Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-03 / 154. szám
3064. július 3. ÍÖT/VA RTEfíYF! WEPŰJSAO 3 Az irodából eljutott a munkásokhoz a pártmunka A pártmunka tapasztalatai a II-es AKÖV-nél Fél évvel ezelőtt panaszkodott S. J. gépkocsivezető: „Kétszer kaptam pártmunkát, becsülettel elvégeztem, ezután felém sem néztek, kértem, bízzanak meg valamivel, s mindig elmaradt a megbízás. Két éve vagyok már tagjelölt, szeretnék tagja lenni a pártnak”. Sajnos hasonló dolgok jellemezték abban az időben a 11-es AKÖV-nél a pártmunkát. A gazdasági vezetést, a gazdasági munkát tekintették elsődleges feladatnak az elvtársak, és kevés idő jutott arra, hogy az emberekkel is úgy foglalkozzanak, mint azt a gépkocsivezetők, szerelők elvárták. Tény az, hogy a legjobb akarat is megfeneklik az időhiányon, amikor egyes elvtársakat, a pártvezetőség tagjait agyon halmozzák különböző funkciókkal, megbízatásokkal. És abban az időben a vállalatvezetés gyakori változása sem erősítette a pártmunkát. nem támasztották alá a szavakat egészséges és maradandó tettek... Nehéz örökség, ami Klem Antalra, a vállalat párttitkárára maradt. Az örökség nehézségét a tengernyi munka adta: kevés kocsi, rengeteg szállítási feladat, kevés jó gépkocsi- vezető. nagy fluktuáció és bérezési problémák is vannak. S jó, hogy amikor hozzá kell fogni a megye egyik legnagyobb vállalatánál a pártmunka fellendítéséhez, már e nehézségek nagy része megszűnt, vagy éppen nem olyan súlyos, mint korábban volt. — A legfontosabb feladatnak tartjuk — vallja a pártszervezetek jelenlegi feladatainak Klem elvtárs —, hogy tevékenységünkkel a gazdasági munkát segítsük. Most már megértette mindenki, hogy a jó pártmunkát a jó gazdasági eredmények igazolják, azok bizónyít- jáki S elsősorban tehát a munkán kell változtatni. Ehhez sok lehetőség van. A lehetőségek vizsgálata megerősíti a nárttitkár elvtárs szavait. Az ifjúsági szövetség, a szak- szervezet, a műszaki káderek szinte korlátlan lehetőséget kínálnak a munka megjavításához, ha hozzájuk fordulnak ilyen kéréssel. Először azonban az embereket kellett egymáshoz közel hozni. A korábbi gyakorlat az volt, hogy annyira elkülönült a műszak a forgalomtól, a forgalom a műszaktól, a főnökségek a központtól, hogy jóformán csak levél útján tartottak kapcsolatot. Pedig így dolgozni, a hatalmas feladatokat teljesíteni nehezen lehet. Maga a vállalatvezetés mutatott példát: rendszeressé tették az igazgató, az osztályvezetők, a ki- rendeltségek, munkahelyek látogatását. És megkezdődött az a folyamat a vállalatnál, amelyet majd talán később „nagy beszélgetésként" fognak emlegetni az elvtársak. Megismerni az emberek véleményét, arra támaszkodni, azt feltárni a gazdasági vezetés előtt — ezt tartották már a pártszervezetek vezetőségi tagjai a legfontosabb feladatnak ... A múlt évben úgyszólván nem volt pártoktatás a vállalatnál. Mi volt ennek az oka? Elsősorban az, hogy akiknek kellett volna vezetni a szemináriumokat, iskolákat, azok hagyták először abba, hogyne mulasztottak volna akkor a hallgatók. Most készülnek az oktatási év értékelésére. Sokat nem tud elmondani a kérdés felelőse, inkább a tanulságokról fog majd beszélni a vezetőségi ülésen, arról, hogy az 1964/65-ös oktatási évben már másként kell a pártoktatáshoz fogni. Sok baj volt a fiatalokkaln is, sok panasz hangzott el, hogy a vállalati KISZ-alapszervezet csalt éppen hogy van. Dorogi Zoltán elvtárs a KISZ mostani titkára, úgy szervezi a fiatalokat különböző rendezvényre, munkára, szórakozásra — a vezetőséggel együtt —, hogy a fiatalok fiatalos igényének megfelelőt nyújtsanak, megfelelőt kérjenek a tagságtól. És ennek eredménye nemcsak a múlt vasárnapi társadalmi munkában jelentkezik, hanem abban is, hogy már a munkaverseny értékelésének, módjának megváltoztatását is kérik. Sajnos ez- ideig az volt a gyakorlat, hogy a munkaügyi osztály nyakába varrták a munkaversennyel való teljes törődést, és ez bizonyos tekintetben mechanikussá, sablonossá telte a munka versenyt az értékelésen keresztül. A napokban folytatott a csúcsvezetőség beszélgetést a szakszervezettel: Megállapodtak, a jövőben az szb. reszor- tosai nagyobb figyelmet fordítanak a munkaversenynek, az élenjárók népszerűsítésének. Erről a munkáról az egy hónap múlva tartandó csúcsvezetőségi ülésen ad számot majd az szb. A pártmunka sokoldalú a vállalatnál Annyira szerteágazó, mint ahány féle munkahely van. A csoportbizalmiak már eljuttatták a munkahelyre a csúcsvezetőség munkatervének főbb irányelveit, és a korábban kapott információkat is, mint például a KV határozata az építőipari szállításokkal kapcsolatban, és a mezőgazdasági szállítások meggyorsításának problémáját, már ismertették a dolgozókkal. Tudják a feladatukat, ismerik kötelességüket. A párt- munka, a pártépítés jelenlegi stádiuma ugyan még nem kielégítő, most teszik csak a 11-es AKÖV kommunistái az első lépéseket, de az út felfelé vezet. A termelés segítése, a pártellenőrzés fokozása, az agitációs munka javítása mind a nagy termelési feladat megoldását segíti, most még Ugyan kevesebb, de később bizonyára már több sikerrel. A pártvezetőség több tagjával folytattunk beszélgetést. A vállalat igazgatója, Píegl elvtárs és az osztályvezetők is úgy vélekednek, most megélénkül a pártszervezetek munkája és várható, hogy ennek hatását majd az év végi eredményekben tudják lemérni. Mert a pártmunka most került ki az irodából az emberek közé, a munkapad mellé. És ez a helyretalálás, a kezdeti jó lépések a további siker biztosítékai. — pj — ■ n run miiniinm Zászlók és virágcsokor a versenytáblán A hetedik félév Kedves meglepetés érte szerda reggel a munkába érkező dolgozókat a Paksi Téglagyárban. Vörös és nemzetiszínű zászlók és egy-egy virágcsokor diszitette a nyersgyártók és az égetők versenytábláját és az első félévi eredmények alatt a gyár vezetőségének üdvözlete: Köszönet a szocialista brigád minden tagjának az odaadó munkáért. Hogy jogos és megérdemelt a köszönet, azt éppen a táblákon szereplő adatok mutatják: Az 'égetőbrigád első félévi terve kétmillió-háromszázezer tégla volt. Ténylegesen — hétszáz- húsz híján — hárommilliót hordtak ki a körkemencéből, tehát a félév végéig, június 30-ig hétszázezerrel adtak többet, mint amennyit elvárt tőlük a népgazdaság, hétszázezerrel több téglát kapott a téglahiány- nyal küszködő építőipar. De kitettek magukért a nyersgyártók is, pedig nékik talán még több nehézséggel >kellett megbirkózni. A terv szerint március 10-én kellett volna indulni a nyersgyártással. A sokáig elhúzódó téli időjárás miatt azonban csak kéthetes késéssel kezdhettek. A márciusra tervezett hétszázezerből csak hétszázötvenezer nyerstégla készült el. Áprilisban már több mint negyvenezerrel „fejelték meg” a tervet, a májusi túlteljesítés kétszázhatvanötezer volt, júniusban pedig több, mint kétszáznyolcvanezres túlteljesítést értek el. Az ünnepi díszbe „öltözött” versenytábla adatai szerint nemcsak pótolták a márciusi lemaradást a félév végéig, hanem a tervezett négymillió- egyszázezerrel szemben négy- millíó-kétszázharmincnyolcezer nyerstéglát gyártottak, tehát két-három nappal már „megelőzték" a naptárt. Nemcsak a késői indulás miatt kellett „rávemi". A gyakori esőzés miatt is nem egyszer le kellett állni a nyersgyártással. Ilyenkor, ha elállt az eső, megindították a gépeket és nemcsak félháromig, a munkaidő végéig járatták, hanem néha este hat-hét óráig is. Azért „csak" eddig, mert csúcsfogyasztási időben este, nem szabad a téglagyárnak megterhelni az elektromos hálózatot. A félév utolsó napján, június 30-án tulajdonképpen már be is fejezték a féléves tervet, ámde nemcsak terve volt a gyárnak. Márkus Ferenc szocialista nyersgydrtó brigádjának, hanem versenyvállalása is. A hónap elején megtartott brigádértekezleten azt vállalták, hogy júniusban egymillió-négyszáz- ötvenezer téglát készítenek. Ebből pedig még hiányzott negyvenezer. Negyvenezer tégla egy napra nem sok, hiszen j gyártottak ők nem egyszer hat- j van-hatvanötezret is nyolcórás műszakban, sőt, június 11-én — ez volt az idei rekord — hetvenezer-hatszázat. De most esőt „ígért” a meteorológia és az eső reggelre meg is jött. Márkus Ferenc brigádvezető és Hum József bányamester a gyárvezetőhöz szaladtak: Esik az eső, de dolgozni szeretnénk. ' — Mire van szükség? — kérdezte Palla József gyárvezető. — Valami védőruhára. | Előkerültek a viharkabátok és pufajkák, a brigád dolgozott tovább. És csak akkor álltak le, amikor már teljesen átáztak. Délutánra azonban újra kisütött a nap, meg lehetett indítani a gépeket. Mire befejezték a munkanapot, nemcsak a hiányzó negyvenezer készült el, hanem közel hétezerrel több. (J) * TVf ég nincsenek birtokunkban 1TA az első féléves munkáról szóló végleges adatok. Az előzetes jelentésekből azonban már képet lehet alkotni arról, hogyan dolgozott a megye ipara 1964. év első félévében, mi volt munkánk fő jellemzője, ötéves tervünk hetedik félévét három nappal ezelőtt fejeztük be. Az ipari termelés a megyében volumenében meghaladta a múlt év azonos időszakáét, sőt jelentősebb az érték ború emelkedés, mint a mennyiségi. Azon az úton jár iparunk, ezt tanúsítás az elmúlt félév, hogy a munka a gyakorlatban is kezd tervszerűvé válni. Mert az volt a tapasztalat — még a múlt évben is —, hogy a termelőmunkát a hó- és a negvedév-végi hajrá jellemezte. Emlékezünk arra. hogy a múlt évben a félév végén, és az év végén is szinte minden gyárban gond volt a munkaerő biztosítása. A tervszerűség állandósulásához az ipar átszervezése segítette az üzemeket. A Zománcipari Művek esetét vegyük például: A bonyhádi gyár kisegítette nyers-edénnyel a budafokit, míg a ZIM más gyáregységei a bonyhádi gyárat lemezzel. A bőriparban hasonló kedvező kooperációs tapasztalatokkal találkozhatunk. melyek mind hozzájárultak a tervteljasítés sikeréhez. annak ellenére, hogy az első félévben mintegy 4—6 százalékkal . termeltek többet a gyárai:, mint a múlt év hasonló időszakában. A tervszerűség, az egyenletes munka jellemző volt a brigádokra és a dolgozókra. A Gépjavító Vállalatnál az egyes fontosabb munkahelyeken, ahol korábban mindig gond volt — anyag és segédanyag hiánya miatt — a megfelelő egyenletesség megteremtése, most itt is egyenletesebbé vált a munka. Gazdaságvezetők, műszaki káderek figyelmüket már e fontos tényezőre is fordítják. És beosztottaikat az egyenletes munkára szorítják. m A hetedik félév tapasztalatai közé sorolhatjuk azt is, hogy a munkaverseny hatalmas mozgósító. segítő erejét nem használtuk úgy ki. mint az kívánatos volna. Az üzemek sajnos késve kapták meg a programot, és a szakszervezetek nem tudták kellő időben elkészíteni a munkaverseny feltételeit. Az első negyedéves termelési tahácsko. ásókon is alig néhány üzemben tudtál: csak véglegesíteni a szocialista munkaversenyben elérendő célokat. A Szocialista munkabrigád címért versenyző brigádoknál ugyan nem okozott akkora zökkenőt a tervek késése, mint az egyéni versenyzőiénél, mégis tapasztalhattuk. hogy jónéhány szocialista címért versenyző brigád tagjai tanácstalanok voltak: mivel egészítsék ki vállalásuk általános részét, amikor konltréí, tervet még nem ismertek, csak a forint-összeget. A mun ka verseny a félév második felére már elérte a korábbi versenyszakaszban _ tapasztalt szintet hathatós segítővé vált a termelési feladatok megoldásához. Tanulságként viszont megjegyezhetjük: az év eleji tétlenség felszámolása olyan tartalék, melyet veszni hagyni bűn. Nem engedhetjük meg magunknak. hogy tettre kész brigádok. dolgozók azon meditáljanak. hogy mit vállaljanak munkaversenyükben. Elsősorban a szak- szervezeti bizo’.tSágoknak kell itt a helyzet urává válni. Ök a verseny igazi gazdái. Sajnos, az elmúlt félévben az építőipar ismét nem teljesítette feladatát. Nem állíthatjuk azt. hogy gz építőipar tevékenységében oem tapasztalható javulás. Bűn lenne azt állítani, hogy a vezetők nem tesznek meg tőlük telhetőén a legtöbbet, hogy a kátyúból Kihúzzák a kivitelező ipar kocsiját. — mégis többet kellene produkálni az iparnak Ismeretesek az építőipar gondjai mindenki előtt. Lehetetlent senki nem. követel. A létszámgondokat nem lehet egyik napról a másikra megoldani. A szakmunkás-hiány enyhítése, megszüntetése is évek kérdése. Anyagi lehetőségeink szabnak határt a jobb gépesítésnek. De valljuk be: a meglévő lehetőségeket, a meglévő erőket sem használják úgy ki az építőiparban, mint azt lehetne és kellene. Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága márciusi határozatában felhívta az ipar vezetőinek figyelmét a munkák koncentrálására. Sajnos, jóformán semmi kedvező tapasztalat nincs ezzel kapcsolatban. Sovány vigasz az. hogy az aratás előtt néhány mezőgazdasági létesítményt határidő előtt átadtak. ez nem menti a megszüntethető hibák elkövetését, vagy legalább is csökkentését. Az építőiparban még most is bizonyos fokú kis-szerűséget tapasztalhatunk. mind a szervezésben, mind a kivitelezésben. Megfelelő nagyságú munkaterületek állnak rendelkezésre, lehetne a modern építési eljárások tucatját alkalmazni megyeszerte. csak kicsit bátrabban, önállóbban. felelősségteljesebben kellene az ipar vezetőinek — vezetni! Csak ekkor várhatunk jelentős javulást az építőipar munkájában. jVem kielégítő a közlekedés elmúlt félévi munkája sem. Az elszállított áruk mennyisége több ugyan, mint a múlt év hasonló időszakában volt, de elmarad a tervtől. A közlekedésben még mindig nem elég jó a kapcsolat a MÁV. az AKÖV és a szállíttatok között. S ez az oka annak, hogy Szekszárdon. de még Dombóvárott is súlyos gon- 1 dot okozott nem egy alkalommal az állomások „telítettsége”. Sőt, a szekszárdi állomásra már több alkalommal el akarták rendelni a szállítási zárlatot. Mindez ped'g azért fordulhat elő, mert az állomások szűk befogadó kapacitását még szervezetlen árufeladással, eíszá lítással is zsúfolják, egyes szállíttatok. A közlekedés általában eljuttatta az iparnak a szükséges nyersanyagot. továbbította az árut rendeltetési helyére. A munkát szervezettebbé lehet azonban tenni, és főleg gyorsabbá. ötéves tervünk hetedik féléve után a gazdasági munka ne- gatívjait említettük elsősorban. Az értékelés e módját is a gyakorlat választatta velünk. Üzemekben. vállalatoknál a termelési tanácskozásokon egyéb megbeszéléseken is elsősorban csak a negatív jelenségekről esik szó. és ezek megszüntetése leh t csak a következő lépés a további eredményes mynkához. A nyolcadik félév feladatainak sikeres megoldásához. (pálkovács) A Bonyhádi Gépállomás tervezésben jártas villanyszerelő technikust és csoportvezető villanyszerelőt felvesz. Fizetés megegyezés szerint. (14) I
