Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-04 / 155. szám
löst, július i. WllíÁ MBCfFI WEPfU16 3 A le/tős területek talajjavításáról és talajvédelméről tárgyalt a megyei tanács vb A megye egész mezőgazdaságának, termelőszövetkezeti és állami gazdasági területeinek igen fontos problémáját vitatta meg tegnap a megyei tanács végrehajtó bizottsága: A lejtős területek művelése, talajjavítása és a talajvédelemmel kapcsolatos feladatokat. A vita alapját a mezőgazdasági osztály vezetőjének beszámolója adta, amelyben számos érdekelt szerv sok-sok szakemberének munkája sűrűsödik. A beszámoló részletesen ismerteti a talajvédelmi körzeteket, amelynél a területi vízgazdálkodási kerettervből indultak ki. Megállapították, hogy az 5—12 százalékos lej tőkategóriába eső területeken már szükséges a talajvédelmi berendezések megvalósítása, de e területek termőképessége még korántsem olyan gyenge, amely megkövetelné az azonnali műszaki és talajjavítási beavatkozást, elegendő a helyes dombvidéki agrotechnika alkalmazása. Sürgős azonban a 12 százalék feletti lejtők problémájának megoldása. Az ilyen területek együttesen több mint 85 ezer holdat tesznek ki. Jtt elsődleges feladat a talajvédelmi berendezés végrehajtása. A 25 százalékon felüli lejtőjű, korábbi szántóterületeken a természeti és technikai művelési lehetőségektől függően, szőlőt, gyümölcsöst, kaszáló-gyepet, legelőt, vagy erdőt kell telepíteni. A vitában felszólaló minisztériumi és megyei szakemberek, a végrehajtó bizottság tagjai, egyetértettek azzal, hogy a jelentés, a terv megfelelő kiinduló pont e hatalmas, mintegy félmilliárd forintos beruházás megvalósításához. Néhány igen fontos módosítást javasoltak a bővítéséhez. Ilyen volt például Virág István elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának javaslata: Hiányolta, hogy a terv nem szól a lejtős területeken elért termésátlagokról, és hogyan függ ez ösz- sze a gyenge termelőszövetkezetekkel. Itt vannak ugyanis a gyenge termelőszövetkezetek is zömmel. A talajvédelem párosulva a javítással, tehát, a termelő- szövetkezetek megerősítését is jelenti. Szükséges ennek részletes bemutatása azért is, mert így növelhető a megvalósításhoz a magánerő, a társadalmi összefogás. Természetesen emellett a megfelelő szervek, a minisztérium, az állami gazdaságok központja, az állam segítségét is kéri a megyei tanács. Lényeges azonban, hogy az érdekelt területeken dolgozókba már most beidegződ jön: e nagy munka feltétlenül szükséges, mert csak így lehet növelni a terméshozamokat. Ezután számos javaslat hangzott még el a konkrét helyre szóló tervek elkészítésével kapcsolatban, a gép és anyag, vala- Imint a szállítási igények rögzítését illetően. Végeredményben a beszámolót e bővítésekkel fogadta el a vb, s ezeket tartalmazza az elnöklő Szabópál Antal elvtárs által bejelentett határozati javaslat is, amelyet ugyancsak elfogadott a végrehajtó bizottság. A továbbiakban a bejelentéseket tárgyaltált meg a vb tagjai. Feldolffozzák a munkásőrszázatlok névadóinak élettörténetét A Tolna megyei munkásőrség parancsnoksága úgy határozott, hogy hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére felkutatja és sajtó alá rendezi a járási munkásőrszázadok névadóinak élettörténetét. A feladat megoldása széles körű kutatást igényel. Különösen Pakson és Dombóváron kell igen aprólékos munkát végezni. A dombóvári munkásőrszázad Udvardi Vince MÁV-kalauz nevét vette fel, aki 1919-ben a helyi direktórium tagja volt. Ezenkívül úgyszólván csak vértanúhalálának körülményeit ismerjük. Azt sem tudjuk róla, hol született, hol nevelkedett. Pakson valamivel köny- nyebbnek ígérkezik a kutatás, mert a munkásőrszázad névadója; Takács György Pakson született, ott élt, ott vannak ma is rokonai. Takács György a Magyar Tanácsköztársaság idején a helyi munkás-paraszt katonatanács vezetője volt. Azt is tudjuk róla, hogy 1919. augusztus 9-én a fehér tisztikülönítmény az imsói ‘erdőben lőtte agyon. az ilyen ember hogyan fogjon kaszát. Ha túlzás is, de több tsz-ben van ilyen helyzet. De sok a sumákolás is. Találkoztam olyan felfogással, hogy „mit bajlódjak én a kézierő mozgósításával. vagy a kívülállók toborzásával. ha baj lesz. a járás és a megye úgy is kény te'en segíteni, legfeljebb idecsoportosítanak néhány gépet”. Sokféle összetevő között kell tehát eligazodnia a járási irányító embernek is. S ilyen nézőszögből még inkább elkeserítő a krónikus alkatrészhiány. A megye parasztságával együtt felelősséggel tartozunk. hogy a lehető legkevesebb veszteséggel kerüljön magtárba a termés! De hol vannak, és mit csinálnak az alkatrész- ellátásért felelős emberek? Miért kellett odáig eljutni, hogy a szövetkezeti vezetők többsége legszívesebben a Balatonba süly- lyesztené valamennyi Balaton- kombájnt. Persze jelenleg nincs értelme a szánkózásnak, mert le kell aratni, de a gépek fokozásával. tokozásával ez a munka nagyon nehéz. A szerkesztőségbe is nap mint nap érkeznek levelek. hogy tessék megírni, a gépek állnak, keveset teljesítenek. Tegnap egyik levélíró hevesen bírálta a Teveli Gépállomást. Sok g panasz Várdombra, Gyünkre. Legtöbbször a gépállomási vezetők és dolgozók „ nem tehetnek semmiről. Tegnap reggjl Szili Péterrel, az ócsányi Kossuth Tsz elnökével beszélgettünk; azt mondja: a gépekkel baj van. s ilyenkor a kézierő a mentsvár, de e tekintetben náluk sem rózsás a helyzet. „Negyven kaszás dolgozik Több nincs. Az első években nem volt probléma, de akik akkor kaszát fogtak, azok közül harrmne fő traktoron ül. harminchat fogatos. huszonöt az öntözőgépek mellett van” — mondja Szili elvtárs. A megyei vezetés már a múlt héten felhívta a figyelmet a jelen legfontosabb tennivalóira, ezek között is első helyen arra. hogy a kézikaszás-brigádok lássanak munkához, s mindenütt szervezzék meg a vasárnapi műszakot. „Minek a nagy hűhó? Tavaly is végeztünk, az idén is végzünk” — mondják erre jó- réhányan arra hivatkozva hogy még nem vagyunk elkésve Nem? Látni kellene csak. hogy Puszta- hencsén , a túlérett ősziárpa- táblán mennyi kalász marad a kombájn után a tarlón. Egyébként is az ősziárpa-aratás ideje elmúlt, és ilyenkor már nem egy nap. egy óra késés is sok veszteség. A kincstári optimizmusnak semmi helye, pedig van ilyen, I következő években több ezer vagonos gabonasilók épülnek — Felkészültek az új gabona fogadására Farkas László, a Tolna megyei Gabona felvásár ló igazgatója nyilatkozik A jövőben rendszeresen jelentkezünk lapunkban „Mindenkit érdekel” című rovatunkkal, melyben különböző kérdésekre válaszolnak az illetékes szervek vezetői. A lakásprobléma, a jövedelem alakulása, bűnügy, közlekedés és a termelőszövetkezetek fon- tos kérdéseire, kérünk választ sorozatunkban. Ezúttal a gabonakérdéssel kapcsolatos problémákkal, azok megoldásának módjával, a várható fejlődéssel ismertetjük meg olvasóinkat. Népújság: Szeretnénk, ha olvasóink reális képet kaphatnának a vállalat munkájáról. Farkas László: Vállalatunk elsősorban felvásárlással és feldolgozással foglalkozik. A felvásárlás kenyér- és takarmánygabonára, valamint egyéb mezőgazdasági terményekre terjed ki. A tárolás és a feldolgozás valamint az elosztás ugyancsak a mi feladatunk. Népújság: Milyen eredményekkel dolgozik a vállalat? Farkas elvtárs: Élüzem-kitün- tetésünk a bizonyíték, hogy nem rosszul, de szeretnénk még jobban, még tökéletesebben, hisz mindenütt ez a cél. Népújság: Most alkalom és mód nyílik arra, hogy kipróbálja a vállalat az erejét, dolgozóinak szakértelmét. Farkas elvtárs: Bizonyára a gabonaszezonra gondol? Felkészültünk a nagy munkára, nagyobb apparátussal, gondosabban, mint a múlt évben. Igaz. megköveteli ezt az a körülmény, hogy háromezer vagonnal több gabonát vásárolunk fel, mint a múlt évben. Népújság: Van-e elegendő tárolóhely? Az elmúlt évben probléma volt e téren. Farkas elvtárs: Sajnos az idén sem lesz sokkal kedvezőbb a íelyzet. Bár raktárkapacitásban lelentősen gyarapodtunk, még sem elég. Saját raktárunk csak 5700 vagon áru tárolására van, építettünk 16 „dunaújvárosi szint” 1250 vagon befogadóképességgel, Izembe helyezzük a tamási két 150 vagonos új magtárt, de a gép- íllomási színekben, a faddi do- íányüzemben, valamint termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok aérraktárai ban is kétezer vagonnál több gabonát tudunk elhelyezni. Valószínűleg ponyva alatt zárt udvarban is kell gabonát tárolnunk. Népújság: Az átvétel mechanizmusa változik az idén? Farkas elvtárs: Igen. Úgy is, hogy alaposabban kiképeztük dolgozóinkat, meg technikai felszereltségben is. Hatvanhét gabonaátvevő helyet szerveztünk a megyében — ha szükséges, vasárnap is dolgoznak az átvevők. Harmincöt hídmérleg, tizennégy ömlesztett gabona átvételére alkalmas hely és négy tartályos mérleg áll készenlétben. Szárítógépeink nagy része üzemképes, egyedül a bonyhádi ktsz által szerelendő gép késik, bízunk benne, rövidesen megkapjuk ezt is. Szárítókapacitásunk igen kicsi, alig több mint harminc vagon, de tervezzük más célú szárítóberendezések üzembe állítását is. Az idén a víztartalom-mérést gondosabban végezzük, szigorúan tartjuk magunkat a rendelkezéshez. Népújság: Tehát az átvétel simán fog lezajlani. A szállítási tervekről hallhatunk valamit? Farkas elvtárs: A szállítást többségében a termelő gazdaságok bonyolítják le. Nyolc saját és 12 bérelt kocsink azonban segít a gabonaszállításnál, sőt újabb tíz gépkocsit állítunk erre a munkára. Készek vagyunk arra, hogy a szállítóeszközzel nem rendelkező termelőszövetkezeteknek segítséget nyújtsunk. Az úgynevezett belső szállítás megoldott kérdés: az összés termény 66 százalékát gépi úton mozgatjuk a raktárba. Tehát zsákot csak a termény 34 százalékánál kell az idén használni. Kevés a szakember íme egy beszélgetés: — Hány kézikaszást szerveztek, elnök elvtárs? — Van 54. — Papíron, de mennyi a biztos, amire valóban számítani lehet? — Huszonöt. _ ? E z a helyzet a paksi járás egyik közös gazdaságában, s vajon mennyivel rózsásabb a többiben? Szóval, jobb félni, mint megijedni. A szövetkezeti gazdák egyébként gyakran mondják, hogy ha valami nem jól megy. akkor mindig a tagok a hibásak. Mi tagadás, könnyebb a tagokat hibáztatni, mint okos ösztönzőket kitalálni, premzálni. aratóbrigádoka! szervem: és műi«- kába állítani. De ahol apellálnak a tisztességre, a becsületre, ott. ha kínlódva is. de a földműves kézbe veszi a kaszát Nem szabad elfelejteni: a parasztember inkább beleszakad, de nem hagyja veszni a kenyérnek valót. Sok mindenben változta* a tsz-tagok. de ebben az egybe_ nem. S elsősorban eszerint, mé-1 gis csak a vezetőkön mú’!k, hogy ezen a nyáron mi győz a kasza undor, vagy a becsület. SZEKULITY PÉTER örvendetesen fejlődött az elmúlt évek alatt a vidéki vendéglátás színvonala. A régi kocsmákat, és semmivel sem különb italbolt elnevezésű utódaikat egyre több helyen váltják fel szolid, ízléses kisvendéglők, amelyekhez már presszó is kapcsolódik. Sőt, némelyik a legkényesebb városi Ízlést is kielégíti. A tetszetős külső viszont nem tudja mindig eltakarni a gyermekbetegséget; a kiszolgálás még nem mindenütt emelkedett fel a berendezés színvonalára. De nem csak egyszerűen a kiszolgálás mikéntjéről van szó. bár az is elengedhetetlen feltétele a kulturáltságnak. Hanem inkább a választékról... A kisvendéglők melegétel- forgalomra is berendezkedtek. A vendég mégis sok helyen tapasztalja a választék szegénységét — és jórészt abból eredően, hogy hiányzik a rátermett, agilis — és főleg szakképzett — üzletvezető. Kurdon is — mióta átalakították a régi kocsmát — úgyszólván évente i'áltották egymást az üzletvezetők. Egynek, mert nem felelt meg a követelményeknek, és ráadásul hiánya volt, azért adták ki az útját. és -feldolgozó Vállalat Népújság: A felvásárlás után néhány feldolgozási problémáról szeretnénk hallani. Milyen változás várható a liszt minőségében? Farkas elvtárs: Vállalatunkra 1962. január elején bízták a gabonafeldolgozást is. Tizenhét malmot vettünk akkor át, most tíz dolgozik. A tíz malom 1500 vagon liszttel többet tud készíteni, mint a megyei szükséglet. A malmok felszereltsége jó. Az első félévben sok panasz volt a liszt minőségére, ez ismert előttünk: az import lisztből készített kenyerek, tészták gyengébb minőségűek. Várható, hogy rövidesen őrletésre kerülnek az idei búzák, és akkor a sütőüzemek keverni tudják jobb arányban az import lisztet a hazaival, és sült kenyér jut a boltba, és nem folyik majd a tészta sem. Egyébként elmondhatom, hogy két új malom építését tervezzük, Szekszárdon, és Tamásiban, valamint felújítjuk, bővítjük a dombóvárit is. Elértük már. hogy megyénk „önellátó”, sőt 1500 vagon liszt és 1500 vagon gabona megy ki a megyéből, ennyit adunk az országos fogyasztásra. Népújság: Az új malmok mellett új raktárakat nem készítenek? FárkaiS élvtárs: Igen. Tervezzük hogy Bonyhádon 600 vagonos gabonasilót, Dunaföldvőrou i • ugyan ekkorát, Dombóvárott 2000 vago- nosat, Szekszárdon 1000 vagonos gabonasilót építünk. Sajnos a létesítmények csak a következő ötéves tervben valósulhatnak meg. Felkészültünk a gabona fogadására, tárolására, feldolgozásá- sára, menet közben kisebb zökkenők azonban előfordulhatnak. Arra kérjük az illetékes gazdaságokat, hogy ilyen esetben ne veszítsék el mindjárt fejüket, megfontolt intézkedésekkel egymást támogatva, az esetleges akadá- lyokat le tudjuk küzdeni — fejezte be nvilatkozatát Farkas László igazgató. ' A következő, mint szakember megfelelt, de ő nem bírta a „zaklatást" — mert annak vette a földmúvesszövelkezeti vezetőség rendszeres ellenőrzését, szerette volna túlságosan önállósítani magát. S ahogyan jött vidékről, úgy el is távozott. Ezután helyi emberrel pró3- bálkoztak, de a három hónapi próbaidő után a szövetkezei találta úgy; nem felel meg a követelményeknek. Most egy régi, negyvenéves gyakorlattal rendelkező szakemberre bízzál; a vezetést, talán sikerrel. Hogy mi lesz a végső megoldás? Az, amire már rájöttek: helybeli fiatalt küldtek el tanulni, akiben majd a szakmai tudás az üzletember készségével párosul. Mert egyre nő, egyre nagyobb lesz a közsénen átmenő forgalom, egyre több vendége lesz a kurdi kisvendéglőnek; egyre inkább szükség lesz a kulturált ellátásra. A kurdiakhoz hasonlóan a többi, falusi kisvendéglőben is ez lesz a legjobban célravezető út; helybeli fiatalokból gondoskodni a vendéglős-utánpótlásról.
