Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
1964. június 7. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAÖ 3 Két országgyűlés között: Déti János országgyűlési kép- viselőt nehéz megtalálni. Ha éppen ülésezik az országgyűlés, akkor tudja mindenki, hogy ott van, de azon kívül véletlen kell ahhoz, hogy az ember megtalálja. Ezért, aki biztosan akar vele találkozni, hajnalban, vagy késő este bekopogtat a lakására. A képviselő egyben tsz-elnök is, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke, de, hogy mikor tevékenykedik mint képviselő, s mikor mint elnök, azt rendszerint nem lehet megmondani, annyira összefügg e ket- ' tő. Amikor legutoljára felszólalt a parlamentben, természetesen olyan kérdéseket feszegetett, amelyek érintették közvetlen munkaterületét, a Vörös Szikra Tsz-t, de ugyanakkor az ország valamennyi közös gazdasága nevében szólt. Elmondotta, hogy nem megfelelő több mezőgazda- sági munkagép, amelyet sorozatban gyártanak. Meglehetősen erőteljes szavakkal bírálta az illetékeseket. Felszólalása nagy port vert fel: alig ért haza Tamásiba a fővárosból, bekopogtatott hozzá a szombathelyi, majd a makói gépgyár igazgatója, hogy megbeszéljék, tulajdonképpen mi is a kifogás. Az egykori eselédember szavának foganatja volt: hallatlan gyorsasággal következtek az intézkedések, a rossz kostrukció- jú gépek közül többet kivontak a forgalomból, módosításokat eszközöltek rajta, a mulasztókkal szemben pedig nem maradt el a felelősségre vonás sem. Egyik reggel, éppen hármat ütött a toronyóra, amikor Péti János nem az irodába sietett, hanem a lucernaföldre. Előző nap úgy intézkedtek, hogy ezen a hajnalon lehetőleg minden erőt a behordás- hoz irányítanak, nehogy kárba- vesszen az értékes takarmány. Meg is jelent az emberek és fogatok nagy része. Néhányan azonban hiányoztak, így aztán Péti János is megragadta a villanyelet, segített a rakodásnál. — Ha egy kis faluban él a képviselő, az nem tud az ország ügyeivel foglalkozni — jegyzik meg néha a nálunk járó nyugati újságírók, a más közéleti emberek. Nos, van-e annál nagyobb országos érdek, mint, hogy egy képviselő a saját munkaterületén .mindent megtesz a termelés zavartalan fejlesztése érdekében, közbeh éppen gyakorlati tapasztalatai alapján megfelelően tudja _______________ ★ —, ( Egy élménybeszámolóból hallot- tam. hogy a írancia képviselők szinte állandóan a parlamentben élnek, ott külön irodájuk, dolgozó- szobájuk van. Ha valakit megválasztanak képviselőnek, az „beköltözik’: a parlamentbe, s tulajdonképpen akkor találkozik majd ismét választóival, amikor közeledik az újabb választás, vagyis kezdődik a korteskedés. Más a helyzet a baloldali képviselőknél: a kommunista képviselőket például maga a párt is kötelezi arra, hogy állandó és szoros kapcsolatot tartsanak választóikkal.) """" ★ r , , r rr. szorgalmazni az országos intézkedéseket. ... a következő félórában a szövetkezet központi irodájában akad néhány aláírnivaló, majd az építőbrigádtól keresik fel, hogy nem tudnak dolgozni, mert áramszünet van a faluban, és a vízvezetékben nem folyik a víz. Kis idő múlva már viszik is lajtban a vizet az építőbrigádhoz, hogy maltert keverhessenek. Közben felkeresi a tsz-közi társulás baromfitelepének vezetője, hogy megbeszéljék az önköltség alakulását. Időt kell szakítani arra is, hogy felkeresse a járási tanács mezőgazdasági osztályát, mert onnan már háromszor is üzentek érte, valamit meg kellene vi tatni a tsz ügyében. Ebéd után jó lenne egy kicsit pihenni, de inkább gyerünk a határba a fő- agronómussal, megszemlélni a növényeket, hogy megfelelően fejlődnek-e. Este jó lenne otthon elüldögélni a család körében, de „most éppen” értekezlet van: közös tanácskozást tart a pártszervezet és a tsz vezetősége. A másik napon az egyik, déli ebédszünetben a határban tartották a közgyűlést. Jegyzőkönyv- vezető. meg hivatalos megnyitás ugyan nem volt. de vagy százan összeverődtek a Gyöpföld-dűlő- ben. a szőlészeti munkások és a két növénytermesztési brigád tagjai közül. Amíg a tagság ebédelt. az elnök beszélt, utána pedig a tagok beszéltek: a fő téma természetesen az volt. hogyan lehetne jobban végezni a munkát. A ztán jönnek a személyes panaszok... Egyetlen egyet sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert a választók elvárják, hogy még a legapróbb, ügyesbajos dolgaikkal is lelkiismeretesen foglalkozzék a képviselő. Az egyiknek nyugdíjpanasza van, a másik a gyermekének elhelyezéséhez kér támogatást. Aztán békegyűlésre hívják a képviselőt. hogy tartson beszámolót, majd fogadónapot tart valamelyik községben. Aztán hirtelen az egyik budapesti kórház ágyába parancsolja a betegség. Itt nem dolgozhat, az orvosok tiltják s nem engedi betegsége, de a képviselő itt is képviselő, az emberekért fáradozó ember itt is marad az ami volt egész életében, félfüllel meghallja, hogy milyen méltánytalanul bántak el az egyik ápolónővel, s amikor lábadozik, az a legelső, hogy megszólítja az ápolónőt, kikérdezi ügye felől. Az ápolónő nem is tudja, kivel beszél, csak akkor ocsúdik fel, amikpr a képviselővel együtt ott álT az ország legfőbb állami vezetője, az Elnöki Tanács elnöke előtt... — Képtelenségnek tűnik, hogy egy ember mindenütt helyt tud állni. — Képtelenség? Semmiképpen sem az — mondja Péti János. — A munkát nem egyedül végzem: egyre több az olyan ember, aki a maga posztján pontosan megállja a helyét. Itt. a szövetkezetben is az a helyzet, hogy már sokan vannak. akik teljes odaadással dolgoznak a közös ügyért. E szavak elhangzása közben lépett az irodába a szövetkezeti főagronómus. — Hogyan is leszünk akkor ezzel a szénagyűjtéssei? Jó lenne, ha véglegesen megállapodnánk... — Úgy gondoltam, hogy az irodai személyzet, vagyis akik függetlenített munkakörben dolgozunk, ma munka után kimegyünk szénét gyűjteni. A tagok zöme most a növénytermesztésben dolgozik, ha onnan kivennénk őket a széna miatt, akkor az maradna el. de a széna sem maradhat. Egy szép napon megborotvál- kozik. átöltözik majd a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke, hogy megfelelő ünnepi külsővel jelenhessen meg az országgyűlésen. Majd pedig folytatódnak tovább a szürke hétköznapok: a dolgos hétköznapok, amikor tulajdonképpen megvalósítják mindazt, amit a Parlamentben elhatára*- tak. Boda Ferenc A tengeliei tanítónő és tanítványai Ez a fajta oktatás aligha szerepelt valamikor Budán, a Zirzen Jankáról elnevezett tanítóképző iskola tantervében. Sudár Ágnes nagyon jól tudta, hogy a gyakorlat, szép hivatásának sok hétköznapja, majd nehezen kezelhető, rakoncátlan gt/erekekkel is összehozza. Arra azonban, hogy olyan tanítványai lesznek, akikkel a könyvet, füzetet sem lehet, sőt nem is szabad hazavitetni, igazán nem számított. — Nagyjából ez a helyzet, — mondja, de aztán rögtön hozzáteszi: — Pedig higgye el, okosak, eleven eszűek. Az alsótengelici általános iskola okos és eleven eszű alsó tagozatos tanulói közül tizennyolc a cigány. Az osztály háromnegyed része. — Orsósok, Nyergesek, Ignácok és Száradok. Csak ezek a nevek ismétlődnek. A nevek sorában nem nagy a változatosság. Az étetformák, igények és főleg nemzedékek között annál nagyobb. — A fiatalok már mást igényelnek, mint a szüleik! Ez a bőr színére való tekintet nélkül, alighanem minden náció valamennyi fiánál így van. Itt azonban egyetlen generációnak talán tucatnyi előző útját kell megtennie, sőt túlhaladnia. Az embpri otthonok lassan már megvalósultak, legalábbis, ami az épületeket illeti. Olyan ugyan nem akadt, aki az OTP-hitelt fizetni tudta volna, de a termelőszövetkezet ingyen adott házhelyet. — A könyveket, füzeteket mégsem lehet hazaengedni velük. Sok helyen egyáltalán nincs asztal, a szülőkben pedig legkevesebb a méltányosság gyerekeik tanulási, vagy éppen továbbtanulási hajlandósága iránt. Hajlandóság van. A nyolcadikosok közül négyen is tovább akarnak tanulni, szerelői képesítést szeretnének. A kitűnően tanuló Száraz Juli pedig „óvónéni” kíván lenni. Erősen kérdéses, hogy lesz-e? Éppen az 6 nővéréről mesél egy középkori ízű történetet a tanítónő. Az egyik városi boltban már elhelyezkedett, becsületesen dolgozó leányt a nagyapja egyszerűen hazaparancsolta és férjhez adta. — Tulajdonképpen a lakodalmi ebédért, Kapott érte vagy negyven kenyeret... — Szeretnek olvasni a gyerekek? — Igen! Sokat és szívesen. Elsősorban persze meséket, a Kócost, a Pettyes könyveket, de a nagyobbak Mikszáthot, Móriczot is. Ahogy a beszélgetés szála gombolyodik, rendre sorakoznak a kisebb-nagyobb, sokszor csak egészen aprócska tények, érvek, melyek a tengeliei kis tanítványok mellett szólnak. A tanítónő abban nem hisz, hogy a szülőkön, az idősebb nemzedéken valamit lehetne változtatni. Amíg azonban az iskola padjaiban ülnek, a fiatalabbakban elplántálódik, kicsírázik és hellyel-közzel szárba is szökik a több, jobb és szebb iránti igény. Kérdés, hogy az iskolából kikerülve, melyik húzóerő lesz nagyobb, a régi-e, vagy az új? Sokféle emlék, hagyomány, belénk rögzött szokás terhét hordozzuk. Egy búcsúkérdés:- — Az a negyedrésznyi nem cigány az osztályból, hogyan fér meg a többiekkel? A többséggel? A tanítónő elkomolyodik: — Rosszul! Gondolkozik egy cseppet, aztán hozzáteszi: — Egyelőre. Remélem, hogy egyelőre... (erdőst lói sikerült a SZEMLE A gépállomás dolgozóinak mintegy 44 gép: 15 kombájnj három árató-kévekötő és 26 cséplőgép és ugyanennyi mérleg nagyjavítását kellett elvégezni Tervszerűen folyt az aratásra, betakarításra való felkészülés, amit azonban az utóbbi napokban zavart az a körülmény, hogy a községben a villanyhálózaton javítást végeztek, s így a gépállomáson sem volt áram, Ezért vasárnap. valamint éjszaka is dolgozni kellett. Mire azonban a szemlebizottság a helyszínre kiszállt, a gépek javítása elkészült A nyolctagú szemlebizottság megállapította. hogy a gépállomás dolgozói becsületes munkát végeztek. A bizottság aprólékosan megvizsgált minden munka- és erőgépet — de néhány, gép- beállítási apró hibától eltekintve — különösebb hibát nem találtak. Egyöntetűen állapították me g, hogy a Nagydorogi Gépállomás dolgozói jól felkészültek a nyári munkákra. Tíz termelőszövetkezetben. mintegy 7480 holdon végeznek gépi aratást. Hitelesek a mérlegei; Varga Lajos csoportvezető, Boór János harmadéves ipari tanulóval végzi az ellenőrzést. Foto: Túri Mária . _______4___ .. .. Szöveg; Kerekes Miklósáé V
