Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-20 / 116. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1964. május 20. Mégis meg... I NatTYkÓnri meglehető- csak egy hónap múlva kezdőd­'---------sLü---------—— sen eldugott hétnek meg, de bonyolult törté­h elyen fekszik, távol esik a me- nete már egész kötetnyi. Amikor' gyeközponttól, a főbb forgalmi gó- e történet felől kíváncsiskodtam, coktól. A megyeszékhelyen nem Takács Erzsébet, a tanács elnöke, is hallani sokat erről a faluról, és Retkes István, a tanács titká- pedig, ha az ember idevetődik, ra egyaránt legyintettek, s némi meglepő dolgokat tapasztal. Nagy- erőltetéssel nevettek: kónyi_ erőlködik, törekszik, min- _/ Jobb alTÓ1 nem beszélni. A den áron eszre alcarja vetetni lényeg az> .hQgy túljutottunk a mágiát szép példájává!. legnagyobb bajokon. Valóságos A télen részt vettem egy ünne- kálváriát kellett járnunk, hogy pélyen, amelyet Nagykónyiban, az idáig is eljuthattunk, új presszós falatozó megnyitása Tulajdonképpen az történt, hogy alkalmából rendeztek. Előtte is a tervet már i959_ben elkészítet­tadtam, hogy Nagykónyiban epul majd pedig gyűjtögetni kezd- valami vendéglátó hely, de nem ték az építés költségeit a község­tulajdoni tot tam neki különösebb fejlesztési hozzájárulásból Végül jelentőseget, mert hiszen számos együtt volt a ^ födhetett más helyen ugyanez történik. volna az építkezés. Igen ám, de a Csak ott láttám az avatáson, hogy tervet fel keiiett küldeni vélemé- ez mennyivel különb a tobbane : nyezésre a minisztériumba. Ott a falu középén, az odon hazak megállapították róla, hogy a terv közt egy nagyvárosinak is beillő időközben korszerűtlenné vált, presszós falatozó épült. mert már egészén másak az alap­Az eldugott kis faluban lerom- elvek a falusi művelődési ottho- bolták a régi, füstös kocsmát, és nők építésénél. Ezzel aztán el- kulturált,- nagyvárosi vendéglátó kezdődött egy szinte végnélküli helyet építettek helyébe. rohangálás, utazgatás:., kilincselés Ugyanitt történt egy másik a . és megyei tanácsnál, a meglepő dolog is. Kiderült, hogy minisztériumban, s a tervezoiro- a helyi vezetők már nem is any- daban; Szerencsére legtöbb he yen nyira az új létesítmény miatt lel- azí neztekhogyan lehet segíteni, kendeztek, - bár ez sem hiány- V?®* utasítottak a tervezőket; zott - mipt inkább egy újabb, kötelesek az első, elavult terv he- nagyszerű tervet. elemezgettek. A díjmentesen egy újabbat ad- presszós falatozót valahogyan úgy £!: A titkár elutazott a tervezok- vették, hogy ez már elkészült, ez koz. Ott mutattak neki néhány ol- már megvan, ez majd éh a maga csobban kötelezhető tervet, de életét, de most ne tétovázzunk, ormotlan epulettipusok vol­akad még tennivaló a faluban. tek- A titkár meg is mondta, így aztán a jelenlévő megyei ve- — Kérem, ha én ilyen tervvel zetőket is az iránt fagigatták, hogy térnék haza a faluba, engem el- mit tehetnének a művelődési ott- zavarnának onnan a választók, pe- hon mífelőbbi mégépítése érdeké- dig azt nem szeretném, mert 20 ben. Ez ugyan nem volt akkor éven keresztül tisztességgel szól­ni ár új téma, de egy időre meg- gáltam a falut, ezután sem aka- feneklett az ügy, s a helyi veze- rom, hogy csalódjanak bennem. A tők ebből a kátyúból próbálták faluban megépült egy modem, tet- kijuttatni. szetős presszós falatozó, s egysze­rűen nevetséges lenne, ha a mű- I A minap, kogy ismét velődésnek ilyen hajlékot biztosí­!----------------------— Nagykónyi- tárnánk. ban jártam, megtudtam, hogy si- . .... . ,, ,, ... került is túljutni a kátyún. Csak- A tltkar, ^velese nem volt hia- hogy ez nem volt olyan egyszerű, bavaló, végül küldtek egy impo- mert ugyan még nem épül a mű- záns tervet a nagykónyiaknak, velődési otthon, a munkálatok 0]yab aminek alapján, ha majd megépül a művelődési otthon; N. ugyancsak ékessége lesz a falu­nak. i REJTŐ JENŐ: j I A falu lakossága f ----------------- igen sokat K ÉPREGÉNYVÁLTOZAT« KOVÁCS SÁNDOR közben sokat szorgos­kodott az építési előkészületeknél: lebontották a régi épületeket, s fokozatosan eltakarítják a romo­kat, hogy az építők munkához lát­hassanak. Mert tudni kell azt is Nagykónyiról, hogy mint ahogyan a presszós falatozó, ugyanúgy a művelődési otthon is az egész fa­lu kívánságára épül — az egész falu segítségével. Nagykónyiban a tettrekészség, [az akaraterő fokozatosan felülke- |rekedik az akadályokon. B. F. a. Harmadnap a rendőrség be­fejezte a vizsgálatot. Bukova fő­hadnagy ritka lelkiismeretesség­gel derítette fel az ügy teljes hát­terét, a fiú tettének rugóit. S ebben legnagyobb segítségére az anya vallomása, önmagával szem­ben is kérlelhetetlen őszinte­sége volt. Mire a vizsgálatot le­zárta. tisztán állt előtte a fiú sorsa, jelleme, s mostani tette. Képes volt megérteni az anyát és a fiút. s az ügyészségnek gazda­gon árnyalt tényvázlatot küldött át. És saját hatáskörében úgy döntött, szabadlábra helyezi a fiút. Bumbera is kivételes megértést tanúsított, a szállodában ügyesen elrendezte a fiú háromnapos mu­lasztását. rendkívüli szabadság címén legalizálta a távolmara­dást. Az igazi okról egyelőre hall­gatott a főnök előtt, a bíróság ítéletéig felfüggesztette a be­számolót. hiszen végül is az dönti el a fiú sorsát. A bíróság hamar kitűzte a tárgyalást, a védelmet dr. Vad- nai. Radovan barátja látta el. Teljes két napig tartott a tár­gyalás. Bár a rendőrség nyomo­zati anyaga a valóságnak meg­felelően vázolta fel a bűncselek­ményt. a bíró. egy fiatal, agilis, máris meglepően hozzáértő ta­nácselnök maga akart mindent föltárni és bizonyítani. nem hagyva ki egyetlen iényeges mozzanatot, enyhítő, vagy sú­lyosbító körülményt sem. Az anyát különösen kimerítet­ték a tárgyalás napjai. Olyan izgalomban élt, hogy félő volt, idegösszeroppanást kap a végén Iskolai tanulmányait hetek óta elhanyagolta, a konzultációkra nem járt el. pedig az évvégi kon­zultációk az osztályzatok szem­pontjából pótolhatatlanok vol­tak. Erre az időre estek a vizs­gák is. s ami sohasem fordult elő. közepesnél is gyengébb át­laggal zárta a harmadik évet, majdnem elégségessel. De ez bántotta most legkevésbé, fontos volt, hogy átment, majd tu utolsó évben kiköszörüli a csor­bát. A tárgyalás második napján, késő délután vonult vissza a bí­róság ítélethozatalra. Majd egy órai tanácskozás után hirdette ki a bíró az ítéletet: húsz napon túl gyógyuló, és egy ujj részleges megbénulását okozó, súlyos testi sértésért négyhónapi börtönre ítélték a fiút, melynep végrehaj­tását az enyhítő körülmények fi­gyelembevételével három évi pró­baidőre felfüggjesztették. Ezenkí­vül gyógykezelési költségek és kártérítés címén kishíján ötezer forint megfizetésére kötelezték a vádlottat. A tárgyalás után Vadnaival be­ültek egy feketére az Arany Csil­lag presszójába, de az anya siet­tette a társaságot, mielőbb szere­tett volna otthon lenni. Mikor hazaértek, a fiú bement a szobájába. Az anya azt hitte, csak átöltözik, de már negyed­órája is elmúlt, miközben ő félig elkészült a vacsorával. Nem várt, benyitott hozzá. A fiú az ablaknál ült, és nézte az alkonyati napsütésben fürdő GERGELY MIHÁLY: IDEGENEK teret, a játszadozó, kiabáló gyere­keket. Az anya belépésére sem mozdult, mintha nem is hallotta volna az ajtónyitást. — Kisfiam!... Miért ülsz itt egyedül? Gyere át a nagyszobába, mindjárt vacsorázunk! A fiú feléje fordult, de az arca épp oly kifejezéstelenül merev volt, mint ideérkezése estéjén; az az este jutott most eszébe az anyának. Hosszan nézte a fiú az anyát, hogy az végül ismét megszólalt. — No, gyere, fiam! A fiú engedelmesen követte anyját, a nagyszobában letelepe­dett a sarokban álló fotelba. Hosszú, feszélyező csend nehe­zedett rájuk, amely a mindig lár­más Andit is elnémította. — A Közértben találkoztam Bumberával — szólalt meg az­után Radován. — Azt mondta, nem lesz semmi baj a szállodá­ban... Igazán, nagyon derék em­ber! A fiú hallgatott, lassú, görcsös mozdulattal eloltotta leégett ciga­rettáját. Kimondhatatlanul szen­vedett, mert világosan megértette, hogy anyjának köszönheti a bör­töntől való megszabadulását. És itt van a kártérítés jelentős sum­mája, amit nagyrészt megint csak anyjának, mostohaapjának kell megfizetnie. A tudat, hogy ő zú­dította nyakukba a tetemes ki­adást, végképp elgyámoltalanítot- ta, a bűntudat lehetetlenné tett számára minden közeledést. Az anya megterített, vacsorához ültek. — Gézu, tudod-e, hogy elcse­réltem a faragott botomat? — számolt be Andi a nagy újságról. A fiú ráemelte szemét. Nem szólt, de tekintetében felfényletta hála. — Egy bőr térképtáskát kaptam érte, a környék turistatérképével együtt! Majd vasár-nap kipróbál­juk, jó?... Ugye, elmegyünk kirán­dulni vasárnap, Gézuka? — El — mondta a fiú, s szigo­rú vonalú ajka szögletében felfa­kadt egy bátortalan mosoly. — És majd keresünk egy jó botot. — Ö, az már van! — mondta Andi. A sarokból előhozott egy hosszú, vastag mogyoróbotot. — Ugye, jó lesz? — Jó. A fiú befejezte a vacsorát, fel­állt, anyjára pillantott. — Kö­szönöm, mama! — Visszatért a fo­telba, vitte magával a botot, ölé­be fektette. — Azt hittem, most mindjárt elkezded faragni! — mondta csa­lódottan Andi. — Nincs bicskám. ' — Nincs?... Hát hová lett a szép bicska? — Elvették... Bűnjelként lefog­lalták. A gyerek csak most értette meg, rés telikedve elpirult, aztán elővette zsebkését. A fiú elkezdte a faragást. A gyerek odavitte a támla nélküli párnás széket, s áhitatosan fi­gyelt, nehogy egy mozdulatot is elszaíasszon. Az anya letakarta a palóchím­zésű terítővei az aszrtalt, vissza­helyezte rá a szekfűcsokrot, s le­ült. Felnyitott egy könyvet, úgy tett, mintha olvasna. De képtelen volt összerakni a betűket, szeme előtt minden egybeolvadt. Egyre a fiút nézte. Az ügyes, gyors kezű fiút, aki látszólag beletemetkezett a munkába; öccse elismerő biztatá­saitól még buzgóbban járt kezé­ben a kés. Szívében ellentétes érzések ver­tek tanyát, az öröm és a fájda­lom. Boldog volt, hogy ismét együtt a család, hogy fiát sike­rült a börtöntől megmenteni, s ki tudja, még mi mindentől, ami ott ráragadt volna, ha hónapokra bűnözők közé kerül. Ugyanakkor szenvedett is, mert ez az este újból és újból azt az estét juttat­ta eszébe, amikor a fiú hozzájuk 'költözött, s rá kellett eszmélnie, hogy a nagy reményekkel várt gyerek helyett egy ismeretlen fiatalembert kapott vissza. Egy idegen embert, akivel semmi kap­csolata. Az azóta eltelt hetekben voltak alkalmak, amikor már úgy érezhette, mégis csak siker koronázta erőfeszítéseit, most .azonban úgy találta, mindent kezdhet elölről. — De szép lesz, Gézuka! — új- jongott Andi, és hizelkedőn meg­ölelte bátyját, arcát a fiú feszes arcához szorította. — Ezt el se merem majd vinni a suliba! Ö, ez még semmi — mondta a fiú. Ekkor felpillantott, tekin­tete találkozott anyjáéval. Sokáig nézték egymást. Végül is a fiú bátortalanul el­mosolyodott. Mindez annyira megörvendez­tette az'anyát, hogy összerezzent, szeme megfényesedett, és ő is el­mosolyodott. Mosolygott, mert lám, annyi fájdalmas megpróbáltatás ellené­re is reménykedhet, hogy kitárul előtte fia szigorúan bezárt lelke, és visszakapja majd gyermekét, akit másfél évtizeddel ezelőtt el­raboltak tőle. Vége DRAG A MATRÓZ UR! MUTASSA MEG ME KÉM AZ ÖTÖS KABINT... MUKK t GVERE ""W1 igyál egy kortyot. jtngnnmniTípViiii|i j|! sA. __... ÉNEKELD 1 /i My yS V&CEM A S g fi [A | FŐORVOS ÚR PONTOSAN NYOCKOR MEGJELENIK A „ KJ JA V/TOJT " SZMOKINGGAL ... A FŐORVOS UR NEM TAGIT, , AZ ŐR ODAVEZET! ROZSDÁS KASINO A HOZ... EZ IDŐ ALAV ROZSDÁS BESURRAN A VEZÉRKARI S2Á- ZAOOS, BRADFORD-KABINJÁBA, AMELY KÖZVETLE­NÜL A GVARMATÜGY! MINISZTER LAKOSZTÁLYA MEL­LETT VAN. _ A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents