Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-24 / 172. szám

f9CÍ. július 2Í. TOLVA MEGYEI NEPŰJSAÖ rm a A triücaíe termf&e. Egyik-másik kalász S tartalmaz. ' I Hogy ne maradjon el a megye száz Hatalmas kalászokat nevel a búzarozs. Méretét júl érzékelteti a nyitott tenyér. VIZSGÁZIK A TRITICALE Mit „tud" a búzarozs l a vizsgán a A türelmes, sok évi keresztező munka egyik mozzanatai virág­port vesznek a rozsból. Aratásra érett az embermagasságúra nőtt triticale. A képen: Vi­déki László né, technikus. (MTX-íoto felvételei^ 2 vizsgázók mindig sötétbe öl­töznek, de abban az intézetben, ahol most, nyár kellős közepén vizsgáznak a jelöltek, más a di­vat, Igaz, a jelöltek, a vizsgázók is mások itt■ A világ minden tá­járól ' összegyűjtött gabonafajták — főképpen búzák — képesse­geit. tulajdonságait faggatják. .4 tenyészkert 2200 kisparcelláján a legkülönbözőbb keresztezésű bú­zafajták — éretten, világosan öl­tözve — vizsgáznak, s a tételek, a kérdések igen fogósak: hozam, szárazság-tűrés, acélosság, szál- maszilárdság. A gyengék bizony elbuknak itt. s csak az erősek mehetnek tovább... Triticale — így hívják ezt a gabonát, amely se nem búza, se nem rozs. hanem mint latin ne­ve mondja: mindkettő. Búza (tri- ticum) és rozs (secate) kereszte­zéséből előállított hibrid — o ne­ve is ilyen hibrid név —. amely az alföldi homok nagyszerű ga­bonájának ígérkezik. Kiss Árpád, a Duna—Tisza kö­zi Mezőgazdasági Kísérleti Inté­zet kutatója állította elő. sok­esztendős munkával. Mit tud. mit „mond búzarozs? Embermagasságú szalma hatal­mas kalászok, bő termés, nagy fehérjetartalom. fagyálláság. Minderre, s még sok egyébre is nagyszerűen megfelelt, olyan ki­válóan. hogy az ősszel már el­hagyta a kertet: öt holdat ve­tettek be magjával a kecskeméti Aranykalász v Termelőszövetkeze*­fe ben­* Megvan hát a homok új gabo- " 7tája? I A kutatók általában nem itél- l nek elhamarkodottan?^1 végbizo■ s nyítványt majd az idő állítja ki, de minden jel azt mutatja, hogy nem lesz rossz ez a bizonyítvány. „...Szép fehér homok, már an­nak. aki nemcsak menyecskében szereti a fehéret, hanem homokr ban is” — írja Móra Ferenc, ke­serű tréfálkozással a három-négy mázsa rozsot, adó poszahomokról. Rossz homokunk bizony ma is van még elég sok. Olyan ts, amely gyönge esztendőben a be­levetett magot is alig adja visz- sza. s amelyet gazdája is úgy titulál, hogy „nem föld az, csak homok...” Rozsvetésünk félmillió hold kö­rül van; nagy terület ez. sokon várják hát a homok új gaboná­ját. Kecskeméten tart még a fagga­tás: vizsgázik a triticale... A. K, rszágos gond az ivóvízellá­tás, és már régóta keresik, kutatják a módját az ellá­tás megjavításának. E kérdés a falvakat, városokat egyaránt érin­ti. Igaz, hogy minden faluban százszámra találhatók gémes- és kerekeskutak, csaknem minden portán ástak egyet, de ezek vize nem mindenütt megfelelő, sőt, je­lentős szennyeződési folyamat fi­gyelhető meg, így aztán mind ke­vesebb a jó ivóvízű kutak szá­ma. A most épülő új telepeken már alig ásnak néhány kutat. Itt a magas költségek miatt nem épí­tenek hagyományos kutat, hanem inkább más, korszerűbb megol­dást sürgetnek. /A tömeges vízellátás megja­vításának legjobb módját az or­szágban első ízben Tolna megyé­ben alkalmazták, itt szerveztek társulatot törpevízmű építésére, vagyis az összefogás erejével or­vosolták a közös gondot. A mód­szer nagyszerűen bevált, amit bi­zonyít, hogy ma már országszerte ezt alkalmazzák. Sőt, a vízmű­társulásnak, mint módszernek igen nagy a jövője, mert állami­lag is minden lehető módon tá­mogatják, s a még ellátatlan köz­ségekben is ennek alapján bizto­sítanak majd elegendő és jó ivó­vizet. A Tolna megyei módszer elterjedt az egész országban oly­annyira, hogy ma már inkább annak a veszélye áll fenn, hogy a mozgalom elindítója, ha nem igyekszik, könnyen lemaradhat. Tolna megyében már nagyon sok községben éltek a lehetőség­gel, a tanács és a Hazafias Nép­front kezdeményezésére megszer­vezték a vízműtársulást, majd pedig megvalósították a tervet, így aztán*'már 26 községben mű­ködik törpevízmű, vagyis a me­gye községeinek csaknem egy- harmadában. Mielőtt a törpevíz- mű-társulatokat szervezni kezd­ték volna, mindössze Szekszárdon volt számottevő vízvezeték. A víz­vezeték hossza a megyében eléri a 300 kilométert. Ugyanakkor sok helyen éppen most foglalkoznak az előkészületekkel. Tamásiban, ahol az ötvenes évek közepe tá­ján már épült vízmű, most új társulatot szerveznek, hogy a község központjától távolabb eső részeket is be tudják kapcsolni a vízhálózatba. A paksi járás községeiben, egy-kettő ' kivételé­vel, már vagy van vizmű, vagy most foglalkoznak az előkészüle­tekkel . I gen örvendetes, hogy a ki­sebb községek közül is mind több helyen kerül napirendre a vízmű. Mucsiban, a megye egyik legkisebb községé­ben nemrég határozták el a törpe­vízmű megépítését a Hazafias Nép­front kezdeményezésére. Ez nagyon jelentős, mert eddig sok helyen az a téves nézet járta, hogy ilyen költségesebb létesítményt csak nagy községben lehet megvalósí­tani. Márpedig ez nem igaz. Erre is áll az a vélemény, ami a töb­bire: „Közérdekű létesítményt — legyen az kicsi, vagy nagy — csak ott lehet megvalósítani, ahol a tanács és a Hazafias Népfront nem sajnálja a fáradságot a szer­vezésre, utánjárásra, s ahol jó politikai munkával megteremtik a közösség összefogását.” Hogy ez mennyire így van, mutatja egye­bek közt Decs község példája. Decsen már több, mint két éve megalakult az előkészítő bizott­Bm. Állami Építőipari Vál­lalat felvételre keres festő szakmunkásokat. Jelentkezés: Pécs. Rákóczi út 56., munkaügyi osztály. (134) ság a társulat megszervezésére. Á társulat azonban még mindig nem alakult meg, mert nem gyűjtöt­tek annyi aláírást, amennyi szük­séges lenne. Pedig Decs nagy köz­ség, a megyében a legnagyobbak közé tartozik, sőt, ami lakóinak anyagi körülményeit illeti, a de- csiek a legtehetősebbek közé tar­toznak. A decsiek mégsem éltek még mindig a lehetőséggel, ugyan­akkor, amikor más, rosszabb adottságokkal rendelkező helyen később kezdtek munkához és nemsokára már el is készül a víz­mű. Az kétségtelen, hogy a vízmű megépítése rengeteg — sokszor nem várt — bonyodalommal jár* mint ahogyan nem megy simán az egyéb létesítmények megvalósí­tása sem. Az most más kérdés hogy mi indokolt a bonyodalmakból, s mit lehetett volna megelőzni, a lényeg az, hogy a nehézségeket, a fáradságot mindenképpen vállal­ni kell, mert különben a község­ben sosem lesz vízmű. Igaz, köny- nyebb megoldás azt bizonygatni, hogy ezt azért nem lehet, azt azért nem, mint megkeresni min­denképpen a „lehet” módját. Ez utóbbi a legnehezebb, ez igényli az álmatlan éjszakákat, az utaz­gatást, a végnélküli utánjárást; de az is igaz, hogy valamiképpen mindig, mindenütt meg lehet ta­lálni a megoldás módját, s erre van szükség, ezt várja a lakosság a tanácsi vezetőktől, nem pedig a magyarázkodó semmittevést. K urdon épül a vízmű — csak éppen lassan, nem úgy; ahogyan eredetileg tervez­ték. A helyi vezetők nagy lelke­sedéssel kezdtek munkához de már a kezdet kezdetén nem várt akadályokba ütköztek. Közben mérgelődtek. többet fáradtak, mint amennyire kezdetben szá­mítottak, végül még hozzánk is küldtek egy panaszos levelet, és támogatást kértek. De nem mond­ták azt, hogy üsse kő, hagyunk csapot, papot, nem törődünk a vízművel, hanem tovább erőlköd­nek, míg végül törpevízmű lesz majd az áldozatvállalásból. Hadd tegyük gyorsan hozzá, a tanácsok már régóta nincsenek egyedül erőfeszítésükben, azok iránt mind több megértéssel vi­seltetnek az érdekelt szervek. Csakhogy azoknak is megvan a maguk gondjuk-bajuk, így aztán az egy-egy községben jelentkező problémák egész láncolattal kap­csolatosak. Az előbb említett kurdi problémák szálai a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vál­lalathoz vezettek. Viszont a vál­lalat nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy minél jobban halad­jon mindenütt az építkezés, szó sincs arról, hogy nem törődnek a kurdi vízművel, de sajnos, egy sor nehézség akadályozza őket: A gyakorlat, a zökkenők elle­nére is azt igazolja, hogy ma már nemcsak az egyes községek­ben erőlködnek annak érdekében; hogy legyen vízmű, hanem más helyeken is. Vagyis a törpevízműr építésre vonatkozó társadalmi összefogást már nem szabad csak egy-egy községre értelmeznünk; hanem annál sokkal tágabb kör­re, mert ez egyre inkább minden­ki ügyévé válik. Ebből aztán le­vonhatjuk azt a következtetést is, hogy a megye, mint kezdeménye­ző, továbbra is a legjobbak közt maradhat, a feltételek ehhez adot­tak, csak további erőfeszítésre van szükség. Boda PONYVA­javítási munkákat rövid határidővel vállal a Szekszárdi Vasipari Vállalat autójavító részlege. Szekszárd. Széchenyi u. 36 szám alatt. (180)

Next

/
Thumbnails
Contents