Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-24 / 146. szám
1964. június 24. ÍOLNA MEGYEI VCPfJSÄO 5 Iliért lopnak Hogy az igazsághoz teljesein hűek legyünk, egészítsük ki a címet: nem az emberek lopnak általában, hanem csak egyes emberek. S így mindjárt más. A kérdés azonban továbbra is kérdés marad, a „miért” nem tűnik el. Sokféle magyarázat dívik a válasszal kapcsolatosan. Egyike-má- sika igaz is, de azért jó közöttük bizonyos különbséget tenni. Vegyük a példát: Orsós Antal és Székely István darát loptak a megye egyik községének termelőszövetkezetében. A szűkszavú, csak a tényt közlő jelentés szerint a lopott darát eladták, s az árát megitták. AZ EGYIK OK tehát mintha már meglenne: egyes emberek azért lopnak, hogy egyáltalán nem szükséges igényeiket ilyen módorKelégítsék ki. A két embert csak futólag ismerem, jellemükre azonban igen éles fényt vet tettük. Ám még ez sem magyaráz meg mindent. Van ugyanis egy régebbi keletű, de ma is aktuális közmondásunk, amelyik szerint „alkalom szüli a tolvajt”. Amint az a bizonyos, előbb már említett jelentés megállapítja: Orsóséknak' adott volt az alkalom. A darát úgy tárolták, hogy abból csak az nem vitt, aki tisztelte a közösségi tulajdont. A KŐVETKEZŐ ESET, amelyik Kolompár József csibráki lakossal kapcsolatos, egyszerűbbnek látszik, de mégis bonyolultabb. Ö benzinért ment a kurdi gyógyszertárba, s amíg a patikus félrenézett, márkás töltőtolla már Kolompár zsebében talált helyet. Feljelentés, és egyebeit következtek, s az írószerszám visszakerült jogos gazdájához. Közben azonban már futólag vendégeskedett Orsós Sándornál is. Az enyveskezű Kolompár ugyanis már továbbadta. A pénzt pedig ugyan, hová is tehette volna? Oda, ahová Orsósók tették... KÉT KISEBB BŰNCSELEKMÉNY, két példa. Ha azt mondjuk, kár az ilyet emlegetni, közel járunk az igazsághoz, de még csak véletlenül sem mondjuk meg az igazat. Mert — nézzük bármilyen oldalról — a közösség, az emberek nyugalmát már a legkisebb bűncselekmény felbontja. S ha arról beszélünk, hogy a lopás. a rablás idegen a társadalmi közfelfogástól, ezalatt azt is értjük, hogy az ilyen kis- lopások is súlyosan esnek latba. Több dolgot mutatnak. Az egyik: az a nevelőmunka, amit a társadalom egésze végez, még nem minden területen érte el a megfelelő hatást. S a másik az elsőből származik: embertársaink kisebb háaz emberek ? nyada hordoz magával nem egy régi terhet. Nem tud például különbséget tenni az enyém és a tied, vagy éppen a miénk és az enyém között. Mégmkább mondhatjuk azonban, hogy a „nem tudást” helyettesíthetjük nem- akarással. AZ ELEJÉN MÁR céloztunk az alkalomra-. Most ismét elövesz- szük. Ezt ugyanis nem lehet elégszer hangisúlyozni. Miről van szó? Arról, hogy gyakran magunk is elősegítjük az egyébként könnyelműen, felelőtlenül gondolkodókat tettük elkövetésében. A nyitva hagyott ajtó, a Csáky szalmájaként szerte heverő anyag, termény, és egyebek úgy vonzzák a bűnözőt, mint a méz a legyet. S ha nagyon keresgetnénk a dolgok mögött, minden önrágalmazás nélkül megállapíthatnánk a magunk részbeni felelősségét is. Ez a felelősség az anyagi javaik fokozott őrzése mellett azt is jelenti, hogy őriznünk kell egymást is. S VÉGEZETÜL arról is valamit: miért lopnak hát az emberek? A felhozott két példa mellé többet is sorolhatnánk, amelyek még világosabbá tennék az okokat. Egy a részletezés hiánya mellett is bizonyos: nem a kenyérgondok viszik a bűn útjára a bűnözőket. Ismertem például olyan üzemi tolvajt, aki kétezer forint felett keresett, s táskájából mégis fontos alkatrészeket emeltek ki az ellenőrzés alkalmával. Otthon, — amint a kérdésekre adott válaszából kiderült — nem tudta volna használni. Viszont a még mindig divatos fusd-piacon komoly összeget kapott volna' érte. A továbbiak során az is „kibukott”, hogy szöbanforgó emberünk rendesen élt, az alapvető dolgok nem hiányoztak sem a. háztartásból, sem az életéből. Viszont nagyon hiányzott az a televíziós készülék, amit hónapokkal korábban kivá-. laisztott magának. S itt azt hiszem, elértünk a válaszhoz. SZERETÜNK JÓL ÉLNI. kezdjük megszokni azt a gondolatot, hogy nem kell garasoskodni, van mit aprítani a tejbe. Viszont a laza erkölcsi felfogású embertársaink a megszokottnál, a tisztességesen normálisnál többet szeretnének aprítani. S ehhez választják még az olyan elítélendő utat is, mint a lopás. Hogy mennyire éri meg ezit az utat járni, az már egyáltalán nem világos, mert a törvény, a mi törvényünk, határozottan védelmezi a személyi és köztulajdont. Sz. 1. Tizennyolc évesek a sorozóbizottság előtt Tegnap befejeződött az a kétnapos sorozás, amelynek során az új honvédelmi törvény értelmében alkalmas- sági vizsgára kerültek azok a fiatalok, akik középiskolai tanúim anyaik után egyetemre jelentkeztek. Az új rendelkezés szerint, akik valamelyik egyetemre felvételt nyernek és egyúttal katonai szolgálatra alkalmasnak _ bizonyuljak... újabb tanulmányaik előtt egy évet a honvédség kötelékeiben töltenek el. Ez az esztendő gyakorlati munkában eltöltött évnek számít. Hétfőn és kedden tehát 18—19 éves fiúk álltak Szekszár- don, a fegyveres testületek klubjában a sorozóbizottság előtt, ahol a szakorvosi és katohaorvosi vizsgálat után ismertették velük az új honvédelmi törvényt és azokat az indokokat, amelyek ezt szükségessé tették. Rövid foglalkozásokon és tájékoztatón a fiataloknak ízelítőt adtak a katonai szolgálat szépségeiből és feladataiból. megismerkedhettek a különböző fegyvernemekkel és megtudhatták azt is. melyikben szerezhetnek hasznos tapasztalatokat elkövetkező tanulmányaikhoz. Megjelent a Tolna megyei Egészségügyi Tájékoztató A napokban jelent meg a Tolna megyei Tanács Balassa János Kórháza kiadásában az Egészségügyi Tájékoztató júniusi száma. Á kiadvány tartalmazza Ve- csey Albert dr. „A serumfehérje- fractiók szeíepe a tüdőbetegségek elkülönítő kórisméjében és a tüdőgümőkor kór jóslatában” című szakdolgozatát, valamint Horváth Lajos dr. ..Napköz1 ot fon-s kisgyermekek lélektani problémáinak vizsgálata” című tanulmányát. A Kliniko-patholögiai kollokvium című rovatban Ba- i logh József dr. publikál, míg az általános gyógyszertani alapfogalmakról Gabnai Józsefné közöl ismertetőt az egészségügyi középkáderek részére, A tájékoztató ezenkívül pályázati felhívást tartalmaz a szeptemberben meginduló kétéves középfokú egészségügyi tanfolyamokra. FEL'... .ALLÉ, HOPP PP 0 • • SzaStó lóháton Egy új magyar világszám mesterei lépnek fed, a p>apa. és Erzsi lányai De már a 12 éves Tóni is készül* ő lesz a csoport nyolcadik tagja. A Rikker-házaspár kitűnő tornász; humoros tempó-akrobatikus mutaftváinyával néhány évvel ezelőtt a „Ki, mit tud?” győztesei közé került. Haubner Péter és Baranyi Zoltán az idén végezte az Együtt a csoport, a cirkusz bejárata előtt. A Rikker házaspár, Tabak Béla, Donnert Antal, Baranyi Zoltán és Haubner Péter. Donnert Erzsi sérülése miatt hiányzik. A lovaik szila jón vágtáznak körbe-körbe a porondon, A manézs körül a mennyezetig üres széksorok. A publikum csak este tölti meg. mindig pontos, megbízható. Rágó mindhármójuk közül a leggyorsabb. Úgy ismeri már a porondot, hogy mindig megnyugvás az artistáknak, ha vele dolgoznak. Rigó hátán már négyen A csoport tagjai univerzális artisták. Bátran nevezhetjük így őket; mindannyian a cirkusz több műfa jában jártasaik. A lovias szállóban' a Donnert-családból ketté« Szinte a kupoláig repül az artista. Közben alatta szalad a ló. Donnert Antal, most áz idomár szerepét tölti be, hosszú ostorral. De este már ő is lovagol. „Fel!” Állé, hopp!”... „Szálló!”... „Állsz!”... „Padité!” — Pattognak a vezényszavak. Remény széles hátára máris három artista ugrik. A ló vágtat, ők még magasabbra törekednek. Egymás nyakába állnak, s közben vágtat a ló. Aztán szál tó! Pörög az izmos test a levegőben... Száguld a ló. Már- már azt hisszük, a földre zuhan az artista, amikor biztos lábon áll meg a ló kiszélesedő farán, f Heten vannak. Szerelmük a cirkusz. Barátok jóban, rosszban. Szeretik és ismerik egymást. Nem is mehet ez másképpen. Pedig fél évvel ezelőtt... — Fél évvel ezelőtt még sehol sem volt a csoportúink. Egyedül ón csináltam eddig, is lovas-számot — mondta Donnert Antal, a lovas ugrócsoport vezetője, — Januárban kezdtünk. — Én pesti gyerek vagyok — szól közbe Rikker Ferenc, — lovat csak kocsiba fogva láttam. Először csak ismerkedtünk. Azóta igazi barátok lettünk. A ló ebben a számban ugyanolyan artista, mint mi. Tudja a feladatát, s pontosan végre is hajtja. Persze, komoly munka eredménye ez. Tóni kitűnő idomár. I S miilyen eszük van a lovaknak! Rigó például az egyik fellépésnél talán az életemet mentette meg. Elhibáztam az ugrást, s a mellső lábai elé estem. Őszintén szólva, megrémültem, becsuktam a szemem is. Hatan ültek a hátán, mégis átugrott... Csak kifelé nem szabad dűlni, ez nagyon veszélyes. A porondon a nagy bukás is könnyebb kimenetelű. De ha a vágtató lóról a széksorok közé repül az artista, akkor... de ne is beszéljünk erről. Jelenleg három lóval dolgoznak. Remény a legtapasztaltabb cirkuszi ló. Sanyi hófehér paripa, Egyre magasabbra. Ritka nehéz mutatvány, de Tabak Béláék már teljes biztonsággal csinálják. artistaiskolát. Több hangszeren játszanak, kiválóan sateppelnek. Tabak Béla miár bohóc is volt. A legveszélyesebb szaltóugrásokat is mosolyogva, könnyed eleganciával végzi. Szinte önálló kis társulat, alkar egy fél műsort is képesek összeállítani. Valamennyien fiatalok, tele ambícióval. Mutaitvén-yulk máris világszám. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a sok szerződésajánlat. A világhírű amerikai Ringlin cir- kusz igazgatója is előjegyezte már a mindössze fél éve alakult ugrócsoportot. Állandóan fejlesztik,; csiszolják a produkciójukat. Minden nap hosszú óráikat töltenek a porondon. Most is még beszélgetünk. de már harsam a kiállása „Fel!” „Allé. hoppf”«. „Nyújtsd a térded!”-. „SzaltóJ”_ „Állsz!”-j „Padité!”.^ s kbzhea köbbe vágtat a ló. Mióta az eszét tudja, a kulisszák mögött mozog. Még csak 12 éves, de a legjobb barátai Donnert Tóninak máris a vadállatok és a ló-vak. Regős István
