Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

19E3. Jtrrrns 73. TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG / Vip eravadászaí Az erdőkben, a mezőn halálos veszély leselkedhet a dolgozó pa­rasztra, a portyázó vadászra, er­dészre, vagy a lírikus hangulatú természetbarátra! S ez a veszély nemcsak az erdők mélyén, az el­hagyatott dombhátakon, hanem néha a ligetekben, a szántóföldek peremén is kísért. A neve: bo­londgomba, és vipera! A zivataros nyarat követő, tik­kasztó forróság, az esőcseppeket párologtató föld rendkívül kedve­zett a gombatermésnek. Nemcsak a falusiak, hanem a városi kirán­dulók is szívesen gyűjtögették a gombát, s az ízletes, ínyencfalat­nak számító, ehető fajták közé bi­zony könnyen keveredhet halált- hozó mérges gomba is. Egyetlen ilyen, a nép által „bolondgombá­nak” nevezett fajta hosszú, kínos betegséget okozhat, sőt gyászba boríthat családokat is. Ezért csak jól képzett gombaszakértők által megvizsgált gombákat vigyünk haza konyhánkba. Ne bizakod­junk abban, hogy a jó és a mér­ges gomba felismerése könnyű, hiszen sok hetyke „gombaszakér­tő” féltudása okozott már tragé­diát. Az idei időjárás kedvezett a csúszómászóknak is. Az ártalmat­lan vízi-, vagy erdei siklókon kí­vül alaposan elszaporodtak a ha­zai viperafajták is. Emlékezzünk arra, hogy a közelmúltban a sajtó majdnem tragikusan végződő bal­esetről számolt be: Lőczi János kor maradék erejét erdészt szolgálati útja közben segítséget keresett, marta meg egy homoki vipera. Lecsap a villásbot... A füzérkomlóst erdőgazdaság dolgozói, Belkó Ferenc és Sápi Mihály erdészek villásbottal szorítják földre a vi­pera fejét, s így már nem marhat... ban szállították a kaposvári kór­házba, ahol egyheti gondos ápolás gyógyította meg. E majdnem halálos baleset ta­pasztalatain okulva, a dél somo­gyi erdőgazdaságban kígyóve­szélyre figyelmeztető táblákat he­lyeztek el azon a környéken, ahol a mérges hüllők tanyáznak. Jó volna e példát a többi „viperás vidéken” is követni. Nemcsak Dél-Somogyban, ha­nem Hollóháza környékén, a Zempléni hegyekben is elszapo­rodtak a keresztes viperák. A fü- zérkomlósi erdőgazdaságban rend­szeres irtóhadjarattal védekeznek a mérges kígyók inváziója ellen. Az erdőmunkások szívesen ren­deznek - „vipera-fejvadászatot”, hiszen jól megfizetik, nemcsak az Bátor volt a fotoriporter is: a élve elfogott kígyókat hanem a sziklán sütkérező keresztes viperát beszolgaiía­már a szervezetébe került. Ami- a tanyájuk. A fekete viperák ké- összeszedve ső tavasszal bújnak elő. Könnyen elvesztette összetéveszthetők a feketén szá- eszméletét. öntudatlan állapot­sikerült lencsevégre kapnia. Hökkenten szétpillantott: sehol senki!.. A viperaméreg gyorsan felszívódhat, ezért zsebkésével testéből kikanyarította a megmart részt. De a kígyóméreg jórésze Undorító és veszélyes karperec... A fogságba esett keresztel vipera hiába tátog. Sikamlós testét inge­rülten ráfonja Sápi Mihály er­, , . . desz csuklójára, tott, lenyisszantott fejet is. A zempléni erdők dolgozói tavasz radó gallyal. A Baláta-tó festői óta több mint 150 viperát tettek ártalmatlanná. Kevesen tudják, hogy a fekete vipera is megtalálható országunk­ban. A balátai ősláp és környéke környékét, ahol rendkívül ritka növények is találhatók, nagyon sok kiránduló keresi fel. Tehát vi­gyázat!... A fekete vipera marása halálos is lehet. Említettük, hogy az erdők mun­kásai közül sokan foglalkoznak a viperavadászat nemcsak izgalmas, hanem hasznos kedvtelésével is. Hogyan fogják el élve a halálos marásű kígyót? Képriportunk be­mutatja e „favillás” vadászatot. ('MTI-foto. Birgés Árpád felv.) Több mint ötmillió tojás A Fóldművesszövetkezetek Szek­szárdi Járási Központja a féléves tojás- és baromfihús-értékesítési verseny eredményeit értékelte, amely az FM, a Nőtanács és a SZÖVOSZ kezdeményezésére a szekszárdi járásban is elindult. A versenybizottság féléves ösz- szesílése szerint az első helyezett Luspai Jó- zsefné (a tavalyi verseny har­madik helyezettje) decsi asz- szony, aki háztáji gazdaságá­ból az idén re szerződött 20 ezer tojásból 17 ezret értéke­sített az elmúlt félévben. Luspai ne baromfihúsból 125 ki­logrammra szerződött, s kötele­zettségének az elmúlt félévben eleget tett. A tojás- és baromfi­hús-termelési verseny népszerű a szekszárdi járásban. Tóbi István­ná lolnaszigeti asszony tavaly az első helyezett jutalmát nyerte el versenyben megelőzte lánya. Ke« rész les Józsefné, aki a féléves összesítések szerint a második helyezett, 9850 tojás értékesíté­sével. Keresztesné az év végéig 11 ezer tojás és 250 kiló pulyka­hús szállítására szerződött. A tavaly oklevelet nyert és di­cséretben részesített versenyzők közül még kilenc szerződő ért el nagyszerű eredményt. A versenybizottság megállapí­tása szerint a szekszárdi já­rásban 5 millió 50 ezer tojást értékesítettek. A félév lezárult, de a verseny tovább folytatódik, az év végéig) Ekkor kerül ugyanis sor a vég­leges eredmények összesítésére és a jutalmak kiosztására. A leg­jobb eredményt elérő első helye­zett egyhetes szovjetunióbeli uta­zási, a második helyezett belföldi A/ idénre is kötött szerződést j üdülési, a harmadik helyezett a földmüvesszövetkezettel, de a i háztartási kisgépet kap jutalmul) Mindössze egyetlen példányát ismerjük a dombóvári 1945-ös kommunista újságnak A véletlenneh köszönhető, hogy előkerüli a lap 1945. szeptember 26-i száma Amint arról a közelmúltban hírt adtunk, Dombóváron e'ő- kerüli az MKP járási bizottságá­nak kiadásában megjelent Fár'- értesítő 1945. szeptember 26-i szá­ma. A napokban aztán arra is fény derült, hogy a Pártértasüő- nek ez a száma az egyetlen, amely megmaradt- A lap pé'dá- nyait nem küldték el annak ide­jén „köteles” példányként egyet­len könyvtárnak, egyetlen levél­tárnak sem. így az a szeptember 26-i szám. amely a párt szekszár­di archívumába került minden valószínűség szerint az egyetlen példány, ami megmaradt az utó­kor számára. A lap 1945-ben több alkalommal is megjelent. Erre utal az egyik helyreigazító nyilat­kozat. amely az előzőleg megje­lent lappéldány egyik téves ada­tát javítja ki. S mert ez az egyetlen példány, érdekes megtudni, miről írt ez a laptársunk, egyik elődünk: A lap háromhasábos vezércik­ket közöl ..Tiszta választást” cím­mel. E cikk egyértelműen fogal­mazza meg az MKP választási taktikáját, a pártvillongások he­lyett azt javasolja, hogy „...sa­ját pártunk cselekedeteit vonul­tassuk fel a választások előtt, azokat, amelyeket a magyar nép, a magyar dolgozók érdekében tett.” Az első oldalon „Budapesti le­vél — Helyzetkép a fővárosból” címmel közöl pulicisztikai írást, amelyben élesen bírálja azokat, akik „passzív rezisztenciával” Ez a vipera már soha többé nem harap: Balkó Ferenc és Sápi Mihály erdészek villa-bottal emelve mutatják: ilyen a fűben, avar­ban kúszó alattomos halál-. , Jó ízek, jó zamatok a mezőgazdasági kiállításon Dunakömlődi halászlé — túróscsusza — karcagi birkapörkölt A kiállítás területén 20 kilomé- rezgő túróscsuszát. A csípős ha- temyi út vezet pavilontól pavi- lászlét szekszárdi kadarral lehet Ionig, öt kilométert számolva óránként — nem kiállítási tem­pó! — négy óra kell. ha a pavi­lonokat csupán kívülről nézi is meg a gyalogló. A SZÖVOSZ azonban gondos­kodott róla, hogy a kiállítás fá­radt látogatói árnyék alá mene­külhessenek a tűző nap elől. De nemcsak pihenőnek lesz majd jó az ezer embert befogadó halász- csárda 400 négyzetméternyi sátor­ponyvával fedett kerthelyisége. A dunakömlődi földművésszovetke- zet főzi majd itt az ízben, zamat­ban verhetetlen „dunakömlődi halászlét”, süti a keszeget, a kü­lönböző halfelékét, s készíti a majd leöblíteni, a roston sült ha­lak állítólag a verpeléti és a ba­dacsonyi borokat kedvelik job­ban. S hát aki a birkapörköltet ked­veli? Az a karcagi földművesszövet­kezet „Birkacsárdáját” keresi fel. A kiállítási terület végében lévő „szabad földön” lesz az — akár a Hortobágy szélén Karcag —. s ott fortyog majd a fekete bográcsban a gulyás, meg a birkapörkolt, de ha valaki pacalpörköltre vágyik, azt is megízlelheti. S ki tud majd ellenállni, aki életében egyszer megkóstolta a csikósok és sze­génylegények eme fenséges ét­keit? igyekeznek távol maradni a po­litikai élettől, elítéli a . fekete piac reakciós politikáját”, s szem­beszáll azokkal az ellenséges hí­resztelésekkel. amelyek az éles politikai helyzetért az MKP-t te­szik felelőssé. A lap belső oldalain a válasz­tásokkal kapcsolatos írások mel­lett ..Meg kell írni...” című rovat­ban leleplezi az igazoló bizottsá­gok mentegető akcióit, többek között a Baross ■ Szövetség egy választmányi tagjának „átmenté­si” akcióiról rántja le a leplei. De figyelmeztet arra is, miként igazolják a nagykereskedődet és az iparosokat. A lap érdekes — ma is figye­lemre méltó — cikket közöl a harmadik oldalon: „Gyár part ké­rünk Dombóvárnak is” címmel. A cikk bevezetőül elemzi, miért nem iparosodhatott a niegye leg­nagyobb községe a felszabadulás előtt, majd síkraszáll a budapes­ti üzemek decentralizálásáért, s mindjárt 2—3 üzem dombóvári telepítésére tesz javaslatot. Az indokok között találjuk, hogy alig 150 kilométerre van a főváros­tól Dombóvár, hogy Dunántúl egyik legnagyobb vasúti csomó­pontja. hogy ott folyik el a Ka­pos. amely lehetővé tenné papír­gyár. vagy bőrgyár telepítését és vízellátását. S nem utolsó sorban az érvek között van az is. hogy — idézzük: „a megye legélénkebb városa (pardon: az lesz!)’’ A Pártértesítő közli a párt­élet híreit, s arról is beszámol, hogy az 1919-ben Tamásiban hő­si halált halt Gyenis Antal földi maradványait hazaszállítják és a dombóvári temetőben helyezik örök nyugalomra. Ismerteti a lap az MKP munkáját a községi Nemzeti Bizottságban, tájékoztat­ja olvasóit a községi szavazókör­zetek kijelöléséről, s végül a vá­lasztással kapcsolatos néhány írás található a Pártértesítő meg­maradt egyetlen példányában. A rövid tartalmi kivonat is bi­zonyítja: harcos, forradalmi új­ság volt egyik elődünk, a Dom- bóvárott megjelenő Pártértesítő, K. Balog János Bm. Állami Építőipari Vál­lalat felvéíelre keres festő szakmunkásokat. Jelentkezés: Pécs, Rákóczi út 56., munkaügyi osztály. (134)

Next

/
Thumbnails
Contents