Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
*964. jfflius 12. tolná megyei SEpüjSSS Reggel hatkor Öcsényben Épül a járda Nagydórogon I Néhány perc ffiy» ha*sakiha* álmos képű ember baktat az állomás felöl. Egy darabig még csendes minden, aztán mintegy vekkerszóra, egyszerre éled az utca. Gyerek jön, disznókat hajt maga előtt. Kapu nyílik, aztán még egy, vasvillás, motyós emberek lépnek ki rajta. Népes tesz az utca. Szénásszekér ballag, teherautó előzi, zsákokkal megpakolva. Mindkettőn felírás: Kossuth Termelőszövetkezet, öcsény. Emberek támaszkodnak a temp- lomkerítésnek. — Mire várunk még? — Nincs itt mindenki. — Hagyjuk őket itt, ha késnek, aztán majd észreveszik magukat! Megfogják a villát, az elemó- zsiás táskát, és elindulnak. Az elnökkel a termelőszövetkezet irodáján beszélgetünk: — Az őszi árpát tegnapelőtt befejeztük. Elég volt megbirkózni a 400 holddal. Pedig négy kombájn és két kévekötő aratógép vágta. Mégis lassan ment, a két ..Balaton” kidőlt. Három hét alatt nem tudták megemészteni az árpát. Kézi kaszával segítettünk. Tegnapelőtt aratási kampány volt. Százhúsz kasza vágta az árpát. De többet nem akarunk kézzel aratni, az marad a gépeknek. Máshova is kell az ember. A gépcsoportvezető jön be, láthatóan nagyon mérges valamiért. — Elnök elvtárs, el akarják vinni a kombájnunkat! — Melyiket? — Hát amelyik most reggel jött a Várdombi Gépállomásról. — Azt nem lehet, hiszen az összes műszaki emberünk segített a gépállomásnak, hogy készén legyen. — Márpedig el akarják vinni. Meg kellene ezt beszélni, elnök elvtárs. A motor az udvaron áll, néhány perc múlva már indulnak .Munk"“1 ví; egyik hamarosan megáll a tábla közepén. — Valami baj van? — kérdezi Szili János, a fa alatt pihenő segédvezetőktől. — Dehogy. Csak tele van a tartálya. Szállítóeszköz meg sehol. — Hát a traktor? — Bement egy fordulóval a faluba. Másik meg nincs. Erre az új kombájnra nem számítottak még tegnap, ezért engedték el az egyik traktort téglát hordani. Rövid töprengés, vita után egy pótkocsival megoldják a problémát. Mehet tovább a gép. A kombájnok még felén sem járnak a táblának, de egy seregnyi ember szorgoskodik már a tarlón. Két Utos kazalnyi szalmát húz maga után. Jókora halommal összehordtak már az út mellé. — Kilenc fordulóval húztunk el reggel óta — mondja Boros Lajos, az egyik szalmalehúzó. Ma valahogy lassabban rázódunk össze, mert új táblát kezdtünk. — A kombájn után legkésőbb két nappal le kell menni a szalmának, mert megakadunk a munkával. — Ezt már társa, Pitskei János mondja. Még egy utolsó slukkot szívnak a cigarettából, aztán felállnak az Utos mögé. Schweitzer Mátyás az egyik elevátort „bütyköli”. Az RS-sel nehéz úgy odaállni, hogy pontosan „passzoljon” a szíj. Sokáig nem vacakolnak vele, négy ember könnyen elbánik a kis traktorral. Megfogják és úgy állítják be, ahogy a legjobb. A traktoros beindítja és az egyik csoport már kezdi is a kazlazást. Lent „etetik” öten, a másik öt meg a szalmát rendezi. A munkacsapat vezetője, Csapó János nagyhangú, állandóan zsörtölődik, de a keze egy pillanatra sem áll meg. Lekiabál a többiekhez: — Nézzétek már, ezek most akarják kitalálni, hogyan lehetne szíj nélkül hajtani az elevátort. A traktoros káromkodik, né- teádayan a másik kazal alapját rendezgetik, a többiek ácsorognak. — Nincs meg a szíj — mondja Schweitzer Mátyás. — Hogy-hogy nincs? — Hát a főágronómus azt mondta, hogy szereljem fel az elevátort, 'kihozták már a szájat De nem találom sehol. Most meg se szíj., se főágronómus. I Sáli János zasztó a meleg. Boros Lajos addig sem pihen, míg áll a két traktor. Mecseki József helyett rakja egy kicsit a szalmát, jólesik egy szusszanásnyi pihenő az öregnek. — Délig itt nem nagyon lesz megállás, ha csak valami el nem romlik. Azt meg nem szeretnénk, mert gazda korában is annak örült az ember, ha szép arany színe volt a szalmának. Kitarthatna addig az idő, míg bekazla- zunk — mondja Mecseki József. Néha Ignácz Károly is leká- szolódilc a kazalról, hogy félmeztelen, izzadt testét megszárítsa a napon. Gondosan eltapossa a csikket, aztán újból megmarkolja a villa nyelét. A csoport másik része az árnyékban hűsöl. Szíj nélkül nem sokat tudnak csinálni. Eltelik jó fél óra is, mire végre meghozzák. Boros Lajos is visszaadja a villát, indul a traktor után. , Most már két elevátorhoz kell hordani a szalmát-;; Kónya József nanézni a dolognak. A két traktor közben már jókora halom szalmát összehordott, csak lassan bírja emészteni az elevátor. IzAutóbuszállomást kérnek a bonyhádiak Bonyhád községben tmgyarányú építkezések folynak. Nemrég kezdték el a főtér rendezését, s ezt megelőzően kelleti az autóbusz-állomást elköltöztetni. A vasútállomás melletti jcis térségen rendezték be ideiglenesen az autóbusz-állomást. A bonyhádi AKÖV-fő- nökség dolgozói közel ezer óra társadalmi munkát\ végeztek. hogy úg^i ahogy elfogadhatóvá tegyék a máskor rakterűiéinek használt térséget forgalmi pályaudvarnak. Sajnos a sok munka nem tudott javítani a helyzeten: zsúfolt a buszmegálló. sőt különösen a csúcsidőben, életveszélyes. A bonyhádi autóbusz-pályaudvar a megye legforgalmasabb pontja. Huszonnégy óra alatt 203 autóbusz érkezik és indul ezenkívül (mintegy tíz érkezéssel indulással a különjáratok szaporítják a kk pályaudvar forgalmát. A lakosság már több alkalommal fordult levél útján, de személyesen szinte minden nap a forgalmistákhoz, a főnökség Vezetőihez, hogy gondoskodjanak megfelelő méretű biztonságos pályaudvar létesítéséről. Az AKÖV veixtői minden alkalommal azt tudják válaszolni, hogy a vállalat, mint közlekedési vállalat, nem rendelkezik olyan költségkerettel, melyből pályaudvart lehetne építeni Egyedüli út. ha a községi tanács költségvetéséből illetve más forrásokból — mint például társadalmi munka — felépítteti a pályaudvart. Közeleg az őszi csúcsforgalom. amikor az állomásra több száz vagon cukorrépát hordanak. Addig kell megoldani ezt a problémát, mert utána már csak hosszú- szárú gumicsizmában tehet « sßron. ás zen a pályaudvarra bemenni. Az AKÖV- főnökség dolgozói felajánlották már társadalmi munkájukat egy építendő autóim sz-pá lyaudvarhoz, a lakosság is bizonyára részt vállalna a munkából, sőt a tervek elkészítését is elvégeznék a szakemberek. ugyancsak társadalmi munkával — mint arról értesültünk ... Autóbus z-'á llomást kérnek a bonyhádiak jogosan, hisz a mostani korszerűtlen, ideiglenes' veszélyes — de. hogy új pályaudvar évüljön ahhoz össze kell fogni a lakosságnak a községi tanács irányításával. Mint értesültünk a közeli hetekben a tanács hozzáfog e kérdés megoldásához. ámbár anyagiakkal az idén a munkát más építkezések miatt nem tudná úgy s annyira segíteni, hogy tető aéá kerüljön az cMCÚbuiiz ipúíwtufltpar. Bíróság elé állítják Wolff volt náci tábornokot München, (Reuter). Karl Wolff volt SS-tábornokot, aki Hitler bukása előtt titokban tárgyalásokat folytatott Németország fegyverletételéről. hétfőn az NSZK- ban bíróság elé állítják azzal a váddal, hogy a náci-rendszer idején részt vett legalább 300 000 len. gyei és más nemzetiségű zsidó meggyilkolásában. A volt SS-tá- bornok Zürichben 1945-ben titkos tárgyalásokat folytatott Allen Dulles-szei, az amerikai kémszolgálat vezetőjével. Úgy vélik, hogy e tárgyalásai meggyorsították a hitleri Németország végső kapitulációját és az olasz front időelőtti összeomlását. Ranga János vezeiésével hatszáz méter járdát készít a paksi ktsz: nagydorogi részlegének tanuló-brigádja öntött betonból, és ugyanilyen hosszúságban betonlapokból. Ahol ismeretlen a kocsiálláspénz E1 i Iőször nem akartam elhinni, amit hallattam, de aztán elhessegettem a gondola- cot. Beck András, a Bátaszéki Kádár Szövetkezet elnöke nem olyan ember, akinek a szavában kételkedni lehet. Ha ő mondja, bizonyára úgy is van. És ha itt valamire kiváncsi lehet az újságíró, a módszer az. Hogyan csinálják? A szövetkezet elnöke ugyanis azt mondta beszélgetés közben, egy értekezlet szünetében, ahol a ktsz-ek gazdálkodásáról volt szó, hogy náluk ismeretlen a kocsiálláspénz. Sokkal spóroló- sabbaik ők annál, minthogy azért fizessenek a vasútnak, mert ott állnak a vagonok. Pedig nem kevés az az anyag, ami vasúton érkezik, évente meghaladja az ezer vagont. Tömegméretekben gyártják itt — import tűzifából — a gyümölcsládákat, javítják a söröshordókat, ami szintén vagonban jön. A bátaszéki állomás legnagyobb fuvaroztatója a kádárszövetkezet. Talán elnéző velük szemben a MÁV? Nem számítja fel a kocsiálláspénzt? — Nem. Mert nem adnak okot rá. Határidőn belül — a határidő pedig szoros, mindössze négy óra — kirakják a kocsikat. Kirakják akkor is, ha három jön egyszerre, de kirakják akkor is, ha tizenöt—húsz fut be egy szerelvénnyel. Kirakják, ha munkaidő alatt jön, de kirakják éjjel is. Legyen hétköznap, vagy vasárnap, rakott kocsi — amelyikben a bátaszéki kádároknak érkezik anyag, — nem vesztegelhet órákig az állomás vágányain. — Semmi különös titka nincs ennek — mondja Vajda Gyula állomásfőnök — csak a jó kapcsolat, együttműködés. Belevaló ember a szövetkezet szállítási felelőse, Molnár Péter, aki, ha vége a munkaidőnek, nem megy egyenesen haza, hanem előbb henéz hozzánk, megkérdezni, jeleztek-e számukra valamit. Ha nem, akikor felhívjuk Sárbogárdot, nézzenek körül, nincsenek-e fával megrakott vagonjaik bátaszéki irányítással. Ha igen, még azt is megtudakoljuk, melyik vonatta] küldik. Éjjel tizenegykor, éjfélkor, vagy hajnali ötkor jönnek-e. És a szállítási felelős mér este mozgásba hozza a „gépezetet”. Mire itt vannak a vagonok, a szövetkezet vontatója, fuvarosai, rakodói már készen várják a kiraknivalót. Fél-, vagy negyedórával előbb itt vannak, vagy pontosan akkor jönnek, amikor befut a szerelvény. S<§s$bji> csak esptfem, ha valami ofcfrái step szereztünk tudomást a szállítmányról, nem volt előjelenités. De akkor is legfeljebb egy órára van szükség, hogy megindulhasson a kirakodás. Molnár Pétert a szövetkezetben találom. — Nem menne a dolog,/ ha nem lennének hozzá megfelelő emberek — mondja. — De nálunk sikerült megszervezni a brigádokat, részben a szövetkezet embereiből, aztán a másik ktsz rakodóiból, akik szívesen segítenek, • ha nekik nincs munkájuk, meg más bátaszékiefcből. Vannak fuvarosaink is, akik, ha értesítjük őket, minden más munkát abbahagynak, és jönnek a vasútra. — Vasárnap is? — Igen. Most például tizenöt vagont kaptunk egyszerre. Én az egyik vasutastól tudtam meg, aki szintén beáll néha rakodónak, ha nincs szolgálatban. Bajáról jött haza, de miután letette a szolgálatot, benézett az irodába, megkérdezte, érkeztek-e részünkre vagonok. Hazafelé menet, beszólt hozzám. Én azonnal motorra ültem, és szedtem össze az embereket. Mire a „hivatalos” kézbesítő hozta az értesítést, már csak a feleségemet találta otthon, én már motorral jártam a községet. Szóltam a vontatósunknak is, hívtam a fuvarosokat is. Két—három óra múlva már visz- szaadtuk üresen az első vagonokat. Most nagyon is siettünk, mert mondták a vasutasok, hogy a külföldi kocsikat még jobban ki kell használni, mint eddig, nem mennek üresen vissza Lengyel- országba, hanem rakottan, esetleg Romániába, vagy Csehszlovákiába. — Nehéz munka szállítási felelősnek lenni? — Én a múlt év végéig kádárként dolgoztam itt, a szövetkezetben. Most beletanultam ebbe is. Ez se nehezebb, csak többet kell futkosni. És könnyen meg lehet tanulni, csak akarni kell. Nemrég szabadságon voltam, addig Mezei Zénó raktárós helyettesített. Ö sem „csinált” kocsiálláspénzt, nála is rendben mentek a dolgok. De azért, hogy el ne felejtsem, a legtöbb az embereken, a rakodókon múlik. Mert bizony itt gyorsan kell dolgozni, és nem egyszer előfordul, hogy a négy ember vée.zett már két kocsival, ki vannak merülve, de azért, még vállalják a harmadikat is. A vagonoknak neon szabad sokéig állni. Azért vannak, hogy menjenek. Áruval rakottan. 0) X
