Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

1964. július 5. setsfÄ «fmfet siPüJsÄö 3 A második félév első napjai az üzemekben' Hétfőn küldik a félév első exportszállítmányát a vasipari vállalattól Nem számítják közvetlen ex­portmunkának a vasipari válla­lat tevékenységét, pedig a Velen­ce típusú indítókocsi és a DERIVATOGRAF anyagvizsgáló készülék szerkezeti részei — me­lyeket Szekszárdon készítenek — összeszerelés után külföldre ke­rülnek. A vállalatnál a hivatalos „besorolástól” függetlenül export­munkának kijáró megkülönbözte­téssel foglalkozik mindenki a VISZÉK Ktsz-nek és a MOM-nak készülő szerkezetekkel. A korábbi években, amikor még csak kisebb jelentőségű alkatré­szeket, csavarokat, egyéb kötés­elemeket, tengelyeket stb. készí­tettek exportra, már jó hírt ví­vott ki magának a vállalat. A termékeket rendre jó minőségben szállították és a határidőket is be­tartották. A mostani exportmunka — az első félévben kezdték a szerkeze­tek készítését — már bonyolul­tabb. A Velence típusú indító- kocsi, amelyeket gépjárművek indításához használnak téli idő­szakban, szerkezetileg is nagy, anyagigényessége ugyancsak je­lentős. A munka bonyolultabb a korábbi exportmunkáknál, és egé­szen eltér a szokványos lakatos- munkától. A lakatosoknál például eddig a legkisebb kalapács egy­kilós volt, most húszdekás, a leg­kisebb fúró hatos-nyolcas volt, most 1,2 milliméteres. E két szer­szám-összehasonlítás is mutatja, hogy az exportszerelvények már nagyobb figyelmet követelnek a munkásoktól is. Hétfőre elkészült az első szál­lítmány, mindkét típusú szerke­zetből vagonba rakták az alkat­részeket; A megelőző szállítmányok mi­nősége kifogástalan volt. esztéti­kailag sem emeltek kifogást a szigorú átvevők, és a jó munka bizonyítéka az, hogy a MOM máris felkereste exportpartnerét, hogy jövőre 240 exportalkatrészt készítsen. A vasipari vállalatnál a várható nagy feladatok meg­oldása érdekében most hozzáfog­tak célgépek szerkesztéséhez, a, munkafolyamat átszervezéséhez, hogy csökkenteni tudják a ter­mék gyártási költségét. Mindennap teljesíti tervét a Szekszárdi Kendergyár Még nincsenek végleges adatok a Szekszárdi Kendergyárban az első félévről, de annyit már meg tudnak állapítani a gyár vezetői, hogy nem zárták rosszul az első félévet. Mennyiségben mintegy 102—103 százalékos a tervteljesí­tés, de értékben ennél nagyobb, mivel a minőség jobb volt a ter­vezettnél. A rosthozam — a fel­dolgozott kenderkóróból kinyert rost aránya — a tervezett 22 szá­zalékkal szemben 23,32 százalék volt, a szálarány (a kikészített rost értékesebbik fajtája) a terv szerinti 11,1 százalék helyett 11.9 százalék. A második félév első napjaiban — hasonlóan az első félévhez — teljesítette, illetve túlteljesítette esedékes tervét a gyár. tDe a má- , sodik félévben már jobb feltéte­lei lesznek a munkának. Ugyanis ezekben a napokban fejezik be az áztatómedencék egy részének a felújítását. Háromszázezer fo­rintos költséggel három áztató­medencét újítottak fel. Ezek ed­dig nagyon leromlott állapotban vojtak, az áztatóvíz állandóan el- szivárgott. azt gyakran kellett pó­tolni. Ez lassította az áztatást. A felújítás alkalmával vasbetonnal- „bélelték ki” a medencéket. Nem­csak a munka lesz így biztonságo­sabb, hanem az áztatóvíz „elszö- i késétől” sem kell tartani. Közben már folynak az előké­születek az idei termésű kender beszállítására is, felkeresik a ter­melőket. szakmai tanácsokat ad­nak a betakarításhoz, hogy egy hónap múlva megindulhasson a beszállítás, minél jobb minőségű nyersanyagot kaphasson a gyár; Két hétre leáll a Bonyhádi Cipőgyár A Bonyhádi Cipőgyár futó­szalagjainál jóformán észre sem vették, hogy szerda reggel belép­tek a második félévbe. Ugyanúgy indult a munka, mint más hét­köznapokon. A tegnap délutáni, illetve az es­ti munkabefejezés azonban más volt, mint a szokásos. Most nem­csak vasárnapra „búcsúztak el” a gépektől a munkások, műszakiak, N hanem két hétre. Jól bevált rend­szer alakult ki a gyárban már évekkel ezelőtt: az évi fizetéses szabadságot, helyesebben abból tizenkét napot, egyszerre adják ki a dolgozóknak. így év közben nincs annyi gond a helyettesítés­re, és a két hét üzemszünet al­kalmas arra is, hogy ez alatt el­végezzék az évi nagyjavításokat és a karbantartási munkákat. Mert ez alkalommal nem megy; minden dolgozó szabadságra, a' karbantartóknak e két hét jelenti a főszezont. Most is. már jóval a leállás előtt megkezdték az elő­készületeket a nyári javításra, karbantartásra. A két hét múlva visszatérő dolgozókat kitakarí­tott, kimeszelt és festett helyisé­gek, kijavított gépek fogadják majd. E két hét alatt költöztetik be a gyárba a csákozókés-gyártó műhelyt, ami eddig egy kinti he­lyiségben működött, elég rossz körülmények között. Új gépekkel, berendezésekkel látják el a tágas, világos, korszerű műhelyt. A szabadságra menő dolgozók', közül sokan töltik a két hetet üdülőben, néhányah külföldre mennek. De szép számmal akad­nak olyanok is, akik már egy-két héttel ezelőtt megállapodtak va­lamelyik környékbeli termelőszö­vetkezettel, hogy segítenek a leg­nagyobb nyári munkában, az ara­tásban, cséplésben. állta útját a tűznek... Eleven fal I Kozma Sándor kombájn­!------------------------------ vezetői f oglalkozása rosszul kezdődött. Sokáig emlékezetes marad az eset, amikor először aratott teljesen egyedül. Előző héten szerezte meg a szakmunkásbizonyítványt és a tapasztalt, idősebb Tóth József­hez osztották be segédvezetőnek. Három napja aratták már a pál- fai Egyetértés Termelőszövetke­zet őszi árpáját, másik két SzK- kombájnnal együtt. Kedden délután végeztek az ■egyik táblán, és jöttek át a má­sikba, egy százholdasba. Az úton „meghajtották” a masinákat. Az egyik beleállt az alsó szélébe, a másik a közepébe. Tóth József meg azzal indította el a segéd­vezetőt: — Ugorj Sanyi, te meg kezd meg a felső sarkon. Sanyi fel is ment a tábla felső sarkához, oda, ahol már a falu házai kezdődnek. A szűk úton nem tudott azonnal beállni, hátra kellett tolatni. Tán tíz métert ha­ladhatott a gabonában, amikor túlról hirtelen meleg csapta meg, majd nagy füst vágódott előre. Lassított, kihajolt oldalra. Abban a pillanatban elhűlt benne a Vér. Öles lángnyelvek csaptak fel a kombájn oldalán, és a viharos erejű szél száguldva hajtotta elő­re a lángokat, bélé a száz hold árpába. De már cselekedett is. Gázt adott, és mér fordult is ki az útra, hogy először is az értékes gépet helyezze biztonságba, aztán már ugrott is le a kézi tűzoltó­készülékkel, azzal próbálta útját állni a mindjobban tovaharapózó tűznek. Hasztalan ... Időközben a másik kombájnok­hoz érkezett Rizner Gyula, gép­állomási szerelő, Nász Istvánnal, a szövetkezet brigádvezetőjével. A kombájnosok úgy döntöttek, mégsem külön-külön járnak a táblában, hanem együtt. Egyik kombájnos motorra ült, hogy visszahívja a Sanyi gyereket. Amint a dombra felkapaszkodott, elhűlve látta, hogyan küzd a fiú kétségbeesetten, egyedül. A szél egyre szélesebb pásztában hajtot­ta a lángokat. De a felcsapódó füstre a többiek is felfigyeltek, és rosszat sejtve rohantak befelé. De akkor már a közeli majorból rohantak az állatgondozók, a rak­tárosok. a műhelymunkások, az utcabeli asszonyok, gyerekek, la­páttal, kapával, kinek milyen szerszám a kezeügyébe. került. — Tűz van! Ég az árpa a Pap­dűlőben! — rohant végig a vész- hír pillanatok alatt a falun, és rohantak az emberek is. — Erre, erre jöjjenek! Szembe a tűznek! Szorítsuk kifelé! Tán két perc sem telt el, és már százával voltak ott; férfiak, asszonyok, gyerekek. — Tapossunk csapást, hogy ne terjedjen tovább! | Megkezdődött j1 küzde­emberfolyam egyre nőtt, szélese­dett, és már annyian voltak, hogy szorosan egymás mellett taposták a gabonát, a tüzet. Mint valami eleven fal .... Néha-néha szétnyílt, amikor egy-egy hevesebb szélroham ma­gasabbra szította a lángot, és az emberek félretántorodtak. amikor az arcukba csapta. Ilyenkor szé­lesebbre dagadt a tűzfoiyó, de az­tán az eleven falon újra összezá-1 rult a rés.... És jöttek a határban másutt dolgozó traktorosok is. Egy kom­munista traktoros, Bóka József, UE—28-as traktorával ért oda el­sőnek, és az emberfal mögött csí­kot szántott. A tűz és az ember küzdelmében lassan az ember kerekedett felül... Az embertömeg, amely vagyonát féltve lépésről lépésre haladt elő­re. Néhány percig tartott csupán a küzdelem, míg végül is a tábla szélén összeroskadtak a lángok. És a falu, arcán kormos veríték­kel, diadalmasan tekintett fel; a száz holdból tán három vált a tűz martalékává, a többit sikerült megmenteni. Mire a simontornyai határrészről Lakos József elnök odaérkezett, azzal fogadták; — Elnök elvtárs. eloltottuk ... I Az elnökbe valami né­■-------------------------- lány pilla­n atra belefojtotta a szót. A lát­vány ... De nem is annyira az üszkös kalászok, hanem, hogy ott látta maga előtt az egész falut... A faluból ennyi embert így, együtt még nem látott soha. A | közös vagyon féltése összehozta i őket a legkisebbtől a legnagyobbig. — Köszönöm elvtársik... — * ezek voltak az első szavai. A sok száz főnyi tömeg, az át- . élt izgalmakból ocsúdva, csodál- ' kozva nézett körül. — Csakugyan, ennyien száll- ' tunk szembe a tűzzel? Ennyien. Hogy hányán voltak? i ötszázan? Hétszázan? Nem szá­molta senki. Ott volt az egész falu ... Férfiak, asszonyok, Gye­rekek. BL Importanyag-megtakarítás az egykori szemétből Valamikor szemétnek számított a kendergyárban keletkező pozdor- ja. Legjobb esetben tüzeltek vele, de jobbára csak rothadó mellék­anyag lett belőle. 1957-ben kezdte meg egy kísérleti üzem a mű­ködéséta Dunaföldvári Kendergyárban és 1960 augusztusában teljes lendülettel megindult a pozdorja feldolgozása. A formázás és pré­selés után a pozdorjához adagolt műgyanta segítségével import anyagot megtakarító bútorlapok kerülnek ki a gépsorok végén. A -csiszolóban naponta 25 köbméter bútorlap nyeri el végleges for­máját. A pozdorja hovatovább értékesebb lesz mint az eredetileg fontos kenderszál. A raktárból a bútorgyárakba indul a pozdorjalemez-száfiítmány. A dunaföldvári üzem évente hétezer köbméter bútor-alapanyagot \ ., szolgáltat az iparnak.

Next

/
Thumbnails
Contents