Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-13 / 137. szám

XIV. évfolyam. 137. szám. ARA: 5« FILLÉR Szombat, 1964. június 13. Szovjet-német barátsági gyűlés a Kremlben A vásárlók, a piac és tsz-ek Pár nappal ezelőtt a szekszárdi vásárcsarnok egyik emeleti stand­jára áruival „beköltözött” a szed- resi Petőfi, Tsz. Az új boltot sok vásárló keresi fel, s a vevők el­sősorban arra kiváncsiak, mi kap­ható, mi jobb, mi olcsóbb. Ha bő­séges, egyenletes, és folyamatos lesz az áruellátás, ha a minőség megfelel a követelményeknek, ha érvényesül a rugalmas árpolitika, akkor a Petőfi Tsz nagy vevőtá­bort vonz magához és a tsz-tagok nem tudnak majd annyi árut Szekszárdra szállítani, hogy a sok el ne fogyjon. Ebből a közös gaz­daságnak természetesen anyagi és mondjuk csak ki bátran, er­kölcsi haszna is származik. Ez az utóbbi azért is lényeges, mert az erkölcsi haszon ma még gyakran ezen a területen tizedrangú kér­dés. Márpedig nem mindegy, hogy akár az egyik, akár a másik kö­zös gazdaság miként szerepel a piacon, milyen hírt, nevet és ran­got vív ki magának ott, ahol fe­lesleges terményeivel a piacokra felvonul. Az évszak és a körül­mények is indokolják, hogy be­széljünk erről. A vásárlók és ez­zel együtt a piacozó tsz-ek köl­csönös érdekeinek szem előtt tar­tásával beszéljünk róla. Ma még a vásárlást végző férj, vagy fele­ség gyakran Szekszárdon is bosz- szankodva állapítja meg' a tsz- standok előtt: rosszabbak mint a kofák. Moszkva (TASZSZ). A Kreml kongresszusi palotájában pénte­ken / szovjet—német barátsági nagygyűlést tartottak. A hatezer ember befogadására alkalmas kongresszusi terem zsúfolásig megtelt. A résztvevők helyükről feláll­va, tapssal köszöntötték Walter Ulbrichtot, az őt kísérő német ál­lami és párt vezetőket, Nyikita Hruscsovot és a szovjet kormány más tagjait. A gyűlést Nyikolaj Jegoricsev, a moszkvai pártbizottság első tit­kára nyitotta meg. A zenekar a Moszkva (TASZSZ). Pénteken a Kremlben aláírták a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köz­társaság barátsági, kölcsönös se­gélynyújtási és együttműködési szerződését, továbbá a közös köz­leményt Walter Ulbrichtnak, az NDK Államtanácsa elnökének a Szovjetunióban tett látogatásáról. Mind a két dokumentumot Hruscsov szovjet kormányfő és Walter Ulbricht, az NDK állam­tanácsának elnöke írta alá. Fogadás a Kremlben Ulbricht tiszteletére Német Demokratikus Köztársa­ság és a Szovjetunió nemzeti Himnuszát játszotta el. Ezt követően a barátsági nagy-', gyűlésen Alekszej Malinkin. a moszkvai villamosipari gyár la­katosa, Borisz Petrovszkij akadé­mikus és Marina Jefimova egye­temi hallgató mondott beszédet. A felszólalók meleg szavakkal méltatták a szovjet—német ba­rátságot. A barátsági gyűlésén beszédet' mondott N. Sz. Hruscsov és Wal­ter Ulbricht. ken a Kremlben fogadást adott Walter Ulbrichtnak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének tiszteletére. A fogadáson Ulb- richttal együtt az NDK kiemel­kedő állami és pártszemélyiségei voltak jelen. Szovjet részről Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke, valamint az SZKP és a szovjet kormány más vezetői vettek részt a fogadáson. Dokumentumokat írtak alá a Szovjetunió és az NDK közötti tanácskozások után Az Építők Szakszervezete megyei bizottságának ülése Tegnap ünnepi ülést tartott az Építő- Fa- és Építőanyagipari dolgozók Szakszervezetének Tol­na megyei 'Bizottsága az építők napja alkalmából. Kiss Ferenc megyei titkár em­lékezett meg az építőmunkások Megyei Tanácsa nevében Körösi István, az elnökség tagja köszön­tötte a részvevőket. Ezután a megyei titkár átadta az építés­ügyi miniszter által adományo­zott „Építőipar kiváló dolgozója’’ kitüntetést Fruzsina Jánosnak, a Ennek van alapja, mert árban úgyszólván nincs semmi különb­ség a kofák és a tsz-ek termel- vényei között. Nem arról van szó persze, hogy a közös gazdaságok bármelyike ingyen osztogassa por­tájékát, kizárólag arról, hogy ne mindig a tsz-ek igazodjanak a leg­magasabb szabadpiaci árakhoz, fogjanak össze és tegyenek bizo­nyos méltányos árengedményeket, hogy végre a kofák legyenek kénytelenek igazodni a tsz-ek ál­tal közösen kialakított tisztességes árakhoz. „A pénz az nekünk is pénz” — mondja erre sok tsz-vezető. Ez elvitathatatlan. De arra is szabad azért gondolni, hogy a néhány filléres árengedmény bőségesen megtérül, az ilyen módon szer­zett népesebb vásárlóközönséggel. Jó példa erre éppen az élő csirke. A tsz-ek is drágán adják, de ami­kor megjelenik egy-egy nagyobb szállítmánnyal a közös gazdaság, akkor mindenki odamegy, min­denki ott akar vásárolni és a portéka rendszerint elfogy, a ko­fáké pedig megmarad. Viszont volt már rá példa, hogy az egyik tsz a legmagasabb piaci áron kí­nálta a kakasokat és a „nyakán” maradt az áru, mert a vásárló azt mondta „inkább nem eszek baromfihúst de ennyi pénzt nem adok”. Szóval, summa, summárom, akad még olyan közös gazdaság, amely a szabad piacon éppen olyan gátlástalan és mohó, akár a legrosszabb kofa és a piacon sze­retne meggazdagodni. Pedig ép­pen ez a céltévesztés, mert az igazi kereskedő a régi világban is arra törekedett, hogy elsősorban jó hírnevet ilyen módon állandó és biztos vevőkört szerezzen ma­gának, és a számításit ezzel ta­lálta meg legjobban. Más tarta­lommal ezt az elvet érdemes kö­vetni a termelőszövetkezeteknek is. —• Ssp — Moszkva (TASZSZ). Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának elnök­sége és a szovjet kormány pénte­Jelen voltak a moszkvai társa­dalmi élet képviselői, a tudomány és a kultúra művelői, a diplomá­ciai testület tagjai. harcos múltjáról, a szocializmus építésében kifejtett erőfeszíté­seikről és az építőipar előtt álló feladatokról. A Szakszervezetek Tanácsi Építőipari Vállalat mun­kásvédelmi és szociális megbízott­jának a szakszervezetek megyei I bizottsága tagjának. Tanévsáró as ipari iskolában Holnap megkezdődnek a szakmunkás-vizsgák * Tegnap reggel Szekszárdon, a szabadtéri színpadon több, mint ezerkétszáz ipari tanuló részvéte­lével rendezte meg tanévzáró ün­nepélyét a MŰM. 505. sz. Ady Endre Helyiipari Iskola. Az ünnepségen Bacsó Miklós igazgató köszöntötte a fiatalokat és rövid ünnepi beszédében érté­kelte az elmúlt tanév eredmé­nyeit. Mint mondta, az előző évekhez képest javult a tanulási fegyelem, jobbak a tanulmányi eredmények. Az iskola átlaga 3,15, de vannak osztályok, amelyeknél az átlagos tanulmányi eredmény meghaladja a 4—4,2-t is. A vég­zős osztályoknál a legjobb az át­lag, több, mint négyszáz végzős átlagosan 3,52-es osztályzatot ért el. Tavaly 150-nel kevesebb tanuló­ból 98 bukott meg, most a buká­sok száma tízzel alacsonyabb. Kiválóan szerepeltek az iskola tanulói a „Szakma kiváló tanuló­ja” versenyen is, közülük többen — a jó szereplés jutalmaként — három hónappal korábban válhat­tak szakmunkásokká. Ismertette az igazgató az elmúlt tanév kulturális- és sporttevé­kenységét, a nevelési eredménye­ket, és beszélt a jövő célkitűzé­sekről is. Az ünnepség végén ke­rült sor a legjobb eredményt el­érő tanulók megjutalmazására. A tanévzáró után irodájában kerestük fel Bacsó elvtársat, hogy tájékoztatást kérjünk a szak­munkás-vizsgákról. — A harmadévesek — és né­hány olyan szakmában, ahol két év a tanulmányi idő, a másodéve­sek — szakmunkás-vizsgáira az elkövetkezendő napokban, hetek­ben kerül sor — mondja az igaz­gató. Szekszárdon mintegy négyszáz, a megyében pedig hatszázötven végzős fiatal tesz szak­munkásvizsgát összesen harminchat szakmában — Melyek a legnépesebb szak­mák? — Mindenekelőtt a géplakatos. A hatszázotven vizsgázóból két­százöt a géplakatos. Utánuk a kő­művesek jönnek. Hatvanan van­nak. A villanyszerelők negyven­ötén, az esztergályosok harminc­ötén lesznek. Szobafestő és má­zoló szakmából harminc fiatal készül a szakmunkás-vizsgára. A lista végén vannak a karosszéria- lakatosok és a fényezők. Mindkét szakmában kót-két fiatal vizsgá­zik. ~ Vannak új szakmák is a „listán”? Olyanok, amiből itt most vizsgáztatnak először? — Igen. Szerszámkészítő szak­mában eddig itt nem vizsgáztat­tunk, mivel egy-két tanuló miatt nem volt érdemes összehívni vizs­gabizottságot. Most azonban itt van a műszergyári tanműhely egyik osztálya, tizennégy érettsé­gizett fiatal kétéves tanulási ide­je lejárt, ők itt vizsgáznak. Velük együtt teszi le a vizsgát egy bony­hádi zománcgyári szerszámkészítő tanuló is. Hőgyészen, a nevelőott­honban tizenkét lány férfifehér- nemű-készítésből vizsgázik. Első­ízben vizsgáztatunk ilyen nagy­létszámú felnőtt csoportot, mint most a DÉDÁSZ-nál. Húsz beta­nított segédmunkás részvételével még az ősszel szakmai tanfolya­mot indítottunk a vállalatnál. En­nek résztvevői most teszik le a szakmunkás-vizsgát. Elsőízben vizsgáznak nálunk rádió- és te­levíziószerelők is. Nyolc fiatal várja e szakmában a vizsgát, köz­tük négy olyan, aki a gimnázium­ban — a politechnikai oktatás ke­retében — tanulta a rádiószere­lést, az érettségivel egyidőben mi­nősítő vizsgát tett és most, egy évi tanulóidő után megszerezheti a szakmunkás-bizonyítványt. Mint a továbbiakból megtudtuk, a szakmunkás-vizsgák holnap reg­gel kezdődnek, A müszergyári szerszámkészítők és a bőrdíszmű­üzem tizenhat tagú csoportja „nyitja meg a sort”, őket követik hétfőn a lakatosok és a többi szakmák tanulói. Július 15-ig le­zajlanak minden szakmában a vizsgák. — Milyen elhelyezkedési lehe­tőségek vannak a fiatalok részé­re? — Csaknem valamennyinek biztosítva van már a munkahelye. A legtöbb ott dolgozik majd szak­munkásként is, ahol tanulta a szakmát, néhányan másutt he­lyezkednek el. Mintha csak az előbbieket akar­ná igazolni, megszólal a telefon. A vonal túlsó végén a Vasipari Vál­lalat munkaügyi osztályvezetője jelentkezik. Ötven új szakmun­kásra, lakatosra és esztergályosra volna szükségük. A „saját nevelés44 nem elegendő Harmincat most vennének fel, további húszat pedig júliusban. — Nem hiszem, hogy még öt­ven lakatosunk volna, akinek nincs helye — válaszolja az igaz­gató. — De tessék eljönni a jövő héten, akkor vizsgáznak a lakato­sok. Beszéljenek velük. Talán si­kerül találni köztük néhány je­lentkezőt, (j;

Next

/
Thumbnails
Contents