Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
3 lfm. május ti, ?— TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Mi n biztosíték? Riportsorozat a paksi járásból (2) ®rös bor terem a dunaszentgyörgyi Ezüstkalász Tsz-ben, de a szövetkezet gyenge. Mérleghiányos volt tavaly. A gyengeséget főleg azzal magyarázzák, hogy „rossz tájkategóriába vannak besorolva”, keveset kapnak a boraikért. Jó közepes termés esetén 1400—1500 hektó bora lehet az Ezüstkalásznak, szóval nagy a szőlőterület, a bortermelés lényeges része a közös gazdálkodásnak. Díjakat nyernek, és egyszer egy mustjuk olyan édes volt, hogy „kidobta a fokölót”, de hiába. Persze, azért kiderül beszélgetés közben: más is közrejátszott abban, hogy a szövetkezeti eredmény, a jövedelem nem méltó a község híréhez. Például a kukorica vetése csak május vége felé fejeződött be tavaly, és sok vetőmag tavaszi szántásba került. Vagy: igen sok fiatal él Duna- szentgyörgyön, a KISZ-tagok száma 120, de mind eljárnak a faluból, máshol dolgoznak. Hogyan indult ez az év, mi a biztosítéka, hogy az idén másképp lesz? A párttitkár azt mondja, „más alapok vannak”, mint eddig. Sorolja is, mik ezek a más alapok: — Olyan szépek a gabonáink, hogy ilyen talán húsz év óta. nem volt a határ. Nem is emlékszem ilyen jó gabonára. És minden szántást elvégeztünk ősszel. Tavaly 900 hold maradt tavaszra. Most koráin elvetettünk mindent, amilyen korán csak lehetett. A kukoricavetés április 24-én befejeződött. Majdnem egy hónappal előbb, mint az előző évben. Már ekézik a kukoricát. így még nem állt hozzá a nép a munkához. Sok családtag is segít, például azok közül, akik a Paksi Konzervgyárban dolgoznak egyébként. A 178 hold cukorrépa sarabolása kész, már egyelik a répát. A napraforgó kapálása is befejeződött. Kétszáz hold. Kapálják a paradicsomot. Huszonhét hold szőlőt telepítettünk a tavasszal. Amikor jött a hűvös idő, idegeskedtünk, de már úgy mutatkozik, hogy sikerülhet, amit elterveztünk. Igen biztató a dunaszentgyörgyi tsz-tagok szorgalmas munkája, nyilván nem is lesz hiábavaló a nagy igyekezet és az előrelátás, ami új alapokra helyezte a közös gazdálkodást. Két dolog azonban félreértésre adhat okot és csalódást kelthet, ha esetleg nem úgy sikerül, amint eltervezték. Egyik az, hogy palackozási engedélyt szeretnének a dunaszentgyörgyi tsz-tagok, palackozni a borukat, s így drágábban eladni. Lehet, hogy megkapják az engedélyt, lehet, hogy nem. Dunaszentgyörgy nem tartozik a történelmi borvidékek közé. Mégis annyira bíznak a palackozás tervében, hogy talán egy világ dőlne össze bennük, ha nem sikerülne. Nem szabad előre építeni bizonytalanra. Mindennél többet ér. most a szövetkezetnek, hogy ilyen jól előrehaladt a tavaszi munkákkal, hogy ilyen nagy akarattal, kedvvel dolgoznak a tagjai. Különben is, a bortermés egy részét azért jó áron el tudják adni mindig, minden évben. Pénz is van belőle, hírnév is. A másik vitatható elgondolás és tény: az Ezüstkalász Tsz-ben „általános premizálás” nincs. Tehát az ösztönző módszereket nem alkalmazzák mindenben, ahol lehetne. Azt mondják, tavaly „túlpremizálták magukat”, és ez is hozzájárult az év végi eredmény kialakulásához. Lehetséges, hogy valóban így történt, de akkor sem a premizálás volt rossz, mint ösztönzés, hanem annak módja, formája, a feltételek meghatározása. Semmiképpen sem károsodik a közös, ha az ösztönző módszereket helyesen alkalmazzák, sőt inkább előnyére válik. Végeredményben persze nagyszerű tény, hogy különösebb premizálás nélkül is lendületesen, nagy szorgalommal dolgoznak a dunaszentgyörgyi Ezüstkalász Termelőszövetkezet tagjai. Ha valami biztosíték lehet a tervezett hozamok elérésére, a célok megvalósítására. hát ez az. SZABÓ JÓZSEF Életveszély Simontornyán I Bujócskázni jó mimfelelő korú gyerek egyként vallja, épp úgy, mint magunk is fiatalabb éveinkben. Bújócskázni különösen jó, ha ehhez egy valóságos, hamisítatlan végvár áll rendelkezésre, toronnyal, lovagteremmel, kazamatákkal és mélységes titkokat sejtető, befalazott folyosóval. Minderre régen rájött már az a féltucatnyi gyerek, akiket a sors különös kegye a simontor- nyai vár lakóivá tett. Ez a különös kegy természetesen csak gyerekfelfogás szerint értendő, hiszen a vár egyik frontját elfoglaló igaiglenes szükséglakásokat mindennek lehet nevezni, csak ideális emberi lakhelynek nem. A várba feljutni nem különösen nagy teljesítmény. Az ajtót egy resztbe ráerősített deszka, és egyetlen szög zárja le, amit jöt- tünkre az ott lakó Papp Ferencné fejszével mozdít ki helyéből, de adott alkalommal megteszi az erősebb rántás is. Boros Rudi, egy hét év körülinek látszó kisfiú, az idegenvezető buzgalmával száguld előttünk a lépcsőn, és mindent „szakszerűen” magyaráz. Nem annyira történelmi emlékeket, mint azt, hogy: — Tessék nézni, ha itt kibújik az ember, csak abban a deszkában kell megfogózkodni, és máris át lehet jutni a ...lovagló” terem tetejére! I Kinézünk és már rántjuk-------------------— is vissza. Alattunk szédítő, öt emeletnyi mélység. — Gyere onnan, te, hiszen szörnyethalsz, ha leesett Legyintés: — Ugyan, hiszen tegnap is itt másztunk át! Hasonló a helyzet a torony két emeleti nagytermének kapumére- tfi ablakainál. Sehol egy rács, még csak egy szál deszka sem. Állandó az életveszély. Állandó, mert a gyerekek naponta itt játszanak, de életveszélyben forog az a vakmerő turista is, aki a várba bevetődik. Sajnos, ilyen meglehetősen aotk akad. I A sajnos szót hangsúlyoz. ■ ■■■ ■ ■ — - ■— - " ni KX?.Lij ni” szén nem mindennapi, hogy egy országos idegenforgalmi szenzációvá duzzasztható, XIIL századbeli műemlék látogatottságát sajnálni kell. A simontomyai vár, ne kerülgessük a szót, ugyanis fokozatosan pusztuL Tudott dolog, hogy műemléki becsének megfelelő restaurálására távlati tervek készültek. Múzeum kerül majd ide, és más kulturális létesítmények. (Remélhetőleg egy hangulatos vendéglő is!) Mindez súlyos milliókat követel, és nem történhet máról holnapra. A várhoz nem nyúlhat akármilyen kőműves, ez sem vitatható, hiszen szerencsére hatályos műemlékvédelmi törvényünk van. Az azonban már erősen kétséges, hogy a későbbi restaurálási tevékenységet szikrányit sem sértve: 1. Nem lehetne-e megfelelő bejárati ajtót készíttetni, és azt kulccsal, vagy ha alkalmasabb, akár lakattal is lezárni? 2. Betömetni a közvetlenül belépés után már nyaktöréssel fenyegető, gödörszerű beszakadást? 3. Ideiglenes, de biztos védőkorlátokat elhelyezni a veszélyes részeken?. 4. Kitisztítani az emberemlékezet óta felhalmozódott iszonyatos mennyiségű szennyet, hulladékot, ami most az ősi termeket eléikte- leníti? 5. Minimális mértékben rendbehozni a várfeljáró környékét? I Mindehhez *ét embernek 1----------------------- »lan négy napi m unkája szükséges és némi jóakarat. Ott jártunk napján két külföldi rendszámú gépkocsival találkoztunk Simontornyán, előző napon szintén turisták jártak, és fényképeztek itt. A műemlék tehát népszerű, és méginkább az lesz, ha majd a helyreállítás meg- j indul. Jó lenne, ha mielőbb, mert j az ősi falak ugyan kiállták hat évszázad viharát, de most, jelenlegi állapotukban pusztulásra van-j nak ítélve. Veszélyesek önmaguknak, és életveszélyesek az embereknek is. ORDAS WÁM cselekedetek közben ne változtassák meg azokat, mert akkor hiába volt jó az elgondolás, a helyileg kidolgozott módszer, nem hozza meg a kívánt eredményt. A kommunisták határozottan amellett foglaltak állást, hogy a vezetőség pontosan tartsa be a közgyűlés idevonatkozó határozatát is. A Központi Bizottság és a megyei pártbizottság határozata sokoldalúan elemezte a problémákat, jelölte meg a feladatokat és természetes, hogy az egyes megállapítások nem egyforma súllyal vonatkoznak minden közös gazdaságra. Ezért aztán a taggyűléseken többnyire nem is arra törekedtek, hogy minden egyes rész- megállapításon hosszasan, vég nélkül polemizáljanak, hanem inkább kiválasztották azt a néhány pontot, ami leginkább vonatkozik területükre. A medgyes-pusztai termelőszövetkezet taggyűlésén az állattenyésztésre került a hangsúly, így aztán alkalom nyílt a fontosabb kérdések alaposabb elemzésére, Legtöbb helyen pártonkívfilie- ket is meghívtak e taggyűlésre, akik igen szép számmal vettek részt a többi közt q. nagykónyi, újiregi, koppány- szántói és a magyarkeszi taggyűlésen. A taggyűlés többnyire a bátor bírálat szellemében zajlott le. Bírálták a gazdasági vezetőket, akik nem tettek meg mindent a szövetkezetek erősítése érdekében, de bírálták néhol magát a pártvezetőséget is. Előfordult ugyanis, hogy a vezetőség felszínes, nem sokat mondó beszámolót terjesztett a taggyűlés elé. Sajnos a sok jó példa mellett akad egy-két olyan hely is, ahol csak formálisan foglalkoztak a határozatokkal, felolvastak abból néhány részletet, pontot, de megkerülték a helyi problémákat. A tamási járás egyik alapszervezetében is volt hasonló tapasztalat, s éppen olyan alapszervezetben fordult ez elő, ahol egyébként a legtöbb lenne a tennivaló, mert a szövetkezet évek óta nem tudja elérni a kívánt szintet.. IJj gyártmányok a dunaföldvári védőlábbeli-üzemben Hét-nyolc év óta látja el a Dunaföldvári Gumi-, Bőr- és Védőt lábbeli Ktsz gumicsizmával a bányaüzemeket. A szövetkezet nemrég vette fel az új nevet, ugyanis tavaly még a Dunaföldvári Cipész Ktsz keretében működött a gumicsizma-részleg. A különválás óta a cipő javításokat, a méretes tevékenységet a megyei szövetkezet itteni fiókja látja el, a ,.gumisok” teljes egészében a különféle védőlábbelik gyártásával foglalkozhatnak. Mint Juhász István elnöktől megtudtuk, tízezer párral több gumicsizmát gyártanak az idén, mint tavaly. Ma naponta négy száznyolcvan pár csizma készül el. És üzemszerűen folyik a gyártása két új terméknek, a kohász bakancsnak és az olajálló csizmának is. A kolbászok eddig fapapucsot használtak, vagy gyapjúronggyal csavarták be lábukat. Az olajbányászok kénytelenek voltak megelégedni a közönséges gumicsizmával. ami azonban — mivel a gumit az olaj oldja, gyorsan tönkrement. A földvári szakembereknek tavaly sikerült mind a kohászok, mind az olajbányászok számára megfelelő védőlábbelit elöállíta- tani. mindkét fajtából tavaly ezer-ezer párat adtak kipróbálásra. Az idén már megindulhatott a nagybani gyártás. Egy újfajta műgumit — a Szovjetunióból importált „Szovprém”-ei — használnak fel a kohászbakancs és az olajálló csizma gyártásánál. Fábián Lajos, a szövetkezet vegyészmérnöke elmondta, hogy az idén tovább tökéletesítik az új gyártmányokat, a kohászbakancsot ellátják fáradásgátló betéttel, a csizmánál pedig az orr-részbe acélbetétet építenek be. ami megvédi az olajbányászokat az ujj sérülés ellen. Kísérleteznek az áramütés ellen védő bakancs előállításával is. A Ötezer pár kohászbakancsot állítanak elő az idén. Képünk a cvikkolóban készült, ahol Arany Mihályné, Juhász Ilona és Miskolczi Ferenc a bakancsok összeállítását végzik. Innen kerülnek az összeszerelt bakancsok a vulkanizáltba. ► A szomszéd helyiségben készülnek az olajálló csizmák. Heffinger Károlyné a csizmák szárát impregnálja, Telkes Istvánná a borítólemezeket készíti elő Négy napi „termést”, nyolcvan pár kohászbakancsot ad át a készáruraktárnak Hol- már Józsefné és Jáger Sán- dorné. A védőlábbelík hamarosan eljutnak a kohászokhoz. T
