Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-17 / 140. szám
1864, június 11 •Misa mmtm sepűjsso 3 Hatszáz kilométernyi út még portalanításra vár Beszélgetés Nagy Sándor főmérnökkel, a Pécsi Közúti Igazgatóság szekszárdi kirendeltségének vezetőjével Aki a megye útjait járja, sokfelé találkozhat útépítőkkel, akik a felbontott úttest helyébe újat építenek, vagy a kanyarok „kiigazításán” dolgoznak, vagy egyszerűen csak a meglévő úttestet permetezik be forró bitumennel, szórják be kőzúzalókkal. Rohamosan gyarapodik a gépjárműállomány, különösen a magánautók és motorkerékpárok száma nő gyorsan. A növekvő járműforgalom jó utakat igényel. Hol tartunk Tolna megyében az utak korszerűsítését illetően, ez iránt érdeklődtünk a Közúti Igazgatóság szekszárdi kirendeltségén, Nagy Sándor kirendeltség- vezető főmérnöknél. — Megyénkben mintegy ezer kilométernyi kiépített út van — mondja Nagy elvtárs. — Az utóbbi években jelentős előrehaladás történt a megyében is az utak korszerűsítése terén. Jelenleg — beleértve a 6-os út Tolna megyei szakaszát is — a megye útjainak körülbelül negyven százaléka portal an í tot t felületű út, ebből azonban közel száz kilométernyi rossz állapotban van, javításra vár. Tervünk az, hogy három éven belül a megye valamennyi útját portalanított burkolattal látjuk el. Hol folynak most ilyen munkák? — Ezek két csoportra oszthatók. Több útnál teljes korszerűsítést végzünk, ezeket felbontjuk, sok helyen korrigáljuk a nyomvonalat. lényegében új, aszfaltburkolatú utat építünk helyettük. Az idén többek közt korszerűsítjük a 61-es út Pincehely—Tamási közti szakaszát, a tamási vasúti kereszteződésnél közúti felüljárót építünk, tehát megszüntetjük ezt a már annyi balesetet okozott szintbeli kereszteződést. Folytatjuk a 68-as Szekszárd—siófoki út korszerűsítését is, jelenleg a Szekszárd melletti szakaszon és a megyehatárnál folynak a munkák. Elkészül az idén a 612-es Hőgyész—dombóvári út is, a kurdi átkelési szakasz kivételével, amelynek végleges megoldása még nincs elfogadva. A Kölesd— pincehelyi úttal Gyönkig készülünk el. Programunkban szerepel Dunaföldváron az alsó Bölcskei Utca úttestének átépítése is. A végleges megoldást az efajta korszerűsítés adja. Ez azonban nagyon költséges, és így sokáig eltartana, míg a megye összes útjainál el tudnánk végezni. Az utak egy. részénél egyszerűbb módszerrel végezzük el a portalanítást. Az úttest nyomvonalát nem változtatjuk meg, az alapokat sem bolygatjuk meg. A letisztított úttest bitumenes kezelést kap, beszórjuk zúzalékkal — homokkal, kaviccsal — és így képezzük ki az új útburkolatot. Ezáltal az út sokkal tartósabb, mint a régi makadámút, amely egyébként is nem a gépjárműközlekedés, hanem az állati erővel vont járművek közlekedésének útja. Az autó gyorsan forgó kereke felszívja a makadámút burkolatát, ezért mennek tönkre olyan gyorsan ezek az utak. A bitumenes felület-kezelég ezt megakadályozza, az út tartósabbá válik, nem megy olyan hamar tönkre. Ezért régi, hagyományos módszerrel már nem is végzünk út-felújítást. Milyen költséggel jár a bitumenes kezelés? — Az előnye éppen az, hogy igen olcsó. Átlagosan egy négyzet- méter kilenc forintba kerül, tehát egy kilométernyi útnál harminc- hatezer forint. Az „igazi” korszerűsítésnél ezzel szemben milliós nagyságrenddel számolunk. A bitumenes kezeléssel való portalanítást tehát rövid idő alatt el tudjuk végezni mindenütt, mert — Nem! Ők már nem tudják értékelni a vagyont. A nevek és fogalmak átértékelődnek. Fél emberöltőnyi idővel ezelőtt, vagy akár még a felszabadulás utáni években is, ha valaki benősült X., vagy Y. famíliájába (ide bármelyik tekintélyes gazda családneve behelyettesíthető), az eleve rangot, megbecsülést biztosított. A neveknek ma már csak patinájuk van, de a föld helyett más lett az értékmérő. A lepergett évek sokszor cseppet sem szíwidámító emlékei derűs anekdotákká szépültek. A református temető sírhanljai között kaszálgatja a füvet egy idősebb férfi. Szállási lakos, néhány évtizede származott be a faluba, a felszabadulás idejéig tizenkét holdra vitte. Kezdeti évei emlékét idézi: — Napszámban voltunk. A többiek kapáltak, én egész nap zsákoltam. Este aztán, mert úgy volt a szokás, együtt vacsoráztunk a gazdáékkal. Ámbár én nem sok kárt tettem' az ételükben. Vacsora után rendre kiszámolta mindegyikünk elé a napszámot, nyolcvan fillért. Nekem ugyanannyit, mint a kapásoknak. Nem szóltam egy igét sem, de otthagytam. Az öreg semmiképpen nem adott volna többet, de ezt már a fia is szégyellte. Kilopott az apjától egy pengőt, az asszony is hozzátett egy másikat, így kaptam kettőt. Jól jártam! Elgondolkozik: — A gazda fia egyébként később felakasztotta magát. Valami lány miatt. Nem engedték azt elvenni, akit akart. Föld házasodott a földdel. A zárkózott, talán sértődött emberek portáin olykor meglepő irodalmi műveltség honol. Ifjabb Lukácsi Pál Dallos Sándor írásairól beszél, és Sértő Kálmán verseire emlékezik. Ivanics Vince, aki sehogyan nem tud arról, hogy megtörtént volna Decsen a Móricz írta eset, amikor egy fiú az eltűnt lucemamag említéséért ököllel ütötte meg az apját, ilyesmformán tiltakozik: — Nem Decsről írták ám azt, hogy amikor a fiú hajánál fogva vonszolta kifelé az apját, egy helyt az apa megszólalt: „Eddig fiam, és ne tovább! Én is eddig húztam az apámat!” A nehéz évek fojtott levegője sokfelé még ott ül a házak között, kétségtelen, hogy sok lélek ki sem tud szabadulni belőle. Az iskola- igazgató így summázza a változásokat, elsősorban az utolsó tizenöt év történetét: — Tetszik-e, vagy sem, de mindenkinek be kell látnia, hogy ahol gyalulnak, ott lehulló forgács is akad! Kérdés marad tehát, hogy az új életet formáló gyalu, mivé formálta, alakította a sokszor nagyon is göcsörtös decsi fát? (Folytatjuk) ORDAS IVAN— SZOLNOKI ISTVÁN anyag- és munkaerő-igénye sem nagy. Olcsósága kifizetődővé teszi még az olyan utaknál is, amelyeknél egy-két éven belül átépítésre kerül sor, a bitumenes kezelés költsége ugyanis egy év alatt meg • térül. Hol portalanítják az idén ilyen módszerrel az utakat? — A következő években került volna rá sor, de a KISZ-tábor és a mellette kiépülő víkendtelep miatt előrehoztuk a Tolna—Dom- bori közti út megjavítását. A gier jeni bekötőutat a megnövekedett dunai átkelő-forgalom miatt hoztuk előre, a Paks-cecei 611-es útra a nagyarányú gyümölcs- és zöld- ségszállítások miatt kerül Sor az idén. Azonban nemcsak a szükségleteket vehettük figyelembe, hanem a program összeállításánál ázt Is, hogy a MÁV hova tud könnyebben anyagot szállítani, hol állnak rendelkezésre helyi anyagforrások. Sor kerül még többek közt a döbröközi bekötőút, a Bonyhád— zombai út, a Paks—nagydorogi út egyes szakaszainak, a györkönyi bekötőútnak, az Ozora és Simon- tornya környékén lévő utaknak bitumenes kezelésére, portalanítására; (J.) A bor kristálytiszta^ lehet tölteni — állapítja meg Luszt Vilmos, a Paksi Konzervgyár borpincéjének vezetője. A gyárban ugyanis nemcsak különféle konzerveket, hanem almabort is állítanak elő. Tavaly közel száz vagon almabor került a pincébe és a gyár melletti tartályokba, A szállítást nemrég kezdték meg. Jövőre elkészül az első házgyár A jövő év közepén adják át a Szentendrei úton az első házgyárat, amelynek gépsorai évente 1740 lakás nagy falelemét készítik el. Az új üzem viszont csak egyik részlege lesz az újfajta építőipari szervezetnek, a házépítő kombinátnak, amely nemcsak gyártja, szállítja és szereli a falelemeket, hanem az épület alapozásától a kilincsek felerősítéséig minden munkát alvállalkozó nélkül végez el. Az Építésügyi Minisztérium Építőipari Főigazgatósága és a 43-as Építőipari Vállalat már megkezdte az új építési szervezet műszaki vezetői és szakmunkás törzsgárdájának kialakítását. CSIRKEHABORÜJA rJ, A hadműveletek az idei év tavaszán felderítő A járőrökkel és puhatolózó -sapatmozdulatokkal kezdődtek. A felderítő járK őröket a Tamási Földművesszövetkezet küldte ki és megerősítésükre felA kérték Szakály állatorvosát, dr. Koppány Miklóst is. A fiatal szakemL ber nagy lelkesedéssel vetette magát harcba és előadásokon, / filmvetítéY seken bizonyította a szakágiaknak — szakszempontból egyébként tökéletesen helytálló — igazát, mely szerint a község elöregedett baromfiállományának teljes vérfelfríssítése fontos és szükséges. A földművesszövetkezet három különböző értékes baromfifajtával kecsegtette a szakályiakat. Ezek közül az egyik a Magyar Sárga, a másik a Rhode Islandi, a harmadik pedig a jó tojáshozamú New-Hampshirei volt, azaz pontosabban lett volna. Tprméwfps hogy egv nagy IGIIilCdfCiCo, község több tíz„ mindenféle fajta előfordult közöttük. A többség mindehhez, még kelésgyenge is. I fl meglepő „hadicsel“ borodás egyöntetű volt. A hírszerzők működésbe léptek és megállapították, hogy két keltetőállo- más* szállítja Szakály új baromfi- lakosságát. A tolnai és a hőgyé- szi. Az állami gazdaság kezelésében lévő utóbbi kifogástalan, fajtaazonos állomány. A rossz Tolnáról érkezik, kérdés, hogy honnan került óda? Az április 14-i községi tanácsülés ennek megfelelően rendkívül viharos volt. A tanácstagok joggal kifogásolták tekintélyük lejáratását, hiszen az ígérettel homlokegyenest ellenkező valóság, aligha erősíthette választóik . bizalmát. A községi állatorvos teljes szakmai vértezetben bizonyíthatta, hogy ilyesfajta cserének semmi értelme nem völt és nem is lesz. Végül a járási tanács jelenlevő képviselőjének közbenjárására a kereskedelmi osztály elrendelte a vizsgálatot és megállapította a fent már mondottakat. Ezzel azonban magában még nem sok történt. Az egynéhány tízezer aprójószág már ott van. A községi panaszok hatására váratlanul két szállítmány kimaradt. (Talán ez valami „nemes” bosszú?) Aztán jött egy jó: — Hőgyészről. A szakályiak egyelőre teljes kétségben vannak a nagyfontosságú művelet későbbi lebonyolításának távlatairól. I A rwkprfiprpt ugyanis az ere- I u uirna&crci ieti terv szerint két esztendőre szánták. Maradt a kérdés, hogy a még hátralévő majdnem másfél év változatlan hadihelyzetet hoz-e, avagy várható a mondás beigazolódása: mely szerint „A szerencse forgandó”? Minderre választ adhatna a csirkecsatát előidéző földművesszövetkezet illetékese, vagy illetékesei, akiknek a neve és személye ismeretlenül is sokat forog ezidő- szerint a szakályi nép ajkán. o. r. ezernyi baromfijának kicserélésére nem lehet máról-holnapra rábeszélni a lakosságot. Éppen ezért harcba vonultak a községi tanácstagok is, akik a jó ügyhöz méltó buzgalommal íratták az igényelt csirkemennyiséget és igyekeztek érveket találni abban a vitában, melyet a háziasszonyokkal kellett folytatniuk és ami általában akörül forgott, hogy tíz kiló baromfitápért miért kell tizenöt kiló kukoricát adni? A szakályi csirkeháború következő mozzanata egv meglepő hadmozdulat volt. A legjobban meglepettek közé maga az állatorvos tartozott, amikor váratlanul féltucatnyi gazda kereste fel és kérte, nézné meg az öt-hat napja érkezett aprójószágot. Azok ugyanis fáradtak, kummognak, nem esznek és azonkívül — amennyire ők értenek a dologhoz, de majd megmondja a doktor úr — szerintük nem is New-Hampshire fajtájúak. Valóban nem voltak azok. A kendermagostól, a kopasmyakún keresztül, a feketéig és a sárgáig Lesz gyógyszertár Magyarkeszin Kalandos utat járt be a ma- gyarkesziek gyógyszertár iránti igénye, míg most végül közel jutott a megvalósuláshoz. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az az épület, melyet a községi tanács vb elcserélt a földművesszövetkezettel. egyáltalán nem alkalmas művelődési ház céljaira, mertmég az átépítése $em kifizetődő. Úgy döntöttek tehát, hogy bár ez az épület távolabb van a község centrumától, a tanács mégis ide költözik. Ezzel felszabadul, az eredeti tanácsháza, ahol viszont már csakugyan be, lehet rendezni- egy gyógyszertárat. < Köm/vvásá r!ó tamásiak Szép eredményekkel dicsekedhet a még teljesen le sem zárult első félévben a tamási földművesszövetkezeti könyvesbolt. A járási székhelyen kívül negyven könyvbizományosa még tizenöt községben is tevékenykedik. A fél év alatti majdnem negyedmilliós forgalom lebonyolításában a társadalom minden rétegéből származó vevőközönség szerepel. A nagyszámú pedagógus. tisztviselő, orvos, vagyis a régi törzsközönség ^mellett, nagy számban jelentkeznek a termelőszövetkezeti szakemberek és tagok is. Utóbbiak elsősorban a Kincses Könyvek kedvelői. A szépirodalom mellett azonban fogynak a szakkönyvek és az ismeretterjesztő művek is. Jellemző például, hogy a 198 forintos Magyar Történelemből rövid idő alatt félszáz. a 240 forintos Magyarországi Művészettörténetből pedig húsz kötettel adtak el.
