Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-15 / 112. szám

£ ‘TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. májas IS. Változatlan ellentétek a hágai NATO-értekezleten Hága, (MTI)-. Az „atlanti” poli­tika összehangolásának keserves munkája közben vége felé köze­ledik- a NATO-külügyminiszterek félévi hágai ^értekezlete. A részt­vevők csütörtökön délelőtt 10 órakor ismét zárt ülésre vonultak vissza, egy-egy szakértő társasá­gában. A megtárgyalt kérdések két központ köré csoportosultak: 1.. A szövetség helyzete és kilá­tásai; 2. Az egyes NATO-orszagok saját problémái és nézetellenté- te.ik. Az első kérdéscsoportot vala­mennyien hangoztatták közös po­litikai céljaikat, a NATO megszi­lárdításának szükségét. Hágában az a benyomás alakult ki, hogy a vezető NATO-országok külügymi­niszterei nem törekedtek ezen az értekezleten különleges szervezé­si problémák megoldására, s el­sősorban a NATO belső egységé­nek helyreállítását tűzték ki cé­lul. Ami a második kérdéscsoportot illeti, a jelek szerint a NATO- külügyminiszterek ebben az idő­szakban elsősorban a ciprusi vál­ságot tartják a szövetséget ille­tően a legbomlasztóbb jelenség­nek. A szerda délutáni „leszűkí­tett” ülésen az egyik külügymi­niszter a másik után fejtette ki álláspontját ebben a kérdésben, s általában megfigyelhető volt, hogy valamennyien leszámítva Görögország képviselőjét — a ciprusi problémának a NATO ke­retében történő megoldását tar­tották a feszült görög—török vi­szony enyhítésére, a NATO dél­keleti szárnyának megszilárdítá­sára legcélravezetőbb megoldás­nak. Rusk amerikai külügyminiszter szerda délutáni felszólalásában — amint ezt Rusk delegációja közöl­te az amerikai tudósítókkal — gondosan szövegezve, de igen ha­tározottan intette hidegvérre Gö­rögországot és Törökországot, tar­tózkodjanak a fegyveres konflik­tusnak még a gondolatától is, ne veszélyeztessék a NATO, ezúttal már katonai értelemben vett, egy­ségét. Sajtókörökben kiemelik még a francia szembenállást tükröző Couve de . Murvilje-felszólalást. A francia külügyminiszter azt hangoztatta, hogy kormánya vé­leménye szerint fenn kell tartani a különböző nézetek vallásának jogát, de politikai tekintetben — fűzte hozzá — a szövetség min­den tagállamának alapvető cél­jai egyeznek. Ez a nyilatkozat a konferenciához közelálló körök ér­tékelése szerint annak jele, hogy Franciaország nem akarja szakí­tásra vinni a dolgot, szövetsége­seivel a NATO strukturális re­formjai, s Franciaország önálló atomhatalmi törekvései tekinteté­ben, s legalábbis kedvezőbb idő­pontot vár követeléseinek érvé­nyesítésére. Ami Stikker NATO-főtitkár „értékelését” illeti a szövetség helyzetéről, arról maga az augusz­tus elején leköszönő tisztségvise­lő adott szerdán homályos fogal­mazásokba vesző tájékoztatást. Stikker — változatlan optimizmu­sának feltűnő hangoztatásával — elismerte a szövetségen belüli vi­tákat a stratégia és vezetés kér­déseit illetően és gyümölcsöző megoldásnak elsősorban a párizsi NATO-tanácson belüli konzultá­ciókat ajánlotta. Mikojan Tokióba érkezett Tokió, (TASZSZ). A japán par­lament meghívására csütörtökön a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak küldöttsége baráti látogatásra Tokióba érkezett. A küldöttség ve­zetője Anasztasz Mikojan, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Legfelső Tanács Nemzetiségi Tanácsának tagja. Mikojan rövid nyilatkozatot adott a japán és a külföldi újság­írók számára. — Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a szovjet és a japán parla­ment kapcsolatai kiszélesítésének — mondotta Mikojan. — A felső törvényhozói szervek kapcsolatai­nak fejlesztése jó eszköze a népek közötti jóviszony megerősítésének. Néha a parlamentek kapcsolatai eredményesebbek lehetnek, mint a megszokott diplomáciai csator­nákon folytatott tárgyalások. Ellenforradalmi támadás egy kubai kikötő ellen Havanna (MTI). Fidel Castro nyilatkozatot tett, amelyben be­jelentette. hogy szerdán hajnal­ban az Egyesült Államok kormá­nya újabb vandál bűncselek­ményt követett el a kubai nép ellen. Egy Rex típusú kalózhajó ágyúval és géppuskákkal tűz alá vette az Oriente tartomány északnyugati partvidékén fekvő Pilon kikötőváros cukorgyárát, A Rex típusú hajókkal folytatja akcióit az amerikai központi hírszerző ügynökség a floridai, Puerto Rico-i és a közép-amerikai támaszpontokról — fűzte hozzá Castro. A hajóról leadott lövedékek felgyújtották a gyár raktárait és az így támadt tűzben több mint hetvenezer zsák cukor megsem­misült. Károk érték a pilóni iolgozók házait is, egy Ofel Guerrero nevű asszony és Marig Ortega 8 éves kislány megsebe­sült. Castro a továbbiakban hang­súlyozta: „Ma. amikor a kubai •nép minden erejét a népgazda­ság megerősítésére összpontosítja, a jenki imperialisták nem eiég- szenek meg a gazdasági blokád­dal és az agresszió más formái*­val, hanem bérenceik és haza­árulók felhasználásával vanda­lizmusra ragadtatják magukat, lábbal tiporva a nemzetközi jog elemi tételeit”. A miniszterelnök felhívta a kubai népet, még szo­rosabban tömörüljön az impe­rialista támadások után. fokozza forradalmi harci elszántságát. Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint a támadás közvet­len végrehajtói az MRR (forra­dalmi visszafoglalási mozgalom) nevű emigráns szervezet tagjai voltak. Az AP megállapítja: „Menekültek szerint az MRR szoros kapcsolatban áll az Egye­sült Államok központi hírszerző ügynökségeivel és tavaly nyár óta folytatja embereinek kikép­zését Közép-Amerikában”. Az ellenforradalmár emigráns szervezet vezetői Miamiban el­dicsekedtek szerdai kalóztáma­dásukkal és ■ kijelentették, meg fogják ismételni, valamely ké­sőbbi- időpontban. Egy kérdésre válaszolva elmondták, hogy „a lehető ’egjo-bb fegyvereink van­nak”. örömmel újságo’ták. hogy a cukorgyár egészen délig lán­gokban állt. amikor a kalózhajó továbbállt a gyáva támadás Után. Az Országos Atomenergia Bizottság Szakbizottságának ülése Iregszemcsén Az Országos Atomenergia Bi- ottság Szakbizottsága május 14- n az Iregszemcsei Kutatóintézet­en ülést tartott, amelyen az izo- ópoknak a mezőgazdasági kuta- ásban és gyakorlatban való fel- .asználásának lehetőségeit vitat- ák meg. Az ülés után dr. Kurnik Írnő professzor, az intézet igaz­gatója bemutatta az izotóp-labo­ratóriumban folyó kísérleti mun­kát, valamdnt az izotóp-tenyész- kertet. Utána a bizottság megte­kintette az intézet öntözőtelepét. Ez az új létesítmény főként a ta­karmánytermesztési kutatás cél­ját fogja szolgálni. A szovjet—japán kapcsolatok­ról szólva Mikojan a következőket mondotta: Sok minden fordult már elő kapcsolataink történeté­ben. Azért kell gondolnunk a múltra, hogy ne ismétlődjék meg az, ami rossz volt, és megsoka­sodjék az, ami jó volt. II Varsói Szerződés évfordulója Moszkva, (TASZSZ). A Pravda és a Krasznaja Zvezda csütörtöki száma cikket szentel a Varsói Szerződés kilencedik évfordulójá­nak. Podklj ucsnyikov, a Pravda cikk­írója megállapítja, hogy az ag­resszív nyugati körök veszélyes háborús tűzfészkeket hoznak létre a világ különböző térségeiben. A feszültség legveszedelmesebb for­rása továbbra is az NSZK politi­kája. Az NSZK uralkodó körei szembeszállnak minden olyan lé­péssel, amely a nemzetközi hely­zet javulását eredményezhetné. A nyugatnémet politika jelenleg a leszerelés egyik fő akadálya. A Krasznaja Zvezdában Batov hadseregtábornok a Varsói Szer­ződés egyesített fegyveres erőinek vezérkari főnöke írt cikket. Meg­állapítja. hogy a szerződés minden tagországa hozzájárul az egyesí­tett fegyveres erők védelmi ké­pességének megszilárdításához. 1917-ben, amikor győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a polgári világnak csak a legoko­sabb, legérzékenyebb, legmesz- szebbre látó képviselői sejtették meg, hogy új fejezet nyílt az em­beriség történetében: a szocialis­ta forradalom nemzetközi győzel­mének, az imperializmus hanyat­lásának, gyógyíthatatlan, egyre súlyosbodó válságának, a kapita­lizmusból a szocializmusba való átmenetnek korszak^. A szocia­lizmus hatalmas, reális, a nem­zetközi folyamatok alakulását döntően befolyásoló világrend- szerré vált. A szocialista orszá­gok ipari termelése a világ ipari termelésének 37 százalékát meg­haladja. Több, mint egymilliárd ember az Atlanti-óceántól a Csen­des-óceánig, az Északi-sarktól a trópusokig terjedő területen szo­cializmust, kommunizmust épít. Nincs egyetlen jelentős nemzet­közi esemény, az imperialisták­nak egyetlen világpolitikai kom­binációja sem, amelynek alakulá­sát, megítélését ne befolyásolná a szocializmus jelenléte. Churchill, az antikommunizmus veterán képviselője mondotta: „Ma annak Nasszer és Hruscsov beszéde az asszuam (Folytatás az 1. oldalról) nagygát arab és szovjet építőit, akiket egyiptomi és szovjet ki­tüntetésekkel jutalmaztak. A Szovjetunió és az EAK gaz­dasági együttműködése szemléltető példáját nyújtja annak, hogy a Szovjetunió se­gítséget nyújt a nemzeti fel­szabadító mozgalomnak. A Szovjetunió több mint negyven nagy ipari vállalat tervezésében és építésében működik közre Egyiptomban. Ezeknek nagyrésze nehézipari üzem. Szovjet geoló­gusok hozzásegítették az EAK-ot az olaj- és kőszénlelőhelyek fel­kutatásához. Hruscsov kijelentette: „Segítsé­get nyújtunk Önöknek, noha is­meretes, hogy a Szovjetunió előtt is sok anyagi természetű problé­ma álí. Népünk azért vállalja ezt a segítséget, mert jól tudja, mi­lyen nehézségeket kell legyőzniük a gyarmati igától megszabadult népeknek. A szovjet népben rend­kívül fejlett az internacionalista kötelesség érzése.” Az EAK-kal lebonyolított gazdasági és műszaki együttműködés csupán egy része annak a nagy programnak, ame­lyet a Szovjetunió sok ázsiai, afri­kai és latin-amerikai államban valósít meg. Hruscsov ezután párhuzamot vont a nyugati imperialista nagy­hatalmak gazdasági „segítsége” és a szovjet segélyprogram között. Elmondta, hogy az imperialista monopóliumok évente körülbelül ötmilliárd dollár közvetlen hasz­not húznak a fejlődő országok­ban befektetett tőke után, a nem­zetközi monopóliumok az egyen­lőtlen csere következtében újabb 14—16 milliárd dollárt vágnak zsebre évente. Az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok termékeit fillérekért vásárolják meg, saját termékeiket pedig méregdrágán adják el nekik. A felszabadult or­szágok egyre világosabban meg­értik e „segítség” igazi értelmét és pontosabb elnevezéssel illetik, neokolonializmusnak nevezik. A fiatal államoknak a szocia­lista országokkal fenntartott gaz­nagygyűlésen dasági kapcsolatai egészen más jellegűek — folytatta Hruscsov. — A szocialista országok segít­sége az egyenlőség, a baráti támogatás elvén alapul. Hruscsov ezután Afrika felsza­badulásáról beszélt. Elmondotta, hogy négy évvel ezelőtt a Nílus forrásainál még rabságban síny­lődtek a fekete-afrikai népek. Ma már Afrika térképén több mint harminc független állam látható, Hruscsov üdvözölte ezeknek az országoknak a népeit. Meggyőződését fejezte ki, hogy — miképpen a kis patakok egyet­len nagy folyóvá egyesülnek — ugyanígy egyetlen hatalmas ára­dattá válik az antikolonialista, az antiimperialista egységmozgalom. Meggyőződésünk — jelentette ki —, hogy senki sem bont­hatja meg ezt az egységet. A szovjet kormányfő szólt arról, hogy a kivonuló gyarmati csapa­tok Algéria földjén aknamezőket hagytak maguk után, amelyeket az algériai népnek kell megtisztí­tani. Ez példa arra, hogy a gyar­matosítók kénytelenek kivonulni Afrikából, de sok „időzített aknát” hagynak maguk után, s néha igen tevékenyen felhasználják ezeket arra, hogy régi gyarmataikon az elveszített pozícióknak legalább egy részét visszaszerezzék, sőt néha arra is, hogy támadásba menjenek át. Ezek között vannak az afrikai földön állomásozó kül­földi csapatok, katonai támasz­pontok, a külföldi bankok és mo­nopóliumok, a misszionáriusok, a volt és az új gyarmatosítók hatal­mas propagandagépezete és sok­sok más eszköz. Az afrikai népek nyilván gondosan megtisztítják majd földjeiket, hogy megteremt­sék a valódi nemzeti haladás és újjászületés lehetőségét. Az afri­kai államok az Addisz Abeba-i értekezleten egyik legfontosabb politikai elvükként meghirdették Afrika egységének elvét az im­perializmus, a régi és az új gyar­matosítás elleni harcban. A Szov­jetunió kormánya és népei teljes egészében támogatják az Addisz Abeba-i határozatot — fejezte be beszédét Nyikita Hruscsov, Ben Bella megérkezett Kairóba Kairó (MEN). Ben Bella al- alkalmából rendezett ünnepsége- gériai köztársasági elnök csütör- ken. tökön délben külön repülő gépen Ben Bella kíséretében van Bu­Prágából Kairóba érkezett, hogy teflika külügyminiszter. Uzegasi az Egyesült Arab Köztársaságban tárcanélküli miniszter. Nekkas részt vegyen az asszuáni gát épí- egészségügyi miniszter és több tése első szakaszának befejezése más algériai politikus. szocialista világrendszer a következménye nehezedik ránk, hogy nem sikerült születése pil­lanatában megfojtani a bolseviz- must.” Napjainkban, az imperialista országok politikusainak, ideológu­sainak akarva, akaratlanul szá- molniok kell azzal, hogy a szo­cialista országok világközössége legyőzhetetlen erővé vált, a szo­cialista országok léte és fejlődése, eredményeinek vonzása és töme­geket mozgósító példája közvet­lenül, létében fenyegeti a kapita­lizmust. De azt nem tudják, de nem is akarják felismerni, hogy a szocialista forradalom győzelme az európai népi demokratikus or­szágokban, Kínában és Ázsia más országaiban, a forradalom fellán­golása és győzelme Kubában, nem véletlen, hanem azoknak a társa­dalmi, történelmi fejlődést meg­határozó vastörvényeknek követ­kezménye, amelyeket a marxiz­mus—leninizmus feltárt és ame­lyeket a munkásosztály, a néptö­megek forradalmi küzdelmei ér­vényesítenek. A szocializmus világrendszere a világot átfogó forradalmi mozgal­mak nyílt bázisa, támasza, fő ereje. A jelenkor történelme bo­nyolult ellentmondásokban mo­zog: az ellentmondások közép­pontjában a szocialista világrend- szer és a nemzetközi imperializ­mus harca áll. Lenin évtizedekkel ezelőtt hangsúlyozta, hogy az Ok­tóberi Szocialista Forradalom győ­zelmével merőben új nemzetközi szituáció jött lótret: „A népek kölcsönös viszonyát, az államok egész világrendszerét az a harc határozza meg, amelyet az impe­rialista nemzetek kis csoportja folytat a szovjet mozgalom és a szovjet államok ellen, amelyek élén Szovjet-Oroszország áll. Ha ezt szem elől tévesztjük, egyetlen nemzeti, vagy gyarmati kérdést sem tudunk majd helyesen fel­vetni, még, ha a világ legtávolab­bi zugáról van is szó.” (Lenin Mű­vei 35. köt. 240. old.) A szocializ­mus világrendszerének kialakulá­sa és fejlődése megváltoztatta a nemzetközi . erőviszonyokat, új erőt adott a nemzeti felszabadító, antiimperialista mozgalmaknak, támasza lett a gyarmati elnyo­más alól felszabadult népek har-

Next

/
Thumbnails
Contents