Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-19 / 194. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPflJSAG 1961. augusztus T9Romániai útijegyzet: Napíénubífl • neonfínvbe ii. A Restaurant Transilvania előtt külföldi kocsik hosszú sora parkol. Éjszakánként errefelé három rendőr is vigyáz a rendre. A szálló kerthelyiségében este tízóra után pezsdül az élet. A bejárat dísznövény-alagútjának végénél reprezentatív külsejű portás köszönti a vendégeket. A vadgesztenye erdqcske lomb- sátra alól neoncsövek árasztják a fényt a fehér asztalkákra, melyek felett Kálmán és Lehár operettek édes szép melódiái zsonganak. A hattagú zenekar csaknem mindig magyar darabokat játszik. Ennek okát érdeklődve egyik este a kőrösparti halászcsárdában azt a választ kaptam ismerőseimtől — igazán jól mulatni csak magyarul és káromkodni románul tudunk. A rohangászó pincérek egyike végül is étlapot tesz elém. A velőtojással, körítéssel hamarosan megérkezik, majd hozza a palack bort és a szódát. Felszolgáláskor a palackok nyomban az asztalok mellett elhelyezett ezüstszínű vöd- röcskék vízben úszkáló jégdarabjai közé kerülnek. Jégkockák díszítik a zöldpaprika-, paradicsom-, uborkaszeleteket is. A szomszéd asztalnál elég sok tennivalója akad a pincérnek. A családfő kimerítő étlap-tanulmányozás után magyarul rendel. A feltűnően csinos háziszőttes ruházatú feleség románul sorolja fel mindazt ami véleménye szerint a rendelésből kimaradt. A serdülő legényfiú mindkét nyelven beszél. A család tíz év körüli legifjabb hajtása úgylátszik anyja fia mert annak nyelvezetén tiltakozik a számára rendelt vacsora ellen. A főúr angyali türelemmel várja a végleges kialakulást, majd a közérthetőség okáért mindkét nyelven elsorolja a rendelést. Az ellenállhatatlan Kék Duna keringő középre vonzza a táncra vágyakozókat. Az éjféli emelke- dettebb hangulat hatása alatt néhány szűkebb textiliába bújtatott párocska „akrobatikus” táncbemutatóra tesz kísérletet. Próbálkozásuk követőkre nem akad, hisztériás vonaglásuk a teljes közönyösség kudarcába fullad. Megjegyzem a két nem huligánszerű tüneményei elvétve és kizárólag csak az átutazó külföldiek körében találhatók. Sőt, festett, cigarettázó, divathajhász nőt is elvétve lehet látni. A férfinépség legalább is egyenlőre külsőben is-hű maradt neméhez. Elgondolkoztatott a dolog — mert annak idején a román király hadseregének jónéhány agyonkozmetikázott, fűzött derekú tisztjét láttam. Fehérköpenyes bácsika friss illatozó rózsákat árul — kosárkája gyorsan ürül. Nem is annyira a virágértékesítés a gond számára, hanem a jövés menés.a virágvázákért. A rózsákat friss vízzel teli vázákban helyezi vevői asztalára. Az ízletes vacsoráért, a hétde- cis palack olaszrizlingért 23 lei 60 bánit számol a pincér. A főúr azzal a félre nem érthető határozott mozdulattal csúsztatja bukszájába a 25 leiest, hogy annak visszajáró aprajával a kedves vendégnek igazán nem érdemes bíbelődnie. — Mindegy a vacsora kitűnő volt — és mintha „otthon” érez- ném magam. Távozáskor kedves mosoly, főhajtás kísér. Ekkor ébredek rá — hogy mégsem vagyok otthon. (Folytatjuk) Szászy Sándor Népművészek kitüntetése augusztus 20-a alkalmából A forradalmi munkás-paraszt kormány a népművészet fejlesztése terén szerzett érdemeik elismeréseként — augusztus 20-a Rajzolta: alkalmából — Papp János mesemondónak, Balásy Gyula faragó, Demse Dávidné énekes, Czabai Istvánné himző, Jacsó Istvánná hímző, Csombor Endre táncos, Tendl Vilmos népzenész-zenekar- vezető, R. Tóth István faragó, Tombácz János népi mesemondó és Tarjányi András énekes népművészeknek a „Népművészet mestere” kitüntető címet adományozta. Ugyancsak az alkotmány ünnepe alkalmából a művelődésügyi miniszter a közművelődés terén kifejtett eredményes munkájukért 21 személyt „Kiváló népművelő” címmel tüntetett ki. A kitüntetéseket kedden az Országházban Molnár János, a művelődésügyi miniszterhelyettes ünnepélyesen adta át. A kitüntetettek nevében Lipták _ »pál, a Békés megyei könyvtár CSANÁDI ANDRÁS j^ossuth-díjas igazgatója, kiváló ^népművelő mondott köszönetét. &yAtu nuíÁjf — Egyre szebb! — bólintott a doktor. — Nos, ezek után megkérdezte, hogy valami ajándékot küldhet-e? Mondtam, hogy annak semmi akadálya, csak ne füstölt oldalas legyen. Erre megjött ez az édesség! — Hogyan jött meg? — A Zenith Boyszolgálat küldönce adta le a portán, azzal, hogy az állomáson bízták rá. Épp a szobában voltunk mindketten — szegény Timárnéra gondolok — amikor egy másik ápolónő behozta. Csokoládés krémcsúcsok, hiszen maga is látta. Egyelőre nem az a fajta táplálék, amit a lánynál szívesen látok, tehát nem engedélyeztem és ezt meg is mondtam neki. — Tehát Noémi már magánál van? — Teljes mértékben! Csak a beszédtől tiltottam el még néhány napra. Nagyon jó és engedelmes beteg, különben is hozzáfűztem, hogy majd ha beszélnie szabad, akkor mindent megmagyarázunk. Azt hiszem ez a magyarázat alighanem magára vár, főhadnagy elvtárs! — Magam is úgy gondolom. Nos, mi történt tovább? — A lány egy furcsa kis grimaszt vágott, valószínűleg mint a korosztályához tartozók, ő is szereti az édességet, de aztán lemondóan bólintott. Ezzel egyidőben egy kis kézmozdulatot tett, amivel bennünket kínált azzal az átkozott süteménnyel. Tudnia kell, hogy én erős dohányos vagyok, még a teát is cukor nélkül iszom, utálom az édességet. Szegény Ti- márné azonban annál jobban szerette. Ilyesformán megköszönte és ki akart venni egyet. Noémi azonban integetett és jelekkel értésére adta, hogy vigye valameny- nyit. Talán attól félt, hogy ha magára hagyjuk, nem tud erőt venni az étvágyán és megkóstol egyet. A főhadnagy bólintott: — Az ő szempontjából szerencse, Tintáménak viszont meghozta a halált. A SZEMBESÍTÉS — Mindegyik krémcsúcsban annyi sztrichnint mutatott ki az elemzés, amennyivel meg lehetne ölni egy bivalyt, — jelentette Forgács főhadnagy a parancsnokának. Molnár őrnagy bólintott: — Szép! De tudja mit jelent ez? — Tudom, őrnagy elvtárs! Azt, hogy a Szahók Klárával kapcsolatos elképzelés nagyon is ingatag lábakra került. — Pontosan! Az cseppet sem valószínű, hogy a rendőrségi fogdából alkalma lett volna sztrichines süteményt küldözgetni vélt riválisának. Más úton kell elindulni... — őrnagy elvtárs, ha' valakinek ennyire fontos, hogy az a lány, aki tulajdonképpen csak egyetlen napot töltött a városban, eltűnjön, akkor mégiscsak áll az a feltételezés, hogy a gyilkossági kísérlet és a szer kulcsképletének eltűnése között valami összefüggés van. Ki másnak állna érdekében Tóth Noémit eltenni az útból? Molnár őrnagy kihúzta a fiókját és egy papírlapot vett elő: — Nézze csak ezt, főhadnagy elvtárs! A papíron érthetetlen számok és betűk serege sorakozott. — Ne törje a fejét, én sem értem. Sőt nem értik Pesten azok sem, akik pedig meglehetősen gyakorlottak a sifrírozott rádiógrammok megfejtésében. Ez ugyanis az. Bizonyára érdekli, ha elárulom, hogy innen, a mi városunkból származik! Forgács megmerevedett: — Innen? De hiszen itt csak három rádióamatőr van és közülük történetesen kettő rendőraltiszt! — A harmadik pedig a honvédlaktanya parancsnokának fia. Van azonban még egy lehetőség és ennek sürgősen utána kellene nézni... Egy óra múlva a daktiloszkópus minden kétséget kizáróan kijelentette a főhadnagynak: — Azonos! Ezen a gépen Tóth Noémi már dolgozott! Dr. Avarossy Lénárd, az obszervatórium vezetője, a fejét rázta: — Képtelenség, kérem! Egy Tóth Noémi nevezetű rádiótechnikusnak már a múlt héten munkába kellett volna állnia, de nem jelentkezett. Azóta már két táviratot küldtem neki és épp most akarom jelenteni az ügyet központunknak. Minden körülmények közt szükségünk van rádiósra, hiszen ezt a nagy épületet és ezt a pompás berendezést nem azért készíttette a kormány, hogy kihasználatlanul álljon! A markáns arcú, ősz hajú férfi érezhetően bosszús volt. Forgács már az első pillanatban megállapította magában, hogy a zárkózott tudós igazi típusával áll szemben, akinek nyűg és teher, minden nem szakmája szerinti probléma. — Mégis. — kezdte udvariasan. — Megkérhetném tanár urat, hogy rövid időre elkísérjen? — Hová? — Meglátogatjuk Tóth Noémit! rábeszélésre engedélyezte a látogatást. — De a lány akkor is csak jelekkel beszélhet és nem tovább, mint tíz percig! A főhadnagy igyekezett a legtömörebb lenni: — Nagyon sajnálom, — kezdte amint a lány betegágyához tolt egy széket — hogy itt kell találkoznunk. Igazán szívesebben táncolnék magával ismét az Aranyfácánban és remélem is, hogy erre mielőbb sor kerül. Most azonban engedje meg, hogy eláruljam a mesterségemet. Forgács Imre rendőrnyomozó főhadnagy vagyok és engem bíztak meg azzal, hogy a maga... hm! balesetének körülményeire fényt derítsek. Árra kérem, hogy bólintással, vagy gyenge fejrázással válaszoljon a kérdéseimre. Kelemen doktor úr ugyanis megnyúz mindkettőnket,- ha maga egy szót is kiejt a száján! Tóth Noémi bágyadtan mosolygott és igent intett. — Idejövetele után járt már a munkahelyén? Bólintás. — Egyedül? Fe j rázás. — Tehát társaságban. Csak kívülről nézte meg az épületet? Fej rázás. — A társával sikerült bemennie? Bólintás. — Tehát az illető az obszervatóriumhoz tartozott? Bólintás. — Járt a rádiószobában? Ismét bólintás. — Használta a készüléket? Ugyanaz. — Kedvtöltésből, vagy társának az utasítására? Előbb szapora fejrázás, majd bólintás. — Ki volt az? Az igazgató? Helyeslés. Forgács Imre felállt és az ajtóhoz lépett. Kiszólt: — Avarossy úr, kérem, jöjjön be! Az ősz tudós belépett. — Ez az úr volt az? Noémi szemöldöke csodálkozó ívbe szaladt és nemet intett. — Sohasem láttam ezt a hölgyet! — mondta ugyanakkor jár. Avarossy Lénárd. BIBRA DOKTOR IDEGEI A laboratóriumban egy pillanatra mindenkinek megállt kezében a munka, amikor Szahók Klára belépett. — Klárikám! — tért magához először Korsós főmérnök és üeyet sem vetett arra, hogy a szokása ellenére kollégái előtt bizalmasan szólítja meg assziszténsnő- jét. — Szabadon engedtek? Kelemen főorvos csak hosszas (Folytatjuk) „Én vagyok a rangidős tiszt” — üvöltötte az ezredesnek Fetlerman. „Itt az ideje, hogy elbánjunk ezzel a vörös csürhévet!” nem engem biz meg a felmentő csapat vezetésével.” Az ezredes még a kllovagló csapat után kiáltott. „Ne üldözze az indiánokat az útmenti sziklagerincekig! Ez a parancs, kapi»Vigyázzon, kapitány úr, ön nem ismeri még az indiánok harci módszereit.” Fctterman csak legyintett Bridger szavaira.
