Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-12 / 136. szám
»64, június 12, tOLXÄ MEGYÉI NÉPŰJSAÖ i határ őre Csúcsmunka a Herbáriában I A dombélen feltűnt egy--------------------------- ember sziul ettje. Csak a fekete alakot lehetett látni, amint ott fenn, a tetőn néhány pillanatra szoborszerű mozdulatlanságba merevedett. Aztán megindult lefelé, a völgy aljában hajladozó emberek felé. Odaköszönt, a hajdani dinsztreg- lama maradványaként két ujját a kalap széléhez emelve. — Megy a munka? — Megy, ha muszáj neki... Csináljuk. Merre járt már koránjában? — Lent, a hegyháton. Elnéztem a kukoricások felé. — Hát arra mi újság? — Hm... A Laji Utasának kidurrant a hátsó gumija. Ilyen hosszan-e — mutat a fokosának nyelén vagy negyven centis darabot. — Hát nem méreg az? Még három hónapja 'sincs, hogy új külsőket kapott, aztán már kitörött. Nem haszon az ilyen a szövetkezetnek. — Nem bizony... Még ha nem kellene annyit utána járni, amíg kicserélik... A jövevény Gyula bácsi volt, a csősz. Arcát feketére égette a nap, a homloka közepéig. Onnan felfele fehér. Egy pillanatra leveszi kalapját, törli az izzadságcseppe- ket a rövidre nyírt, őszülő hajszálak közül. Kezében a cirádás sárgaréz fokos, trágyában érlelt, gesztenyeszínűvé barnult akácfanyéllel. Hogy irigyeltem ezt a fokost hajdan, gyerekkoromban, meg azt a tarisznyának is beillő pisztolytáskát, amely a vállára-vetett szíjon az oldalát verdeste. A pisztolytáska helyén most távcső tokja lóg: Fegyvernek most az is elegendő. Sőt, talán hatásosabb is annál. I Miért hatásosabb a táv1----------------------------------- cső? M ert távolabbról is szemmel tudja követni a rosszban sántikálót. Nem kell kpvetni kőhajításnyi távolról, úgy, hogy közben észrevétlen maradjon. Még jó, hogy egyre kevesebb dolga akad, egyre kevesebb a rosszban sántikáló, enyveskezű ember. — Hogyan is van most a csősz- ködéssel, Gyula bácsi? — Most egy terményféle egy dűlőben van. Egyik-másik dűlőben napokon keresztül nem fordul meg teremtett lélek. Most leginkább arra járnak, amerre a kukorica. a cukorrépa, és általában, a kapások vannak. Aki gyalog jár, arra sincs különösebb gondom, leginkább csak a fogatosok- ra. No, ,nem mondom, hogy kimondottan csak ők a gyanúsak, de mivel kocsin járnak, könnyebben jönnek kísértésbe, hogy haza vigyenek néhány nyaláb lucernát, vagy ősszel egy zsákra való kukoricát. — Tévedés nem fordul elő? — Dehogynem. Az ősszel egyik vezetőségi tagot értem éppen tetten. Nem messze, mindjárt a falu alatt voltak a kukoricatáblák. Az út egyik oldalán a közös, a másikon a háztáji. Estefelé, már alkonyaikor láttam, hogy zsákkal a vállán ballag kifelé. De nem a sajátjába tért be. hanem a közösbe. Már majdnem tele volt a zsákja, .amikor ráköszöntem. — Jóestét. Hogy a fenébe tévesztetted el a ,,házszámot?” A' közöst szeded, nem a háztájit... — Először mentegetőzött, kérte, ne jelentsem be. Aztán fenyegetőzött, hogy így. meg úgy... De nem engedtem. Fogtam a zsákot, és bevittem. Rajta volt a neve, nem is tagadhatta. — Meg kellett fizetnie a kártérítést, és le is váltották. De az eset jó példa volt; azután már nem történt kukoricalopás. — És a múlt? — Az nem is volt olyan nagyon régi múlt. Amíg az átszervezés meg nem történt, állandóan voltak lopások. — A szükség vitte rá az embereket? — Nem nagyon mondhatnám. Ahány jómódú gazdát is rajtértem már... Képes volt megkaszál- ni a más rétjét, lucernáját, megszedni a veteményét, csak hogy addig ne fogyjon az övé. Néhány év — ugyancsak az átalakulás, és főleg ötvenhat — előtt meg éppen az volt a jelszó, hogy húsz kilóig szabad lopni. Nagyon sok emberrel kellett megértetni ennek az ellenkezőjét. Volt, amikor majdnem emberhalál lett a lopás vége. — Hogyan?... Emberhalál? — Szólt az egyik gazda, hogy az országút n^ellett megkaszálták a lucernáját. Mondta, alighanem a szomszéd falubeliek voltak, már napok óta szállítanak ide, az állomásra. — Jó — mondom —, majd megfigyelem őket. Másnap hajnalban elhúzódtam az út szélén, egy kis akácosba. Egyszer csak hallom, zörög az úton egy kocsi. Kifordul a kanyarból, az út szélén megáll. A kocsis körülnéz, majd leszáll, előszedi a saroglyából a kaszát, neki a lucernának. Levágott jó- néhány villára valót. Gondoltam, most már jó lesz igazoltatni. Amint kilépek az útra, a lucernából is felugrik két alak, villával a kezében, és neki az atyafinak. Mire odarohantam, már ösz- szeesett. de még ott is ütötték. — Hé, megáll jatok! Térjetek, észre... — De az anyja erre-arra... Majd megtanulja, hogy ne nyúljon a máséhoz. — Nem úgy van az. Senki nem lehet a maga bírája. Mindenre megvan a törvény... — Az én földemen az én törvényem van — acsarkodóit a gazda, mert ő bújt meg az öccsével, hogy elégtételt vegyen a tolvajon. De annyira elvakultak, hogy ha nem érkezek oda idejében, meg is ölik. Eltörték a karját, a vállát, beverték a fejét. Igazságot akartak szolgáltatni a maguk sérelméért, és a végén ők kerültek bíróság elé. Farkasa volt egyik ember a másiknak. Az a néhány villa lucerna majdnem egy emberéletbe került. — No, isten áldjon öcsém, elmegyek a rétbe, megnézem, mit csinálnak a kertészetben a menyecskék — biccentette meg Gyula bácsi a kalapja szélét. — Nagy a határ, estig meg kell még egyszer kerülnöm. | Ballagott tovább, k°-' tosan botozva a fokossal, amelyet én annyira irigyeltem gyermekkoromban. Aztán eltűnt egyik dombhajlatban, mintha csak elnyelte volna a föld, a határ, amelytől elválaszthatatlan, immár egy emberöltő óta. Bl. A tizenkétszeres élüzem Herbaria Gyógynövény Vállalat szék szárdi üzemében nyáron sok a munka. Megindult a gyógynövé nyék felvásárlása. A minőségi ellenőrzés után sok növény a rak tárba kerül. Az üzem a növények kilencven százalékát exportálja míg az anyarozsot és a csipkebogyót belföldön értékesíti. Felvé telünk a fűszermajoranna tisztítását ábrázolja, melyet Bihari Gá borné és Kovács Jánosné végez. Felkészítették a gépeket a nyári nagy munkákra Egy gépszemle tapasztalatai a Kanacsi Állami Gazdaságban* Vigasztalanul zuhog, de itt a Kanacsi Állami Gazdaságban mosolygós, elégedett arcok fogadják az aranyat érő esőt. — Gyühet még egy-két napig — tódítják. — Mi rendben vagyunk — szögezik le végül. A gépszemlék utolsó akkordjára érkeztünk a gazdaságba június 9-én. Ez egybeesik a közlekedésrendészet által minden negyedévben rendszeresen megtartott gépszemlével. Ekkor ugyanis a szállító gépjárművek állapotát vizsgálják meg. A munkagépek vizsgálata már előbb megvolt. Élőször tehát erről ejtsünk néhány szót, bár a nyári és az őszi mező- gazdasági munkák sikeres lebonyolításában mindkettőnek igen fontos szerepe van. ( — A nyári betakarítási munka és az erőgépek felkészítése tervszerűen halad — mondja Réczei Árpád, a gazdaság főmérnöke. — Magam is örömmel tapasztaltam — szól közbe Major László, a gazdaság főagronómusa, hogy a javítás minőségileg is megtelelő. Remélhetjük tehát, hogy öröm lesz dolgozni velük — teszi hozzá. S hogy nem szépítés mindez, alátámasztja ezt a véleményt az állami gazdaságok megyei központjától Gacsályi László főmérnök és Csonka Károly, az igazgatóság növénytermesztési főelőadója. Bővebbet talán a szállítási eszközökről, hiszen azok vizsgáztatása folyik most. Egymás után fordulnak a bizottság elé a vontatók. pótkocsijukkal együtt. Fékeznek, majd alapos műszaki vizsgálat után. legtöbbnél elhangzik a vélemény: műszakilag rendben. Szükség is van a jó felkészülésre, hiszen a gépparknak nem kis szállítási feladatot kell megoldania. Ez egyben mutatja”— ha nem is részletezzük — a munkagépek várható feladatát is. A gépeknek mintegy 150 vagon- nyi gabonát kell beszállítaniok. s 600—700 vagon abraktakarmányt hordanak szét a különböző telepekre. Az élőállat-elszállítás is legalább 150 vagont fesz ki egy évben. Több mint 200 vagonra tehető a műtrágya-szállítási igény is. Nem kevés a rengeteg építőanyag sem, amely a gazdaság fejlesztéséhez szükséges. Most épül egy 300-as tehén- és egy 100- as borjúistálló. De nem elhanyagolható a szőlő-gyümölcsös 80 vagonos szállítási igénye sem, amely néhány éven «belül 300 vagonra nő. Ez utóbbinál azonban nem ánt a fenti szakemberek véleményét' megvizsgálni: Nem lénne-e érdemes a Paksig vezető rossz utalj sürgősen megcsinálni. — Ezl \ ugyanis — mondja Gacsályi elvtárs — legalább 20—30 százalékkal csökkentené a szállítási költ- ségeket— Van többek között — teszi hozzá Réczei elvtárs — négy Csepel autónk, de a rossz út miatt nem tudjuk pótkocsival üzemeltetni. A jó út a jobb kihasználást is segítené, de a rongálódásból adódó költségeket is csökkentené. Amit lehet, a gazdaság megtesz. Ezt szolgálja az új. szerviz- üzem is, amelyet július 11-én adnak át. A munkát itt kétműszakosra szervezik. Jelentős hozzájárulás lesz ez a géppark tartós üzemeltetéséhez, s ahhoz, hogy a kihasználás maxi-' mumát biztosítsák, a legsürgetőbb munkák idején. Messze kanyarodtunk a gépszemlétől igaz, de nem volt Hiába való, mert csak így érthető meg, miért okozott örömöt és megnyug- : vást a szemle utáni általános jó megállapítás. S ha a gazdaság gépkezelői, gépjárművezetői a balesetmegelőzési előírásoknak is eleget tesznek, akkor lesz igazán maradéktalan a nagy munkákra való felkészülés. (i—ej A tíztagú válogatócsoport tavaszi héricset válogat. A raktárban halmozódik fel a minőségileg ellenőrzött, megtisztított gyógynövény. Ezután már az értékesítésére kerül sor. Képünkön az üzem dolgozói a rakodást végzik. ”■*«. Zsiga M. riportja.
