Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-21 / 117. szám

1564. május 21. fÖLSÄ MFOTTT SÍPÜÍSSlg 5 Tanácsi életünk egyéves mérlege Közlekedésrendészeti kiállítás p1 ltelt egy esztendő az új ta- ■Li nácsok megalakulása és munkájuk megkezdése óta, s ép­pen a következő feladatok sike­res végrehajtása végett nem árt ■ a tanulságokról beszélni. Az összképről általánosságban is elmondhatjuk, hogy kedvező, a tanácsválasztások óta tovább ja­vult, erősödött állami életünk. Ez a jó összkép egy sor olyan rész­ből tevődik össze, amelyek jelen­tősége egymagában is meglehető­sen nagy. Amikor a tanácsválasztásokra készültünk, arról volt szó, hogy egyrészt új erőkkel kell felfris­síteni a tanácsi életet, másrészt pedig továbbra is támaszkodni kell azokra, akik jó1 munkájuk alapján élvezik a nép bizalmát, s képességeiket figyelembe véve, alkalmasak is a különféle tisztsé­gek betöltésére. Sikerült is elérni e kettős^ célt, s e kettő közül az egyiket, ‘a felfrissítést nézzük egy kicsit részletesebben. Noha ko­rábban is volt bizonyos felfrissí­tési tendencia, e téren azonban az 1963-as választás hozta a leg­nagyobb eredményt. Egy sor új erő került • különféle tanácsi funkciókba, ez azonban egymagá­ban még nem jelentett volna va­lami különösen nagy felrissülést. ha ezzel párhuzamosan nem ala­kul ki új szellem a mindennapos munkatempóban, intézkedésben. Ezt az új szellemet röviden így jellemezhetnénk: az akarás, a tet­tek szelleme. Nem mintha koráb­ban semmi sem történt volna, semmit sem tettek volna a külön­féle szintű tanácsok, s azok veze­tői, de az is tény, hogy amikor felvetődött valamilyen probléma, akkor legtöbb esetben azt latol­gatták, hogy miért nem lehet azt megoldani, milyen akadályok me­rülnek fel, milyen jogszabályok­kal ellenkezik és így tovább. Vé­gül aztán az indokokkal mindenki megnyugtatta magát, s beletörő­dött, hogy a probléma megoldat­lan marad. Nagyon gyakran ta­lálkozhattunk ilyen légkörrel, ilyen szellemmel, ami kétségtelen, a könnyebbik megoldás volt, nem okozott különösebb fáradtságot, de az is igaz, hogy ebből nem is sok haszon származott. Amikor, a múlt év tavaszán munkához láttak az új tanácsok, már a kezdet kezdetén érezhető volt, hogy ezzel a régi szellemmel szakítani akarnak, s most, egy év múltával, joggal Inondhatjuk, hogy sikerült ez a szakítás, ha nem is minden területen. Gyakran hallani tanácsi értekezleten, hogy szinte belefojtották a szót a ma­gyarázkodókba. azokba, akik a ki­búvókat keresték, nem pedig azt latolgatták, hogyan lehetne ezt, vagy azt a problémát a város, vagy az egész megye javára meg­oldani. Valami olyasfajta légkör uralkodott el az egész tanácsi élet­ben, melyben nem dicsőség, sőt szégyen a „nyomós” indokokkal való mentegetőzés, de dicsőség, sőt követelmény a merész kezdemé­nyezés, a megoldhatatlannak vélt problémák esetében is a megol­dási lehetőségek felkuta,tása. Te­hát a dicsőség a közügyekben va­ló fáradozás, a munka, az erőfe­szítés. A félreértések elkerülése vé- gett sző sincs arról, mint­ha korábban mindez ismeretlen lett volna, de vitathatatlan, hogy gyakran uralkodott el a tunya­ság, kényelmeskedés. Hogy meny­nyire így van, mutatja, hogy egy egész sor olyan feladatot sikerült megoldani egy év alatt, ami már évek óta vajúdott, de nem haladt előre. Elég, ha csak néhány szek­szárdi létesítmény ügyére gondo­lunk, de ugyanúgy vehetjük a megye más nagyobb helységeinek egyes fejlesztési problémáit is. Ez az új szellem mindinkább eluralkodik a kis községekben is. így aztán sorra tudnak meg­oldani olyan problémákat, ame­lyekre korábban még a nagy­községekben is azt mondták, hogy lehetetlen. Az új múnkaszellemet a fel­frissülést nem valamiféle statisz­tika mutatja, ezt nem lehet szá­mokkal kifejezni, de megfigyel­hető a tanácsi élet hétköznap­jaiban. Kialakulásában — két­ségtelen — alapvétő szerepük volt azoknak, akik új erőként kerültek a tanácsokba, de ez csak az egyik oldal. A másik pedig az. hogy az új légkör ki­alakulását nagymértékben se­gítették azok a régiek, akik n választási előkészületek során meghallgatták, megszívlelték, te hát komolyan vették a választók igényeit, s gyakorlatukkal, több éves tapasztalatukkal felfrissült, megújult erővel fogtak munká­hoz a választások után. Az érdem tehát feltétlenül a nagy tanácsi kollektíva érdeme, s ezen belül ki több. ki kevesebb erővel segí­tette meghonosítani ezt az alkotó légkört. És itt eljutottunk egy másik, nagyon említésre méltó tapaszta­lathoz: tovább szélesedett a kol lektivitás a megye tanácsi életé­ben. Tolna megyében hozzávető­legesen 4000 községi, járási, vá­rosi és megyei tanácstagot vá­laszoltak meg a múlt év február­jában. A függetlenített vezetők ennek egy kisebb részét teszik ki. de elmondhatjuk, hogy a külön­féle állami, közösségi ügyekben négyezren tevékenykednek rend­szeresen. Sikerült lényeges javu­lást elérni olyan tekintetben is. hogy a tanácstagok munkája nem korlátozódik elsősorban a tanács­ülésekre. a határozatok meg­szavazására. hanem egy sor olyan munkát is végeznek, amelyeket > korábban csak függetlenített ve- j zetők végeztek. A tanácstagok, j mint például Szekszárdon és j Tamásiban, közvetlenül is szer- i vezik a különféle közérdekű fel- j adatok végrehajtását. A megye tanácstagjai a múlt év során ! 79 000 választóval találkoztak a ' beszámolóik és fogadóóráik so- i rán, ami ugyancsak a munka kollektivitását, másrészt pedig a tömegkapcsolat elmélyülését mu­tatja. A tanácsi munka sokolda- lúbb. mint korábban volt. s ez elsősorban abban jut kifeje­zésre. hogy a tanácsok nem egy, vagy két fontosabb problémával foglalkoznak, hanem a súlyának megfelelően számtalan kérdéssel, örvendetes, hogy a tanácsok több energiát fordítanak például a községfejlesztésre s az ezzel kapcsolatos társadalmi munka szervezésére. Jellemző, hogy a tanácsválasztásoK után át is dol­gozták a tanácsok a társadalmi munka tervet, tek ki így is tervet. Igaz, még hetnénk. de tatja, hogy vannak alakul. rw^ok Mi i. r Közlekedésrendészeti kiállítás nyílt á szekszárdi múzeumban, a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság és a Megyei Közlekedési Bal­esetelhárítási Tanács rendezésében. Képünkön Szabó László rend­őr alhadnagy, a közlekedési úttörők vezetője, a kiállításon az őrs néhány tagjának tart magyarázatot. Megjegyzés Az elvtelen békességhez Nem gyakori, de sajnos még nem bírja. kéri. hogy ne marad- előfordul, hbgy nagyon kilóg az a jón el a felelősségre vonás, bizonyos lóláb. A bonyhádi járás A járásnál azt mondták a fő­szervezésére vonatkozó egyik közös gazdaságában, párt- könyvelőnek, hogy állításait tog- taggyülésen megbírálták a terme- lalja írásba. ,,Majd. megteszem* — löszövetkezet főkönyvelőjét. 1 Az jelentette ki a főkönyvelő, és ha­ntost más kérdés, hogy a bírálat- zautazott. De nem tett semmit, nak volt-e alapja, vagy sem. A Mi lehet ennek a magyarázata?, főkönyvelő valami oknál fogva Két dolog. Vagy az, hogy állításai arra gondolt, hogy a tsz-elnök nem fedik a valóságot;, és kizáró- bi.ztatta fel a bírálót. Efeletti el- lag az elvtelen bosszú vezette, keseredésében elhatározta, hogy vagy pedig az, hogy eltelt néhány ... .. . . . „visszaüt”. Beutazott Bonyhádira, nap s a főkönyvelő elhatározta, túlsúlyban, örvendetesen - ott illetékes helyen elmondta: . . ... . 7 fejlődik tanácsi életünk. ; a termelőszövetkezeti elnök több 3 eSí eiessegben maradni. j visszaélést követeit el. ezt ö, Vnár- De bajon milyen bizonyítványt BÖDA FERENC 'mint a főkönyvelő, tovább nézni állít ki magáról az ilyen ember? 104 BORIM a megyei borversenyen nagyobb feladatokat tűz- célul. de év vegére még sikerült túlteljesíteni a hibákról is beszel a mérleg azt mu a jó tapasztalatok A Szekszárdon megtartott me­gyei borversenyen 104 Tolna me­gyei bor mérte össze „erejét”. A kiváló szakemberekből álló bírá­ló bizottság Katona Józseffel, a Szőlészeti Kutatóintézet igazga­tójával az élén. a nemzetközi színvonalat vette, alapul a borok elbírálásánál. A bizottság két cso­portra oszlott, egyik a fehér, má­sik a- vörös borokat vizsgálta. A helyezéseket három kategóriában állapították meg: vörös, siller és fehér bor. Külön bírálták el az egyéni termelők borait, az állami gazdaságok és Állami Pincegaz­daság által hozott bormintákat. A vörös borok versenyében első helyezést az Állami Pincegazda­ság szekszárdi kadarkája érte el 18,64 pontszámmal. A további hét helyezést is az Állami Pincegaz­daság érte el kékfrakos. kadar­ka és oportó boraival. A családtagok segítsége A tamási és a bonyhádi járás közös gazdaságai a növényápolás­ban ismét elmaradlak a többi já­rás termelőszövetkezeteitől. A ké­sés sokféle kockázattal jár. A jelenlegi állapotokat figyelem­be véve lígyanis nem valószínű, hogy be tudják majd tartani, gokban lesz-e idő kétszer megka­pálni a kukoricát. Nem valószínű, hogy be tudják majd tartani, éppen a késés miatt, a minőségi követelményeket. Akár így. akár úgy, a termésátlagok alakulása szempontjából máris bizonyos veszteségekre • lehet számítani. Fűként akkor, ha elmarad a csa­ládtagok megfelelő mozgósítása. E két járásban is felosztották a területet egyénekre. A szövetkeze­ti gazdák erejükhöz mérten vál­laltak kapálnivalót kukoricából, cukorrépából, napraforgóból, bur­gonyából. De a jelek arra mutat­nak, hogy mégsem győzik, hiszen a növényápolással egyidejűleg égetően fontos munka a széna- betakarítás, ahol szintén nagy szükség van a munkaerőre. Leg-, kézenfekvőbb megoldás: igényel­ni a családtagok segítségét, közre­működését, hiszen ezt a felosztott terület valóban lehetővé teszi. A bányász férj, vagy a háztartással elfoglalt feleség szabad idejében néhány órát feltétlenül segíthet. Jó lenne a brigádveéetőknek er­re több gondol fordítaniok, s jó lenne a termelőszövetkezeteknek ezt a rejtett tartalékot jobban fel­használniuk. Másrészt, a családoknak is ér­dekük idejében, és jó minőségben elvégezni a közös földeken a nö­vényápolást, hiszen ez úgyszólván mindenütt függvénye a kiosztan­dó természetbeni prémium meny- nyiségének. Kovács Sándor, az Állami Pincegazdaság pécsi fő minőségi ellen­őre fehérbort bírál. Böta. &5iga A vörös borok kategóriájában egyéni versenyzők közül Klézli József1 (Szekszárd, Honvéd u. 3.) szerezte meg az első helyet, 17,92 pontszámú. 1963-as évjáratú ka­darka borával. Második lett Deák Dénes (Simontornya) 1963-as év­járatú burgundi borával. Barsi Imre (Szekszárdi, kadarka borai­val a harmadik helyezést szerez­te meg ebben a kategóriában. Siller borokkal az egyéni ver­senyzők indultak. Első lett Cseri István (Szekszárdi kadarka-siller borával. Második .Baumann Jó­zsef (Szekszárdi, aki szintén ka­darka-siller borral vett részt a versenyen. Rácz János decsi la­kos 1961-es évjáratú kadarka­siller borával harmadik helyezési ért el. A fehér borok versenyében 70 borminta szerepelt. Első. helye­zést az állami gazdaság — pin­cegazdaság kategóriában a Biritói Állami Gazdaság szerezte meg, édes furmint borával. Az Állami Pincegazdaság bátaszéki rizling­szilváni bora második lett a fehér borok versenyében. A Hőgyészi- Állami Gazdaságok édes olaszriz- lingje a harmadik helyezést érte 'el. Egyéni termelők fehér borai kö­zül Es-zteri József (Szekszárdi olaszrizling bora szerezte meg az első helyet. 16.79 pontszáprnal. Második leti Vesztergombi János olaszrizling bora 16.76 pontszám­mal. Az egyéni versenyződ közül a harmadik helyet is Vesztergom- bi János szerezte meg-. A már évek óta hagyományo­san megrendezett borversenyek eredménye bizonyította, hogy a megye borai évről évre tisztáb­bak, jobban és szakszerűbben ke­zeltek. a. A.

Next

/
Thumbnails
Contents