Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-29 / 124. szám

f Í9G4. május 29. TOLNA ATFOVrt NÉPÚJSÁG Aki a tenger alatt lovagolt Juhász lett az öreg hajós A taplósi holt-Duna melletti li­getben pihenve gyönyörködünk a táj látványában. Előttünk, a szé­les víztükrön túl, kalandregénybe Illő sziget, őserdővel, a vízben két úszó férfi feje bukkan fel válta­kozva a hullámokból. Egyikőjük átússza a tóvá vált folyót, s kiáll a szemközti partra. A kép hason­lít egy Verne-kötetbeli illusztrá­cióra. Társa meggondolja, középen visszafordul, s hátúszással igyek­szik kifelé. Egy vén fűzfa alatj a fűben he- verészve élvezzük a természetet az első nyárias vasárnap dél­után. a vízpart jellegzetes mo­csárszagába akácillat vegyül. Las­san lejjebb csúszik a nap a gát mögött. Odébb, egy többgyerme­kes család már szedelőzködik. A szigeti Apolló nagy karcsapások­kal visszatér a holt-Dunán át tár­saihoz. Űk is készülődnek haza­felé. Csak egy-egy na­gyobb hal csobbanása hallik, amint zsákmány után feldobja magát a víz felszínére. Zavartalanul élvezzük a csen­det, amelyet csengettyű- és ko- lompszó tör meg. A csilingelőssel egyre erősödő bégetőkórus köze­leg, s mire feltápászkodunk, már körülöttünk legel a birkanyáj. Szálfaegyenes, szikár : férfi kö­veti az állatokat. A több nyelven beszélő juhász Felénk tart. A nap sugárkévéi­ben arcbőre bronzszínűnek . lát­szik karimás, szürke kalapja alatt. — Körbefogták magukat a bir­kák — szólít meg bennünket. — Horváth Ferenc ■— mutatko­zik be a kölcsönös üdvözlés után. Üj ismerősünk posztókalapjá­ban,■ színes skótingében, derék- szíjas, fekete pantallójában in­kább egy ausztráliai, vagy dél-af­rikai farmerhez hasonlít, semmint tolnai juhászhoz. Arca közelről olyan, mint egy rézbőrű indiáné, mély barázdái küzdelmes életről tanúskodnak. Kezébén acélfejű fokos, s ez pedig a hajdani bako­nyi betyárok fegyverének mása. Mondataiban keveredik a né­met szó is. Egykori katonai pa­rancsszavakat idéz.' Kiderül, hogy több nyelven, köztük dalmátul, szerbül, és olaszul beszél. Negy­ven évig hajóskodott, volt ten­gerjáró hajó kormányosa és bú­vár. Erről az utóbbiról ragadt rá a „Búvár Horváth” név; tréfásan 1 így hívják társai, szomszédai a mözsi Új Élet Termelőszövetke-. zetben, amelynek nyolcadik éve tagja. Ö nem sértődik meg ezért,: hiszen csak büszke lehet a „bú­vár” jelzőre. Az öreg tengerész juhászfokossal cserélte fel a hajó­kormányt. — Hogyan kezdődött a hajós­élet? — Furcsán. Mert a kecskeméti fyetes huszárokhoz vonultattak be a£ Osztrák—Magyar Monarchiá­ban 1913-ban — meséli. — Onnan kerültem át a tengerészeihez, a hajóséletbe. Ennek legveszedelmesebb élmé­nye még. ma is elevenen él emlé­kezetében. Óriás hal a tenger fenekén Egyszer parancsra, búvárként kellett az Adriai-tengerbe le­ereszkednie. Lent tiszta a víz. A ten gerfenék a szárazföldhöz hasonló domborzatú, pit -is vannak he­gyek, völgyek,, mélyedések és ki­emelkedések. Horváth Ferenc egy halom tete­jére- ereszkedett á tengerfenéken. Akkor még kezdő búvár volt, megfeledkezett bizonyos óvatossá­gi rendszabály betartásáról, amely előírja,' hogyan ereszkedjenek le a búvárok, éé milyen testtartásba helyezkedjenek a mélységben. A hatalmas víztömeg roppant erővel nehezedett rá,-:s—rosszullét kör­nyékezte. S eközben hirtelen meg­mozdult vele a tenger alatti szik­lának vélt kiemelkedés. Egy óriási j hal volt, ami a hátán magával j ragadta a magyar búvárt a ten- ] ger. mélyén. Utolsó erejével si- j.került a vészjelet megadnia, az­tán elvesztette az eszméletét. i A tenger alatti lovaglás majd­nem az életébe került. Ájultan Régi és mm ...Apróhirdetések... Az apróhirdetés díja; szavanként hétköznap 1.— Ft. vasárna]T" s ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vastagon sze­dett szó két szónak számít. A Mü. M. 504. sz. ín- J tézete még felvesz vá- | jártanulókat. A tanulmá- ’ nyi idő 3 év. A felvétel- i hez szükséges: 8 általá­nos iskolai végzettség. Je­lentkezni lehet személye­sen, vagy írásban az in­tézetnél. Mü. M. 504. sz. Iparitanuló-intézet, Nagy- mányok, Petőfi S. u. 112. (215) Kőműves szakmunkáso­kat és segédmunkásokat azonnali belépésre fel­veszünk. Bérezés: teljesít­mény alapján. Jelentke­zés: a szövetkezet irodá­jában. Tolnai Épületkar­bantartó Ktsz. (229) A Tolnai Fémipari és | Szerelő Ktsz lakatos és bádogos szakmunkásokat azonnali belépéssel fel­vesz. (153) Szövetkezetünk kislakás- építési munkákhoz felvesz szakmunkásokat és betaní­tott munkásokat az alábbi szakmákba: vasbetonszere­lő, hidegburkoló, parkettás, szigetelő, bádogos és tető­fedő, építőioari qépszerelo. Ipari tanulót szerződtetünk 17 éves korig kőműves, ács, bádogos, műköves. tető­fedő, üveges és képkere­tező szakmákba. Jelentke­zés: Bonyhádi járási Építő­ipari Kisipari Termelő- szövetkezet irodájában, Bonyhád, Perczel Mór u. 80. Telefon: 158. (194) Trabant Limousine, 500 cm3 szinkron eladó. Kö­tesd, orvoslakás. (218) Hálószobabútor eladó, részletre is. Érdeklődni 4 óra után. Sze>zgrd, 3encze Ferenc u. 4., II. em. Pál­mai, vagy napközben: 21- 33 telefonon. (232) Regöly—Majsa pusztai vegyes- és italboltunk ve­zetésére, meghatározott időre szakképzett boltveze­tőt keresünk. Jelentkezni a Tamási Földművesszövet­kezet központi irodájában lehei. Felvétel esetén úti­költséget térítünk. (227) húzták fel a hajóra, s csak a kór­házban tért magához. A budapesti hidak búvárja Horváth Ferenc a felszabadulást követő években búvárként segí­tett a fővárosi dunai hidak hely­reállításában is. — A hidak a víz alatt vannak, kellenek a búvá­rok! — így szólt a felhívás. S ő jelentkezett. Ott dolgozott a Mar­git-, az Erzsébet- és az összekötő híd roncsainál a Dunában, sőt a Kos^uth-hídnál is közreműködött. Sokszor lefilmezték. Később azonban észrevette, hogy nem bírja már a búvármun­kát. Azt tapasztalta, hogy a fené­ken, a vízben nem érzi a lábát. A szívével is baj volt. Orvoshoz ment. A vizsgálat megállapította, hogy’nem folytat­hatja tovább a búvárkodást. A munkahelyéről azonban nem egy­könnyen válhatott meg. Ha. nem tud lemenni a Dunába, akkor ad­ja át másoknak a tudományát — mondták neki. Vagy százap is je­lentkeztek a felhívásra, de senki sem vált be. Ekkor az ő ajánlatá­ra Makóról és Tolnáról kerítettek két jó búvárt, köztük a tolnai Varga Istvánt. így végül nyug­díjba ment. Nem szívesen, mert jól keresett ebben az időszakban, száz forint bért kapott egy órára. A legnagyobb bánatára azonban nem a búvári, hanem a hajósi bére alapján állapították meg nyugdíját. Feszes kutya és a fokos Néhány évvel később beállt fa­lujának termelőszövetkezetébe. A közös gazdaságban szükség volt a munkaerőre, a hajósélet meged­zette Horváth Ferencet, korát meghazudtoló igyekezettel vett részt sokféle mezei munkában, volt már kócsis és kanász is a szövetkezetben, szántott, vetett. Néhány hópappal ezelőtt arra kérték meg, hogy vállalja el a juhtenyészfői tisztet. — Maga egy rendes, pontos ember. Nem men­ne le Taplósba? — kérdezték tőle a szövetkezet vezetői. Elvállalta. 396 birkát bíztak a kezére és a becsületére. Azóta kinn él a holt Duna-menti juhásztanyán. Nem bánta meg, hogy elvállalta a ju- hászságot. Négyszáz forintért ggy jó kutyát és egy fokost vásárolt magának. Ezek a segítőtársai. A fényes szőrű Feszes kutya kitűnő őrző, a fokos pedig mindenes szerszám, terelőbot, fejsze, és ka­lapács egyben. Amióta kinn él festői környeze­tű magányában, felesége gyakran felkeresi. Bár nem is olyan ma­gányos arra az élet, ott vannak a halászok is a szomszédságban, va­sárnapokon pedig sok a kirándu­ló. A hetvenkettedik életévében jár már, de ez nem látszik meg rajta. Gyors mozgásával sok fiatalt meg- szégyénítene. Beszélgetésünk be­fejeztével is, a tanya felé tartó nyáj után sietett, miközben előre küldte Feszest. Olyan igyekezet­tel. mintha egész életében ezt csi­nálta volna. BALLABÁS LÁSZLÓ Éveim számának szaporodtával kény­telen-kelletlen meg­nyugszom abban, hogy már nem va­gyok mai fiatal. Ez bizonyos fokig sze­rencse is. mert a mai fiatalokat mindenki szidja. Ki szidja őket? Természetesen mi, régi fiatalok. Tény, hogy magam sem vagyok a végle­tekig elbűvölve a mai fiatalok öltözködésé­től, általános művelt­ségétől, főleg pedig modorától; végtére is ezért vagyok régi fiatal. Egyre régülő fiatalságomat azon­ban egyelőre még nem lepte be annyira a por és penész, hogy némi összehasonlítást ne tudnék tenni. Mert melyek is a fő kifogások ? . A mai fiatalok ked­velik a rikító, vagy éppen gyászsötét szí­neket, nem a mi íz­lésünk szerint öltöz­ködnek. Köztudomá­sú ezzel szemben, hogy a magunk ide­jén mi, régi fiatalok, egyenesen tolakod­tunk a szürke, sem­mitmondó öltönyö­kért, és akkor vol­tunk a legboldogab­bak. ha olyan jelleg­telenül ruházkodhat- tunk, mint Madách falanszterének lakói. A mai fiatalok szo­katlan stílusban, és a kelleténél többet tán­colnak. Mennyivel jobb volt nekünk, ré­gi fiataloknak, akiket a még régebbiek (azt hiszem, őket már nyugodtan nepezhet- jük öregeknek) csak a foxtrott és az one- step botrányos figu­ráiért kárhoztattak. (Történelmi tény egyébként, hogy a bécsi hercegérsek valamikor a városá­ról elnevezett er­kölcstelen valcert is egyházi átokkal súj­totta, amit a valcer egészen jól kibírt.) Ezenkívül bennünket, régi fiatalokat, úgy kellett karikás ostor­ral elterelgetni egy- egy táncmulatságra, mert szívesebben ül­tünk otthon, és sütöt­tünk pogácsát hamu­ban. A mai fiatalok je­lentős része nem ér­deklődik komolyabb problémák iránt, és csak felettébb ködös fogalmuk van a rela­tivitás elméletéről. Bezzeg mi, régi fia­talok, szabad óráink zömét Kant: A tiszta ész kritikája című mű­vének a századfordu­ló szellemi éleiére gyakorolt határának elemzésével töltöttük. A mai fiatalok túl­ságosan hangosak és szokatlan módszerek­kel igyekeznek kitűn­ni a lányok előtt. Mi régiek aztán nemi Mi zordan, és ridegen hátat fordítottunk a női nemnek — ezért is jöttek a világra a mai fiatalok. Végül a mai fiata­lok nem örülnek kel­lőképpen a nevelő szónak, és nem fo­gadják örömrivalgva, ha valaki „Most pe­dig meg lesztek ne­velve!” csatakiáltás­sal le akarja húzni a ' skalpjukat. Mi, ré­giek; egyszerűen lel­kesedtünk ezért, és soha nem akartuk eleink helyett, sőt velük szemben meg­váltani a világot. Mert mi, régi fiata­lok, makulitlanok voltunk, hibátlanok, már a születésünk pillanatában tökéle­tesen készek. Most is csak egyetlen hibánk akad: már nem va­gyunk mai fiatalok. Menthetetlenül ré­giek lettünk. ‘ (Ordas) KIS EMBEREK nagy pillanatai .. G VELEM! Május 31. GYERMEKNAP Szerezzen örömet gyermekének! AJÁNDÉKOZZON ! Keresse fel jáfékbolfjai^kal! Szekszárdon, Tolnán, Pakson és Bonyhádon. Gazdag áruválaszték várja a kedves szülőket, a kedves vásárlókat! Tolna megyei Népbolt Vállalat ^ Amikor „kis” embereket emlí­tünk, természetesen nem emberi értékeikről mondunk véleményt. A társadalom egyformán értékes munkásairól van szó akkor is, ha a mezőgazdaságban, a kereskede­lemben dolgoznak, vagy megérde­melt nyugdíjukat élvezik. A leg­fiatalabb tizenhét éves, a leg­idősebb a hetvenhez közeledik azok közül, akiket a megye kü­lönböző pontjain megkérdeztünk. Tömören összegezzük a tőlük hal­lottakat. * M. Gy. 68 éves nyugdíjas: — A legnagyobb pillanat? 1915-ben volt. Dunilovnál feküdtem egy hatalmas jegenyefa mögött és úgy féltem, mint azóta sem életem­ben. A cári tüzérség már másfél órája lőtte körülöttem a majort. A századom fele halott volt, ami­kor támadási parancsot kaptunk. Most sem értem, mi hajtott elő­re? Átrohantunk egy udvaron, fel a dombra, be egy árokba. Az árok üres volt, de alig, hogy odaértünk — ki tudja, miért? — o tüzérségi tűz megszűnt. Életben maradtam. Hát ez volt az. F. J. 48 éves, tsz-kocsis: — Hu­szonnégy éves voltam, katonavi­selt, ás már házas ember, amikor az uraság segédtisztje pofon ütött az istálló előtt. Nem üthettem vissza. K. P. 39 éves., bolti pénztárosnő: — Nyolc évvel ezelőtt, amikor Ne Hiulassza el felkeresni TOLNÁN a FÖLDMŰVES- SZÖVETKEZET könyvpavilonját az ünnepi KÖNYVHÉT alatt I ahol szépirodalmi és szak- ! irodalmi könyvekből bő vá­lasztékot találf Legszebb ajándék a könyv! (230) pénztárba kerültem, egy szombati napon nyolcezer forint hiányom volt. Sírtam, ideges voltam, a ve­zető már a rendőrséget akarta ér­tesíteni, amikor megtaláltuk a pénzt. A gép alatt volt, egy do­bozban, és teljesen megfeledkez­tem róla, hogy odatettem. F. L. 42 éves, országjáró szí­nész: — Elek községben, játszot­tuk a Bánk bánt. Én Biberachot, aki köztudomásúan nem a legro­konszenvesebb figura. Két jelené­sem közti szünetben kiléptem a szabadba, hogy elszívjak egy ciga­rettát. Alig lángolt fel a gyufa, amikor a sötétből váratlanul va­lamilyen tárgy repült el mellet­tem, és rezegve megállt az ajtó­ban. Vasvilla volt. A Biberach jel­lemének és a magam alakításának szóló, ez at igencsak életveszélyes kritika volt színészi pályám egyik legnagyobb pillanata. B. L. 65 éves. parkőr: — Ami­kor háromnapi ájulás után a ko- lomeai hadikórházban magamhoz tértem, és rájöttem, hogy nincs meg a balkarom. G. K. 17 éves, tanuló: — Tavaly kéthetes csereüdülésre utazhat­tam a Magas Tátrába. T. E. 19 éves, egyetemi hallga­tó: — Az érettségi. Kis emberek nagy pillanatai: Valószínűleg mindegyik mögött egy-egy regény, sokszor . cseppet sem vidám regény lappang. Egy azonban közös bennük:.— az-idő­sebbek, meglettebbek < legnagyobb, legmegrázóbb élménye szinte . ki­vétel nélkül a múlttal, a háború­val függ össze. A fiataloké békében születeti. O.T. A szekszárdi strandfürdő május 31-én megnyílik. Nyit­va minden nap 10—19 órá­ig. (234) /

Next

/
Thumbnails
Contents