Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-07 / 80. szám

8 fcOßWÄ SfEGVÉI NfiPŰJSÁG 1964. április 7. • • Ünnepelt a megye lakossága Megyeszerte bensőséges keretek közt ünne­pelték hazánk felszabadulásának 19. évforduló­ját. Ez nem egy évforduló volt a sok közül, ha­nem, amint a szekszárdi díszünnepség megnyitó­ján elhangzott, az ideinek különös jelentősé­get adott, hogy hazánkban üdvözölhettük a szov­jet párt- és kormányküldöttséget, amelyet Hrus­csov elvtárs vezetett. Hazánkban üdvözölhettük annak a népnek a képviselőit, amely nemcsak a szabadságot hozta el hozzánk, hanem azóta is önzetlen, baráti segítséget nyújt országunk fel­virágoztatásához. Ez a gondolat hatotta át me­gyeszerte az ünnepségeket, amelyeken sokezren vettek részt. Ki így, ki úgy juttatta kifejezésre háláját, szeretetét a nagy szovjet nép iránt, volt, aki az ünnepélyen való részvételével, mások pedig ter­melőmunkájukkal juttatták kifejezésre, a lényeg azonban mindenütt megegyezett, mindenki a magyai—szovjet barátság megbonthatatlansága mellett szállt síkra. Minden fcözségben ünnepély­re került sor, s ahol emlékmű van, ott nieg- koszorúzták azt, elhelyezték talapzatára a ke­gyelet, a hála virágait, koszorúit. Nagyon sok helyen, mivel most sürgős a mezőgazdasági munka, napközben a határban dolgoztak, aztán este ünneplőbe öltöztek, s mentek az emlékün­nepélyre. Másutt fordítva Volt: reggel ünnepel­tek, majd ismét munkaruhát öltöttek. Jelentős színfoltja volt sok helyen az ünne­pélynek, hogy azon szovjet vendégek is részt vettek. így volt Szekszárdon, Tamásiban, és több más helyen. Jó érzés volt rrlindenütt kezet fogni annak a népnek a képviselőivel, amellyel törté­nelmünk legdicsőbb, számunkra leghasznosabb barátsága alakult ki. Április első napjaiban a me­gyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya tájékoztató jelentést adott ki a tavaszi mezőgazdasá­gi munkákról. Ez egyszer most kimondottan az időjárás miatt beszélhetünk igen nagy elmara­dásról. Szorgalomban, igyekezet­ben nincs hiba, sőt, különösen a szövetkezeti gazdák számára igen nagy gondot okoz a hosszú ideig tartó kényszerű tétlenkedés. A szövetkezeti gazdák ugyanúgy, mint a traktorosok és az állami gazdasági dolgozók próbálkoznak erőlködnek, de az idő még mindig nehezen akar engedni, és még mindig késik a munkára al­kalmas jó idő. Úgy látszik az áprilistól óránként kell majd ellopkodni, és termékeny mun­kával jól kihasználni a dologra alkalmas napokat. Dehát nincs más választás, akkor kell végez­ni a vetést és főként a szántást, amikor lehet. A megyei intézke­dési terv szerint a szántást a tavaszi vetések alá április ele­jén be kellett volna fejezni. Sajnos e téren különösen nagy az elmaradás és a mezőgazdaság éppen ezen a területen vár legr több segítséget a gépekkel dol­gozó traktorosoktól. A váltott és a nyújtott műszak most létkér­dés. A jelentés szerint a termelő- szövetkezetekben a tervekhez viszonyítva különösen sok a ' szántani való a dombóvári és a tamási járás közös gaz­daságaiban. A múlt héttel alig történt számot­tevő területnövekedés. A dombó­vári járásban 160 holddal, a pak­si járásban 324 holddal, a tamási járásban 613 holddal nőtt a fel­szántott terület. Az éghajlati tényezők nagyon megnehezítették a munkát, de a szorgalom egyes területeken már­is sok mindent bepótolt. A múlt héten a termelőszövetkezetekben 3601 holdon végezték el a borsó­vetést, s ez a munka befejezéshez közeledik. Kisipari szövetkezeti dolgozók kitüntetése Hazánk felszabadulásának ti­zenkilencedik évfordulója alkal­mából három szövetkezeti dolgo­zót tüntettek ki a „Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója” jelvénnyel. Scbwendtner Ödönnek, a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz szer­számkészítő szocialista brigád- yezetőjének, dr. Végh Bélának, a Tolna megyei kisipari szövet­kezetek jogi irodája vezetőjének és Körösi Lajosnak, a Dombó­vári Vasipari Ktsz nyugdíjasának az OKISZ-ban megtartott ünnepségen Erdős József, az OKISZ elnöke adta át a kitünte­tést. Földművesszövetkezeti dolgozók kitüntetése Kiváló földművesszövetkezeti dol­gozó címmel tüntették ki a SZÖVOSZ-ban. Ünnepséget rendeztek a ME- SZÖV-nélj is, amelyen mintegy 30 000 forint jutalmat osztottak ki, ezen f^lül három kiváló föld­művesszövetkezeti dolgozó -jel­vényt is átadtak. A három kitün­tetett: Borsi Lászlóné, a dombó­vári járásli földművesszövetkezeti központ munkatársa, Sebestyén Zsigmond, a paksi földművesszö­vetkezet ügyvezető elnöke, és Sápszky Lászlóné, a MÉSZÖV dolgozója.} Schmidt József szekszárdi nyugdíjas a Munkaérdemrend arany­fokozata kitüntetést kapta felszabadulásunk 19. évfordulóján. Az idős veterán Virág István elvtársnak, a megyei pártbizottság tit­kárának mutatja a magas kitüntetést az ünnepség után. Budapesten, a SZÖVOSZ-kóz- közt volt két Tolna megyei is: pontban ünnepélyes keretek közt Klein István, a tamási földműves­számos földművesszövetkezeti szövetkezet ügyvezető elnöke a dolgozót kitüntetésben részesítet- Munkaérdemrend bronzfokozatát tek felszabadulásunk 19. évfordu- kapta, Szendi Pált, a Tolna me­lója alkalmából. A kitüntetettek gyei MÉSZÖV elnökét pedig a Megyeszerte folyik az elmaradt mezőgazdasági munkák gyors pótlása A kukorica elvetésének végső határideje április 30 A paksi járás közös gazda­ságaiban a jelentések szerint a borsót el is vetették. Ezekben a napokban kell földbe kerülnie az árpának, a zabnak, a napraforgónak, a cukorrépának. Árpából egy hét alatt 1046 hol­dat, cukorrépából 967 holdat, zabból 740 holdat, napraforgóból 1048 holdat tettek földbe a megye tanácsi szektorában. Rendkívül nagy iram szükséges ahhoz, hogy a napraforgó-vetést a lehetősé­gekhez képest még optimális idő­ben végezzék el a tsz-tagok. Április első napjaiban ugyan­is még 12 ezer holdnál több volt a bevetetlen terület. Máris időszerű beszélni a kuko­ricáról, bár ennek vetési ideje még nem érkezett el. A megye közös gazdaságainak többségé­ben, figyelembe véve az eddigi termelési tapasztalatokat, elhatá­rozták, hogy a nehézségek elle­nére, éppen a gazdagabb terme­lési eredmények elérése érdeké­ben, április 30-ig a kukoricát el­vetik. Cukorrépát és vörösborét vetettek Bátaszéken A báta.széki Búzafcalász Tsz tag- ■ jainak nagy része szombaton, áp­rilis 4-én szorgalmasan dolgozott, hogy a mag mielőbb földbe kerül­jön. Huszonöt erőgép dübörgött a határban, s munkában volt a 30 lófogat is, tehát dolgoztak a ko­csisok, a gépkezelőik, s természe­tesen az állattenyésztőik. A tagság ezen a napon cukorrépát és vörös­herét vetett, az egyik helyen pe­dig burgonyát raktak. Javában végezték a talajelőkészítést is. A felszabadulás ünnepén körülbelül 70 holddal gyarapodott a szövet­kezet tavaszi vetése és ezenkívül jelentős mennyiségű talajelóké- szítést is végeztek. Soczó József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára és Hornok István elvtárs, j az MSZMP szekszárdi vá rosi-járási bizottságának titkára megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet. A szekszárdi Soós Sándor művelődési ház nagytermében rendezett ünnepi est elnöksége. Báli Zoltán elvtárs, az MSZMP Tolna megyei VB. tagja, országgyűlési k épviselő az ünnepi beszédét x mondja.

Next

/
Thumbnails
Contents