Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

134 éves a Tolna megyei Shakespeare-kultusz

C hakespeare születésének 400. évfordulóját a Béke-világ- ffiács — „Shakespeare-emlékév”- rk nyilvánította —. s szerte a •álágon mindenütt felemelő ünnepségekkel adóztak a halhatatlan költőóriás emlékének. Az emlékév legkiemelkedőbb magyar kulturális eseménye talán az a kiállítás, melyen a Színháztudo- mányi Intézet és Színháztörténeti Múzeuma magyarországi Shakespeare-kultusz történeti relikviáit, dokumentumait állítja ki.

előadási napjukkal kapcsolatosan kultúrtörténeti szempontból is figyelemre méltó bejegyzést olvashatunk.

„26-ik Ápr. Hamlet 1. felv. Vándorló szabólegény Sz. Mihályi remete 12 frt.

Itt kezdődnek a. J Itt jött Hodosi. Itt Horváth".

A röviddel előtte összeverődött kis társaság felszerelése, létszáA gazdag kiállítás anyagának ma s művészi ereje úgy látszik

igen nagy körültekintéssel végelégtelen volt arra, hogy a dán

zett gyűjtőmunkája és válogatása királyfi történetét teljes egészésorán színjátszásunknak nem egy nagyon régi. s értékes dokumentuma került a kutatók kezébe. Szeretném ismertetni azt a két,

ben hozhassa színre, s minden valószínűség szerint ilyenféle körülmények játszhattak közre, hogy a Hamletnek csak egyetszínháztörténeti szempontból is len felvonását mutatták be. Mivel rendkívül érdekes dokumentu- pedig ez a felvonás rövid lett mot, mely Tolna megye kezdeti volna egy estére, kiegészítésszínjátszására és Shakespeare- képpen még a Vándorló szabókultuszára vonatkozóan is rend- legény és a Szentmihályhegyi re- kívtil értékes és érdekes adató- mete históriáját is eljátszották, kát őriz megsárgult lapjain, A Hogy a társulat súlyos színész- Magyar Nemzeti Múzeum kézirat- hiánnyal küzdött kiderül a napló tára őriz egy 64 oldalas kézírásos soraiból. Balogh az új társak Hokis napló-könyvecskét Balogh dosi és Horváth csatlakozását is

István vándorlás-kori színész, feljegyezte, Érdekes megfigyelni, majd színigazgató Cassa Proto- hogy a műsor után egy befejezet- collumát és eg.y — utazólevelei, ien fél-mondatot. írt le. A ki- melyet 1830 júniusában Hő- pontozott, elhallgatott, szavak gyész mezővárosában „Méltóságos megfejtésénél a hiányzó szavak Gróf Apponvi György Uradalmi értelmét csak a tulajdonképpeni

Kanzelláriája”. közelebbről Gye- nis János számvevő állított ki. Mindkét dokumentum Balogh István hagyatékából származik, s Tolna megye kultúrtörténetéhez fontos adalékokat szolgáltat.

A XVIII. század végén megszületett magyar színészet kolozsvári mentsvárából kirajozva először .Marosvásárhelyt, Váradot, Debrecent. Miskolcot kereste fel, majd az állandósulás reményével kecsegtetve magát, 1807-ben Pestre szakadt. A nehéz napokat látott tömörület 1815-ben a Rondella lebontása után végleg otthontalanná vált. s kisebb csoportokra szakadva, újból vidékre kényszerült. így jutottak el az első színészcsoportok Tolna megyébe. Az első olyan kis tömörület, melynek műsorán szereplő darabokat és körülményeiket már pontosan ismerjük, 1830 tavaszán érkezett hozzánk, éppen Balogh István vezetésével. Ennek a kisded társulatnak Tolna megyei szereplését, hétköznapjainak küzdelmeit a fent említett kézírásos napló őrizte meg számunkra, melyben a gondos igazgató feljegyezte állomáshelyeit, a naponta előadott darabok címét, bevételi eredményeit, kiadásait, s néhol egyéb körülményeire vonatkozólag is feljegyzéseket eszközölt. Hogy a Tolna megyei színjátszás kezdeti korszakára fény derülhetett, e napló krónikásának feljegyzései adják az első tájékoztatást,. Amellett azonban, hogy e kis kéziratos füzet a magyar színészet, lovagkorának több mint 200 darabjával ismertet meg, rendkívül értékes adatot őriz a Tolna megyei Shakespeare- kultusz történetére vonatkozólag is. Bejegyzett adatai szerint 1830 április 26-án, az iregi gróf Viczay- féle regálkocsmájában tartották az első Tolna megyei Shakes- peare-előadást., és így 134 évvel ezelőtt játszott Hamlet-előadásuk- kal Balogh István lett a halhatatlan költő szálláscsinálója Tolna megyében.

Az alig 6—7 tagból álló cso- ” port színpadát a nádfede- les kocsiszín alatt ácsolta össze, s az iregi nagyérdemű meghódítását ápr. 22-én bemutatott „Tündérkart magyar honban” c. darabbal kezdte. Május 14-ig, 16 játéknapon. 26 különböző darab és egy látványos görögtüzes tabló ^ .'epeit műsorukon. Második

Számos vendégek. Szabad bemenet... A M. Gróf Viczay família 4-ik májustól fogva minden este meglátogatott bennünket, s így 10-szer egymásután”.

Talán éppen a nemeslelkű grófnak volt köszönhető, hogy Iregről 245 forintos össz-bevételi eredménnyel szekerezhettek tovább Hőgyészre, ahol bizony már nem ilyen barátságos fogadtatásra találtak.

„Hőgyész Gróf Apponyié. A Praefectus Petőtz jól kiszidott bennünket, midőn magunkat ajánlanánk, mondván: Hogy nem győzi az ember a sok efféle csavargókat, holott mi előttünk soha még itt magyar Theatr. Társaság nem fordult meg. utasítván azután a grófhoz, mivel jelen volt. Én bementem, a kastély előtt találtam a grófot, Apponyi Györgyöt. Az is jól leszidván, végre így szállá: Ma, és holnap játszhatnak, hanem aztán szerencsés utat kívánok. De mi azért játszottunk tovább is."

U ügyészi műsorukat 19-én ■■ kezdték s búcsúelőadásuAz irat, amelyik a társulat működését engedélyezte.

jobb előadásokkal, — a színész- hiány okozta problémák megszűnésével — tudjuk azonosítani, — ugyanis körülményeikből adódó szegényes előadásaik addigi hiá- megnyerniük ki 25-én nyosságait ismerte volna el egy esetleges

kát 31-én tartották. A barátságtalan fogadtatás dacára azonban a gróf tetszését mégis csak sikerült

„Itt kezdődnek a tulajdonképpeni játékok.” Beírással.

Növekedett a társaság játékereje május 2-től, mikor újabb jövevények csatlakoztak hozzájuk.

„Itt jött Török öregebb Hor- váttal.” írta be örömmel, s ezentúl a ló, 12 főre felszaporodott társulat előadásai, s kasszaeredményei is annyira feljavultak, hogy 12-én, a helység földesura is magához kérette az igazgatót. Balogh uram tisztelgésének eredményeképpen aznap este már a Viczay kastély vendégei előtt húzták fel a kortinát.

„12 Máj. Gróf Viczay kastélyában, Párkák, Falusi borbély 30 frt. Ezt maga a Gróf fizette.

„...hatod magával jelen volt a játéknál és adott 6 forintot, evvel együtt lett 17 frt 53 kr."

27-én oly kevés volt az einám, hogy — „még a költség sem jött ki” — de pünkösdkor 30 forint gyűlt össze a kasszában. Annál szomorúbb volt a helyzet június 3-án. A színpadot már délelőtt elkészítették az előadásra, de egy lélek sem jött érdeklődni. Negyedikén aztán összepakoltak, s megköszönve az uradalom jóindulatát Szekszárd felé szekereztek. Uj állomáshelyükön már azzal az utazólevéllel és erkölcsi bizonyítvánnyal tisztelegtek, melyet a hő- gyészi uradalom kancelláriája állított ki számukra. Ezt az utazólevelet is akárcsak Balogh naplóját a Magyar Nemzeti Múzeum Kézirattára őrzi. Kiállítója a —

„Méltóságos Uradalom" részéről tudtára adja mindeneknek akiknek illik

„...hogy Balogh Istvány Nemzeti Szín Játzó Vr hozzá tartozandó Társaival tizennégy napok alatt Hőgyész Mző várossában külö- nössen elől adott Játék darabjaik által szerzett mindnyájának szerzett teljes megelégedése által méltán a Közdicséretet megérdemelvén, ezen bizonyító levél által minden igaz Hazafiaknak Nemes hajlandóságokba ajánlván. Költ Hőgyész Mző Várossában N. Tolna Vgyben 3- ik júniusban 1830.

Méltóságos Gróf Apponyi György Uradalmi Kancelláriája által Gyenis János számvevő”

A kerületi művelődési házban összeült a kolhozelnökök elméleti konferenciája. A konferenciát maga a Kerkolbiz (Kerületi Kolhoz Bizottság) elnöke, Sztulcsikov nyitotta meg.

Néhány világos bevezető szó után, melyet a vezetési rendszabályokról mondott, Sztulcsikov ünnepélyesen így beszélt:

— A szó a mi tisztelt elvtársunkat, az Uj Ut kolhoz elnökét, Ma... hm... — Sztulcsikov gyorsan a kezében lévő papírra nézett és érces hangon mondta: Babocskint illeti meg.

Szarúkeretű szemüveges, fülessapkás ember lépett az emelvényre.

— No, Babocskin, mondd csak el — bíztatta a Kerkolbiz elnöke —, hogyan emelkedett ki a kolhozod.

— Bocsásson meg, én nem Babocskin vagyok. Az én nevem Mamocs- kin.

— Én mondtam is Bá... Mámocskint — helyesbített kevés meggyőződésA TITOK

sei Sztulcsikov és sietősen hozzátette: — Kezdd el mondani, elnök, a titkot, miképpen vezeted a gazdaságot.

— Persze, el kell mondani — válaszolt Má- mocskin, — csakhogy nálunk Bábocskin az elnök.

Sztulcsikov végképp elvesztette a fejét.

— Semmit sem értek ebből — mormogta magában, majd hirtelen az asztalra csapott. — Hát akkor ki maga? Ki hívta az emelvényre?

— A vezetőség hatalmazott meg engem — mondta el őszintén Má- mocskin — Szenvedj egy kicsit az emberiségért, Nyikolaj Jofimovics — mondták. — Könyvelő sok van nálunk, de elnök csak egy. Nélküle kéznélküli test a kolhoz. Nos, én egyet is értettem ezzel. S miért is ne?

Az elnökségben zavar támadt. De a könyvelő folytatta, s többek között így beszélt:

— A párom, aki eddig türelmes asszony volt, most zsörtölődni kezdett. „Nyikolaj, mi lesz így? Mindig távol vagy a háztól. Mikor lesz már ennek vége?” És így igaz. Fél éven át alig volt olyan nap, amikor nem utaztam. Kezdetben cudar nehezen viseltem el, de most már nincs semmi baj.

A teremben derűs morgás futott végig.

— Ebből elég! — szakította félbe Sztulcsikov — A te Bábocskinoddal külön beszélek majd. De te, Mámocskin, ha el akarod mondani, miként lett kiemelkedő gazdaság a kolhozod, tessék, mondd eL

— Mit mondjak erről? — mosolygott a bajúsza alatt Mámocskin. — Hiszen mondtam: kezdetben nem volt könnyű. Mindennap bementem a Kerkolbizba és vissza. Végül kimerültem. De köszönöm is Bábocskin- nak a jótanácsot. „Miért kell neked, Jefimics, visszautaznod? — kérdezte —. Vegyél ki a kerületi központban egy szobát, és élj jól. Az értekezleteken kolhozunk teljhatalmú megbízottja leszel.”

— íme, így lettem én teljhatalmú megbízott — nevetett Mámocskin, majd komoly tekintettel nézett körül. — Elmondtam a titkot. Egyszerű a dolog: én értekezletekre járok, az elnök — mindig a gazdaságban van... A kolhoz pedig szépen fejlődik.

A teremben kitört a tapsvihar, és sokáig nem akart szűnni. Egyedül Sztulcsikov nem tapsolt. Ült, mintha karót nyelt volna.

(A Krokogyilból.)

S

zekszárdon június 5-én kezdtek játszani, s aránylag elég élénk érdeklődés kísérte működésüket egy teljes hónapon keresztül. Szokatlanul kicsiny 4 frt-os bevételüket egy elemi csapásnak köszönhették mit a napló krónikása is feljegyzett — „(Égés volt öcsényben)” — július 6.

Szekszárdi műsoruk vizsgálatánál találkozunk a második Tolna megyei Shakespeare-előadással, „29 júni. HAMLET. Szabólegény, Mohácsi veszedelem, 30 frt.’*

Bár a napló teljes Hamlet előadást sejtet, de a társított darabok ez esetben is elárulják, hogy három darab részleteiből összeállított quodlibett-szerű előadásról lehet csak szó. A lelkes kis társaság 8-án mozdult tovább a városból. Uj állomáshelye Szekcső volt, ahol csak három este játszottak mert bár1 az első este

„...a plébánus küldött 4 húszast 3 frt. 20 kr.”

de a 11-i játékra meghívott előkelőségek Besány uraságék nem jöttek el, s a színlapcéduláért sem adtak egy krajcárt sem. Csak a „...Nótárius urak voltak látogatásunkra, a földes urak megvetettek bennünket. Nem jöttek el.”

Július 13-án már Siklóson látjuk őket aztán Harkányfürdő, majd ismét Somogy megye s az északdunántúli városokban szeke- reznek. Tolna megyébe 1832 tavaszán jöttek vissza ismét. Az 1831. évi nagy kolerajárvány idején Somogy megyébe kényszerült Balogh mosdósi rokonainál vészelte át a telet. A tétlenségre kárhoztatott nyugtalanvérű igazgató 1832. tavaszán újra társakat toborzott, s először csak Mosdóson próbálkozott, de amint újabb társak érkeztek hozzá már Dombóvárra is átrándultak előadásokat tartani. Ekkor mutatták be a harmadik HAMLET-előadást Tolna megyében, mely március 27-én a nem éppen előkelő „Bonyhádi bakter” c. alkalmi darab társaságában került színre. Utolsó dombóvári előadásukat április 8-án játszották el aztán búcsút mondtak a vármegyének, hova többé már soha nem tértek vissza.

Rassy Tibor