Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-23 / 145. szám

> 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. június 23. EGYENES ISTVÁN:! A kristályos vírus akár év­tizedekig semmiféle életjelensé- get (anyagcserét, növekedést, sza­porodást) nem mutat.. De ha fel­oldva megfelelő szövettenyészetbe, gazdasejtbe jut. ott azonnal élet­re kel. rohamos szaporodásnak indul. Más példa ugyancsak a vírusok világából. Néhány évvel ezelőtt sikerült egyes vírusokat élettelen alkotóelemre bontani; ezeket a részeket később, megfelelő körül­mények között összekeverték és ismét szaporodásra képes víru­sok lettek! Tehát: élő. vagy élettelen? Gyakran a feltételektől függ, olykor pedig nincs éles határ a kettő között. IDŐ ÉS KÖRNYEZET Világszerte lázas erővel folyik a víruskutatás azért, hogy az' emberiség megszabaduljon sok kéllemetlen betegségtől. A kuta­tások másrészt rendkívül jelen­tősek az élét keletkezése szem­pontjából is. Talán sikerült érzékeltetnünk a feltételek döntő szerepét. Egyik legfontosabb feltétel az idő. és éppen erre sokan ma sem gon­dolnak eléggé. A fejlődésiben apró változások­hoz is rendkívül sok idő szüksé­ges. Az emberi élettartamhoz mérten nehéz elképzelni, hogy szó szerint hajszálnyi eltérés év­milliók alatt jöjjön létre. Ha csa­ládi fényképalbumot lapozgatunk, bámulatosnak tartjuk mennyire más a felnőtt, mint a csecsemő, pedig a változás alig néhány év­tized alatt történt. A természet ..cSSláfdí11 albumát” lapozgatva — az élőlények és a maradványok skáláját összehasonlítva.----mér­h etetlenül hosszú idő alatt apró változásokat látunk, de ezek vé­gül is nagy eltérésekké növeked­nek. A halból lassán madár lesz. a madárból emlős — visszafelé haladva: az élettelenből élő. regenye A másik nagy formáló té­nyező. az időtől elválaszthatat­lan környezeti hatás. Csak egyet említünk: az utóbbi néhány mil­lió év alatt több tucatszor meg­változott bolygónk éghajlata. Hányszor változhatott" néhány milliárd év alatt? S minden fordulat az időjárásban (termé­szetesen olyan méretüekre kell gondolnunk, mint a jégkorsza­kok). az élőlények létfeltételeit is megváltoztatják, új. meg új alkalmazkodásra késztetik őket. KlMB4«IIVVÄlT©IÄfc TALÁN AZ ŰRHAJÓZÁS... Már a múlt évszázadban sike­rült élettelen, szervetlen anya­gokból élő szervezeteket alkotó vegyületeket előállítani. Megdőlt ezzel a régi feltevés, hogy az élőt valami titokzatos „vitális erő” hatja át. Megdőlt az is, hogy válrha természetfölötti lény lehelt életet a „holt” anyagba. Egyébként az élettelen nem „holt”; a mindenütt jelenvaló fizikai (atomi) mozgás átalakul­hat kémiai, ez pedig biológiai mozgássá. Csak látszólag fogas kérdés: miért nem keletkezik ma is élet a Földön, vagy miért nem tudtak eddig laboratóriumban például sejtet ' előállítani? A F'öldön végérvényesen elmúltak azok a feltételek — a légnyomá­si. elektromossági, hőmérsékleti viszonyok —. amelyek akkor tartósan, évmilliókon és milliár- dokon át megvoltaik, és szerves vegyületek. zsírok, szénhidrátok, savak létrejöttéhez vezettek. Eze­ket a feltételeket egyelőre labo­ratóriumban sem lehet meg­teremteni. s ha lehetne, még . miafiig, probléma lenne az idő lerövidítése, hogy szemünk lát­tára keletkezzék az élet. Mert valamikor a „határon” ‘ izgalmas esemény játszódott le, de nem drámaian, nem egy pillanat alatt-, hanem mérhetetlenül las­san. A mindenség óriási laborató­riumában biztosan van olyan ki­sebb vegykonyha (egy égitest), ahol éppen most megy végbe ez a folyamat. El kellene jutni oda. Az űr­hajózás talán ezt a „rejtélyt” is megoldja egyszer... • Az örök anyag örök mozgása hozta létre nagyon hosszú idő alatt, az élőlények beláthatatlan sokaságát, az egysejtűtől az em­berig. A különbség oly nagy, . mondjuk az akácfa, a szúnyog lés az ember között, hogy nem csodálhatjuk: sokáig csak a kü­lönbségeket látták. A múlt szá­zad két nagy vívmánya, a fej­lődéstan és a sejt felfedezése teremtett alapot az élőlényei« egységes szemléletéhez. 3. Attól kezdve vége lett a nyu­galmamnak, szüntelen a lány járt az eszemben. Minduntalan ma­gam elé akartam idézni az arcát, az alakját, de nem sikerült. Ez a hába váló erőlködés még jobban űzött, hogy ismét lássam. Néha már arra gondoltam; az egész csak rossz mánia. Az arcát nem is tudtam magam elé képzelni, de arra emlékeztem, hogy nem külö­nösen szép. Mégis, a hangja, a nézése, a mozdulatai úgy marad­tak meg bennem, mint egy jó álom, amelyből nagy szomorúság fölébredni. Mindennap elhatároztam és minden órában újból megfogad­tam, hogy elmegyek hozzá. Mégse tudtam rászánni magam. Mit szólna? Hol találnám? Nem lehet szépíteni, egyszerűen gyáva vol­tam. Feri az egészből semmit sem 1 vett észre. Pénteken már nem I bírtam tovább és megkérdeztem, i megy-e ismét a menyasszonyához. ; Láttam, nem érti a 1 dolgot, de rögtön mondta, hogy menjek én is. Az úton odafelé úgy izgultam himbálgatta magát tovább, mikor beléptünk, amiből biztosan tud­tam, hogy várt. Van, akinek tet­szik az ilyen játék, de én min­dig olyan lányra vágytam, aki ha megtetszem neki — és termé­szetesen viszont is — akkor bu- jócskázás nélkül megmondja. Szá­momra az ilyen őszinteség izgal­masabb, mint a hosszú" taktikázás. Lehet, hogy ez azért van így. mert az ember olyan gyakran hall hazugságot, hogy a legjobban az őszinteségnek tud örülni. Mintha kihallgatta volna a gon­dolataimat, nem törődve a töb­biekkel, nyugodtan a szemembe nézve megkérdezte: — Maga csak úgy jött... — Nem — válaszoltam megle­petten. — Talán miattam? — kérdezte éppen olyan nyugodtan, mint az előbb. — Igen, maga miatt jöttem. Emlékszem, úgy hallottam visszhangozni a saját hangomat, mintha utcai mikrofonból szólna. Akkor aztán leültünk egymás mellé a sezlonra és beszélgetni (Folytatjuk) mint még soha. A szobában ott állt Vera, A falnak dőlve, kezét hátul összekulcsolva ringatta ma­gát a sarkán. Most néztem csak meg alaposabban. Magasabb volt, mint gondoltam. Copfba font sző- ; késbarna haja a mellén kacska­ringózott, ahogy himbálta magát. Pipaszár lábaira mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy csi­nos. Az arca? Nem volt azon semmi különösen szép. Hosszú­kás tiszta arc. De ahogy nézett... Egyszer úgy láttam, hogy vala­miért szomorú — már éppen meg akartam kérdezni, nincs-e valami baja. A másik pillanatban meg az volt az érzésem, hogy jóked vében rhindjárt elneveti magát. Pontosan úgysem lehet azt el­mondani, mindenesetre én még olyan kedves, szép arcot soha­sem láttam. Olyan túlságosan nyugodtan kezdtünk. Lehet, hogy értelmet- lenségnek tűnik, de én akkor mi­nél hamarabb szerettem volna el­jönni onnan. Egyedül akartam maradni. Hamarosan elbúcsúztam és Ferit meg sem várva, egyedül indultam haza. Azontúl minden szombaton vagy vasárnap találkoztunk, de többé már nem Marikáéfcnál, ha­nem egyenesen Verához mentem. Szülei nem éltek. A nagyanyja nevelte. * Feltűnt nekem —, hogy mennyire érdekli a bánya. Elég gyerekes elképzelései voltak a bá­nyászmunkáról. Azt hitte, még mindig csákánnyal ütik. vágjál« odalent a szenet. Én azután szé­pen elmagyaráztam neki min­dent. Sokat meséltem neki Takács János egykori munkacsapatveze­tőmről, aki bányászt csinált be­lőlem. Később már Vera is úgy emlegette az öreget, mintha sze­mélyesen ismerné... Emlékszem, egyszer azzal állt elő, hogy segítsek megírni egy házi dolgozatot — Arany János balladáiról. — Kellemetlen volt nekem - a dolog, mert az igazat megvallva, én összesen a Zách Klárára emlékeztem, de arra is csak úgy... A Kohászati Művek könyvtárában van egy ismerő­söm, azt kértem meg; hogy szed­jen össze nekem hozzá való köny­veket, gyorsan elolvastam, amit tudtam. Telt-múlt az idő, és én Ve* ráéknál naigyon otthon lettem. Vera különben gyorsan szépült, és csinosodott. Bárhol jártunk* alaposan megnézték. Az iskola befejezése után a tartósító üzembe ment dolgozni. Munkája nem volt túlságosan iz­galmas: uborkát válogatott. Nyo­mába sem jött az enyémnek. Az egymásra múló évek alatt nagyon összeszoktunk. Már a szeme ál­lásáról tudtam, mit gondol. Még- zsem úntunk rá egymásra. Mindig történt valami, és magunk is vál­toztunk. Bár Vera soha nem szólt róla, én tudtam, hogy únja az uborkaválogatást. Bántott a dó­iig, mert arra gondoltam: ez az én Verám okos, rendes lány. Miért kell neki olyan munkát vé­gezni, amihez csak a kezét hasz­nálhatja. Nem szóltam neki sem­mit. hanem előbb szétnéztem a terepen. Elmentem az Élelmezési Technikumba és megbeszéltem az igazgatóval, hogy, s mint kell jelentkezni az esti tagozatra. Úgy látszik, rokonszenves lehet­tem neki, mert kérte, hogy noz­zam el Verát, beszélget -vele. és segíteni„fogja. Mikor elmondtam a dolgot, Vera olyan boldog volt, mint,'sok más- lány. ha szép aján­dékot kap. Azt mondta, azért kü­lön is örül, hogy kérés nélkül is gondoltam rá. Olyan rendben voltaik a dol­gaink, hogy jobbat . már kívánni sem lehetett volna. Vera húsz­éves volt, én huszonkettő. Ha meggondoljuk: nem is olyan sok kell a jó élethez. Az embernek munkája van, valaki szereti, és kész. Ennyi az egész. A többi az jön magától; a tervezgetés, a gyűjtés, meg az ilyesmi... Nagyon elégedett voltam. Elhatároztuk, hogy tavasszal összeházasodunk. Egy szombati napra — január vége lehetett — beszéltük meg, hogy kora délután Veráéknál találkozunk és beme­gyünk a városba bútort nézni. A nagyanyja azzal fogadott, hogy Verának délelőtt a negyed­évi orvosi vizsgálaton azt mond­ták: tüdőbajos. — Hol van most? — kérdez­tem rosszat sejtve. Az öregasszony sírva mondta: — Elszaladt valahová... (Folytatjuk) KÓLYOKHEK SIKERÜL AZ áj LEPLE 4L ATT 41 AGYAG KUNYHÓ FALÁT ELÉRNI... KQV/O >DO MÚLVA A FOGLYOK KÖTEL E LKTtHl MEG - szabadulva , a bil/kségkioAraton elhagyóik börtönüket. a gyarmat ügyi miniszter Egészségi állapota EGYRE ROMLK. RENDBEN VAN t FŐORVOS I/O, EXCELLENCJADÁ! CIPELD EL A MEKONG PARToAn lévó LEGELSŐ HALAsZ FALUIG ás HIVŐ ORVOST! NVUGOOOON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents