Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-06 / 104. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. május 6. G. A. Gyenyiszov átadta Kun Béla egykori kitüntetésének másodpéldányát 1927 novemberiben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Vörös Zászló renddel tüntette ki Kúp Bélát, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet koftnány megbízásából G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete kedden felkereste Péter János külügyminisztert és átadta a kitüntetés. valamint a vele járó igazolvány másodpéldányát. Péter János külügyminiszter az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszönetét mondott a szimbolikus gesztusért, amely tükrözi az SZKP XX. és XXII. kongresszusának szellemét. G. A. Gyenyiszov felkereste lakásán Kun Béla özvegyét is, és átnyújtotta a kitüntetésről szóló dokumentum másolatát, amelyért Kun Béláné meghatott szavakkal mondott köszönetét. Az átteieltetés és a zöldetetés tapasztalatairól nyilatkozik a megyei főállattenyésztő Á megyei tanács mezőgazdasági osztályának főállattenyésztőjétől. Bodoki séftől nyilatkozatot kértünk a_ attenyés^tés és -tartás két kritikus időszakának tapasztalatairól: az á ttelel tetésről és a tavaszi zöldetetésre való áttérésről. Elmondotta a főállattenyésztő, hogy az átteieltetés súlyos veszteségekkel járt a sertéstenyésztésben; a kemény hideg miatt sok malac elhullott. Az első negyedévben 32 643 malac született a termelőszövetkezeti közös állományban és ebből szopós korban elpusztult sok száz. A nagyobb sertések is megsínylették az erős telet. Az értényi szövetkezet kára a legnagyobb. 303 malaca hullott el a télen. A veszteségek oka szinte kizárólag a téliesítés hiányossága és a szalmahiány, tehát az, hogy hidegek a sertésfiaztatók. Fertőző betegség nem volt számottevő, s a takarmányhiány; sem ©kozott elhullást sehol. A nagyarányú sertéselhullás szükségessé teszi az épületek, a fiaztatók módosítását és a helyi lehetőségek gondosabb, körültekintőbb kihasználását. Téli elletésre is alkalmassá kell tenni a szerfás istállókat. A tapasztalat szerint nem elég szalmaREJTŐ JENŐ I KEPREGENYVALTOZAT* KOVÁCS SÁNDOR bálával, vagy trágyával és a légtér szűkítésével teljesíteni, mert mínusz 10—15 fok hidegben a belső hőmérséklet is fagypont alá süllyed. Az idei év végére összesen 8914 koca-férőhely lesz a szövetkezeti majorokban, de ebből csak 4100 férőhely alkalmas a téli elletésre. Sőt ez is részben még terv. hiszen 1800 kocának az idén alakítják át a szállását. Ahhoz, hogy legalább 1,5 legyen a kocaíörgó. még 700 kut- ricát kellene az idén átépíteni, illetve új szállásokat készíteni! A szarvasmarha-állomány át- teleltetése jó volt, elhullás nem történt a hideg miatt, és takarmányhiány következtében sem. egyedül csak betegségből. A juh- létszám alakulásáról még nincs megyei statisztika, nem lehet tudni, mennyi bárány esett áldozatul a kemény télnek. Valószínűleg nem nagy a veszteség. Az állattartás másik kritikus időszaka is elérkezett: a zöld- takarmányozásra való áttérés. A rozsot már mindenütt vágják, etetik, s több helyen a lucernát is. A megyei főállattenyésztő tu- lomása szerint valamennyi közös gazdaságban biztosítva van az áttérés normális módja, tehát tudnak keverni a zöld közé száraz anyagot is, tépett, vagy szecskázott kukoricaszárat, szecskázott árpaszalmát. vagy" 'polyvát. Bodoki József az elmúlt héten megnézte a zöldetetést néhány szövetkezetben. s jó tapasztalatok rőt beszéd. Helyesen, a követelményeknek megfelelően takarmányozzák a jószágot a dombóvári Alkotmány Tsz-ben, a bonyhádi Dózsa Népe Tsz-ben, a kurdi Uj Elet Tsz- ben, a dunaföldvári Duna- gyöngye. Alkotmány és Virágzó termelőszövetkezetekben. A rozs és a lucerna fejlettsége jó. annyira, hogy például a paksi Aranykalász Tsz lemondta a korábban kért két vagon takarmányt. mert biztosítani tudja már saját erejéből a szarvasmarhaállomány tavaszi takarmányozását. 17. A kis ember föl s alá sétált a szobában. Amikor Géza belépett, helyet mutatott, maga is leült. — Dohányzik? ,— Cigarettatárcája és öngyújtója is csinos jószág volt, látható, hogy ez az ember mindenben a hozzáértő szenvedélyével válogat. Néhány pillanatig hallgatott. — Kérem, mondjon el mindent, amit az esettel kapcsolatban tud — szólalt meg végre. Választékos megjelenésével ellentétben hangja közönségesen, érdes volt. — Kérem én már megmondtam, .. soha életemben nem loptam! tört ki a fiúból az ismételt tiltakozás. — Nem is állítottam ilyesmit, csak arra kértem, részletesen adja elő, amit tud. Sajnos, egyelőre nincs módomban a károsultat kihallgatni, így maga most az első számú segítőtársam. A fiú nyugalmat erőltetett magára, és elbeszélte az esetet. — Tehát azt állítja, a károsult nyitva hagyta az ajtót, miután magát követve elhagyta szobáját. — Igen. — Mennyire maradt nyitva az ajtó? — Nem is tudom. — Próbáljon visszaemlékezni... Kis résre, vagy talán egy ember is beférhetett rajta? — Azt hiszem, egy ember is... — Maga a károsult előtt lépett ki a szobából. Hogyan vette észre, hogy az ajtó nyitva maradt? — Nem is tudom,.. Igen. a folyosó fordulójából visszanéztem. — Volt ennek valami oka? Zajt hallott? Közeledett valaki? — Nem. semmit sem hallottam. — Ha már egyszer meglátta a nyitva felejtett ajtót, miért nem csukta be?... Látta, hogy a vendég futott telefonálni? — Valóban eszembe jutott, be kellene csuknom, de mégsem tettem meg — Miért? — Nekem is sietnem kellett, vissza a portára, érkeztek a reggeli vendégek — Meg' tudná nekem mondani, magán kívül ki tartózkodhatott azokban a percekben a folyosóin, vagy a közelben, ahonnan ezt a szobát oly rövid idő alatt elérhette. "es utána észrevétlenül elhagyhatta?... Gondolkodjék csak: takarítónők, szobaasszonyok? — Csak a szobaasszony lehetett idefönm, mert öt szoba megürült reggel, és ágyneműt cserélt, de kizártnak tartom, hogy Mária néni!... — Ezt most hagyjuk... Ki vodí még idefönm a közeli szobákban?... A vendégekre gondolok. Kopogtatás nélkül Bumbera nyitott be. Zsebéből papírlapot húzott elő. a kis ember elé tette. — Parancsolj! Az első emeleten lakó vendégek. Kipipáltam azokat, akik az eset előtt elhagyták a szállodát. ■— Tehát öten i tartózkodtak fenn — mondta gyors böngészés után a kis ember. — Azóta eltávozott valaki? — Igen. hárman. — Meg kellett volna őket kérned. várjanak kicsit. No,... és a két vendég? 1 — Az egyik harmadik napja GERGELY MIHÁLY: IDEGE gyengélkedik, különben is az oldalsó traktusban lakik; a másik pedig a minisztériumi főosztály- vezető. a megyei tanácshoz jött. Kár is meghallgatnod őket. régóta ismerem mindkettőt! , — Meg tudnád mondani, hol tarthatta a károsult a pénztárcáját? Úgy emlékszem, a zakója belső zsebében. Két ízben is láttam az étteremben, fizetéskor onnan vette elő. de hogy a zakó hol lehetett miközben telefonált?... Esetleg a szekrényben, mert elég pedáns, de az is lehetséges. csak letette a szék támlájára. — Fiatalember, maga elmehet. Köszönöm. Csak arra kérem, senkinek se szóljon az esetről! — A kis ember Bumberához for- lult. — Most pedig mutasd meg a beteged szobáját! A nyomozó negyed óra múlva eltávozott, és csak délután fél négykor jelent meg ismét, hogy Hájért kihallgassa. A fiút nem hivatta még egyszer. de az a kihallgatottak sorrendjéből is sok mindenre következtetett. ötkor benézett hozzá a fodrászüzlet bel hazafelé tartó Szöszi. és meghívta magához. Ném nagy kedvvel, de megígérte. este elmegy hozzájuk. Fél hat után lesétált a villany- rendőrig. a kirakatokat és a járókelőket nézegette, s visszafelé a színház közönségszervező irodájának ablakaiba kifüggesztett felvételeket. a nagyszínház és a kamaraszínház darabjaiból. Sokáig sétált, öntudatlanul is azért húzta az időt. hátha összeszalad Borával. A Züzünél történtek óta nem találkoztak, a lány kerülte őt. s két -napja eredménytelen cserkéléssel próbálkozott . .„.j j • A csöngetésre Szöszi nyitott ajtót, egyenesen a szobájába vezette. A fiú kíváncsian nézett körül. A szoba cseh garnitúrával volt berendezve. Nem volt benne semmi zsúfoltság, a modern, nyers színű bútort gusztusosán egészítették ki a kis szőnyegek, rézkarcok, hangulatlámpák és a lemezjátszós rádió. A fiúnak tetszett a lakás. Esztétikai érzéke elég fejletlen volt. de a szobán megérezte a hozzáértő ízlést. Szöszi elégedett volt a hatással. Még mindig szótlanul méregették egymást. Aztán Szöszi egy alacsony szekrényből italt vett elő. konyakot töltött, poharát a fiúéhoz koccintotta. — Szia! — mondta, mandulametszésű szemével megcsípkedte a fiú merev arcát — Fáj még a kezed? A fiú a bárszekrény mellett állt. tartásában még most is volt valami görcsösség. A lány kérdésére némán ingatta a fejét. — És voltéi orvosnál? — Nem. — Mutasd, akkor átkötöm, mert elgennyesedik! — Szöszi hozzáértően szedte le az angoltapaszt, valami zsiradékfélévei bekente a sebet. Óvatosan kenegette, közben kíváncsian felpillantott a fiúra. — Nem fáj. ha hozzáérek? — Nem. — Remekül csináltad tegnap, Bajnok egyből kisfiú lett! — Lera iasztotta a sebet, — Rajtad kívül még senki se merte megtenni ! — Semmi az egész — mondta a fiú, egykedvűen megvonta a vállát. Már nem gondolt a szállodai kellemetlen epizódra, Hájer pimaszkodására, mégsem tudott feloldódni a lány mellett. Megint ittak, majd a lány föltett egy lemezt, és táncoltak. Szöszi karját a nyakára fonta, szorosan hozzásímult és megcsókolta. De a fiú nemsokára kedvetlenül abbahagyta a táncot, A lemezjátszóhoz ment. rágyújtott, a rádióra könyökölt. A lány beletúrt zilált üstökébe. — Nem szereted előtte a játékot?... — s választ sem várva vetkőzni kezdett, közben a fiúra nézett. Az mozdulatlanul állt. Tulajdonképpen"'kívánta a lányt, de a gátlástalan felajánlkozás, ez a számára szemérmetlen nyíltság, bántotta. — Mi van veled? — kérdezte a lány. — Vagy ruhástól szeretsz talán?... A kérdés mégj ob lián megütötte, s végleg elűzte kedvét. Borára gondolt, mennyire más ő. Egyszerre boldog volt és szenvedett, a szenvedés kiült az arcára. — Te szomorú vagy?! — mondta Szöszi. — Mi van veled?, — Semmi. — Nem igaz! Mi bajod? — Mondom, hogy semmi. — Bora?... Őrá gondolsz? A fiú hallgatott, eloltotta félig égett cigarettáját, elkerülte Szöszi tekintetét. — Őrá gondolsz, felelj hát! Erre sem válaszolt. — Ó, te ostoba! — fakadt ki megbántottan Szöszi. — Hát még most sem tudod, ki való hozzád? A fiú zakójába bújt. — Elmégy? — csodálkozott á lány, sehogyan sem tudott eligazodni rajta. A fiú lassan kifelé húzódvag megállt az ajtónál. .■— Ne haragudj! — De hát miért?... Megbántottalak valamivel? — tartóztatta volna a lány, hozzáfutott, átölelte. — Nem, te irtó rendes vagy* csak... Nem futotta többre; elment. , j (Folytatjuk) 4 nezetelteres tulaÖDÖNKÉPPEN AKKOR kezdődőit, AMIKORAZ EGYIK PYRPEUSI CSAPSIEKBEN AMOLYAN KÖLYÖK ÁBRAZATU PN> TAC EMBER ÉRDEKLŐDÖTT 4 KÉT É- VE NYOM A KE SZETT FIVÉRE UTÁN. MIVEL A HÓHÉROK ASZTAL TÁRSASAGA SZÁMLA JA/N IS SZEREPELT NÉHÁNY KÜLFÖLDI ÚR ELTU — NÉSE, !CY TELJESEN ÉRTHETŐ, A NEVEZETT ÚRIEMBEREK FŐNÖKÉNEK.,- KROKODILNAK- a viselkedése. KÖLYÖK, - AHHOZ KÉPEST, HOCV A NYAKA NEM A LECBI2 TONSÁCOSAB8 KEZEKBEN volt, viszonylag nvucootan viselkedek KROKODIL, EME NEVELŐSZANDEKU AKTUSÁT, ÁRGUS-SZENTEKKEL FIGYELTÉK A MÁSIK ASZTALTÁRSASÁG TAGJAI, A GVÓNTATÓK. ROZSDÁS, A GYÓNTA TŐK FŐNÖKE RÉGÓTA VÁRJA AZ ALKALMAS PILLANATOT, HOGY KÖZVETLENÜL ÉRINTKEZÉSBE LÉPHESSEN A HÓHÉROK FEJÉVEL.
