Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

1964. május 27. TOLNA 1'W*rr*i VfípriSAO 3 Építők építtetők Intézkedések a gabonafietakarítás érdekében Ötmillió forintos beruházáson munkálkodnak Döbröközön a Ta­nácsi Építőipari Vállalat dolgozói. Sertéshizlaldákat, fiaztatókat, te­hénistállót és borjúnevelőt építe­nek. Jól halad az építkezés és már most látható, hogy nem lesz baj a határidőkkel. A két — egyen­ként hatszáz férőhelyes — hizlal­dából az elsőt a szerződésben vál­lalt október 31-i határidő helyett szeptemberben adják át és ki- sebb-nagyobb határidő-rövidítés lesz a többi létesítménynél is. Miért megy ilyen jól a munka a döbröközi Zöld Mező Tsz építke­zésén? — a választ Várszegi Jó­zsef elvtárs, a Tanácsi Építőipari Vállalat főépítésvezetője így adja meg: Nem tudunk olyat kérni a szövetkezet vezetőitől, amit ne adnának meg. Varga Imre fő- agronómus gyakori vendég az építkezésen, és nem is nekünk kell hozzá menni, ha segítségre van szükség, hanem ő kérdezi, miben szenvedünk hiányt. A na­pokban is kértünk tíz fogatot az építőanyag szállításához, és azon­nal megkaptuk. Amikor vontatót kértünk, azt adtak. Szerződésben vállalták, hogy munkaerővel is se­gítenek, és ezt teljesítették is. A termelőszövetkezet kőművesei, se­gédmunkásai ugyanúgy dolgoztak, mint vállalatunk emberei. Segít­séget nyújtott a szövetkezet a dolgozóink elszállásolásában is. A döbröközi példa nem egyedülálló Kocsolán az ötven férőhelyes is-, tállót falazták fel a szövetkezet kőművesei, akik vállalták a vako­lást is. A bonyhádi Petőfi Tsz kő­művesbrigádja — miután az alap­pal a vállalat emberei elkészüli­tek — három nap alatt felfalazta az épülő ötven férőhelyes tehén­istállót. És hogy ne csak a terme­lőszövetkezetekből vegyünk pél­dát: Tolnán a fél falu, — diákok, és szülők, sőt a gimnázium leen­dő, csak ezután beiratkozó tanu­lóinak szülei is, — segíti a gim­názium építését. Hogy miélőbb elkészüljön, hogy a jövő évre vál­lalt befejezés helyett már az idén ősszel rendelkezésre álljon két új tanterem. A sort folytatni lehetne, több­millió forintot tesz ki annak a munkának az értéke, amivel az építtetők — termelőszövetkeze­tek. községek — az építők segít­ségére sietnek. Felvetődhet a kérdés: Mi szük­ség van erre? — Az építő válla­lat feladata, kötelessége, hogy a kivitelezési szerződésben vállalt határidőre készen, minőségi hiba nélkül átadja a létesítményeket. Ez valóban így van. Azonban ma nem szorul alaposabb bizonyítás­ra: Az állami építőipar nem ké­pes megbirkózni megnövekedett feladataival. A Tanácsi Építőipa­ri Vállalat múlt évi termelése hatvannyolcmillió forint volt. Az idei terv ennek közel kétszerese: Százhúszmillió forint. A vállalat — egy sor egyéb nehézség mel­lett — létszámhiánnyal is küzd. Három—négyszáz építőipari dol­gozóval több kellene a jelenlegi­nél ahhoz, hogy idei tervét telje­síteni tudja. 'Persze, még koránt­sem tettek meg mindent a belső tartalékok mozgósítására, a mun­kaszervezés megjavítására, a munkaidő, a gépek jobb kihasz­nálására, de ha e téren a maxi­mális javulást érik el, akkor sem elegendő a létszám az idei prog­ram megvalósítására. Éppen ezért van szükség, arra, hogy az építtetők is minden lehetséges segítséget megadjanak az építkezések mi­előbbi befejezéséhez, egyrészt tár­sadalmi munkával, másrészt pe­dig a tanácsoknál, a szövetkeze­teknél lévő „házilagos” építőbri- gádoknzk rövidebb-hosszabb idő­re való átadásával. Jól jár ezzel a vállalat is, de jól járnak az épít­tetők is. Mi sem természetesebb, hogy maga a vállalat is oda összpontosítja a nagyobb erőt, ott igyekszik a határidőknek nem­csak betartására, hanem lerövidí­tésére is, ahol az építtetőkben is megvan a jószándék. Pozitív példákat soroltunk az előbb, azonban sajnos, nem min­denütt kapják meg az építők a joggal elvárható segítséget. Né­hány szakembert ajánlott fel a beruházáshoz a kurdi termelőszö­vetkezet, amikor a szerződést megkötötték, és most ezt sem tartja be. Hasonlóan járt el a te- veli Kossuth Tsz és az aparhanti szövetkezet is. A cikóiak eredeti­leg felajánlották, hogy az építő­anyagszállítást elvégzik, át is vet­tél;: az utalványt, hogy majd el­hozzák a téglát, azonban még­sem mentek el a tégláért. Persze, mi sem könnyebb, mint azt mondani: Ti vagytok az épí­tők, a ti dolgotok, hogy felépítsé­tek határidőre az istállót, a mag­tárt, vagy a hizlaldát. Majd az át­adáskor jelentkezünk, addig sem­mi közünk az építkezéshez. Ha késtek, fizetitek a kötbért. — Ezt azonban ma, amikor az építőipar ilyen nehéz helyzetben van, el kell utasítani. És méginkább azt a gyakorlatot, ami szintén nem egy helyen előfordult, hogy a vállalat kérte a segítséget, a szer­ződéskötéskor fel is ajánlották, majd amikor megkezdődött a munka, mereven elzárkóztak attól, hogy néhány kőművest és segédmunkást átadjanak, mivel az építőbrigád, vagy brigádok más­sal, nem egy esetben maszek­munkákkal vannak elfoglalva. Ha az építőknek nyújtandó se­gítségről beszélünk, nem lehet ezt csak a munkában való részvételre korlátozni. Szinte általános tapasztalat, hogy termelőszövetkezetek, taná­csok vezetői teljesen közömbösek a területükön folyó építkezések iránt. Nem tudják — nem is ér­dekli őket —, hogy azok az épí­tőmunkások, akik lakóhelyüktől ötven—hatvan kilométerre dol­goznak, hogyan vannak ellátva. Van-e egyáltalán fedél a fejük fe­lett, milyen az étkezésük. A mun­kások kénytelenek heteken ke­resztül hideg koszton élni, noha nem okozna különösebb nehézsé­get megbízni egy tsz-asszonyt, hogy főzzön — természetesen té­rítés ellenében — részükre vacso­rát. Elég ritka eset, hogy amikor a szövetkezet állatot vág, a húst szétosszák a tagok között, megkér­deznék az építőmunkásokat, kell-e nekik hús az ebédhez, vacsorához. Az építők nem hálátlanok. És ott, ahol látják, érzik a segítő­szándékot — akár a munkában nyújtott segítségről van szó, akár az ellátásuk megjavításában nyújt segítséget a szövetkezet, vagy a tanács, a jobb munka, a határ­idők előbbrehozása rendszerint a válasz. Sokszor még a jó szó is lelkesít. Törődjenek tehát jobban az építkezésekkel, az építőkkel az építtetők. J. J. Együttes ülést tartott a párt és tanács - tamási járási végrehajtó bizottsága Tanácskozást tartott a párt és a tanács tamási járási végrehajtó bizottsága. Első napirendi pont­ként megvitatták a tavaszi mun­kálatok tapasztaltait, és a nyári mezőgazdasági munkálatokra val ó felkészülés helyzetét. A nyári felkészüléssel képcső.atban hang­súlyozták az ülésen, hogy nehéz aratásra keli számítani, ezért a két végrehajtó bizottság amellett foglalt állást, hogy meg kell gyor­sítani a gabonabetakarító gépek javítását. Az előkészületeknek azonban csak az egyik oldala a gépek kijavítása, mert előrelát­hatóan a munkálatoknak csak egyrészét tudják elvégezni gé­pekkel. s szükség lesz a kézi ara­tásra is. Éppen ezért már most ki kell jelölni azokat a gabona­táblákat. amelyeket kézzel arat­nak majd. A járási vezetők meg­felelő intézkedési tervet dolgoz­nak ki a megyei intézkedési terv alapján, a tsz-ekben pedig kam­pánytervet készítenek majd. Ugyanezen a tanácskozáson foglalkoztak a járás áruellátásá­nak helyzetével. E napirendi pont keretében igen sok bírálat hangzott el. Bírálták a bolti el­adókat. mert nem elég udvaria­sak. a vendéglátóipari egysége­ket pedig azért, mert nem elé? tiszták. A tamási vendéglőt pél­dául nemcsak azért bírálták, mert nem elég tiszta, hanem azért is, mert gyakran merül fel jogos panasz az ételei; mnőségével kapcsolatban. Egyik-másik bolt­ban előfordult, hogy másod-, v;gy harmadosztályú árut elsőosztályú­ként adtak el. Ezek a hiányossá­gok elsősorban a gyenge ellenőr­zésre vezethetők vissza. A járás területén földművesszövelkez'.ti vonalon az a visszás helyzet ala­kult ki. amint azt az FJK elnöke a tanácskozáson elmondotta, hegy az ellenőrzéssel megbízott dolgo­zók munkájának 80 százalékát a leltározások merítik ki és így alig jut idejük a napi ellenőr­zésre. Napvilágra került az is a tanácskozáson, hogy egyes üzle­tekben jelentősen megnőttek a leltártöbbletek, de azért senkit nem vontak felelősségre. Szóba került az is, hogy az egyes áru­féleségekből időközönként meg­mutatkozó hiány nem az ipari termeléssel, vagy a nagykeres­kedelem munkájával függ össze, hanem azért fordul elő. mert az üzletvezetők nem megfelelően rendelnek árut. Ezért nem meg­felelő például legtöbb esetben a tamási áruház ruházati osztályán a választék. A tanácskozáson foglalkoztak a járás kereskedelmi hálózatának fejlesztési lehetőségével: több el­képzelése. terve van a MESZÖV- nek a hálózat korszerűsítésére, bővítésére--------■ m. ■ p. ...... - "r r.v — P ontosabb munkát, jobb szervezeti életet A Tolnai Selyemfonógyár kiszeseinek felhívása A KISZ II. kongresszusa össze­hívásának híre jelentős vissz­hangra talált a Tolna megyei fiatalok között. A Tolnai Selyem­fonógyár kiszesei felhívással for­dulnak megyénk ifjúságához, a fiatalokból álló munkacsapatok­hoz. s jobb. pontosabb munkára, a jelenleginél színesebb eleve­nebb szervezeti életre szólítják fel őket. A verseny feltételeiként a harmadik-negyedik negyedéves terv maradék.alan teljesítését, az ugyancsak erre az időszakra vo­natkozó minőségi tervek teljeüté­sét. az anyagtakarékosságot és a munkafegyelem javítását hatá­rozzák meg felhívásukban. A szervezeti élet vonatkozásában növelni akarják a társadalmi, munkában részt vevő fiatalok számát, támogatják a faddi Lenin Termelőszövetkezet KISZ-szerve- 2,Qtét. A KISZ Tolna megyei Bi­zottsága helyt adott a Tolnai Selyemfonógyár fiataljai felhívá­sának. Úgy döntöttek, hogy a felhívás eredményeként várható teljesítményeket a KISZ II. kongresszusának időszakában ér­tékelik. s a legjobb eredményt elért szervezetet televíziós ké­szülékkel jutalmazzák. Elkészüllek az első horJozluiío cserépkályhák a Tolna megyei Épí­tőanyagipari Vállalat szekszárd-csatári üzemében. Egyelőre csempe­hiány akadályozza a további .kályhák építését, ezekhez ugyanis még nem saját gyártású csempéket használtak fel. De a napokban már megkezdték a kísérleteket a kályhacsempék előállítására is és — ha a kísérletek sikerrel járnak — néhány hónap múlva elhárul ez az akadály is. «■mm» •imuuiuuiiuiti mmmm .............. mii»—» nmmni» <—# mmm imám* mmom. in— iINiiimiii» «imihm«*»- -iiiiiiih .-nil»- -warnr ■■mm...»• uw— ; A Fácánkerti Növényvédő Ál­lomás gépei kora tavasztól kezdve szinte megállás nélkül dolgoznak. Találkozni velük a megye minden pontján. A gabonák vegyszeres gyomirtásának ideje már lejárt, most a kukorica, répa, napraforgó és a burgonya van soron. A nö- növényvédők munkáját vizsgál­tuk a Fácánkerti Növényvédő Ál­lomás főagronómusával. Három gépük a szentgáli Jóbarát­ság. Termelőszövetkezetben dol­gozik. Százhúsz hold kukoricája van a tsz-nek, a gyomtalanítási munkákat végzik el a növényvédő szakmunkások. A termelőszövet­kezet kérte a segítséget, mert sa­ját gépük nincs. A tavalyi és a tavaly előtti jó tapasztalat bizo­nyította, hogy nem hiábavaló ez a munka. Némelyik taggal bizony vitatkozni kellett a vezetőknek, db amikor látták, hogy vegyszere­zés után szükségtelen a kukorica­kapálás, azok is beadták a dere­kukat. A gépek hétfő óta dolgoznak a termelőszövetkezetben. Nappal a dikomrtozást végzik, este és a ko­ra hajnali órákban pedig a cukor­répa porozását Levéltetű és bol­ha is mutatkozott, szükségessé vált a védekezés. — A „Jóbarátsággal” nincs baj, idejében szólnak, ha valamire szükség van. Sajnos, nem minde­nütt csinálják így. Volt olyan ter­melőszövetkezet, ahol permetezést rII rr r n f r % rr% r \ ellenőrzésen a növényvédőknél Hazamenetel hetenként egyszer — Gépek a Sárvíz-parton és az erdőben végeztek a gépeink és amikor be­fejezték a munkát, elmentek. Ak­kor szólt be az elnök, hogy a po­rozást is el kellene végezni. Ez persze hátráltatja a munkát. — Sok helyen csak altkor kérik a segítséget, amikor a kártevő már nagy számban lépett fel. Ilyenkor persze azonnali „orvos­lásra” lenne szükség, ami nem mindig valósítható meg. A terme­lőszövetkezetekben megbízott nö­vényvédelmi felügyelőktől szigo­rúbban meg kellene követelni a vetések felügyeletét. A répabarkó például egy-két nap alatt teljesen tönkreteszi a növényt, akkor már késő a segítség. El kell érni azt, hogy a növényvédő állomás mun­kája inkább a megelőzés legyen. — mondja Pékár Imre, a növény­védő állomás főagronómusa. Medinán Izsák Benő brigádjá­val találkoztunk. Négy gép és 10 ember végzi a Sárvíz-töltés gyom­talanítását. A Vízügyi Igazgatóság kérésére a kétszikű gyomokat irt­ják ki a töltés oldalából. Csak a rövidgyökerű pázsitfű maradhat meg, ami nem porhanyósít ja a ta­lajt, és nem gyengíti a töltést. Különösen fáradságos, veszélyes' munka ez. Keskeny a töltés, vi­gyázni keli a gépkezelőnek. A töl­tés keskenysége miatt sok az üresjárat is. A négy gép naponta 250—260 hektoliter vizet használ fel a permetezéshez, de a kiszol­gáló tartálykocsi nem tüdőéiül; menni. A folyóból, mivel nagyon mélyen van a vízszint, nem tud­nak vizet szívatni, ezért nagyobb vadvizekből, pocsolyákból szerzik. A megye határáig végzik el a permetezést. így is lassan megy, de azután kevesebben lesznek. Egy gépet a Bikácsi Erdőgazdaság kért, a fenyvesdarázs elleni porozásra. — Az sem veszélytelen munka. Fák között, dimbes-dombos helye­ken kell menni a géppel, •— mond­ja a brigádvezető. — Hazamene­tel? Talán szombaton mindegyi­künk haza megy. Most már lehet, a legsürgetőbb munkáknak vége, nem kell vasárnap is dolgozni. Gyönkön a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet főagronómusát kerestük fel: — A növényvédő állomás segít­ségét is kértük, mert az eső után nagyon gyomosak a vetések. A mi gépünkkel már nem bírtuk volna. Kisegítettek bennünket, a többit már el tudjuk végezni. — mondta a Vörös Csillag Tsz főagronómusa. Néhány táblán kukoricabarkó mutatkozott, most ez ellen véde­keznek. A répát porozzák, hama­rosan a lucernátarlóra is sor ke­rül. Szakmunkásuk van a gép mel­lé, jól halad a munka. A növényvédő állomás dolgozói­nak nehéz a munkája. Nem egy­szer erős mérgekkel, vegyszerek­kel dolgoznak. Legtöbbször pedig az otthontól távol, a megye másik sarkában, hideg koszton, ilyen- olyan szálláson. Hazamenetelrő! legfeljebb hetenként egyszer lehel szó, de ha sürget a munka, erről is le kell mondani. Munkájuk eredményét a szépen zöldellő veté­sek, gyommentes földek, bő ter­mést hozó, egészséges gyümölcs­fák mutatják. Kónya József

Next

/
Thumbnails
Contents