Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
TOLNA MEGYEI VEPÜJSkG 1964. július 19. © Amiből 502 yan az egész világon Horváth Lászlót m I A tudomány riadója a bölények védelmében íi. Az állattenyésztő ebédre invitálja a gondjaira bízott bölényeket. Néhány ezer évvel ezelőtt a bölények még Európa és Ázsia meglehetősen nagy térségein éltek, ám századunk elejére már csupán alig kétezer példány maradt belőlük. De ezek is csak úgy maradtak meg, hogy védett területen, az Észak-kaukázus és a belovezsszki erdő rengetegében húzódhattak meg. A különböző országok állatkertjeiben 1927-ben már csak néhány tucat volt belőlük. A tudósok riadót fújtak. Ném- zetközi természetvédelmi kongresszust hívtak össze, amelyen bőlényvédelmi társulatot alakították. A társulat munkájában aktív részt vállaltak a szovjet tudósok. . .< > - A világon ma pontosan 502 fajtiszta bölényt tartanak nyilván; ebből 140 a Szovjetunió területen el. A bölény az orosz erdőkben található legnagyobb vad. Hossza három méter, magassága (a marjától mérve) két méter. A felnőtt hímek súlya 13 mázsánál kezdődik. Jelentős a szerepük az állattenyésztésben. Szarvasmarhával keresztezve rendkívül életképes utódokat hoznak létre. A bölénytehenek tejének zsírtartalma 9 százalék. A kubányí mezőgazdasági főiskolán 1962-ben kísérletezni kezdtek, hogy tehenek és bölények keresztezésével olyan tehénfajtát nyerjenek, amely nagy zsírtartalmú tejet ad. Kirgiziában az ottani akadémia és a helybeli állattenyésztési kutatóintézet munkatársai hústermelési célra igye„Muskétás", ez a szép bölénypéldány már második éve él Kirgiziában. keznek egy alkalmas hibridet kitenyészteni. Dél-Kirgizia több mint 800 ezer hektár kiterjedésű erdeiben kitűnő lehetőség kínálkozik ennek az értékes állatfajtának a tenyésztésére. (—) A katonák, akik a repülőgépekről, tízezer méter magasról figyelték az eseményt, elképzelhetetlen látványnak voltak szemtanúi. Először csak egy apró tüzes pontot láttak, majd szinte átmenet nélkül, a másodperc tört része alatt egy mintegy 800 méter átmérőjű tűzgolyót. A tűzgolyó hirtelen felrobbant és bíborszínű lángoszloppá változott. Ebből a tűztengerből fehér füstoszlop emelkedett ki mintegy három és félezer méter magasságig. Az oszlop óriási gombává nőtt, amelynek „kalapja” bíborszínű prémhez hasonlított és rövidesen 15—18 ezer méter magasságba emelkedett. A föld közelében vöröses-sárgán bugyborékoló, mintegy öt kilométer átmérőjű massza láÉfcott. W bombát ötszáz méter magasságban robbantották fel. És ebben a pillanatban megállt az élet egy addig negyedmilliónyi lakost számláló, szorgalmas kikötővárosban. A hirosímai atombomba-támadásról szóló hivatalos jelentés később 78 150 halottról, 13 983 eltűntről, 9428 súlyos és 27 997 könnyű sebesültről szólt. Mindezt egyetlen bomba okozta. A helyszíni vizsgálat első napjaiban a japán katonák s a közvélemény nem is akarta hinni, hogy csupán egyetlen bomba lehetett. Kevesen tudták még akkor, hogy ez az egyetlen, rettenetes erejű fegyver atombomba. És még kevesebben tudtak arról, hogy a halál ott settenkedik a Hirosimában életben maradottak között is. A radioaktív sugárzás következményeit, sokan azok közül is hamarosan érezni kezdték, akik a bomba robbanása utáni órákban azt hitték, hogy sértetlenül élték túl a poklot. A következő években ezrek haltak meg borzalmas kínok között, hiszen a felrobbant bomba olyan radioaktivitást sugárzott ki, amely megfelel több millió tonna rádium sugárzásának. Két nappal a hirosímai tragédia után az amerikai hadvezetőség úgy döntött, hogy nyomban be kell vetni a még meglévő atombombát is. így pusztult el ezen a napon egy másik japán város: Nagaszaki. Hasonló körülmények és borzalmak közepette, mint két nappal korábban Hirosima. E két japán város életben maradt lakóinak emlékezetébe örökre bevésődött a politika és a fegyverkezés ördögi színjátékénak tragédiája. SZERTEFOSZLOTT ILLÚZIÓK Csak két hónap telt el a két japán város pusztulása után, amikor az amerikai vezérkar illetékes tábornokai már hivatalosan és magánemberként is tárgyalását kezdtek . egymással az atomfegyverkezés további programjáról. A légierők és a haditengerészet fő- parancsnoka azt javasolta, hogy azonnal kezdjenek új kísérleteket, állítsanak elő újabb atomfegyvereket. E terv felé hajlott Groves tábornok is, bár ő azt jósolta, hogy az atombomba előállításához a többi nagyhatalomnak legalább - hét évre van szüksége. Az Egyesült Államok tehát az új fegyver birtokában nyeregben érezte magát. Hivatalos és félhivatalos személyek nem is nagyon titkolták: nem azért fáradoztak évekig, és öltek bele dol- lármilliárdokat az új fegyver előállításába, mert arra a Japán elleni hadviselésben szükség volt. Ök a világnak szánták ezt a fegyvert. Úgy vélték: ha egyedüli birtokosai az atomfegyvernek, akkor politikában, gazdasági életben, az állami berendezkedésben egyaránt diktálhatnak a Föld valamennyi országának. Még a velük szövetséges hatalmaknak is. Különösen pedig a Szovjetuniónak. Végtelenül nagynak, s a világon' egyedülállóan hatalmasnak érezték magukat ezekben a hónapokban Amerika tábornokai. És erejüket még tovább igyekeztek növelni azzal, hogy az atomfegyverkezést — ha szolidabb anyagi keretek között is, mint 1943-ban és 44-ben — tovább folytatták. ✓ Mindössze négy esztendő telt el. amikor 1949. augusztusában az Egyesült Államokban rémülten veszik tudomásul, hogy a Szovjetuniónak is van atombombája. Egy B—29-es móntájú repülőgép a Csendes-óceán északnyugati részén végzett kutatórepülése során a kozmikus sugarakat vizsgálva atomrobbanás radioaktív nyomaira bukkan. A .meglepő észlelést angol repülők is igazolták. Sőt: a radioaktivitás jellegéből arra lehetett következtetni. hogy a bomba meglehetősen fejlett típusú. Az amerikai politikusok és katonai vezetők döbbenten veszik tudomásul ezt a tényt. Számukra ez egyszerűen rettenetes. Hiszen ők saját bombáiktól azt remélték, hogy ezután a világon mindig mmdenütt az fog történni. amit ők akarnak. Ha valahol valaki nem engedelmeskedik az ő szavuknak; ha valamely állam nem veti magát alá annak. amit. Amerika mond. akkor megjelennek atombombájukkal... Truman elnök sietve összehívja a Nemzeti Biztonsági Tanácsot, s a fegyverkezési költségeket azonnal a többszörösére növelik. Megindul a gyors küzdelem egy új harci eszközért, még az eddiginél is erősebb fegyverért, a hidrogén bombáért. A hidrogénbomba gondolata még 1945-ből származik. Teller Ede, a Los Alamos-i elméleti osztály magyar származású munkai társa 1945. nyarán fogalmazott meg egy közleményt a hidrogénbomba megvalósításának lehetőségéről. Ennek alapgondolata a következő: könnyebb atommagok, fúziójakor (például a közönséges hidrogén, vagy méginkább a nehézhidrogén és tricium nehezebo magokká való egyesülésekor) igen nagy energia szabadul fel. Sokkal nagyobb, mint az uránmag hasadásánál. A könnyű atommagok azonban csak nehezen egyesülnek egymással. Hogy egyesüljenek, rendkívül nagy sebességgel kell egymásba ütközniök. Ilyen sebesség viszont csak akkor állítható elő, ha a fúzióban résztvevő anyag hőmérséklete eléri a 30—50, sőt 100 millió fokot is. A szükséges hőmérséklet erősen függ a keverék összetételétől. Közönséges hidrogénnel a folyamat egyáltalán nem indul meg és nehézhidrogénnel is csak akkor, ha triciumot kevernek hozzá, Egy liter tricium előállítása azonban többmillió dollár. Tehát az egész dolog nagyon bonyolult és drága. És teljes bizonyossággal senki nem tudja előre megmondani, hogy a hidrogénbomba valóban működik-e vagy nem, A tudósok közül a legtöbben egyszerűen nem hisznek a hidrogénbombában. De Teller Ede makacsul kitart elgondolásai mellett. Híveket toboroz magának és nem riad vissza attól sem, hogy mindazokat megrágalmazza, akik terveit ellenzik. így rágalmazza meg Amerika leghíresebb atomtudósát, a háború alatti atomprogram vezetőjét, Robert Oppen- héimert is. Oppenheimer ügyet hamarosan és rövid úton intáaü az Amerikaellenes Tevékenységet. Vizsgáló Bizottság: állami megbízásából leváltják. Truman elnök hivatalos nyilatkozatot ad hidrogénbomba megépítéséről, amelynek' vezetését Teller Edére bízzák. Az első kísérletet a hidrogénbombával 1951. tavaszára tűzték ki. A kísérlet színhelyéül a Marshall-szigetek egyik csoportját, az Eniwetek szigetcsoportot választották ki. Aki közelebbről szemlélte a kísérlet előkészületeit, úgy láthatta, hogy tulajdonképpen nem is bomba, amit itt fel akarnak robbantani. Egy összetákolt, rácsos állványon valami alaktalan, formátlan szerkezet állt, amelyben nehézhidrogén- keverék vesz körül egy atombombát. Különösen égy dolog kérdéses: az atombomba robbanása vajon megindítja-e a magreakciót a hidrogénben? (Folytatjuk)
