Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-19 / 115. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. május 19. A szovjet kormányküldöttség megtekintette a Budapesti Nemzetközi Vásárt Hétfőn a kora délelőtti órák- (tárgyalásokat folytattunk , ... - . a má­ban a Budapesti Nemzetközi Vá- gyár kormányszervekkel. Ezek­sárra érkezett D. F. Usztyinov, af nek a tárgyalásoknak eredmé- Szovjetunió Minisztertanácsa első! nyeivel teljesen elégedettek va- elnökhelyettesének, a Népgazda- j gyünk. Olyan légkörben folytak sági Főtanács elnökének vezeté-' megbeszéléseink, ahogy az bará- sével a Magyarországon tartózko- j tok közt szokás. Ezek a tárgyaló­dé szovjet kormányküldöttség. A 1 sok és a Budapesti Nemzetközi vendégek Apró Antal, a Minisz-1 Vásáron szerzett tapasztalatok tertanács elnökhelyettese, az meggyőznek minket a két ország MSZMP Politikai Bizottságának j közötti gazdasági együttműködés tagja, dr. Horgos Gyula kohó- és t továbbfejlesztésének nagy lehelő­gépipari miniszter társaságában j ségeiről. A nemzetközi munka­megtekintették a magyar kiállí- megosztás több szép eredménye:- tást. I vei találkozhattunk már itt a vá­A körséta után D. F. Usztyinov • sáron is, és úgy gondoljuk,, a köl- a következőkben összegezte véle- [ csönös előnyök alapján tovább­ményét a látottakról: — A szovjet küldöttség látoga­tása során meggyőződhetett arról, hogy a Budapesti Nemzetközi Vá­sárt kitűnően rendezték meg. — A magyar pavilonokban ki­állított anyagokról elmondhatjuk, hogy méltóképpen tükrözik a ma­gyar népgazdaság nagyszerű eredményeit, fejlődését. Engem, mint mérnököt, elsősorban a gép­ipari termékek, műszerek, hír­fejleszthetjük az eddig is szépen a szovjet mezőgazdaság nagy ke- mizálási programja. A szovjet— magyar együttműködésnek itt is nagyok a távlatai. Vannak még kiaknázatlan lehetőségeink az együttműködésre, a rádió- és elektrotechnikai iparban is. A kö­zös érdekek és a kölcsönös elő­nyök megkövetelik, hogy a nép­gazdaság minden területén maxi­málisan kiaknázzuk a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehető­ségeket. * Végezetül D. F. Usztyinov hang­súlyozta, hogy a Budapesti Nem­zetközi Vásár hasznosan szolgálja a nemzetközi kereskedelem fej­lesztésének ügyét, komoly hozzá­alakuló gazdasági kapcsolatokat. I járulás a békés gazdasági együtt- Például megvalósulás útján halad élés elmélyítéséhez. Eseménydús program a vásár első szakmai napján Hétfőn megkezdődött a vásár első hétköznapja, amikor legfőbb céljának megfelelően, délelőtt csu­adástechnikai berendezések érdé- Pún a szakemberek rendelkezésé­keltek. Elmondhatom, hogy ezek- ! re álltak a kiállítások, nek a berendezéseknek magas a | Számos tapasztalatcserét, szak­műszaki színvonala, kiváló a mi- j mai és sajtótájékoztatót tartottak, nősége. Közöttük jónéhány nem- ős nagyszámú külföldi szakértő zetközi viszonylatban is komoly I is felkereste a vásárt, érdeklődést kelthet, megállja he- A nap első eseménye a műszaki lyét a világversenyben. Ezt öröm- könyvkiállításon megrendezett tá- mel hangsúlyozom. . | jékoztató volt. Dr. Csanádi György — A bemutatott termékek lé- közlekedés- és postaügyi minisz- pést tartanak a technikai ' fejlő-; tér mutatta be a négyezer köny­vessel, és tükrözik azt, hogy a vet tartalmazó kiállítást a sajtó­magyar ipgr a fokozott pontossá-! képviselőinek. Tizenkét országból gú gépek előállítására törekszik, érkeztek könyvek a kiállításra. , A. sok vegyipari berendezés lát-j Hatvannyolc külföldi, és négy tán megállapíthatjuk, hogy a ma- magyar könyvkiadó újdonságait gyár népgazdaságban is fontos tálálják meg, az érdeklődők. szerepet kapott a kemizálás. Igen jelentős a magyar elektro­technikai ipar kiállítási anyaga, .látszik, hogy határozott lépések történtek az automatizálás érde­kében. Nagy elismeréssel szólha­tok a kiállított fokozott pontossá­gú szerszámgépeikről is. — Itt-tartózkodásunk idején Délelőtt akadémikusok és ne­ves orvosprofesszorok keresték fel a vásáron az orvosi műszer­ipar kiállítását, ahol dr. Horvai Ervin, az Egészségügyi Miniszté­rium orvosi műszerügyi intézeté­nek igazgatója és a MEDICOR- művek vezetői bemutatták a gyó­gyítás új eszközeit. A vendégek Befejeződött a bukaresti nőkonferencia Bukarest, (MTI). A dolgozó nők problémáival foglalkozó II. nem­zetközi szakszervezeti konferencia szombat éjszakai záróülésével be­fejezte munkáját. A záróülésen elfogadták „A dolgpzó nők gazda­sági és szociális jogainak alapok­mányát”, továbbá egy memoran­dumot, amelyben a konferencia állást foglal amellett, hogy a Nem­zetközi Munkaügyi Hivatal június 17-én Géniben összeülő értekezle­tén a fenti alapokmány szellemé­ben foglalkozzék a dolgozó nők helyzetével. A fenti dokumentumok elfoga­dását a záróülésen rövid, de he­ves vita előzte meg. A kínai, majd az albán küldöttség — az elnök- figyelmeztetése és a küldöttek til­takozása ellenére — újább szovjet­ellenes kirohanásokra ragadtatta magát. A felszólalásokat a kül­döttek többsége heves tiltakozás­sal fogadta s ez az álláspont meg- ' mutatkozott a szavazás eredmé­nyében is. Az értekezlet küldöttei nagy többséggel elfogadták a tit­kárság által javasolt, s az albizott­ság által módosított tervezeteket. Az alapokmány ellen csak Indoné- . zia szavazott, Albánia, Japán, Kína, Korea és Kongó tartózko­dott' a szavazástól. A memoran­dum ellen foglalt állást Indoné­zia és Korea, Japán tartózkodott, Albánia és Kína pedig nem vett részt a szavazásban. A résztvevők óriási éljenzéssel fogadták az eredményhirdetést. Renato Bitcssi, a Szakszarv:— ' vsz elnöke záróbeszédében kije­lentette, hogy az értekezleten po­zitív és konkrét • vita folyt. Fel­hívta a küldötteket, hogy minden erejükkel törekedjenek a szak- szervezeti mozgalom egységének megteremtésére. elsősorban a már sorozatban ké­szülő műszerek iránt érdeklőd­tek. Elismeréssel nyilatkoztak az újfajta kétégős műtőlámpáról, amely nem vet árnyékot, hőt alig sugároz, fényét mindig a vizsgált testrészre összpontosítja, j A magyar kiállítás után az or- ' vosvendógek a szovjet, a lengyel és az osztrák műszereket tekintet­ték meg. Jacques Marette, a francia kor­mány postaügyi minisztere tapasz­talatairól és a magyar—francia gazdasági kapcsolatokx-ól a követ­kező nyilatkozatot adta: — Amikor a francia kormány ügy döntött, hogy Franciaország hivatalosan képviselteti magát a budapesti vásáron, ezzel hangsú­lyozni akarta reményét, hogy szo­rosabbá válnak országaink között a gazdasági kapcsolatok. A fran­cia pavilonban szerszámgépeket, elektromos berendezéseket, vas­ipari termékeket és fogyasztási cikkeket is láthatnak. Örömmel tölt el, hogy kiállításunk máris ilyen nagy tetszést aratott. A fran­cia kormány arra törekszik, hogy árukínálata változatos legyen, és sokféle terméket óhajt Magyaror­szágra exportálni. Vasárnap este az EAK pavilon­jában Mohammed Ibrahim, az Egyesült Arab Köztársaság buda­pesti nagykövete fogadást adott. A fogadáson megjelent Bíró Jó­zsef külkereskedelmi miniszter, Szarka Károly külügyminiszter­helyettes, a Külügy- és a Külke­reskedelmi Minisztérium több képviselője. Űjabb harcok Laoszban Laoszban — a legújabb jelen­tések szerint — tovább bonyolódik és éleződik a helyzet. Az ország nagy részén felújultak a harcok. A harcok elsősorban a jobbol­dal fegyveres egységei, valamint a semlegesek hadseregének a jobb­oldali puccsista tábornokok hatal­mi törekvéseivel szembeforduló része között törtek ki. összecsapásokra került sor a jobboldali egységek és a Patet Lao csapatai között is, azokon a ponto­kon, ahol a jobboldal területnye­reségre akar szert tenni. A straté­giailag fontos Kőedény-síkságon a hazafias erők helyzete szilárd. A semleges hadsereg egységét az bontotta meg, hogy egyik tá­bornok csatlakozott a semleges fegyveres erőket a jobboldal erői­vel „egységesíteni” akaró reak­ciós tábornokokhoz. Azoknak a semleges erőknek élén, amelyek nem hajlandók a jobboldali tá­bornokok erőszakolta „új főpa­rancsnokságot” elismerni, Cseng ezredes áll, aki felhívta a többi semleges egységet, szakadjanak el az említett reakciós főparancsnok­ságtól. Vientianeba vasárnap este hír érkezett Muong Phanh-ból, amely szerint Kong Le tábornok, a sem­leges csapatok főparancsnoka el­hagyta, a várost. Washingtonban vasárnap lázas tanácskozás kezdődött. Rusk kül­ügyminiszter Johnson elnöknél ebédelt, majd a genfi értekezlet két társelnökének képviselőjeként magához kérette a szovjet és ké­sőbb az angol nagykövetet, tanács­kozott továbbá McNamara had­ügyminiszterrel és végül a délke­let-ázsiai szerződés szervezete — a SEATO — öt tagállamának wa­shingtoni képviselőjével. Egyik megbeszélésről sem adtak ki tájé­koztatást, jól értesült körökben azonban nem cáfolták, hogy a laoszi fejlemények kerültek meg­vitatásraj Johnson újabb 125 millió dollárt kér a kongresszustól a dél-vietnami háború céljaira Washington (MTI). Johnson amerikai elnök hétőn üzenetet intézett a kongresszushoz és eb­ben a már megszavazott segély- összegen kívül újabb 125 millió dolláros összeget kér a dél­vietnami háború céljaira, a dél­vietnami kormánynak nyújtandó katonai és gazdasági segélyre. Johnson elnök két okra hivat­kozva kéri ezt az összeget: elő­ször is azért, mert fokozódott a gerilla-tevékenység Dél-Vietnam­ban. másrészt pedig azért, mert új kormány került hatalomra Khanh tábornok puccsával, és Johnson szerint — mint üzene­tében hangoztatja — „ez új re­ményt nyújt a hatékony kom- műnistaelleaes akcióra”. Az Egyesült Államok eddig évente mintegy ötszázmillió ösz.- szegű segélyt nyújtott a dél­vietnami kormánynak. Az UPI tudósítása szerint összeomlás fenyegeti a dél-viet­nami kormánycsapatok több napja folyó expedícióját, amely a szabadságharcosok által ellen­őrzött Do ' Xa-hegyek elfoglalá­sára indult. A kormányerők hat zászlóalja közül kettőt egy szűk völgyben bekerítettek a nartizá- nok. A térségbe küldött helikop­tereket csaknem kivétel nélkül I eltalálták a szabadságharcosok I légelhárító lövedékei. A bekerí­tett csapatok két ízben tettek si­kertelen kísérletet a kitörésre. A dél-TÍetnami szabadságharcosok sikerei Saigon (Reuter, AP) Dél-Viet- namban folytatódnak a szabad­ságharcosok sikeres műveletei Khanh tábornok, a dél-vietnami diktátor csapatai ellen. A Reuter tudósítójának jól tá­jékozott saigoni katonai körök­ből származó értesülése szerint rendkívül súlyos helyzetbe került a kormánycsapatok egyik zászló- alja, amely Saigontól 480 kilomé­terre északra akart „tisztogató mű­veletet” végrehajtani a hegyes, őserdei terepen. Mint az idézett katonai körökben mondották, a szabadságharcosok súlyos veszte­ségeket okoztak a zászlóaljnak és elvágták visszavonulásának út ját. „ Szintén súlyos veszteségeket szenvedtek el a kormánycsapatok Kieng Tuong tartományi szék­helynél, Saigontól 100 kilométer­rel- nyugatra. Itt 36 halott, 23 se­besült és 10 eltűnt katona továb­bá sok fegyver és lőszer volt a veszteségük. Amint a tudományos szocializ­mus megfogalmazta a szocialista forradalom célját, nyomban fel­vetődött a hozzá vezető utak kér­dése is. Ezzel kapcsolatban Marx és Engels a kispolgári jobb- és baloldali nézetekkel folytatott vi­tájukban a társadalmi viszonyok és az osztályharcok elemzése alap­ján először is kimutatták, hogy az utak és a módszerek fetisizálá- sa megengedhetetlen, mert azok mindig az adott helyzettől függ­nek. Másrészt a forradalom tar­talmát nem a módszerek szabják meg. A szocialista forradalom fel­adata a burzsoázia megdöntése és a proletárdiktatúra megteremté­se, következésképpen, ha ez meg­történik, szocialista forradalom megy végbe, függetlenül a mód­szerektől. Továbbá, a társadalmi viszonyok és az osztályharc vizs­gálata azt bizonyítja, hogy van­nak helyzetek, amikor a fegyve­res felkelés elkerülhetetlen, de lehetnek olyan helyzetek is, ami­kor lehetőség nyílik békés úton megdönteni a burzsoáziát, a fegy­veres felkelés viszont kudarcra van ítélve. Végül, ha a proletariá­tusnak módjában áll választani a polgárháború és a békés út kö­zött, természetszerűen az utóbbi­hoz kell ragaszkodnia, mert az a legkisebb vér- és anyagi áldozatok­kal jár, és mert a legszélesebb tö­A forradalom békés megék számára megkönnyíti a szocialista átalakulást. Később Lenin újabb tényekkel bizonyította, hogy amennyiben az erő (a tömegek többsége, a fegy­ver) a forradalom oldalán van, s ezért a burzsoázia képtelen fegy­veres ellenállásra, a proletariátus a forradalmi erőszak békés eszkö­zeivel is megragadhatja a hatal­mat. E lehetőség létrejöttének elősegítése tehát egyenesen fel­adata a kommunista pártnak. Le­nin az 1905—1907-es oroszországi polgári demokratikus forradalom­ban kidolgozta azt a politikát, amelynek a proletariátusra ráikény szerített fegyveres felkelés győzel­me után biztosítania kellett volna a forradalom békés továbbfejlődé­sét. Az 1917-es februári forrada­lom után részletesen kifejtette a forradalom békés továbbfejleszté­sének programját, amelyben a de­mokratikus feladatok (béke, föld, nemzeti önrendelkezés) követke­zetes megoldását összekapcsolta a szocialista forradalom végrehajtá­sával és kihangsúlyozta a töme­gek közötti szívós felvilágosító­szervező munka fontosságát, va­lamint a gazdasági és politikai előrehaladás fokozatosságának el­vét. 1917 szeptemberében ismétel­ten aláhúzta, hogy ha csak egy százalék remény is van rá, meg kell kísérelni a fegyveres össze­csapás elkerülését, és békés úton kell megvívni a szocialista forra­dalmat. A burzsoázián múlott, hogy a munkásosztály végül is fegyveres harcban döntötte el a hatalom kérdését. A történelem azóta minden te­kintetben igazolta a forradalom marxista—leninista politikáját. 1919-ben a magyar uralkodó osz­tályok saját gyengeségüknél és a forradalom erejénél fogva fegy­veres ellenállás nélkül voltak kénytelenek átengedni a hatalmat a proletariátusnak. A második világháború után Magyarorszá­gon, Csehszlovákiában, Lengyel- országban, az NDK-ban és Romá­niában békés úton győzött a szo­cialista forradalom, néhány más országban (Kínában, Jugoszláviá­ban) pedig fegyveres harcokban. Történelmi tény tehát, hogy a szocialista világrendszer egyes or­szágai fegyveres felkelésben, pol­gárháborúban, mások viszont bé­kés úton születtek meg. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy korunk leghatalmasatíb ereje, a szocialis­ta világrendszer nem jöhetett volna létre, ha a megteremtő for­radalmak vezetői hűtlenek lettek volna a marxizmus—leninizmus- hoz és kalandorpolitikát folytat­tak volna. Ha a kommunista pártok csak egyetlen utat ismer­tek volna el igaznak, ha nem ké­szültek volna fel mind a fegyve­res felkelésre, mind a békés útra, ha a döntő pillanatban nem tud­tak volna a helyes útra lépni, a forradalmak nem győzhettek vol­na. Emellett a második világháború után a jobb- és baloldali dogma- tizmtis gátló hatásai ellenére egy­re világosabbá vált, hogy az új helyzetben kiszélesedett a forra­dalom békés útjának lehetősége. A francia és az olasz kommunis­ták például e felismerés jegyé­ben hozzáfogtak az újtípusú de­mokrácia programjának kidolgo” zásához. Az Angol Kommunista Párt 1951-ben programba vette a parlament felhasználását a békés út lehetőségének kiaknázásához. 1953 elején hasonlóan cselekedtek a svéd és a norvég kommunisták

Next

/
Thumbnails
Contents