Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
/ 1964. június 7. tolna Siegte! nEpüjsäQ 7 ■ Kigyúl a fény Szombat, pontosan éjfél van. A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatósága egyik emeleti ablaka ki világosodik. Meiszlinger István, a vállalat polgári védelmi törzsparancsnoka előveszi a páncélszekrényből a térképet és a dossziét, a telefon után nyúl. öt negyed órával ezelőtt riasztották, most ő hozza mozgásba a szerteágazó gépezetet. A vonal túlsó végén Varga Ferenc, dombóvári üzemvezető jelentkezik. — Itt a polgári védelmi törzsparancsnok beszél. Utasítom a szolgálatparancsnokot, hogy a borítékot bontsa fel, és az abban foglaltakat azonnal hajtsa végre! — Értettem! — Hangzik a rövid, katonás válasz, és elnémul a telefon. Kérdésnek, vitának nincs helye, itt sem, és a többi telefon- beszélgetésnél sem. Hogy mit kell tenni, hol találhatók a szükséges eszközök, anyagok, járművek, benne van az eddig titkos, lezárt borítékokban. Végre kell hajtani. Bármi áron. Pár perc múlva már tucatnyi ember van mozgásban, Bátától Dunaföldvárig, Dombóvártól Sió- agárdíg. Hálózatépítők, sofőrök, akik szombat délben, vagy délután letették a szerszámot, lezárták a gépkocsit, most elindulnak. Riadó éjfélkor Bizonyára tudják, hogy gyakorlatról van szó — minden évben rendeznek ilyet —, de komolyan kell venni. Mintha valóság lenne. A feltételezés szerint váratlan atomtámadás érte Szekszárdot. A helyreállító század feladata: eljuttatni az áramot a bogyiszlói cigánytelepre, hogy tizenkét óra múlva üzembe lehessen helyezni az ott létesített szükségkórházat. Az igazi cél — és ez nem szerepel az utasításokban, mert tulajdonképpen a gyakorlat „mellékterméke” — a Dankó-telep villamosítása Hajnali négy óra ötvenkor már azt jelentik, hogy az első gépkocsi — a dombóvári raj — áthaladt a vöröskeresztnél lévő útelágazáson, Bogyiszló felé tart. Szinte percenként zúgnak el a kocsik, jönnek, minden irányból, öt óra tízkor együtt van a század, itt a „vezérkari’ is a Dankó-telepen. Rövid eligazítás. Vári György igazgató, most szolgálatparancsnok, kiadja az utasításokat Vág Mátyásnak, a helyreállító század parancsnokának, és pontosan hatkor megindul a munka. Kíváncsi tekintetek fogadják a nagy sürgést-forgást. Az egyik göndörhajú fiatalember megkérdezi: — Mit csinálnak? — Villanyt, maguknak! — Vi-illanyt? Aztán van-e még lapát? — kérdezi az idősebbik. — Hát, néhány akad még Az előbbi nézők beállnak a sorba. Segítenek gödröt ásni az oszlopoknak. A váratlan segítség jól jön, ezzel is előbb készülnek el. Közben dolgoznak az emberek, a gépek. Egymás után kerülnek helyükre a betonoszlopok, itt még a gödröket ássák, ott már a daru állítja az oszlopot, amott meg a vezetéket húzzák. Mint egy jól beszabályozott óramű. Idősebb férfi szólít meg. — Tudja, kérem, mi nagyon vártuk ezt. Tízezer forintért nem adnám, amit most kapok — mondja Kanálos Ferenc tsz-tag. Mert nézzen meg engem. Én még putriban nőttem fél. És látja ott, azt a kis csöppséget? Az unokám. Ö már a petróleumlámpát se ismeri majd. Itt van Mónus elvtárs is, Bogyiszló megyei tanácstagja. Pillanatok alatt köréje sereglenek az utcabeliek. — Aztán Pista bátyánk! Most már lehet majd televíziónk is, meg mosógépünk? — kérdezi Orsós György. — Meg villanyvasaló, — teszi hozzá az egyik fiatalasz- szony. — Mert az ki nem maradhat. — Hát, ha jól dolgoznak a téesz- ben, és lesz pénzük megvenni, természetesen. — De tudja, Pista bácsi, mi szegények vagyunk — mondja a fiatal Bogdán Péter. Kapunk előleget, hogy bevezethessük a villanyt' a lakásba? — A(d becsületesen dolgozik, t Megérkeztek a sióagárdiak Ugye Pista bácsi elintézi nekünk annak a szövetkezet vállalja. Aztán majd levonják. — Most már csak parkosítani kellene az utcákat — . mondja a hatodik osztályos Orsós Éva. — Majd megcsináljuk. Összefogunk. Az egyik oszlopnál rövid pihenőt tart a brigád. Beszédfoszlá- nyokat hoz ide a szél. — Tudjátok, egy órát aludhattam, amikor bezörgetett a főszerelő. Azt mondta, öltözzek, mert riadó van. Nem vagyok én katona, mondtam én. De most mára az vagy, válaszolta. így hát eljöttem. — Engem meg lakodalomból hoztak el — így a másik — A koszorúslány kért, hadd maradjak, dehát én tudtam, jönni kell. így hát itt vagyok. Valaki felkiabált az egyik oszlop tetején serénykedő overallos fiatalembernek, aki éppen festi a vastartót. — Aztán Peti, vigyázz, nehogy összekend az ünneplő ruhádat, mert akkor miben mész Pestre? — Kiderül, hogy éppen utazni készült, de majd innen indul el délután. Féltizenkettőkor befejeződik a munka, készen áll a harminckilenc oszlop, fent feszül az ezerkétszáz méternyi vezeték, helyükön vannak a közvilágítási lámpák. Vág Mátyás jelent: — Parancsnok elvtárs jelentem, a feladatot végrehajtottuk. Kérem a további utasítást. — Kapcsolják be és most kivé- teäesen déltől hajnalig hagyják bekapcsolva a közvilágítást. Pontban tizenkét órakor Hart- masnn Ferenc főszerelő az árbóc- kaptcsoló karját emeli föl, Varga János üzemvezető pedig, a közviTízezer forintért nem adnám... lágítást kapcsolja be a kapcsoló- szekrénynél. Bent, a községi kultúrházban terített asztalok, ebéd várja az építőket. Kivonult reggel az üzemi konyha is. Sor kerül a kiértékelésre: Jól oldotta meg harci feladatát a helyreállító század. Elhangzanak a pohárköszöntők és a köszönő szavak. A mai gyakorlat mutatja: Az önvédelemben is békésen épít ez az ország. Kigyúlt a fény a bogyiszlói cigánytelepen. J. J. Autódaruval állítják fel az oszlopokat Bekapcsolás •V ,
