Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-11 / 135. szám

1964. június 11.

Tolna Megyei nepcjsaö

5

Ahova a harangszó sem hallatszik

hUP

I Halványkék színben íürdik

:------------------------------ az egesz

v

ölgy. A máskor haragoszöld erdő most kékes, ugyanilyen színű a lejtőn ringó búzatábla, a túlsó oldalon a kopár domb. az elsásoso- dott rét helyén terpeszkedő halastó a belőle kiemelkedő fűzfákkal együtt, kék minden, amit a szem lát.

— Az eső előjele ez — így az öreg halász. Bati János.

— Az kéne! — toldja meg Schaffer Sebestyén.

Az idegen pedig elmélázva nézi a csodálatos természeti tüneményt. Ilyet még nem látott sem a Balatonon, de más természeti érdekességekben bővelkedő tájakon sem. Ez itteni specialitás. Ha véletlenül turista vetődne erre az eldugott tájra, kellemes emlékekkel mehetne tovább,

• »

Zsibrik.

A név ismeretlen. Bár tudtuk, hogy létezik egy ilyen nevű helység valahol a Mecsek nyúlványai közt Tolna déli határánál, de hogy hol, s hogyan jutunk oda, ezt már nem sejtettük. Találomra elindultunk és az országúton kérdezgetni kezdtük, f hogy rn^rre találjuk a földutat,. amelyik Zsibrikre vezet. Az első megkérdezettek értetlenül néztek ránk:

— Zsibrik? Még nem is hallottunk ilyen nevet.

Pedig akkor már. mint később kiderült, mindössze néhány kilométerre jártunk tőle. Ez a néhány kilométer földút azonban egyaránt próbára tette a gépkocsit és vezetőjét.

Vagy 30—35 házból áll az egész település. Találomra megálltunk az egyik ház előtt, amelynek udvarán néhány asszonyt pillantottunk meg-.

— Még újságíró sem járt Zsib- riken — nevettek össze. — Hogy találtak ide, hiszen még a déli harangszó sem talál erre a tájra?

Dicsérem a szép tájat, aztán hogylétük felől érdeklődöm.

— Szeretnek-p itt élni? — kérdem.

— Hogy szeretünk-e? Megugra- nánk mi innen bármelyik pilla- 'hatban, mint a veréb, csak tudnánk — sziporkázott László Al- bertné. — Csak tudnánk lakást szerezni valami jobb helyen. Nem régen jöttünk ide lakni, de máris elegünk van Zsibrikből. Tudja, milyen borzasztó dolog ilyen eldugott helyen élni?

Erre a válaszra éppen nem számítottam. „Nagy üggyel-bajjal idejutottam, tele érdeklődéssel felkerestem ezt az istenhátamö- götti helyet, s most kiderül, hogy éppen a végét járja, alig várják az emberek, hogy elköltözhessenek innen... Hm, ebből nem igen lesz olyan riport, mint számítottam”;

1A másik fiatalasszony ”°cnhé^:

sonlóképpen nyilatkozott, pontosabban helyeselte, amit Lászlóné mondott.

— De a férjem hallani sem

akarna ilyenről, mert ő idevalósi, meg jól is keres a tsz-ben. Kőműves... 'Aztán Lászlóné is alábbhagyott egy kicsit:

— Persze nálunk is más lenne egy kicsit a helyzet, ha a férjem itt dolgozna. Dehát ő bányász, és tessék elképzelni, műszak után sáros, esős időben úgy gyalogolhat haza.

Bogos Menyhértné is úgy nyilatkozott. hogy el akarnak menni, mert a férje az útépítésnél dolgozik, tehát neki is kellemetlen a járkálás.

Ezek voltak az első impressziók Zsibriken.

Ezután hallgattam meg Schaffer Sebestyént, aki őslakos Zsibriken:

— Zsibriket meg kell szokni — mondotta. — Én ’ is megszoktam és hát szeretek is itt. Nem mondom, szeretek elutazni a városba, nagyobb helyekre — tegnap voltam Kiskunhalason, előtte Pesten jártam a vásáron, azelőtt meg Szekszárdon — dehát csak egy napig érzem ott jól magamat, utána Visszavágyom ide. Úgy van az ember. ahol megtalálja a megélhetését, ott jól érzi magát.

Remek lehetőségek adódnak az állattenyésztésre Zsibriken: sok a legelője, szántóterülete takarmánytermesztésre kiváló noha hegy-völgy az egész környék.

— Az idén már elég jól fizetett a tsz, reméljük jövőre sem lesz rosszabb.

— Hát, aki a tsz-ben van, annak nincs gondja — ismerte el Lászlóné is.

— Mióta én emlékszem, többen elköltöztek innen — mondja Schaffer Sebestyén, — de az az érdekes, hogy ha egy valaki elmegy, akkor ketten szeretnének helyette idejönni. Hiába eldugott hely, aki jó megélhetést keres, az előbb-utóbb idetalál, s megtelepszik;

— Tehát semmiképpen sem halálra ítélt település Zsibrik? '

— Ugyan.;. Vagy tíz család mostanában vett itt házat. A szövetkezet halásza. Bati János tavaly költözött ide, de már ő is házat akar venni. György Albert, a szövetkezet kocsisa is vett már házat.

Zsibrik tulajdonképpen nem is önálló község, mert ahhoz kicsi. Néhány évvel ezelőtt még Baranyához tartozott, de Tolnához csatolták, s Mőcsény községhez tartozik. önálló szövetkezete sincs, a mőcsényi tsz-be járnak dolgozni az itteniek. Az ötvenes évek közepén bekapcsolták a villanyháló-' zatba, s ma már csaknem minden házban ég a villany, szól a rádió, sőt, művelődési otthonában televízió is van. így aztán azon már nem is nagyon lepődtem meg, hogy a zsibriki asszonyok elmesélték az egyik nyugatnémet filmet, amelyet a napokban közvetített a televízió, így sok mindenről tudnak, ami a nagyvilágban történik.

I 7cihrílf nem is olyan félreeső í!“1'■ hely. És ami a legfontosabb. nemcsak a turisták találhatnak e tájoh kuriózumot, hanem az itt lakó emberek nagy része tisztes megélhetésre talált. Ragaszkodnak is hozzá az emberek, az újak és őslakosok egyaránt — kivéve azt a néhányat, akinek másutt van a munkahelye;

— Erről a 400 holdas árpatábláról holdanként 18—30 mázsa termést várunk. — mondja Szili Péter, az őcsényi Kossuth Tsz elnöke.

Betakarították a lucernát DALMÄNDON

A Dalrriandi . Állami Gazdaság befejezte 188.0 hold területről a lucerna betakarítását. A lucerna időbeni betakarítása annak I köszönhető, hogy a kerületvezeI

tők, agronómusok jól szervezték meg a szárítási és betakarítási munkálatokat.

A lucerna holdanként megadta a 14 mázsát, sőt egyes táblákon a

tervezett mennyiséget túl is haladták. A 'lucerna szárítása háromféleképpen történt. Hideglevegős, állványos és, forrólevegős szárítással. A lucernaliszt-előké- szftő üzem több tábláról szállította a nyers lucernát, ezideig 70 vagon lucernalisztet készített.

— Boda Ferenc

Szabó Mátyás

Autós piotuóick és

OPlsgunsiteSítatúk

Horváth abban a ’pillanatban előlépett a vállalat arisztokratáinak sorába, mihelyt megvásárolta Wartburg személy- gépkocsiját. Ö volt az első és jó ideig élvezte a rendelkezésére álló lóerők hasznát. Kocsiját természetesen vidéki kiszállások céljaira is igénybe vehette, amikor kedve szerint magával vitt egy-két munkatársat a vállalat dolgozói közül. AZ ilyesfajta kiszállásoknak volt egy felmérhetetlen előnye. Horváth, mint magángépkocsv-tului- donos. nem volt menetlevél vezetésére kötelezett, amiből sokféle előny származott a vele utazókra. Például a napidíjak kiszámításánál a külszolgálatban töltőit órák alapján... Ugyebár ezt mindenki érti? A Wartburg utasává válni ilyesformán vitathatatlan rangot jelentett. A rossznye’vek már egész doboz Jáva szivarokról is beszéltek, melyeket Horváth kegyesen elfogadott tisztelőitől, lévén ö a sodrott dohánylevelek nagy kedvelője

Az arisztokrácia létrejötte azonban magában hordozta az elmúlás csiráit. Néhány hónap múlva Trabantot vett Kovács. Skodát Siklósi, Faragó egy öreg P—7Ó-est. Szedlák pedig családi közadakozás jóvoltából egy Opel Rekordot. Aztán Kerékgyártó következett a Zastavá- val. majd Imrefi és Tóth szintén egy-egy Tímbanttal Ezzel aztán a kiváltságos osztály végképp megdőlt és a szerepek felcserélődtek. A bizonyság négy héttel ez- előttről származik. Hitelt érdemlő tanúk állítják hogy látták a vállalati székház udvarán felsorakozott nyolc, fényesre törölgetett járművet. Előttük akár csapatszemlén a tábornok és segédtisztje kimért léptekkel haladt -Z Pálos a számlázásból és a kövér Garat . Unott mozdulattal legyintettek egyik

autó utáli a másikra:

— Veled nem megyek,.. Veled sem... Ez ócska... Ennek rossz a rugózása. — Faragó P—7 O-esénéi érezhető undorral mondták: — Veled majd csak akkor, ha vásárolsz egy tisztességes Moszkvicsot, vagy Skodát!

A gépkocsitulajdonosok szerényen, levett sapkával hallgatták a bírálatot. Végül a vállalat két megmaradt olyan embere aki még nem vásárolt gépkocsit, kegyesen helyet foalalt. Szedlák Opeljében. Szedlák boszorkányos füraeséggel ugrott a volán mellé és felszabadult sóhatjai el- robogott. ■ A. többiek a könnyeiket törölget- ték.

Nemrég lépett életbe ugyanis az igazgatóságnak oz a döntése. hogy a cég csak akkor fizet a manán- nutó-tulajdono soknak kilométerpénzt ha 'eoalnbb egy HÚ'la'aP dolgozót martukkal visznek kiszállásaikra. *

o.

Cf éirés ikerült emberek ?

a cím még kérdőjeles formában is go- nősz. Egyáltalán nem biztos, hogy félresikerültek, bár légiónyit ismerek közülük, akiket a közvélemény, szomszédaik, ismerőseik többé-kevésbé elhamarkodott, vagy megalapozott ítéleté ilyen gyűjtőnév alá sorol. Sokuknak tisztes polgári szakmája van. A szakma mellett pedig egy szenvedélye melyet konok következetességgel, valamiféle olyan tudattal űznek évekig, évtizedekig, mint akfk meggyőződtek arról, hogy abban és nem életpályájuk során tudták volna az igazit nyújtani, a tőlük telhetőt, alkotni.

Ismertem minisztériumi főelőadót, aki pénzügyi szakmáját szombaton délutánra sutba haji- flotta és hétfő hajnalig a hegyeket bújta egy hátizsák. pokróc, és sátorlap kíséretében. Gombaszakértővé képezte ki magát, és senki nem akadt/ aki nagyobb lelkesedéssel tudott volna beszélni a különböző gombák hasznáról, ízéről, zamatá- ról, feldolgozásának perspektíváiról, mint ö. Melléje sorolható a1 nyugdíjas katona, aki akvarisztikába ölte halbiológusi ambícióit; a méhészkedő tüdőszakorvos, aki emellett egy megszállott lelkesedésével festett a mezőgazdász, aki. kevés szabad idejét könyvtárakban töltötte és a magyar történelem nagyjairól írt alapos, jó stílusú tanulmányokat, az asztalfiókjának: a tanár, akinek szekrényében csípőmagasságig tornyosulnak saját, gondosan bekötött tanulmányai, melyekben lakhelye környékének múltját dolgozta fel. a geológiai őskortól napjainkig; a bélyeggyűjtő gépkocsivezető; a csillagászkodó bíró, és barátom, egy nagy állami gazdaság főkertésze, aki máig is bánja, hogy annak idején szülei nem váltották válóra fenyegetésüket, nem adták asztalosinasnak. és aki most üres óráiban gyönyörű, intarziás asztalokat és ládikáftat készít.

Az egyik felfogás szerint mindez passzió, bo- londéria, vagy ha úgy tetszik, hobby, legjobb esetben az illetőnek ez a bogara. Ez egy kis jóakarata, vagy még inkább lenéző mosollyal, vállrándítással veszi tudomásul, hogy emberek ilyesmire” áldozzák szabad idejüket. ,.Módjuk van rá. az ő idejük, azt tesznek vele, amit kedvük tart1” — vélik és ebben a felfogásban van igazság. Van azonban egy másik, ennek kissé ellentmondó vélemény is. mely felé magam sokkal szívesebben hajlok.

Való igaz. hogy a sokféle magánpasszió, szenvedély, kedvtöltés között nagyon sók olyan akad, melyre a jóakarat sem foghat rá semmi komolyságot. Egy másrészük mögött azonban sok tév- utat. fölös munkát, az irányítatlanság miatt eset- leg tévedést rejtő alkotnivágyás rejlik és ezt méltányolni kell. A. címben idézett félresikerült emberek zömét egy másik társadalom termelte ki. melynek kényszere alatt az egyéniség nagyon sokszor nem fejlődhetett hajlama, adottsága szerinti irányba, hanem másikra, talán vakvágányra kellett futnia. Ezek a viszonyok ma már megszűntek, egyre közelebb jutunk az eszményi feltételekhez, amikor ki-ki kedve, tehetsége szerint, alakíthatja életét. Az országszerte lappangó Sole gombaszakértő, lakóhelye geológiáját kutató sok szobatudós, vagy csillagokkal szórakozó .bíróember azonban tekintélyes részben olyan tudás letéteményese is, metyet nagyon jól lehetne hasznost-' tani a népszerű tudományos ismeretterjesztésben.

Aligha vitatható, hogy a szépen fejlődött ismeretterjesztési munka még nagyon sok helyen — falvakban elsősorban — csak formai, stagnál, és meglehetős ötlettelen. A ládafiában húzódó értekezések, a meddőn gyűjtött ismeretek tartalmat. értelmet nyernének, ha — természetesen gondos és megfelelő válogatás után — szélesebb körök is tudomást szerezhetnének azokról.

Ez, a véleményem szerint cseppet sem megvetendő, közérdeke a dolognak, melynek érdemes lenne, ha akár a TIT. de még sokkal inkább az egész országot átszövő hálózattal rendelkező HazafiasNépfront , aktívái figyelmet szentelnének. A másik, az egyéhi-emberi oldal. Az, hogy sok lelki feszültség, keserűség, görcs oldódna, ha az azt valóban megérdemlő — a felsoroltakhoi hasonló — „bogarasok” figyelmet, érdeklődést tapasztalnának szenvedélyük és így személyük iránt. Kevesebb gúnymosoly árán talán kiderülne. hogy sok közülük nem is annyira félresikerült ember.

■ ■ ..—i-.., UM-dOS)