Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-05 / 130. szám

1064. június TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Nincs megállás a békéért folyó harcban A nyári hónapokban 174 mozgóárus járja a határt Ezer hektó sörrel és kétszázezer üveg hűsítő itallal többet fogyaszthatnak a mezőn dolgozók, mint tavaly — Nem kétséges, a karib- tengeri nagy válság óta a hideg­háború ereje lényegesen csök­kent. A két világ között a béke­erők javára megváltozott erő­viszonyok egész sor új remény­séggel bíztatnak. A forró drót létrehozatala, a kereskedelmi kapcsolatok növelése, a moszk­vai atomcsend-egyezmény, a magaslégköri nukleáris veszély csökkentése, a katonai költség- vetések lefaragása (ha szerény keretek között is), a hasadó anyagok gyártásának korlátozá­sa — mind-mind arra utal, hogy a leszerelési tárgyalások végül is megtermik majd gyü­mölcsüket. De amíg a földkerekségen évenként 130 milliárd dollárt költenek fegyverekre, addig a békéért, a leszerelésért, a viták tárgyalások útján való eldön­téséért, a népek testvériségéért a küzdelemnek folynia kell. Ki­számították, hogy a fegyverek­re költött évi 130 milliárd dol­lárból 45 Budapest nagyságú összkomfortos várost lehetne építeni 90 millió ember részére. Kétmilliárd dolgozó ember évi jövedelméről van szó és ez nem kis dolog. A békés egymás mel­lett élés az egyetlen eszköz, amely egyrészt végképpen elhá­rítaná az emberiség feje felől a háború veszélyét, másrészt le­hetővé tenné hatalmas összegek békés felhasználását, az emberi jólét fokozását. Azt, hogy a békéért és a le­szerelésért igen határozottan és következetesen küzdeni kell, jól megmutatja az a politikai had­iárat, amelyet a Nixon—Rocke­feller—Goldwater típusú ame­rikai politikusok folytatnak a béke ellen. A France Observa- teur egyik cikke az amerikai Pentagon /jelenségeit elemezve, valóságos katona államról be­szél. A cikk szerint az amerikai hadügyminisztérium vagyona meghaladja a 160 milliárd dol­lárt és birtokai 13 millió hek­tárt tesznek ki. Több mint 7,5 millió amerikai munkás és ipa­ri vezető közvetlenül a hadse­regtől függ. Maga Eisenhower jelentette ki, hogy a katonák befolyása „érezhető minden vá­rosban, minden állam parla­mentjében, s a szövetségi kor­mány minden hivatalában.’’ És a gyilkos atomrakéták gyártása egyre folyik. Mérhe­tetlen vagyonokat nyel el a lég­kör egy-egy kísérlet alkalmá­val. (Első képünk.) Rockefelle­rek mindezt keveslik. Az új vá­lasztási hadjáraton egymás szá­jából kapkodják ki az uszító szavakat. Második képünk Ro­ckefellert mutatja be — Goldwa­ter nevével — azaz Goldwater „eszméivel” a száján. Csoda-e, ha Amerikában még a gyerekek is olyan játékszert kapnak, amely atombombát hurcol az oldalán, s amellyel a gyerek „szépen eljátszogat” és szépen „hozzászokogat” az atomhalál gondolatához. (Alsó ké­pünk.) De, amint a közelkeleti harcok is mutat ják, az öldöklés folyik hagyományos fegyverek­kel is. Lövik a békés minaretet (Negyedik képünk.) Döbbenetes a Newsweek egyik karikatúrá­ja, amely az állig felfegyverzett hadisteneket ábrázolja. De az amerikai nők — a karikatúra szöveges része szerint — küzde­nek a békéért. Amikor például, Edward Teller, a „hidrogén- bomba atyja”, aki napi 1000 dol­lár honoráriumot kap a hadi­anyaggyáraktól — „atomóvóhe­lyet”' avatott Pomona-ban — ezt kiabálták neki: „Szégyellje ma­gát, maga ördögi ember!” Az egész világon mindenütt felnőttek a béke új, izmos erői. A küzdelem heve erősödik. A Szovjetunió által kidolgozott békepolitika, és megvalósításá­nak reális eszközei mély benyo­mást tesznek a békeszerető em­berekre a földkerekségen min­denütt. Azok, akik felelősséget éreznek a békéért, magukévá teszik a szovjet békejavaslato­kat s a maguk módján, esetleg a maguk világnézetének meg­felelően — küzdenek is meg­valósulásáért. Ehhez a küzde­lemhez mi magyarok munkával és a békeközvélemény nagymé­retű erősítésével járulunk hoz­zá. Nincs megállás: a fegyver­nélküli békés világot az embe­riségnek meg kell valósítania... A határban rekkenő hőségben dolgozóknak jólesik egy üveg jég­be hűtött sör, üdítő ital, vagy eset­leg egy adag fagylalt. Ezért hono­sodott meg már évekkel ezelőtt a nyári hónapok idejére a mozgó- bolt-rendszer. A földművesszövet­kezetek az elmúlt évek tapaszta­latait hasznosítva, az idén jól fel­készültek; nyolcvankét olyan mozgóboltos járja majd a határt, aki üdítő italokat, trafikárut, és hasonló cikkeket árusít. Áruellá­tásuk lényegesen jobb lesz, mint tavaly volt. A többi között a föld­művesszövetkezetek ezer hektóval több sört tudnak biztosítani a há­rom nyári hónapban a mezőn dolgozóknak, mint a múlt évben. Ezen kívül a „Hüsi”-üzemekben kétszázezer üveggel több citrom-, illetve narancsízű szörpöt tudnak előállítani a tavalyi mennyiség­nél. Gyakran hangzott el olyan pa­nasz az elmúlt években, hogy a határt járó mozgóárusok nem tud­ták kellően lehűteni az italokat, mert nem volt elegendő jég. Erre az idén aligha lesz panasz, mert a földművesszövetkezetek 136 jég­vermet töltöttek meg, sokkal több jeget tárolnak, mint eddig bármi­kor. , A nyolcvankét mozgóbüfé mel­lett kilencvenkét, triciklin közle­kedő fagylaltárus is járja majd a határt. Tavalyhoz képest hússzal növekszik a számuk, és fagylaltból is jobb lesz az ellátás, mint ta­valy. A földművesszövetkezetek ugyanis olyan központokat alakí­tottak ki, amelyek nyolc-tíz köz­séget elláthatnak majd. ötvenhét községben van fagyasztásra és tá­rolásra alkalmas hűtőgép, így még a legkisebb helyekre is eljuthat­nak a fagylaltárusok. R. É. Vándorló munkásszállás I A munkásszállás iágyan 1 —-------------------------- ringa­t ózik. Amikor pedig a szükség úgy kívánja, útra is kél és hosszú szakaszon bárhol otthont adhat harminc és egynéhány lakójának. A szakasz kötött, ugyanis a munkásszállás csak a Bajai Víz­ügyi Igazgatóság területén és ki­zárólag vízen utazik. Lévén nem más. mint az igazgatóság „Ba­laton” névre hallgató tanya- hajója. — Fiatal jószág — mondta Vas József építésvezető, a hajón lakó munkáscsoport irányítója — mindössze négyéves. Ez hajóknál gyerekkor. De nagyon kényelmes. A Vízügyi Igazgatóság dolgo­zói fontos és felelősségteljes mun­kát végeznek. így a dolgozók ké­nyelme. kulturált otthona egyál­talán nem elhanyagolható szem­pont. Amíg a tanyahajó nem volt. vízen szállított és a parton összerótt barakkokban oldották meg az emberek elhelyezését, sokkal mostohább keretek közt. mint ma. A jelenlegi kereteket Koonyár József mutatja meg. aki már három esztendeje egy- személyben kapitánya, gondnoka, fűtője, kormányosa és hajóinasa a „Balatoh”-nak. — A gépház állandóan meleg vizet biztosít — nyit ki egy aj­tót. — Amikor pedig hűvösebbre fordul az idő. ez pedig itt a ví­zen már kora ősszel mezkezdődik, a csővezetékben áramoltatott me­legvízzel fűtjük a lakrészeket. Kilenc kétágyas kajüt van és egy nagy. tizenkét ágyas helyi­ség. Utóbbi egyben a társalgó, benne televízióval. Aramszolgál- tátás dolgában senkire nincsenek utalva, a tanyahajónak saját áramfejlesztője működik. Ez nem­csak a világításhoz, tv-nézóshez. mosáshoz, a hűtőszekrény táplá­lásához szolgáltat energiát, ha­nem motorja révén az egész ha- jót. önjáróvá tehetné. Ez azonban nagy átalakítást igényel, a „Bala­tonét egyelőre vontatják kikötő­től kikötőbe. A bármelyik egyetemi kollé­giumnak becsületére váló tiszta­ság láttán szinte akaratlan a kérdés: — Tulajdonképpen mit dolgoz­nak az ittlakók? Az építésvezető válaszol: — Keskenyítjük a Dunát! — ? ! — Nem tévedés, csakugyan kes­kenyítjük. Itt Paksnál. ahol most horgonyzunk. a meder túlságosan széles, feltölti önmagát. A túlsó parton keresztgátet rakunk. Ez a vizet befelé tereli, az áramlás meggyorsul és egyúttal több üle­déket is sodor magával. A me­der mélyül, biztonságosabb lesz a hajózás. A követ Dunabogdányból szál­lítják az uszályok. Ha itt el­készülnek a munkával, legköze­lebb Dunaföldvárnál kötnek ki. Ott. ugyanez lesz a feladat. I A nehéz munka ió-kosz­•-------------------------------- tót ige­n yel. Ellátás dolgában dicsérik Pák sót. ugyanis a hajó önellátó. Persze, nem nélkülözik a válla­lati támogatást, de a partmenti falvakban szerzik be az élelmet. Ilyesformán egy napi koszt sze­mélyenként 3.99—6.00 forintba kerül. A reggeli jól cukrozott fekete, melléje ki-ki a hazaiból harap. Ebéd nincs, akkor a la­kók a túlparton vannak. — Mi lesz a mai vacsora? — Csontleves, fasírozott hús. burgonyafőzelék — hangzik a vá­lasz. A mennyiségről az aszta­lon és asztal körül kondérban. lábasban halmozódó „nyersanyag” árulkodik. A búcsúzással néhány percig várni kell. Vas József minden délután pontosan feljegyzi a rá­dió híradása alapján a várható vízállást. Egyáltalán nem kö­zömbös a gátépítőknek, hogy az uszályok eljuthatnak-e rendelte­tési helyükre, vagy más pontra kell irányítani azokat. Csak ami­kor a laikusnak nem sokat mon­dó utolsó számadat is a napló rubrikáiba kerül, rázunk kezet aa építésvezetővel, kívánva további jó munkát a hullámokon himbá­lózó munkásszállás minden lakó­jának. (ordas) Másfajta raj... „Aki nem gondolkodik önálló­an, az nem gondolkodik sehogy” — mondotta Wilde. Ezt az egy­szerű igazságot ülteti át nagysze­rű tettekbe az Országos Pedagó­giai Könyvtár, amely a szak- könyvtárak hálózatában kulturá­lis forradalmunk legfiatalabb haj­tása. Alig öt esztendős. Mintegy 6700 általános és középiskola könyvtárának módszertani irá­nyítását végzi ez a nagyszerű in­tézmény. Jegyezzük meg a szá­mot: iskolai könyvtáraink jelen­legi könyvállománya 6,5 millió kötet! Kiváló pedagógusaink rendkí­vüli gondot fordítanak arra, hogy a diákok sokoldalúan művelőd­jenek, ismeretanyagban gazda­godjanak és képesek legyenek önállóan gondolkodni, önállóan ítéletet alkotni. E munkájukat az iskolareform és benne az iskola saját könyvtára igen nagy mér­tékben segíti. Államunk éppen ezért tavaly 14 millió forintot költött az iskolai könyvtárak fej­lesztésére, a hiányok pótlására, a könyvállomány kiegészítésére. Másfajta raj, új nemzedék a műveit fők sokasága lép ki mo­dern iskoláink kapuin, hogy be­fejezze és tökéletesítse mindazt, amit az előtte járó nemzedékek az ország javára munkájukkal elkezdtek,.. — P —

Next

/
Thumbnails
Contents