Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-07 / 157. szám

TOLNA MEGYEI VEPt>JS4(3 1964. július 7. Feledékenység óh,t. Horváth Lászlót 1 A bejárat mellett nyíl. 1--------------------fölötte felirat: „ Talált tárgyak”. A Fő­városi Villamosvasút Akácfa utcai igazgatósági épületével szemben lévő. első pillantásra üzletnek tetsző helyiség ajta­ján percenként lépnek be és ki. Befelé, rendszerint gond­terhelt .arccal, kifelé — leg­top b eséfben — mosolygós te­kintenél). .Hű egyszer eszébe jutna va­lakinek, hogy megalakítsa a f<$edéke'fty emberek klubját, az itt xrvegfordu ók körében ki­túró kiitbíago .at toborozhatna. Mert. akik itt járnak, vala- meritiy'én fe'edékiny emberek. Fer iié: ha rangsorolni lehetne őket. leitíne közöttük egyszerű kfíábtág- iés vezetőségi tag is. Mert ugyebár mégis csak más eset: ha mondjuk valaki el­veszített fél pár kesztyűjét ke­resi. s meg nt más az. ha a — gyérekágyat! Mert. akad ilyen is és >olyan is. Látogatásunk, alkalmával. idősebb, láthatóan vidéki, asz- szohy áll a pult előtt. Kosara után érdeklődik. amelyben ■csaknem ezer forint értékű, újonnan vá.árolt áru volt. — Mikor vesztette el? — Tegnap, kérem.,r A lányo- mpknál :aludtam. ők mondták, hoili/inézzem meg itt... Hátha . Rövid, keresgélés, majd öröm­teli felkiáltás: — Az volt az. az a barnás... C. néni. Szolnok megyei asszony, a „Mi volt benne?” kérdésre habozás nélkül vála­szolja: — Egy ruha a ylányomnak, hét pár fokúi a fejemnek, egy tavaszi . kabát az unokámnak... — Hot vásárolta ezeket? — A Corvinban... A kosárból sorra, egymás után kerülnek elő a felsorolt holmik, s mindegyik mellett a Cafflj?“ számclccédülája. '"Né­hány soros adminisztrálás, s a Megkerült kosarat magához^ ­ölelve; hagyja el G.-néni a _____ h elyiséget: • | Máris új „ügyfél“ keresi. Ezerötszáz forintot. Vá­laszai bizonytalanok. Nem tudja hol. nem tudja mikor hagyta el. Azért ufána néznek. De nincs sehol. Aztán, a bácsi elbeszéléséből világosan ki­derül. hogy tegnap együtt ita­lozott a Keleti-pályaudvar kör­nyékén alkalmi ismerőseivel. — Lehet, hogy megloptak?— kérdi döbbenten. Bizony. nagy annak a való­színűsége. Ő is távozik. Letör- ten. szomorúan. D? nyilván egy keserves tapasztalattal okosab­ban. — Nem is hinnék, mennyire feledékenyek az emberek — mond a egy kis szünetet fel­használva Koppány Pál. a ta­lált tárgyak o.ztályának veze­tője. — Találtunk már villa­moson felejtett kerékpárt, egy csomagban 25 kilogrammnyi mirelit-belsőséget: fehéregeret, macskát nem s óivá a táskák­ról. a kabátokról, a fürdő­ruhákról... — És mit hagynak. el leg­gyakrabban a vidékiek? — Leginkább újonnan vásá­rolt áruikat, télen disznótoros kóstolóval teli kosarakat de- mizsonjaikal és szatyra kát. De. rkad exkluzív ügyfeünk is. Nem is olyan régen másfél zsák száraz k 'nyerst hoztak be hozzánk. Másnap már itt is volt érte a gazdája. — Pénzt ? — A-zt is. Nem egy esetben, ha a legparányibb nyom akad a pénz melleit mi m gunk ér­tesítjük tulajdonosát. meg­került pénzéről. Nyílik az ajtó. Ui szállít­mány érkezek Az FVV egyen­ruhád‘ viselő szá'lí1 ómunkás egyik kezében egy fonott ko­sár benne három kacsa, az ember vállán ped<g egy friss koszorú. Hm. Ennyre talán mégsem illik feledékenynek lenni! Z. F. az ■ i ja. mikádó-kabátja. fékét? ka­lapja messziről elárulja, hogy ő is vidéki ember, A pénzét REJTŐ JENO^ KÍí>B£©ÍSIYVÁLTOZAT< KOVÁCS SÁNDOR Anyakönyvi hírek (Dombóvár) A dombóvári anyakönyvi kerület­ben június hónapban 19 születést, 4 házasságkötést és 6 halálesetet anya­könyveztek. ! Születések: Ozorai Éva Erzsébet. ] Szabó Lajos, Szabó Andrea, Varga Ágnes, Ellenberger Kornélia Ibolya, j Pócs Sándor, Radnai Róbert. Horváth József, Szelindi Károly. Szíjártó Csa­ba Róbert, Nyers Julianna, Gipp Ibo­lya. Kalocsa Éva. Iberhardt László. Berta József. Reizinger Tibor. Reizin- ger Attila. Regényi Judit, Horváth Gyula. , Házasságkötések: Horváth Zoltán— Szekeres Magdolna, Virág Márton— S Gál Mária Magdolna, Kovács Károly , —Fazekas Zsuzsanna, Takacs József , —Pintér Erzsébet. Halálozások: Huszár Györgyné, Paul Ágostonná, Pataki Károly, Topa Im- iréné, Árpád Győző, Reizinger Attila. 2. Amikor beállt a téli rossz idő és hetekig ólomszürke felhők ho- mályosítják el a Napot, Becquerel bosszúsan egy fiókba dobja a fényképezőlemezekre helyezett új uránvegyületeit, amelyek megvi­lágításához hiányzik a napfény. Néhány nappal később, amikor változatlanul semmi remény nincs rá. hogy a Nap előbújjon, türel­metlenül előszedi a fiókból a fe­kete papírba csomagolt lemeze­ket, s előhívja őket. Az eredmény meglepő: a fény képezőlemezek pontosan úgy megfeketedtek, vagy talán még jobban, mint amikor a sók órákon át a napfényen áll­nak. E jelenség láttán gyors kí­sérleteket végez. Újabb megvilá- gítatlan uránsókat helyez a becso­magolt fényérzékeny lemezekre, s minden előhívott lemez fekete. Végül teljesen sötétben tartott uránfémet helyez fényérzékeny lemezekre a sötétkamrában — és előhívás után ezek a lemezek is megfeketedtek. Becquerel ebben az egyetlen évben — 1896-ban — hét tanul­mányt. tesz közzé a jelenségek­ről. Egyik értekezésében megál­lapítja, hogy egy újonnan előál­lított uránvegyülete nyolc hónap után még mindig olyan erővel sugároz, mint az első pillanat­ban. Ekkor kockáztatja meg elő­ször a kérdést, amely a jövőben mindig előbukkan: honnan szár­mazik az urán energiája, hogy éjjel-nappal szakadatlanul sugár­zik, anélkül, hogy kimerülne? Mert, hogy az urán a hordozó­ja ennek a jelenségnek, amelynek tulajdonképpen semmi köze nincs a fluoreszkáláshoz és foszforesz- káláshoz, ez már Becquerel szá­mára teljesen világos. íme: csupán egyetlen esztendő telt el azóta, hogy Röntgen a maga szerkesztette készüléke er­nyőjén megláthatta saját kezé­nek csontjait, és a Röntgen-féle sugarakon kívül máris feltűnik egy másik, titokzatos sugár, amelyről eddig mit sem tudott az emberi tudomány. Kétféle sugárzás felfedezése egyetlen esztendő alatt! De mire használhatja az ember ezeket a sugarakat? Ebben az időben még senkinek nincs fogalma erről. A tudomány kétségtelenül nagyobb jelentőséget tulajdonít a Röntgen- féle sugaraknak, s ekkor még csak nem is gyanítják, hogy a Becquerel által felfedezett sugár­zásnak milyen elképzelhetetlen jelentősége lesz a következő év­tizedekben. Éppen ezért érdemes röviden összegezni a kétféle sugárzás is­mertető jeleit: A Röntgen-sugár létrehozásá­hoz nagyfeszültségű elektromos kisülésre van szükség; erősen rit­kított gázokat tartalmazó üveg­csövekben lehet előállítani; csak addig létezik, amíg az elektromos kisülés tart. A Becquerel-féle su­gárzás forrása az urán; magától keletkezik a legkülönfélébb ter­mészetes feltételek között; szün­telenül létezik. És végezetül: A Röntgen-sugarat feltalálták és előállították, tehát mesterséges sugárzásnak nevezhetjük: viszont a Becquerel-féle sugarakat fel­fedezték és mindig is léteztek, tehát természetes sugárzás. A SZUROKÉRCTÖL A RÁDIUMIG Párizs egyik külvárosában tu­lajdonképpen rozzant fészer a Cu- rie-házaspár laboratóriuma. A fé­szer előtt nagy kupacokban áll a szurokérc. A kísérletező házaspár hordatta oda a távoli Joachim- stalból, ahol ezt az ércet nagy mennyiségben bányásszák. Eddig közönséges szurkot vontak ki be­lőle, amelyet sok minden hasz­nos dologra használtak. De most a «zurokércben valami újat keres­ltei n«t, amelyről eddig mit sem tu­dott az emberiség ... Az ötlet abból származott, hogy Marie Curie iskolájának gazdag gyűjteményében sok urán és tó­rium tartalmú ásványra akadt, és ezek radioaktív sugárzását kezdte vizsgálni. Ez a vizsgálat meglepő eredményre vezetett. Alig vizs­gálja meg Marie Curie az első urántartalmú ásványokat, a szu­rokércet és a karnotitot, amikor nagy megdöbbenéssel tapasztalja, hogy ezek az ásványok mintegy négyszer olyan erősen sugároz­nak, mint ahogy urániumtartal­muk szerint sugározniok kellene. Hol van a hiba? — ötlfk fel ben­ne a kérdés. Hiszen az analízis nem lehet téves. A sugárzásmé­rés eredményei többszöri megis­métlés után is változatlanok: a sugárzás négyszer olyan erős, s a hetek, hónapok múlásával egyáltalán nem csökken. A Curie-házaspár elhatározta, hogy a szurokércből előállítják a lehető legtisztább uránt, amely reményük szerint a sugárzóanyag, s ha így van. minél tisztábban kapják meg ezt a titokzatos ele­met, annál erősebb a sugárzás. Hatalmas munkát végeztek. He­teken. hónapokon át őrölték, ha­talmas üstökben főzték a szurok­ércet. különféle vegyi eljárásokat alkalmaztak. Amikor végül sike­rült aránylag tiszta uránt előáflí- taniok, kiderült, hogy az sokkal kevésbé sugároz, mint maga az uránérc. Erre a meglepő fordulat­ra nem számítottak. A kísérletet újra kellett kezdeni. Az előző kí­sérletek alapján arra a feltétele­zésre jutottak, hogy az uránon kívül még valami másnak is kell lennie a szurokércben, amelyből tulajdonképpen a sugárzás ered. De hogyan lehetne ezt az ismeret­lent megtalálni? Lankadatlan szorgalommal, fi­zikailag is nehéz munkával egyre nagyobb ércmennyiséget dolgoz­tak fel. Az ércből igyekeztek ki­vonni minden nem sugárzó anya­got. A hurok mindig szőkébbre szorult az ismeretlen körül. Amit az egyik kísérlet nem mutatott meg, azt, egy másik feltárta. A maradék anyag pedig mindig erősebben sugárzott. Bizonyságául annak, hogy jó nyomon vannak. Kétéves megfeszített munka után már meglátszott az első eredmény. A Curie-házaspár a szurokércből báriumkloridot nyert amely százszor olyan erősen su­gárzott. mint maga az urán. Vég­re megfogták a sugárzó anyagot. Kimutatták, bár olyan kicsi tö­megben volt jelen, hogy a bárium- kloridból ki sem lehetett vonni. Marie Curie ezt az új elemet rá­diumnak nevezte el. A munka tovább folyt. A ren­geteg ércben az új elem csak nyomokban volt jelen. Olyan pa­rányi mennyiségről volt szó. hogy nem lehetett önmagában előállí­tani. Vajon mennyi ércet kellett volna feldolgozni ahhoz, hogy legalább annyi rádiumot nyerje­nek, amit meg lehet mérni a leg­finomabb mérlegen? A házaspár emberfeletti mun­kája választ adott erre a kérdés­re: négy év alatt egytized gramm­nyi rádiumot állítottak elő, amely kétmilhószor erősebben sugárzik mint az urán. Bár ez az anyag még mindig nem volt tiszta rá­dium. mégis sikerült Pierre Cu- rienek a rádium atomsúlyát elég pontosan meghatározni. Becquerel és a Curie-házaspár kísérletei és felfedezései- a múlt század végén tehát teljes bizony­ságát adták: az emberi tudomány az anyagnak egy új tulajdonsá­gát találta meg. Ám ezt a tulaj­donságot megmagyarázni egyelőre senki nem tudta. Ennek ellené­re — vagy talán éppen ezért! — a rádium hihetetlen gyorsan ke­resett cikké vált. Úgy kezdődött, hogy egy napon Becquerel kísérleti célokra elvitt Curieéktől egy parányi rádium- sót. Hosszabb ideig magával hord­ta egy elzárt kémcsőben. Hamaro­san megdöbbenéssel vette észre, hogy testének azon a részén, amelyet a parányi rádiumsó suga­rai érték, égéshez hasonló seb keletkezett. E jelenség láttán Pierre Curie saját testén kezdett kísérletezni, s erről tanácskozott néhány orvossal is. Közösen álla­pították meg, hogy a rádium su­garai szétroncsolják a sejteket és nagyon nehezen gyógyuló sebet okoznak. Az orvosok azt is meg­állapították: a sugárzás különösen könnyen és gyorsan támadja meg a betegesen burjánzó sejteket. (Folytatjuk) A HAS>LrS/bl!:JISZ rißtUM MESMSNOOON tóm LSVBN TttaJiMdfi/vJr. * RészvÍMvr4g.**Sjóa tnooni hu- tiON&rsiea fonton osítóznoonnn... BMOPOttD, VOLT VElántCiHtl SzJzAOOST K/váeutt, TOM LEVONT REHN&U T^tOriu. (fr*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents