Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-28 / 123. szám

1054. mäjus SÄ."

TOLNA MEGYEI NfiPtJSAG

*y>

Varsád a nehéz eset

HÓF ÁDÁMMAL, a járási párt- bizottság Munkatársával és a Dózsa Tsz agronómusával indultunk a határba. Előző nap, hétfőn Tar másiban járási eligazítás volt és az ott kapott utasítások alapján Hóf elvtárs is azt vizsgálná, hogy mi az oka a községekben az elmaradásnak. A tamási járás ugyanis a növényápolási munkákban az utolsó. Erről a termelőszövetkezet agronómusa így vélekedik:

— Meg van rá a magyarázat, ebhen a járásban hidegebbek a talajok. Mi különben jól állunk. A napraforgót már kiegyeltük és megkapáltuk. Nálunk nincs hiba e téren.

— A kukoricaterületet felosztották?

— Igen — jelenti ki az agronómus határozottan.

Akkor hát nézzük. A falu alatt az egyik dombtetőn megálltunk. A kukoricatábla megekézve, de az egyelést, a kapálást nem csinálja benne senki. Délután négy óra. A völgyből a szőlők felől három asz- szony és egy férfi igyekszik a falu felé. Megkérem őket, álljanak meg néhány szóra. A férfi bemutatkozik: Ham Kálmán, fogatos. Kicsit fontoskodó ember benyomását kelti.

— Ő, a kapálás menne itt — mondja.

— De?

Ujjaival félreérthetetlen mozdulattal pénzre utal. Ö ugyan fo- gatcs, de ezen a napon a szőlőben dolgozott és teljes részt vállalt ezen felül a növénytermesztésből is. Azt mondja, valamiből élnie kell neki is. De hát hogyan győzi?

— Napszámost fogadok — mond- ja.

Furcsa, az emberben kezd urra lenni egy olyan érzés, hogy Varsádon sajátságos módon értelmezik a nagyüzemi gazdálkodást. Kik járnak napszámba? Miként érvényesül a kinek, kinek munkája szerint elv? Nehéz kérdések ezek, s attól tartok, ellenszenves hétokosnak látszik az ember, ha most fel akarja találni a spanyol viaszt. Gondolom Varsádon anélkül is tudnák, mit hogyan kellene, ha lehetne. Ham Kálmán mellett áll egy asszony és megszólal.

— Megfogad majd engem. Én hiába kérek területet, én nem kapok. Elmegyek napszámba.

— Az asszony az iskolában hivatalsegéd.

— így van?

Ham Kálmán válaszol.

— A kapálásra lenne jelentkező de mi lesz a töréssel, a górézás- sal?

Később az agronómus a helyzetet más szemszögből nézve magyarázza.

— Nézzék, nemrég összeszámoltam: ha zsákolni, kaszálni kell, akkor a fogatosokon kívül 12 férfi emberre számíthatunk. Nem lenne igazságos, ha a növénytermesztést kizárólag asszonyok kapnák, főként olyanok, akiknek a férje más területen dolgozik. Ebben az esetben a fogatosok és a tizenkét férfi csak munkaegységet keresne és rosszabbul járna. A jól premizált kukoricára persze, hogy van jelentkező, de a gazdaságban rengeteg más munka is van és el kell végezni azt is. Tavaly éppen búcsú napján érkezett a vasútállomásra több vagon műtrágya. A fogatosok szó nélkül indultak kirakodni..;

EBBEN A KÉRDÉSBEN minden elfogultság nélkül, az agronómus érvei meggyőzőek. De sajnos a közösségi élet normáinak betartásában, talán éppen a szélsőségek miatt időnként az önös egyéni érdekek kerekednek felül. Nézőpont, politikai érettség, tisztaság, emberség kérdése, és ezek elkerülhetők. Ezen túl ezeknek még a látszata is elkerülhető, ha a vezetés mindig előrelátó. A paprikaföldön beszélgettünk az asszonyokkal. Mondja az egyik, hogy a vezetőség kimérte a kaszálót, aztán sorszámhúzással döntötték el, hogy melyik tag hol kapja a részét. Másnap reggel viszont a fogatosok és a brigádvezetők se szó, se beszéd, az előző napi intézkedést „felrúgták” és megkezdték a rét kaszálását. Szőcs Lázárné részét is lekaszálták. Az asszony becsapva érzi magát. Az agronómus szerint szó sincs arról, hogy a fogatosok és a brigádvezetők a kaszáló javát akarták lefölözni. Közbejött egy nem várt helyzet és a kiosztott területen emiatt, gyorsan, két nap alatt le kellett kaszálni a szénát. Más megoldás nem volt. Az agronómus elvtárs arra a kérdésre, hogy ha közbejött a nem várt helyzet, akkor miért nem értesítették erről például Szőcsnét, így felelt:

— Úgy sem tudták volna megcsinálni.

— De hát honnét tudja, hogy nem?

ERRE HALLGATÁS A FELELET. Szóval az ilyesmire azért jobban vigyázzunk, mert egy ilyen intézkedés, plusz némi rossz- indulat és máris világgá kiabálják, hogy a tsz-ben a fogatosok dirigálnak, a vezetők pedig saját hasznukat nézik. Szőcs Lázárné már így beszél, akár igaz, akár nem. Miért kell ilyen helyzetet teremteni ott, ahol sok sajnálatos körülmény szerencsétlen találkozása folytán amúgy is könnyű a vezetők tekintélyét lejáratni, s ahol a lakosság amúgy is eleve

gyanakvással figyeli a vezetést, mert erre a gyanakvásra a korábbi években sok okot adtak? Varsád egyébként tényleg olyan község, hogy benne az irigység, a rosszindulat, a politikai analfabétizmus, a járványszerűen dühöngő anyagiasság kikezdi még a legbecsületesebb vezetőt is. Jellemző erre, hogy az agronómus fizetését a vezetőség hónapok óta képtelen megállapítani. Amikor ez jön szóba, mindig akad ember aki úgy tesz, mintha a fogát húznák, s egyetlen állapot felelne meg neki, az, ha az agronómus szívességből dolgozna. Hát ilyen persze nincs.

Közösségi gondolkodásmódban Varsád az elmaradottabb községek közé tartozik. A gazdasági vezetők helyzete tehát nehéz, nehezebb, mint másutt, mert vannak tagok, akik gyakran, a legjobb intézkedéseket is félreértik, saját szájuk íze szerint magyarázzák, s néha emiatt a jó is rosszul sül el. Amikor elindultunk a határba, az agronómus elvtárs azt állította, a terület felosztva. Az egyik határrészen a fogatosok a kukoricát ekézték. Elég gyomos. Hóf Ádám Tóth Györgytől megkérdezte.

— Mikor kezdik a kézi kapálást?

— Mikor, majd ha ki lesz mérve a terület.

— Hát nincs kimérve?

__ ?

A HELYZET FONÁK, az agronómus is érzi és amikor hármasban maradunk, a következőket mondja.

— A világos Tölgyben már kimértük, de addig nem merjük hi- resztelni, amíg nincs megkapálva a fűszerpaprika. A paprika ugyanis munkaegységes...

Hóf Ádám, a járási pártbizottság munkatársa elgondolkozva hallgat. Talán neki is az jut eszébe, hogy Varsád ma még nehéz eset, s legjobban a politikai nevelőmunka hiányosságait érzi.

Évi négyszázezer exportláda — de ötszörennyi is tettetne

Három éve működik a faipari nem is kevés. Az idén négyszázüzem a volt tolnai malomban. Jelen eg expcrilád kai készítenek. Két műszakban forognak a gépek, „szeletel." a fenyőrönköt a sza.agfűrészből átalakított célgép, a hasítófűrész, darabolják a fűrészek, simítják a gyalugépek. A ládák szegezése egyelőre kézzel — természetesen sablonok segítségével — folyik, de a Szekszárdi Faipzri Vállalatna : már az idei műszaki fejlesztési tervében szerepel a sűrített levegővel működő szemező-automaták beszerzése.

Nagy szükség van az üzem termékeire. Az itt készült ládákban expor.álják a környéken termelt primőr zö'.dségfé.ék. gyű mölcsök nagy részét. A nemrég kitüntetett mözsl termelőszövetkezet az összes, exportra kerülő primőr zöldségét a volt tolnai malomban készült ládákban küldte külföldre.

Fejlődik mezőgazdaságunk, fejlőnk mezőgazdasági exportunk is. Különösen a Tolna környéki a Paks felé húzódó homokos területek és a Sárköz alkalmas a gyümölcs- és zöldségte mesz.ésre Az exporthoz pedig láda kell, és

ezer darabot kell leszállítani az üzemnek a jövő évi igény — min i a Hungarofruct már bejelentette a vállalatnak —. ennek másfélszerese. És néhány év múlva akár ötször ennyi is elkelne.

Az üzem fejlesztésének azonban egyelőre akadály i van. A Szekszárdi Faipari Vállalat a volt malom területének és épületeinek csak mintegy harmadát birtokolja. Itt működik rajta kívül a földművesszöveíkezeti szik- vízüzem. az AKÖV-nek van itt kéziraktára és van néhány iakás.

Meggondolandó, hogy nem kel- lene-e lehetőséget nyújtani az üzem bővítésére. Hiszen itt nemcsak évi tíz-tizenö.millió forinttal több export-lehetőségről van szó, nemcsak a láda exportjáról, hanem arról is. hogy a ládagyártís fokozása tenné lehetővé a gyorsan fejlődő mezőgazda ág termékeinek exportját is. Ha az illetékesek alaposan körülnéznek, bizonyára találnak módot a faipari üzem „társbérlőinek” elhelyezésére.

tJ)

vetkezetben a gazdák szorgalmasan végzik a növényápolást. A határt járva bárki meggyőződhet arról, hogy ebben a közös gazdaságban a munkakedvvel, az igyekezettel nincs semmi baj. A napraforgó első kapálását már napokkal ezelőtt elvégezték. Főként az asszonyok jeleskednek a növényápolásban. A cukorrépa egye- lését és gyomtalanítását úgyszól- Szckulity Péter ván négy munkanap alatt megA ftss-eilenőrző bizottság munkájáról

A tengelici Petőfi Tsz-ben este 10 óráig

háromszázan gyűjtötték a szénát

A tengelici Petőfi Termelőszö- I csinálták. Nincs elmaradás semtanácskoztak kedden este Bá- tán a Hazafias Népfront elnökségének, a tanács mezőgazdasági állandó bizottságának és a tsz ellenőrző bizottságának együttes ülésén. A tanácskozáson Hunyadi Károly, a megyei párt-vb tagja, a Hazafias Népfront megyei titkára tartott vitaindító beszédet a tsz ellenőrző bizottságok munkájának fontosságáról, valamint a munka módszereiről. Többen felszólaltak, s elmondották véleményüket a I munka megjavításával kapcsolatban. Horváth József például javasolta, hogy mint a tsz-elnököket, az ellenőrző bizottsági elnököket is részesítsék megfelelő oktatásban téli tanfolyam keretében. Elhangzott olyan javaslat is az ülésen, hogy a különféle ellenőrző szervek, mint például a Magyar Nemzeti Bank, ellenőrzései során fokozottabban vonják be munkájukba a tsz-ellenőrző bizottságok tagjait. Az ilyen ellenőrzések során ugyanis sok tapasztalatot gyűjthetnének, s munkájukat jobban tudnák végezni.

miben.

A múlt héten a pénteki eső megakasztotta a lucernaszéna betakarítását és veszélyeztette a széna minőségét. A szövetkezeti gazdák páratlan helytállásának köszönhető, hogy nem kell nagyobb minőségi veszteséggel számolni. Pénteken, amint az időjárás engedte, gépekkel a renden lévő szénát megforgatták, a boglyákat széjjel teregették száradni. Hétfőn reggel 80 ember teregette széjjel a boglyákban lévő szénát és délután 5 órától este 10 óráig háromszázan serénykedtek a lucernatáblán.

A termelőszövetkezet elnöke is ott dolgozott. Ott voltak egyebek között a mesterek is: Folk György ács. Merényi János asztalos, Sitkéi István kovács. Nagyon szépen kivették ebből a munkából a részüket az asszonyok. A háromszáz személy fele asszony volt. Az esti munka jelentőségét csak növeli az a körülmény, hogy,ezt a plusz műszakot a napi munka elvégzése után, ráadásként csinálták az állattenyésztők, és növénytermesztők, a vezetőségi tagok, a műhelyek munkásai.

— Nem tudom. Tán menteni akartak... Először elítéltek nyolchónapi javító-nevelő munkára, húsz százalékos bércsökkentéssel. Amikor ezt letöltöttem, jöttek még újabb tárgyalások, utoljára Pesten. Hat hónapi börtönre ítéltek. Négy és fél hónapot töltöttem le, a többit jó munkámért elengedték, majd amnesztiát kaptam. Ha először, nyomban börtönre ítélnek, megnyugodtam volna, hiszen elismertem, hogy bűnös voltam. Amit elkövettem, vállalom a következményeit... De így, ez a hosszú kálvária... A család meg jövedelem nélkül.

— Azt beszélték, azért lehetett első, mert „futtatták”?

— Futtattak? Brigádvezető voltam, és amikor az első Zetort kapta a gépállomás, azért felcseréltem a brigádvezetőséget. Őszintén megmondom, kellett a pénz. Hajtottam magam is, a gépet is. Sokszor napokig nem aludtam otthon, dolgoztam éjjel-nappal. Amikor az első kiugró teljesítményt elé. Mm, felfigyeltek rám. Nem volt traktorosnap, vagy más ünnepség, amikor ne kaptam volna jutalmat, oklevelet, kitüntetést.

— És egy kicsit a fejébe szállt a dicsőség?

— Valóban. így volt, de eléggé szabadjára engedtek. És párttag voltam, munkásőr... Azt hittem, több szabad, mint másnak...

— És most?...

— Amikor a büntetést le kellett töltenem, a párttitkár eljött hozzám: „Nézd Pista, el kell vinnem a könyvedet. Ha visszajössz, megkapod.” Azóta felém se néztek. Ha csaltam, loptam, sikkasztottam volna, ha embert Öltem volna, megértem. De egy pillanatnyi figyelmetlenségből adódó balesetért?... Bár, soha nem tagadtam a bűnösségemet... Úgy érzem, megbűnhődtem érte. Nagyon sok, nehéz' napot éltem át. A lelkiisme- retfurdalás, és a család nehéz helyzete, hiszen hiányzott a kereset. Szeretném most már végképp elfelejteni. A, magam kárán tanultam.

— Érez valami hátrányos megkülönböztetést?

— Nem mondhatnám. De nem

becsülik meg úgy az ember munkáját itt, mint a gépállomáson. Nemcsak az enyémet, a társaimét sem. Pedig most is elvégzem a munkámat, ugyanúgy, mint akkor, 1 hiszen tavaly is majdnem nyolcszáz munkaegységem volt. Nézzék, a hozzám hasonló emberek a munkából, a munkáért élnek. Most például középfokú gépkocsi- vezetői tanfolyamra járok, minden este beutazom Szekszárdra. Elég nagy megterhelést jelent, de szüksége van az embernek a tanulásra. i

— El akar talán menni máshova?

— Nincs szándékomban. Itt építettem házat, nem akarok elmenni innen. Család van, ilyenkor a vándormadár is megtelepszik. Dolgozni itt is lehet. Most is az a szándékom, hogy legalább száz vagon gabonát aratok a kombájnommal...

Benke Istvánnak évekkel ezelőtt megyeszerte, országszerte ismerték a nevét, mígnem összeütközésbe került a törvénnyel. Bűn tetését letöltötte, s azóta is dolgo zik, becsületesen, szorgalmasa- Lehet, hogy egyszer ismét félj’1 oda, ahol nagyon sokszor volt; legjobbak közé.

Bl.

Várakozás közben...