Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-15 / 164. szám
6 TOLNA MEG TFT NEPftJSAÖ i!)64. július 15. Simontornyán is van már SPOR TDIA PK 0Z1 Befejeződtek az 1964. évi NB II csoportmérkőzései Mar csak a döntők vannak hátra, melyek szeptember közepétől kerülnek lebonyolításra, az országos szövetség rendezésében. Két NB II-es csapatunk közül először a női csapat teljesítményét tegyük mérlegre. 1958. óta szerepel az NB IJ-ben a Szekszárdi Petőfi női csapata, öt bajnoki szezont harcoltak végig lányaink. I£z alatt sikerek, balsikerek váltogatták egymást. Az 1964. évi küzdelmeket tekintve megállapíthatjuk: eddigi legjobb helyezését érte el a Petőfi női csapata, az előkelő ötödik helyen kötött ki. Hogyan sikerült ezt a kétségtelenül szép eredményt elérni a szekszárdi lányoknak? Mint minden évben, az 1964. évi felkészülési időszakban is sok nehézséggel, problémával kellett megküzdeni a szakvezetésnek. Több fiatal tehetséges játékos (Berkényi, Klézli, Zwirzsina) távozása mellett igen érzékenyen érintette a csapatot Cserné és Hajas kiválása, akik sérülések miatt voltak kénytelenek abbahagyni a játékot. Gyurcsákné visszavonulása is hátrányos volt, mivel vele nemcsak jó játékost vesztettek el, hanem egy olyan összefogó erőt, aki nagy hatással volt a közösség kialakítására és j igazi példaképe lehetett minden játékosnak. Ennek ellenére bizakodva láttak munkához a női csapat berkeiben. Célkitűzésük: 50 százalékos teljesítmény elérése. Ezt elsősorban arra alapozták, hogy a már komoly rutinnal rendelkező lörzsgárdához (Varga I., Varga II., Borcsáné, dr. Péntekné) egyre jobban felnőttek azok a fiatalabb játékosok, akik mindinkább helyet követeltek maguknak a csapatban (Budavári, Vancsa, Héjjas). Úgyszintén nagy örömmel fogadták Rozsnyainé bekapcsolódását is. Sajnos, az idény nem valami sikeresen indult. Budavári az idény előtt súlyos sérülést szenvedett, Borcsáné éppen a felkészülés időszakában betegeskedett. A két kulcsember hiánya, majd a sérülésből és betegségből adódó gyengébb teljesítmények kihatással voltak a csapat eredményeire is. öt mérkőzésből csupán egy győzelmet arattak a lányok. A folytatás már sikeresebb volt. A 7. fordulótól kezdve Molnárné személyében „karmestert” kapott a csapat. A sérültek is helyre jöttek, és egyre jobban játékba lendültek. A csapat egésze kiváló formába lendült, aminek eredménye öt egymás utáni győzelem, s ami talán a leglényegesebb és legfontosabb, kialakult a női csapat jellegzetes játékstílusa. Ez a kétcenteres játék alkalmazásában mutatkozott meg. Dr. Péntekné és Budavári személyében két magas játékos állt a csapat rendelkezésére, akik jól egészítették ki egymást és minden ellenfélnek komoly gondot okozott semlegesítésük. Ugyanakkor a többi játékos gyorsaságával, robbanékonyságával (Borcsáné, Varga II.), kombinatív készségével (Molnárné, Vancsa) jó távoli dobásaikkal (Molnárné, Varga II., Rozsnyainé), komoly és döntő szerepet játszottak a csapaton belül. A csapat minden tagja határtalan küzdőszellemről, lelkesedésről tett tanúbizonyságot, de ki kell emelni a csapaton belül mutatkozó nagyszerű közösségi szellemet is, amely feltétlenül hozzájárult a már említettekkel együtt a kitűzött cél: az 50 százalékos teljesítmény eléréséhez. Az elért eredményt a csapat tagjai heti két edzéssel érték el. Valószinűnek tartjuk, ha az edzések számát felemelnék és a csapat tagjai rendszeresen látogatnák a felemelt számú edzéseket is, még jobb és komolyabb eredmé- ' nyékről számolhatnánk be. A Simontornyai BTC sporttelepe tíz nap óta gyermekzsivajtól hangos. A simontornyai sportkör vezetőségének jóvoltából 32 simontornyai általános iskolás fiú és lány tölti itt a nyári szünidőt, a sportnapköziben,. A sportkör vezetőségét az késztette o sportnapközi megszervezésére, hogy a szakosztályunk utánpótlását b ztosítsák. Igaz. hogy a sportnapközi tagjaiból pillanatnyilag még nem számíthatnak utánpótlásra, de egy-két éven belül — rendszeres foglalkozás után — nem lesz már gond a szakosztályokban az utánpótlással; kész, kiforrott játékosokat kapnak. A foglalkozás reggeltől késő délutánig tart. A fiúk és lányok megismerkednek az atlétika, torna, kézilabda elméleti és gyakorlati részeivel. Jelenleg Vincellér István, az SBTC kézilabda-csapatának kapitánya tartja a foglalkozásokat, majd őt Tauker Istvánná váltja fel. Augusztus elején Bányai Imre testnevelő veszi át a csoportnál az oktatást. A simontornyai sportkör vezetői úgy tervezik, hogy augusztus utolsó napjáig működik a sportnapközi. Annak befejeztével is szeretnék a rendszeres foglalkozást biztosítani a fiataloknak. A részletek kidolgozásán most munkálkodik a sportkör vezetősége. A sportágak közül a legnépszerűbb a kézilabda. Felvételünk az egyik ilyen foglalkozáson készült. . _ . Gyorsabban, magasabbra, erősebben! Színek az olimpiák történetéből — Miion legendája és a betiltás Az ókori olimpiák egyik legnevezetesebb hőse, a krotoni Milan hatszor nyert olimpiai bajnokságot, ugyanennyiszer győzött az Apollóhoz ajánlott delphi játékokon, kilencszer a nemeai és tízszer az isthomosi versenyeken koszorúzták bajnokká, öt tartják a leghíresebb krotoni versenyzőnek. Ebben az egykori virágzó városban, amely a mai Dél- Olaszországban terült el, nagy kultusza volt az olimpiáknak. Huszonhárom olimpián i. e. 588— 480 között tizenhárom krotoni férfi fejére került a győzelmet jelentő olajág-koszorú. Borjú a nyakban Miion már tizenkét éves korában szerepelt az olimpián. Első versenyét természetesen a gyerekekkel vívta, hiszen még maga is serdülő korban volt. Győzött. Nagy ünnepléssel fogadták szülővárosában. Mindenki kényeztette, etette, hogy minél erősebb legyen, mire felnő. Közben nemcsak az olimpiára készült, hanem szorgalmasan tanult a világhírű bölcsész, Pythagoras iskolájában. A mester legjobb tanítványai közé tartozott... Számtalan érdekes történetet jegyeztek fel az ókori olimpiák legnagyobb hőséről. Állítólag reggelente azzal edzette magát, hogy egy borjút lábainál fogva többször felemelt. Étvágyára jellemző, hogy naponta kilenc kiló húst és ugyanannyi kenyeret fogyasztott, ráadásul tíz liter bort is megivott. Miion tehát nagyon „jól” táplálkozott, és felnőtt korára valóságos óriássá nőtt. Ekkor városa ismét benevezte az olimpiai játékokra. Ezután is több versenyt nyert. A birkózó hadvezér 510-ben a krotoniak háborúba bonyolódtak. Vezérükké a többszörös olimpiai bajnok Miiont választották, s ő nagyszerűen megállta a helyét. Csodálatosan harcolt, legyőzte az ellenséget és városát földig rombolta... Amiképpen egész élete, úgy még a halála is érdekes ennek az embernek. Egyszer, már idősebb korában, a város közelében lévő erdőben sétált. Az egyik tisztáson egy nagy fatörzset talált, tele ékekkel. Kíváncsi volt, mennyi maradt meg régi erejéből: ki tudja-e szabad kézzel húzni az ékeket? Ez sikerült neki, de közben keze és lába az előzőleg szétfeszített fatörzs közé szorult. Sehogyan sem tudott béklyóból megszabadulni. Kiáltozni kezdett, de emberek nem akadtak a közelben. a kiabálás viszont odacsődí- tette a vadállatokat, és Miiont felfalta egy oroszlán... A kereszténység és az olimpia A görög olimpiáknak a kereszténység, vetett véget. A rabszol- gatartó görög állam már i. e. IV. században hanyatlásnak indult. Nagy Sándor és utódai alatti virágzást bukás követte. „A hellenisztikus államoknak nem lévén egységes belső piacuk, — épp oly. szükségük volt a belső egyesítő intézményekre, mint a régi városállamoknak — írja Kun László sporttörténész. — Ezért ápolták a régi és hozták létre az új összefogó kereskedelmi, politikai, vallási és verseny- játék-centrumokat. Mindezeket még közel egy évszázadig látszólag, a régi pompával ülték meg, csak hírnevük kezdett lassan ho- mályosodni és látogatóiknak száma csappant meg. Legtovább ragyogtak régi fényükben... az olimpiai versenyek. A hajdani jeles- ségétól megfosztott Görögországban ezek az ünnepek, melyek egykor a szabad városállamok hatalmát és összefogását szimbolizálták, elvesztették varázsukat. Már csak az elmúlt nagyságra emlékeztették a résztvevőket. A századik olimpiától kezdve mind gyakrabbá vált, hogy pénzt űzettek a győzteseknek, megvesztegették a bírákat. A régi városállamokban az elszigetelődésre való törekvés elnyomta az egyesítő szándékokat. A városok pénzen csak az olimpia külső dicsőségét vásárolták meg. Az i. e. III. század végén a hellenisztikus világban jelentkező új válságot a római hódítás oldotta meg. Megteremtette a rabszolgatartó társadalom új formáját, amelyiknek nem volt szüksége sem olimpiára, sem a többi görög tíousú versenyjátékokra. (Nem véletlen, hopv a görög polipokban az uralkodó osztályok tagjainak többsége a görög függetlenség védelme helyett a rómaiak oldalán harcolt.) A klasszikus görög vallás nem adta fel egyszerre hadállásait. Az olimpiát Theodosius császár i. u. 393-ban rendeletileg, betiltotta, de a versenyek kisebb-nagyobb megszakításokkal, mindig újraéledtek. A verejtékes rabszolgamunka nyomán virágzóvá fejlődött görög szellemi és testi kultúra utolsó nyomai csak a pusztító rabsziolgasáegal tűntek el, i. u. 532 körül. Justitianus császár feltehetően az Afrikából kiinduló agnosztikus mozgalmak meg,gátlására leromboltatta az összes játékhelyeket, stadiont, cirkuszt, Labdában nincs hiány: ezt jól kihasználják a sportnapközisek és úgyszólván megállás nélkül folyik a játék. ahol uralma ellen a tömegeket össze lehetett fogni.” Betiltják az olimpiát A keresztény vallás félt az olimpiai eszmétől. A papoknak különösen nem tetszett az a verseny, amelynek ünnepélyessége a pogány hit szerint zajlott le. Milánó akkori püspökének, Ambrusnak leveleiből tudjuk, hogy ő kérte Theodosius császárt az olimpia beszüntetésére. Közeledett 393 karácsonya. A császár Ambrus levelét már nyolc hónapja őrizte, hogy az óhajokhoz mérten ítéletét megfelelően mérlegelhesse. Végül is meghozta határozatát. Az első (i. e. 776) feljegyzett olimpiától 1169 éven át 293-szor rendeztek versenyt a betiltásig. Két évvel később az észak-gó- tok elfoglalták Olympiát, romba- dőltek a nagyszerű építmények. 552—555-ben földrengés sújtotta a várost. A Kladebs és az Al- pheios folyók elhagyták medrüket, és iszappal borították el a romokat. Kronos hegye is megrendült. Úgy tűnt, mintha az olimpiai eszme is a föld alatt agonizálna. A tengerre néző hegy mellett nem volt más, csak sziklákkal teleszórt romhalmaz. A kereszténység betilthatta a sportversenyeket, de magát a sportbarátságot, az olimpiák eszméjét nem tudta legyőzni. A sötét középkor nem sokat törődött az olimpiával, de az 1800-as évek első tizedében megkezdődött az olimpia emlékeinek és a régészeti kutatásoknak egy olyan fellángolása, amely egész Európában elterjedt. A francia kormány 1329- ben egy bizottságot küldött ki, hogy Theodosius 393-ban aláírt híres rendeletének felhasználásával gyümölcsöztesse a régi játékok városának maradványait. 1875-ben a németek folytatták a kutatásokat és így 1831-ben Olympia romjai újra napfényben fürödhettek... BECS ISTVÁN (Folytatjuk)
