Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-10 / 83. szám

ird» Ttái ru. 3.-7rv. :j,/í 'i < —il yy>ö^>x>oc«js?v«5 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A-MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 83. szám. ÁRA: 60 FILLÉR. Péntek. 1964. április 10. A népi ellenőrzés Óvodások a tavaszi napsütésben (Képriport 4. o.) A könyves falu (5. o.) _________ ____ N AGYGYŰLÉS A SPORTCSARNOKBAN y Egyetértünk, egy fronton harcolunk a Szovjetunióval, a szovjet néppel Kádár János és N. Sz. Hruscsov elvtárs beszélt a magyar—szovjet barátsági nagygyűlésen A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás—pa­raszt kormány és a Budapesti Pártbizottság csü­törtökön délután magyar—szovjet barátsági nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban. Néhány perccel négy óra után a csarnokot zsúfolásig megtöltő közönség viharos tapsa, lel­kes ünneplése közben foglalta el helyét az emelvényen a nagygyűlés elnöksége. Az elnök­ség tagja volt Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi mukás—paraszt kor­mány elnöke, Apró Antal, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács, elnökhelyettese, Komócsin Zoltán, a Népszabad­ság főszerkesztője, Nemes Dezső, a Központi Bi­zottság titkára, Rónai Sándor, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke, Somogyi Miklós, a Szak- szervezetek Országos - Tanácsának elnöke, és Szirmai István, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyei Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ke, P. J. Seleszt, az SZKP KB elnökségének pót­Kádár János: tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, J. V. Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, A. A. Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tag­ja, külügyminiszter, P. A. Szatyukov. az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Pravda főszer­kesztője, P. N. Fedoszejev, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke, R. F. Gyementyeva, az SZKP Központi Bizottsága Revíziós Bizottságá­nak tagja, az SZKP Moszkva városi bizottságá­nak titkára, G. A. Gyenyiszov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete. Az elnökségben foglalt helyet Dobi Istvánná és Kádár Jánosné társaságában Nyina Petrovna. N. Sz. Hruscsov felesége, a kormány több tagja, politikai, kulturális és társadalmi életünk szá­mos vezető 'személyisége. A szovjet és a magyar Himnusz hangjai után Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizottság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg a nagygyűlést. A megjelentek, — köztük szovjet vende­geink — meleghangú üdvözlése után á nagygyű­lést megnyitotta. Felkérte Kádár János elvtársat. beszámolója megtartására. Ezután a nagygyűlés résztvevőinek tapsa, ünneplése közben Kádár János lépett a mikro­fonhoz. A Szovjetunió a szocialista forradalom, a társadalmi haladás, a béke fő támasza Kádár elvtárs beszéde beve­zetőjében üdvözölte a szovjet— magyar barátságnak szentelt nagygyűlés részvevőit, köztük kedves vendégeinket, a Szovjet­unió párt- és kormányküldöttsé­gének tagjait és a küldöttség vezetőjét, népünk igaz és szere­tett barátját. Nyikita Szergeje­vics Hruscsov elvtársat, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió kormányának el­nökét. A továbbiakban utalt arra, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának meg­hívására az elmúlt év nyarán magyar párt- és kormánykül­döttség tett látogatást a Szovjet­unióban. Majd így folytatta: Meghívásunkra, akkori látogatá­sunkat viszonozva érkezett most hozzánk a Hruscsov elvtárs ve­zette szovjet párt- és kormány- küldöttség. Egész népünk számá­ra nagy öröm és megtiszteltetés, hogy szovjet elvtársaink látogatása időbén egybeesett legnagyobb nemzeti ünnepünkkel, április negyedikével, hiszen a szovjet népben nemcsak legjobb bará­tunkat. hanem felszabadítónkat •is tiszteljük. Tizenkilenc évvel ezelőtt a Szovjetunió fiai hozták el né­pünknek a szabadságot és a bé­két, nekik köszönhetjük nemzeti függetlenségünk visszanyerését és azt. hogy népünk annyi szenve­dés és megpróbáltatás után urá­vá lehetett saját sorsának. A magyar nép nem felejti a szov­jet nép áldozatait, a Szovjet­unióban felszabadítóját, igaz, legközelebbi, jóban-rosszban ki­tartó barátját becsüli. Büszkék vagyunk a Szovjetunióhoz fűző­dő barátságunkra. Ez a barátság a legdrágább számunkra. A szovjet—ma­gyar barátság minden időben és minden helyzetben a leg­biztosabb támaszunk, amely megsokszorozza erőinket a munkában és a harcban egy­aránt. Kedves elvtársak! A szovjet párt- és kormány- küldöttség jelenlegi látogatása során járt üzemekben és kutató- intézetben. termelőszövetkezetben főiskolán; találkozott munkásosz­tályunk, parasztságunk és értel­miségünk képviselőivel. Szovjet elvtársaink látták, hogyan dol­gozunk, hogyan élünk, milyen eredményeket értünk el azóta, hogy legutóbb nálunk jártak és milyen feladatok megoldásán dol­gozunk Gondolom mindenki ta­pasztalhatta. hogy népünk mindenütt nagy lel­kesedéssel és szívből jövő szeretettel fogadta Hruscsov elvtársat és a többi szovjet vendéget. örülünk, hogy népünk szerete- tét és barátságát szovjet eivtár- saink most közvetlenül is érez­hették. Azok a nyugati újságírók, akik ki tudja milyen szenzációt sajt- ve érkeztek hozzánk, megírhat­ják. hogy mégsem jöttek hiába. Saját szemükkel láthatták, mi­lyen mély. őszinte érzelemként él a magyar népben a Szovjet­unió, a szovjet nép és Hruscsov elvtárs iránti barátság. Saját szemükkel is láthatták, hogy egyetértünk, együtt vagyunk, egy fronton harcolunk a Szovjetunióval, a Szovjet­unió Kommunista Pártjával, a szovjet néppel. A szovjet párt- és kormány- küldöttséggel folytatott tárgyalá­sokon kölcsönösen tájékoztattuk egymást az építőmunka eredmé­nyeiről és a leküzdendő akadá­lyokról. Megbeszéltük a nem­zetközi helyzetet, a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseit és tárgyaltunk arról, hogyan tudjuk az élet minden területére máris kiterjedő jó kapcsolatainkat még tovább fejleszteni, barátságunkat még tovább erősíteni. Örömmel számolhatok be a nagygyűlésnek arról, hogy tárgyalásainkat ezúttal is a né­zetek teljes azonossága, a tel­jes egyetértés és a meleg ba­rátság jellemezte. Ez tükröző­dik közös nyilatkozatunkban is, amelyet az imént írtunk alá. A továbbiakban Kádár elvtárs méltatta: mit jelem a győztes proletárforradalom első országa, a Szovjetunió az emberiségnek. Majd így folytatta beszédét: Hosszú ideig a Szovjetunió egyedül volt a világ elnyomottjai­nak. kizsákmányoltjainak. összes dolgozóinak reménysége, a világ­forradalom bázisa. Ma pedig a Szovjetunió a szocialista világ- rendszer legerősebb, leghatalma­sabb országa, a világforradalom mai bázi­sának, a szocialista világ- rendszernek fő ereje, a szo­cialista forradalom, a társa­dalmi haladás, a béke fő támasza. A Szovjetuniónak döntő szere­pe volt abbam hogy a nemzetközi imperializmus áltál előkészített és a német fasiszták által kirobban­tott második világháború antifa­siszta demokratikus küzdelem jel­legét öltötte. Ez a döntő szerep akadályozta meg, hogy Európa számos népe az imperialisták egyik csoportjának befolyását a másikéval, az elnyomást elnyo­mással cserélje fel. Elősegítette, hogy a népek egész sora valóban élhessen szabadságával, a szocia­lizmus útjára léphessen és meg­szülessen a szocialista világrend- szer. A Szovjetunió majdnem fél év­százada töri a haladás útját az emberiség előtt a boldog jövő fe­lé. Kitaposta az emberiség szá­mára a szocializmus útját és ma már a kommunizmus építésének útján jár. A szovjet társadalom ma már építőmunkájának, kul­túrájának és tudományának ered­ményeivel is mindinkább a gya­korlatban bizonyítja elvitathatat­lan fölényét a kapitalizmussal ■ A Szovjetunió segítsége, a fel- szabadulás tette lehetővé* hogy a magyar nép is a szocializmus útjára léphessen. Lehetővé vált, hogy népünk ott folytassa, ahol a már egyszer kivívott, de az imperialisták fegyveres beavatko­zásával vérbefojtott néphatalom­mal, az 1919-es Magyar Tanács- köztársasággal elkezdte. A fejlő­dés azóta nálunk is bebizonyítot­ta a szocialista társadalmi rend vitathatatlan fölényét. Olyan elmaradott országban, mint amilyen Magyarország volt. a kapitalizmus viszonyai között lehetetlen lett volna, hogy az Ipar 1963-ban ötször annyit termeljen, mint 1938-ban, a nemzeti jövede­lem pedig ugyanezen idő alatt mintegy háromszorosára emel­kedjék. A kapitalista Magyaror­szágon nem fejlődhetett volna úgy a közművelés, a közoktatás, hogy a felszabadulás óta eltelt, • szemben. Bizonyítja ipari fejlő' ; désének gyors üteme. A Szovjet- j unió ipara 1963-ban 1913-hoz ké­pest ötvenkétszeresére emelte ter­melését. A jelenlegi 7 éves terv első öt évében 58 százalékkal nö­vekedett az ipari termelés. Az ütem gyorsaságára, a szocialista rendszer hallatlan alkotó erejére és fölényére jellemző, hogy amíg az utóbbi 10 esztendőben az ipari termelés egy főre számítva a. Szovjetunióban 128 százalékkal, addig az Egyesült Államokban mindössze 15 százalékkal növeke­dett. A Szovjetunió jár az élen ko­runk legfontosabb tudományában, az atomfizikában; élen jár. és vi­tathatatlanul elsőbbséget szerzett a világűr meghódításában és más tudományokban. A Szovjetunió valósította meg az első. és az első páros űrrepülést, szovjet emberek tették a leghosszabb utat a vi­lágűrben, és szovjet nő szerezte meg az első női űrhajós világra­szóló, és soha el nem múló dicső­ségét. A Szovjetunió a világ katonai­lag legerősebb országa. A társa­dalmi igazságért, a haladásért és a békéért folyó harc minden osz­taga — legyen bárhol is a vilá­gon — erre az erőre támaszko­dik. Ez ad reményt a békéért harcolóknak és realitást a béke­harcnak. Tisztelet a szovjet em­bereknek. a szovjet népnek, mert az emberiség szolgálatában önzetlenül, nagy áldozatok árán megteremtették azt a hatalmas erőt, amely ma elsősorban védi a békét és visszarettenti a háborútól a kalandorokat. nem egész két évtized alatt, az össznépességen belül az érettségi­zettek aránya két és félszeresére, a diplomásoké majdnem három­szorosára emelkedjék. Lehetetlen lett volna, hogy a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme 15 év alatt, 1949 óta 80 százalékkal emelkedjék, ami végső soron azt jelenti, hogy napjainkban egy főre át­lagosan csaknem kétszer annyi bér és egyéb juttatás, nyugdíj, táppénz, ösztöndíj, segély-jövedelem jut, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Lehetetlen lett volna, hogy a pa­rasztság egy főre jutó fogyasztá­sának reálértéke ugyanezen idő­szak alatt több mint 70 százalék­kal emelkedjék. (Folytatás a 2. oldalon) Az utóbbi hét és fél évben gyorsabb, egységesebb, egyenletesebb fejlődésünk

Next

/
Thumbnails
Contents