Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-15 / 112. szám
4 TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1964. május 15; GERGELY MIHÁLY; A nagydorogi dohánybeváltó- lyik, amit Csehszlovákiába expótban most van a főszezon. A tér- tálnak. melók január végéig szállították A beváltában a munka jeliébe az üzembe a nyers dohányt és gének megfelelően, elsősorban is a további munka, az elmúlt évi női dolgozókat alkalmaznak. A terméssel, itt folytatódik. Tavaly munkások mintegy 90—95 száza- közei 400 hold termését, mintegy léka nő. Munkájukat nagyon pon- 3000 mázsa dohányt szállítottak tosan végzik, amit bizonyít az is, be a termelők a beváltába: a pák- hogy szinte alig lehet beszélni se- si és a tamási járásból, Kölesd- lejtről. Az eredményes munkát ről, valamint Fejér megye déli bizonyítja az, hogy az elmúlt évi részéből. Az üzem „kiképzi” — nyereségrészesedésként 13 napi tartósítja a dohányt. A folyamat fizetésültet kapták mag a dolgo- a válogatással kezdődik, ami a zók. dohánygyárak igénye alapján tör- Képünkön az asszonyok a do- ténik. Az osztályozás után bálák- hány osztályozását végzik, ba rakják, ami így aztán-'évekre is tartósítható. Jelenleg igen zsúfoltak a raktárak, mivel a koráb-^, bí évek terméséből is van itt dohány. Az üzemből külföldre is szállítanak, most nagyobb meny- nyiségü dohány előkészítése foKÉPRCGÉNYVáLTOZATt Az ÉM. Építőipari Szállítási Vállalat Pécsi Szállítási Üzemegysége pécsi munkahelyre felvesz gépkocsirakodókat Szállást, étkezést biztosítunk. Tanácsi igazolás szükséges. Útiköltséget nem térítünk. Jelentkezés: Pécs, Megyeri u. 50. fás KOVÁCS SÁNDOR — Te hülye! Egyáltalán: mire volt ez jó?! — mondta Bajnok, de ő sem merészkedett hozzá közel. — Szegjény fiú! — mondta sajnálkozva Mirimári, s indult volna feléje, talán hogy csillapítsa, de Hosszú visszatartotta. — Hagyd, Miri, látod, hogy kiborult! A többi is rátámadt, de biztonságos távolban maradt tőle. Ö csak állt, kezében a véres késsel. Bénultsága végre fölengedett any- nyira, hogy megmozdulhatott, és ki hátrálj, a szobából. Nem sietett, sőt tempós léptekkel haladt az autóstráda felé. Nem érzett megbánást, félelmet, sem lelkiismeretfurdalást, alaktalanul gomolygott benne minden. Aztán annyi gondolattá formálódott, hogy jóvátehetetlenül elvesztette a lányt. Eddig még volt némi reménye, hogy visszahódítsa, most végképp elvesztette. Pedig eszébe sem jutott, hogy így vegyen elégtételt, de valami rejtett belső sugallat megállíthatatlanul taszította az esztelen merényletig. Magányos nő jött vele szembe, csak akkor eszmélt, hogy a kést még mindig, a markában szorongatja, amikor az ismeretlen nő nagy ívben kikerülte. Letépett néhány levelet, megtörölte bennük a kést. Zsebkendőjével felitatta arcáról a vért. A villamosmegállónál várnia kellett, ilyenkor már ritkábban közlekednek a szerelvények. Furcsa volt most az utca, furcsák a sétáló párok, az autók, körülötte az óriás gyárak, melyek lankadatlanul zúgtak, lármájuk nyugtalanítóan feküdt a városra. Felszállt a beérkező kocsira, bement a belvárosba, 1 a Pódium presszóba. Egy székre letelepedett ügyet sem vetett asztaltársaira. Bort rendelt, egymásután három pohárral megivott belőle. Látta, hogy kíváncsian bámulják, de nem törődött velük. — Hallod, téged alaposan megmartak! — mondta egy fiú. — Jobb, ha orvoshoz mégy vele' Zsebkendőjével ismét megtö- ralte sebeit. Megitta a bort, fizetett. De nem ment orvoshoz. Kószált az utcákon, a főútiéi mellékutcákba tért be. Itt gyöngébb volt a világítás, ritkán találkozott emberekkel, s azok nem bámultak bele megtépelt arcába. * Andi aludt már, Radováo és az asszony azonban még ébren volt. Pedig későre járt. ■ Fölajzottan feküdtek egymás mellett, valami sosem volt egy- másratalálásban, mely boldoggá tette az asszonyt. — Nem is hiszed, mennyi mindent megértettem akkor este, amikor Andival később jöttem haza, és itt találtalak a hozzád búvó fiaddal — mondta a férfi, miközben bal karjával átölelte az asz- szonyt. — Akkor egyszerre nagy- gyá nőttél a szememben, hiszen láthattam, nem volt hiábavaló a kitartásod, mert sikerült megtalálnod! — Ugye... ugye, te is érzed, megváltozott végre, felengedett? IDEGENEK — icérdezgette az asszony, s egy kis mocorgássai még közelebb fu- rakodott a férfihez. — Igen. Hogy elszégyelltem magam, amiért nekem nem volt any- nyi türelmem... Hogy önző voltam, a magam kényelmét kerestem, és magadra hagytalak. Az asszony a férfi szájára tette tenyerét. — Ne mondj ilyet! Te nem hagytál magamra. Érthető, hogy elmentél a mamáékhoz, ha nem tudtál itthon dolgozni. Ó, olyan kedves voltál Géza megérkezésekor, ahogyan felöltöztetted, a szobádat átengedted. Feláldoztad érte a nyugalmadat, kevesen tették volna meg a helyedben! — Sokáig elnémultan cirógatta a férjét. — Igen, látod, milyen különös, hogy mostanában jöttem rá; közöttünk is volt valami idegen- ség. Addig nem is tudtam róla, csak miután Géza hozzánk költözött... És most boldog vagyok, mert úgy érzem, nemcsak a fiamat kaptam vissza, de mi is most találtunk... egészen egymásra!... — Az asszony elérzékenyült, hangja meg-megcsukiott, pedig nem sírt. Felbődültek a gyár dudái. A hosszan kitartott, magasfekvésű tere emlékező mosolyt csalt az asszony ajkára. Éppen föl akarta idézni azt az emléket, de a férfi elébevágott: — Hol lehet ilyen sokáig a gyerek?... Hová ment? — Azt mondta, moziba. — A mozinak kilenckor vége, rég itthon lehetne!... Nem szeretem, hogy kimaradozik! — Talán a barátaival találkozott — mentegette az asszony. — Tudod, hogy van ilyen fiúknál...! Hosszan, sürgető csörömpöléssel megszólalt az előszobacsengő. S kis szünet után tovább csöngött, míg csak az asszony ki nem sietett. Egy rendőr állt az ajtó előtt, néhány fiútól, leánytól körülvéve. A rendőr tisztelgett. — Elnézést a zavarásért: itt lakik Izsák Géza? — Mi történt? Mi van vele? — kérdezte rémülten az asszony? — Tánc közben megszürkált egy fiút — mondta a rendőr. — A sértettet kórházba szállították... De nem életveszélyes! — tette hozzá, hogy az asszonyt megnyugtassa. — ön hozzátartozója? — Az anyja vagyok! — Itthon van a fia? — Nincs... Még, nincs — felelte az asszony kissé összeszedve magát. Már mellette volt a férje. — Tessék beljebb fáradni! — mondta Radován. A rendőrt beengedte, de a kíséretet kirekesztette, helyesen gyanítva, hogy a kíváncsiság hozta ide őket. A rendőr körülpillantott. — Tudják, hol a fiúk? — Nem — mondta Radován. —* Már haza kellett volna jönnie. — Itt a lakótelepen nincs —í mondta a rendőr. — A fiatalok segítettek keresni. — És mii akar a fiamtól? —• kérdezte az asszony. — Sajnálom, be kell kísérnem.1 — felelte a rendőr. — Ha hazajönne, ne hagyja el a lakást, önök is felelnek értet.Viszontlátásra! — Tisztelgett és elment. Radován becsukta az ajtót, besietett a feleségéhez. Az asszony egy fotelba roskadtj maga elé meredt, ajka meg-meg- rándult. — Úristen! Hogy történhetett?—’ Miért csinálhatta?! — suttogta. — Hát csakugyan nem ismerem a gyermekemet?... Hogy föl nem foghatom, mit miért tesz? A férfi bátor! tón tapogatta a hátát. — Ne hagyd el magad!.,. Én megyek, hátha megtalálom! — Veled tartok! Úgysem tudnék itthon maradni! A belvárosban sorra járták aa éttermeket, eszpresszókat, de Gézát sehol sem találták. Éjfél volt* bezártak a szórakozóhelyek, a Nápoly-bár kivételével, mely az Arany Csillag hajnali ötig nyitva tartó mulatója. Elfáradtak a keresésben, taxiba ültek, hátha közben hazament a fiú. Le sem feküdtek. Nem tudtak velna elaludni. Kettő után étkezett meg a fiú, az anya rohant ajtót nyitni. A fiú rápillantott, mintha azt akarná leolvasni róla, tudja-e már, mi történt, aztán szó nélkül ment be a szobájába. Az anya és Radován követte. — Fiam... édes fiam, mi történt? Mit csináltál? — kérdez* gette az anya kétségbeesetten. — Biztos tudjátok már — mondta majdnem egykedvűen Géza. — Hogy tehetted? — firtatta az asszony. — Miért nem mentél orvoshoz? — kérdezte Radován. de a fiú csak ráemelte nagy világoskék szemét, s neki sem válaszolt. Radován eltűnt, de hamarosan egy kis jódos üveggel, steril vattával, gyufával tért vissza. — Mutasd, hadd fertőtlenítem! — mondta Radován és kiadósán bekente a körömmel tépett sebeket. — Kettő nagyon csúnya, reggel föltétlenül orvoshoz keli menned! A fiú összeharapta fogait, arca meg sem rezzent — Nem fáj, kisfiam? — kérdette az anya. — De. — Nem is sziszegsz! — Minek az. Nem szoktam. (Folytatjuk) AKARTOK FEZENKÉNT ÖTEZER. FONTOT KERESNI ? ____ g YSZERU ÖTLETE NI VAN! IDE HALLGASS FEED.' MAGA IS NAGY FŐ-, NŐK ! ^ - -----* TTOL FÜGG HOGYAN, ILLETVE ATTÓL Se FÜGG... ^ _________ A KINEK ITT NINCS dolga, ne a old a el a bejAratot ! rozsdás javasolja, hogy alapítsanak részmegértőén vénytArsasAgot. piszkos fesd BÓLOGAT, mint AKI SŰRŰN SZOKOTT RÉSZVÉNY- rA PS A SAG or ALAPÍTANI... az alapító tagok a KÖZEL/ CSAPSzéKBE VONULNAK, AHOL ÉQVSOÁS ISMERTETI tóm leven történetét. ___ t ehát kiszabadítjuk TÓM LEKENT, AT- visszük Londonba, és fejenként ÖTEZJSR ÜT! A MARXUNKAT •. benne va - vrií gyök! az Árut LESZÁLLÍTOM ^ coLOMBÓta, s ONNAN MEHÉ- > TŰNK TOVÁBB indokína felé ! folytatjuk ■
