatta a palánki iskolát és a várost. A vendégeknek

Szekszárdon

gazdag programot állították összes szerdán a Szekszárdi Állami Gazdaságba látogatnak, a következő napokban pedig Pécsre, Sikondá- ra. a gemenci vadrezervátumba rándulnak ki; felkeresik az Ireg- szemcsei Kutatóintézetet, és a kocsolai termelőszövetkezetet. Budapesten megnézik az Országos Mezőgazdasági Kiállítást, a mezőgazdasági múzeumot. Martonvá- sáron a mezőgazdasági kutatóintézetet és a Beethoven-emléke- ket. Két napot eltöltenek a Balatonnál — Siófokon és Tihanyban, — majd baráti összejövetelen találkoznak Szekszárdon a magyar mezőgazdász hallgatókkal és tanáraikkal.

Egy népi ülnök

PORTRÉJA

cA lúz hátán ét

Az élet mélységei, az emberi gyengeség széles skálája tárul fel előtte, sokkal tömörebben, mint mások előtt: népi ülnök a paksi járásbíróságon, A neve: Hornok Bálint. Mondhatnánk úgy is. hogy a nyughatatlan ember.

Nyughatatlan, abban a jó értelemben, hogy bár nyugdíjas, pihenhetne, átadhatná magát a jól megérdemeli semmittevésnek, de mégis munkálkodik a közösség javára.

— Én úgy látom ezt a munkái — mondja — hogy egy tisztulási folyamat segítői vagyunk. A törvény szigorával egyrészt fékezzük a kisebb, na}yíí/rt.fic‘fil''nf,

másrészt igyekszünk nevelő büntetéseket kiszabni rájuk, hogy még egyszer óvakodjanak bűnt elkövetni.

— Nem kevésbé fontosnak tartom azt is. hogy széles körben ismertetjük az Ítéleteket és azok indokolását. Ezzel másoknak is megmutatjuk. a csalafinta emberekre előbb, utóbb rájár a rúd. De tanulhatnak belőle úgy is, hogy bűnözővel kerülve szembe, hamarabb átláthatnak a szitán, nehezebben csaphatók be.

Egy példát is mond erre. — Egy tolvajt ítéltünk el egy évre. Budapestről jött le Paksra, s az egyik házhoz bekopogott, s munkát keresett. Kapott is, a szőlőben, de nem állt munkába, hanem különböző mesékkel 50 forint előleget csalt ki, s elment, hogy majd visszajön. A látogatás azonban arra volt jó, hogy a helyszínt kiismerje, mert később visszatért, s a felügyelet nélkül hagyott lakásból 6 sonkát elvitt. Tanulság: ne higgyenek az első szóra ismeretlen embereknek.

— Hiába, a régi erkölcs egyesekből kitör. Ez is milyen ember lehetett, hiszen 3000 forintos állása volt. De más, szinte nevetséges formában is él a múlt némely emberben. Becsület- sértési ügyben tárgyaltunk envsrer. Az első dolgunk természetesen s békítés

volt. Nos. a felperes hajlandó is volt a bé- külésre, egy teltétellel, ha a másik fél „illetményes" bocsánatot kér tőle. Mi csak elképedtünk, mi lehet ez? A másik fél azonban „kapcsolt”, s már fújta is: „Tekintetes nagyságos úr, bocsánatot kérek”. Ez volt tehát az illetményes bocsánatkérés, amely után szznt lett a béke. Többet számított a felperesnek ez, mintha megbüntették volna a sérte- getöt.

Az biztos, hiszen e néhány példából is látszik, sokféle ember kerül eléjük, s nem könnyű kihámozni az igazi énjüket. — Nagy segítséget adott ehhez a népi ülnökök akadémiája — mondja Homok Bálint. — Szerettem járni az előadásokra. Egész kitágította látóköri n- ket, jobban eligazodunk az egyes ügyek elbírálásakor.

— Nem is hagyom abba — mondja búcsúzóul — felira 'koztam a következő évre is.

Ifire)

ok irigye van a révésznek. „Jó dolga van, csak kibírja valahogy a vízen, az árnyékban!” — mondják az irigyek, a piszkálódók. Nyáron, jó időben tényleg könnyebb a dolga Hudamek Mátyásnak. a várszegi révésznek, bár ilyenkor is hosszabb a munkaideje, mint bárki másnak.

Faddról sokan átjárnak Várszegre dolgozni, tsz-tagok, állami gazdaságiak. A révész a tsz embere, havi ötvenhat munkaegységet kap, de meg is szolgál érte emberséggel. Reggel korán az állatgondozókat kell átszállítani Várszegre. Aztán megkezdődik a járműforgalom. Egymást érik a teherkocsik, vontatók, lovas szekerek. Későbben jönnek a kerékpárosok, a dohánykertész asszonyok, a motoros fiatalok. Őket kell átszállítani.

Jónéhányszor meg járatta a maga készítette húzófát, a vízen áthúzódó vastag drótkötélen. Munka közben testsúlya — ahogy a húzófával dolgozik — egyik lábáról a másikra helyeződik. Himbálózó járásán meglátszik, hogy víz hátán élő ember.

— Éjjel-nappal a vízen járok, mint a nótabeli szegény halászlegény — mondja, és a parton megkezdett beszélgetést a kompon folytatjuk.

— Nincs megállás. Napközben esetleg van egy-egy kis szünet, de reggel a munkakezdés előtt és este. a munka befejezése után majdhogy össze nem törik magukat az utasok, annyira sietnek.

— Matyi, gyere már! — kiabálják át a túlsó partról. A révész úgy látszik, már megszokta a türelmetlenkedést, és nem jön zavarba.

— Aki tudja, hogy pontos a „jelenése”, induljon el idejében! — kiabál vissza nagy hangon, de már fogja is a húzófát, és indul vissza, a másik partra.

A faddi holt-Duna ág révésze naponta nyolcvan—kilencvenszer teszi meg az utat a faddi és a várszegi part között. Hajnalban félóránként fordul meg, fél hat után már állandó a forgalom.

A Várszegen lakó huszonnyolc család is gyakran „átkel” a vízen. Sokan járnak a faluba

dolgozni, a boltba bevásárolni, hivatalos ügyben, és szórakozni. A pusztai gyerekeket is kompon utaztatja át a révész az iskolába. A vakációzó gyerekek számára külön szórakozást jelent a két part közötti kompozás. Addig rimánkodnak Matyi bácsinak, amíg ki nem könyörgik, hogy a húzófával maguk mesterkedjenek.

Ilyenkor nyáron sokat bosszankodom, amikor azt mondják: „Neked van a legjobb dolgod.” Nem is tagadom, szeretek a vízen. Ha nincs utasom, pecázok, ha melegem van, fürödhetek. De bezzeg télen, amikor fúj a szél. hordja a havat, akkor senki sem irigyli a módot. Van úgy, hogy az egész víztükör beáll. Előbb utat kell vágni a jégen, hogy megindulhasson a kompozás.

Állandó szolgálat van a várszegi révnél, éjjel-nappal, télen-nyáron, egyaránt. A révész — bár nagyon elfoglalt ember —, meg van békéivé sorsával. Jó időben reggeltől estig a víz hálán él. Amikor zimankósra, hidegre fordul az idő, és kevesebb az utas. behúzódik a révészkunyhóba, de ilyenkor is szolgálatot teljesít. Nem is lehetnének meg ügyelet nélkül. Az ember sohasem tudhatja előre■ mi adja elő magát, a vízen túl. Volt, amikor éjszakának idején az orvost, vagy a mentőt kellett kihívni, és Várszegre számtani. Az is előfordul, hogy a tsz kap valamilyen sürgős diszpozíciót. és neki. a révésznek ilyenkor talpon keő, lenni.

— Hogy nehéz-e a szolgálat? — Az attól függ, milyen a forgalom. Ma már kilátásba helyezték, hogy estére is lesz dolog. A termelőszövetkezet Várszegről papírnak való fát szállít a mözsi vasútállomásra, visszafelé műtrágyát hoznak Várszegre. Biztosan késő lesz. mire letehe- tem a ..lantot” — mondja fintorogva.

A hat év alatt, amióta Hudamek Mátyás a révész Várszegen, sokszor előfordult, hogy későre járt, mire lepihenhetett. Mégsem cserélné el munkáját, módját senkiével sem. Szereti a víziember életét, és büszke arra. hogy a hat év alatt balesetmentesen közlekedett.

POZSONYI 1CNÁCNÉ