Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-01 / 76. szám

19(!i április 1. TOT,VA ATPrVFT NTPT.7«? \Cl s Erősítsük a kommunisták seregét Á leszerelési hónap előkészületeiről tanácskozott a megyei népfrontbizottság „Van egy-két termelőszövetke­zeti pártszervezetünk, ahol az elv­társak nem találnak olyan szövet­kezeti tagot, akivel erősödne a pártszervezet, akivel érdemes vol­na tagjelöltség céljából foglalkoz­ni. Az egyik ilyen tsz-be pártszer­vezőt küldtünk, s egy idő múlva kiderült, hogy vannak ilyen em­berek akiknek azóta meg is kezd­ték a tagjelölt-felvételét.” Egy járási pártbizottság első tit­kárának szavai ezek, s rávilágíta­nak arra, hogy mennyire az alap­szervezeti tagság szemléletétől függ a pártépítés, a tagjelölt­felvétel sikere. Szó sincs arról, hogy valamiféle tagtoborzásra, kampányszerű tagjelölt-felvételre lenne szükség termelőszövetkeze­teinkben. Sőt: éppen annak a fel­tételeit kell kimunkálni minden alapszervezetben, hogy folyama­tosan. rendszeresen végezzék ezt a munkát, Ám ahhoz, hogy ez mindenütt így legyen, a párttagság kö­rében kell leküzdenünk egy sor helytelen felfogást. Vitába kell szállnunk például azzal az állig begombolkozott elv­társsal, aki úgy vélekedik: „Ele­gen vagyunk így is”. Igaz: a párt erejét nemcsak és nem is első­sorban taglétszáma adja, hanem — a többi között — eszmei, poli­tikai egysége, helyes politikája, a tagság aktivitása. Amelyik üzem­ben, gazdaságban azonban arány­talanul kevés a párttagok száma, ott — és ezt a gyakorlat tapasz­talatai is bizonyítják a mi begom­bolkozott elvtársunknak — nem elégséges az a tudatos, szervező erő. amely az újnak, a szocialista fejlődésnek nélkülözhetetlen moz­gatója. Azt. hogy „elegen” vannak-e egy-egy termelőszövetkezeti párt- szervezetben, elsősorban és leg­biztosabban azon lehet lemérni: hogyan birkóznak meg a kommu­nisták feladataikkal mind a nagy­üzemi gazdálkodás fejlesztésében, mind az emberek közötti szocia­lista kapcsolatok kialakításában. Pártunk Központi Bizottságá­nak 1964. február 21-én a mező- gazdaság helyzetéről és fejleszté­sének további feladatairól hozott határozata megállapítja, hogy a szocialista átszervezés befe­jezése óta a falusi pártszerve­zetek politikailag és szerve­zetileg megerősödtek. Ezt tükrözi, hogy országosan a VIII. kongresszus óta mintegy 6000 tagjelöltet vettek fel. s kö­zülük 43,5 százalék fiatal. 21 szá­zalék nő. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy min­den ötödik tsz-ben tizen alul van az alapszervezet taglétszáma; a közös gazdaságok pártszervezetei­ben átlagosan a tagság negyedré­sze nem termelőszövetkezeti tag: szövetkezeteink néhány százaléká­ban még nincs is pártszervezet. A pártépítés egyik legna­gyobb tartalékát a termelő- szövetkezeteinkben az értel­mes, lelkes és rátermett női dolgozók ezrei jelentik. Bár alig van olyan termelőszövet­kezet ma már, ahol ne ismernék el: a nők munkája, szorgalma és sok okos észrevétele nélkül el sem lehet már képzelni a közös gaz­dálkodást. A baromfitenyésztés­ben, a növényápolásban például a munka oroszlánrészét ők végzik el. A szövetkezetben betöltött szerepükkel azonban még koránt sincs arányban a ve­zetésben elfoglalt helyük. S munkájukkal, fejlődésükkel nem áll arányban párttagságuk, tagjelölt-felvételük sem. Vannak olyan mezőgazdasági jellegű já­rások — hogy 10—15 termelő­szövetkezeti pártszervezetet is összeszámolhatunk ahol egyetlen női párttag sincsen. A tavaszi munkák megkezdő­désével ismét megnövekszik a falusi nők szerepe. „A nagy do­logidőkben azonban nincs idő pártépítéssel foglalkozni” — mondják helytelenül sok falusi, termelőszövetkezeti pártszervezet­ben. Az ilyen „nem érünk rá” szemlélet részint azt ^ tükrözi, hogy egyes párttagok a mezőgaz­dasági munkák idején kicsit nyűgnek, feleslegesnek tartják magát a pártmunkát, a pártéle­tet is. Másrészt kifejezi azt is, hogy még sok pártszervezetünkben a pártépítést merevén elvá­lasztják a párt előtt álló egyéb feladatoktól. A nagy dologidőkben van leg­nagyobb szükség az eleven, poli­tizáló légkörre, az alapszervezet gazdasági szervező tevékenysé­gére. S ha ilyenkor a pártszerve­zet bátran támaszkodik a kiváló dolgozókra, a munkában s poli­tikailag is aktív pártonkívüliekre, akkor nem kell „lámpással ke­resgélni” a tagjelöltségre alkal­mas szövetkezeti tagokat. A tapasztalatok szerint ter­melőszövetkezeti pártszerveze­teinkben a tag- és tagjelölt-fel­vételi munkával jobbára csak a vezetőség, ritkább esetben egye­dül a párttitkár foglalkozik. A tagság csak akkor kapcsolódik bele, amikor a felvételi kérelmet a taggyűlés elé terjesztik. Ehhez képest bíztató előrelépés, hogy több szövetkezetben a felvételi kérelmet az illetékes pártcsoport is megbeszéli. Még jobb azonban, na a tegielöltségre való felké­szítésből is kiveszi részét az alap- szervezet valamennyi kommunis­Kedden délelőtt kibővített nép­frontbizottsági ülést tartottak Szekszárdon. A tanácskozást Hu­nyadi Károly, a Hazafias Nép­front megyei titkára, országgyű­lési képviselő nyitotta meg és ismertette a leszerelési hónappal k a pcsola tos munka terv- j a va slatot, amelyből kitűnt, hogy a megyé­ben milyen rendezvényekre kerül sor a leszerelési hónap kereté­ben. Részt vett a tanácskozáson, és beszédet mondott Harmati Sán­dor elvtárs. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Harmati elvtárs be­számolójában részletesen foglal­kozott a bpkeharc jelentőségével, a párt népfront-politikájával és más kérdésekkel. Utalt egyebek közt a Béke-világtanács felhívására, s ezzel kapcsolatban a nemzetközi békemozgalom eseményeire. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Tatár Lajos elvtárs, az MSZMP megyei bizottsága kép­viseletében. A jelen lévő népfront- bizottsági tagok közül nyolcán szólaltak fel és mondották el vé­leményüket, javaslatukat a le­szerelési hónappal kapcsolatban. Népművészeti alkotások A felvett tagjelöltek további politikai és világnézeti fejlődé­sének elősegítése alapszerveze­tenként eltérő. Általános, hogy bevonják őket a pártoktatásba. Nein mindenütt adnak azon­ban pártmegbízatást nekik és még kevesebb termelő- szövetkezetben számoltatják be őket megbízásaik teljesí­téséről. Holott igazi kommunistává csak munka és harc közben válhatnak az emberek. Helyes módszer vi­szont. hogy több községben, alap­szervezetben időnként összehív­ják a tagjelölteket megbeszélés­re. Tájékoztatják őket. válaszol­nak kérdéseikre, vagy ismerte­tik pártunk szervezeti szabály­zatának előírását. Pártunk politikájának ered­ményei önmagukban is a tettre- kész emberek újabb seregét hoz­zák közelebb kommunista ügyünk­höz. Termelőszövetkezeti kom­munistáink adjanak kellő segítsé­get nekik a következő lépéshez, ahhoz, hogy legjobbjaink megta­lálják a párttagsághoz vezető utat. Erős pártszervezettel gyor­sabban halad közös gazdaságaink fejlesztése. Fehér János Mindig tevékenykedtek e ha­zában olyan tudás és lelkes ama­tőr szakértők, akik vitathatatlan tehetségüket és áldozatkészségü­ket népművészeti kincseink fel­kutatására és megmentésére össz­pontosították. Régebben a hiva­talos körök nem támogatták őket, vagy csak immel-ámmal — felő­lük a népi művészet akár el is sorvadhatott volna. Ámde az önkéntes kutatók ál­dozatos munkája csodákat mű­velt. Nekik köszönhető, hogy mindaz, ami a nép művészetében örök — közkinccsé vált. s a népi iparművészeiben folyta’ja színes, gazdag életét. Sőt, az ő munká­juk nyomán vált szükségessé tíz : évvel ezelőtt az iparművészeti tanács megszervezése is. Azóta a hagyományok ápo’ása és a fiata­lok éideklödéténak 't éÖKT tartása szervezett keretek kötött folyik. Jelenleg ötszáznál több az al­kotó-díjasunk és 61-en érdemel­ték ki a Népművészet mestere címet. E légkörben a népművé­szeti formák és motívumok a közhasználatú tárgyak díszei, sőt. a divat kellékei lettek. Orszá­gunkban 28 szövetkezet készít népi iparművészeti termékeket évi 100 millió forint értékben. A kész­termékek felét külföldön vásá­rolják meg. azaz valutát kapunk érte. Ebben az évben 40 külföldi kiállításon szerepelnek, majd a magyar népi iparművészeti alko­tások és sok nyugati nagyváros­ban külön üzletekben is árusít­ják őket. Világsiker ez. Olyan siker, amelyet szorgos, csendes munka száll, s amely szocializmust építő nagy nemzeti műhelyünk egyikmz*—jogos büszkesége... _____________________— ny — ■ V etik a napraforgót, kapálják a lucernát Tolna megyében A napokban a megye homoko­sabb talajain újra megkezdték a tavaszi szántást, a talajelőkészí­tést és a vetést, valamint a vegy­szeres növényvédelmi munkákat. A 'bölcskei és a Nagydorogi Gépállomás körzetében száznál több erőgép dolgozott a termelő- szövetkezetekben. Szombaton ugyan esőzés gátolta többfelé a munkáikat, de a Nagydorogi Gép­állomás traktorosai aznap mint­egy ötven holdon vetették el a borsót, s azzal együtt körülbelül 350 holdra emelkedett a borsó­vetés a körzet tsz-ei'ben. A kaj- dacsi Aranykalász és a bikácsi Béke Tsz-ben megkezdték a napraforgó vetését is és eddig mintegy százötven holdon került földbe az olajosmag. A Nagvdorogi Gépállomás erő­gépvezetői megkezdték a lucerna­mezők küUőskapálását is. és kö­rülbelül száz holdon végezték el ezt a növényápolást. Az Iowa-i magyar hadvezér Emlékezés Perczel Miklósra nek élére a Mississi ppi-hadtesí­Hatvan évvel ezelőtt halt meg Perczel Miklós, az 1848-as ma­gyar szabadságharc őrnagya és az észak-amerikai polgárháború ezredese. Perczel Miklós Bonyhádon szü­letett, 1812-ben. öccse volt Per­czel Mór tábornoknak, s mind­kettőjüket Vörösmarty nevelte. A két testvérnek jelentősebb szerep jutott szabadságharcunkban. Mik­lós Mészáros Lázár hadtestében az 1849. január 4-i csatóban is je­leskedett. Kevésbé ismert azonban Per­czel Miklós részyétele az észak-amerikai polgárháborúban, ahol szintén a haladás harcosa volt és dicsőséget szerzett nemze­tének. Ács Tivadarnak most meg­jeleni: Magyarok az észak-ameri­kai polgárháborúban című. hézag­pótló, értékes könyvéből érdekes részleteket tudunk meg Perczel Miklós 18 évig száműzetésben eltöltött életéről is. Figyelemre méltó irodalomtör­téneti emlék, hogy Perczelt és fe­leségét szoros barátság fűzi Eliza­beth Harriet Beecher-Stowe-hoz. a „Tamás bátya kunyhója” című regény szerzőjéhez. Perczeléknek ugyanis Beecher-Stowe. egy ame- rikaszerte neves anglikán lelkész családja nyújtott teljesen beren­dezett otthont az Újvilágba érke­zésüktől kezdve, hosszú ideig. Az együttérző vendéglátók nagy sze­retettel halmozták eí az emigráns magyar családot. Körükben tar­tózkodott Beecher-Stowe húga, a világhírű írónő, akivel a hazaté­rés után is évtizedekig levelezett Perczel Miklósné. Később, a Szék szárúról titokban kijuttatott pénzből Davenport mellett farmot vásároltak. Az ak­kori Magyarországon szégyelltek volna a kétkezi munkát az olyan társadalmi osztályú emberek, mint amilyenhez Perczelék is tar­toztak. De az Újvilágban termé­szetesnek tartották, ha valaki sa­ját maga is megfogta a dolog vé­gét. s Perczelék is kévéket hány­tak. kapáltak, teheneket hajtot­tak. Ott érte őket a polgárháború kitörésének a híre. Perczel Miklós Lincoln elnök hívó szavára meg­szervezte egyszerű farmerekből, s köztük magyar száműzőttekből az ohiói 10. önkéntes ezredet. Ulysses Grant tábornok ezredessé nevezte ki felkelő nemzetőr jel­ben. Ezredével 1861. október 21-én esett át a tűzkeresztségen sikere­sen a Missouri állambeli Cape Girardeaunál, a déli államok rab- szolgalartói elleni háborúban. Az 1862. év elején a nagy hadászati jelentőségű New Mach'időt fog­lalták el. majd Tiptonville-né! több ezer foglyot ejtettek más ez- redekkel együttesen. Perczel Miklós rátermett pa­rancsnoknak bizonyult, s a veze­tésére bízott emberek szakszerű kiképzésére, jó ellátására, s fő­leg életük megóvására ügyelt el­sősorban. A Corinth-i hős Amikor a déliek fontos hadá­szati csomópontját: Corinth-t két- napi ostrommal elfoglalta iowai ezredével, csapatának vesztesége eltörpült az ellenségéhez képest. Egyik kiemelkedő haditette volt az iokai csata is. Ott1 a déliek túl­erővel támadták állásait. Per­czel harcosaival — bár csak két ágyújuk volt — szilárdan tartotta állásait. Nehéz menetelést kívánó, fortélyos hadicsellel — Bem apó egykori taktikájával — sikerült meglepetésszerűen oldalba tá­madniuk az ellenséget, amely azt hívén, hogy sokkal nagyobb se­reggel áll szemben, visszavonult. Az ügyes manőverrel sok katoná­jának az életét is megmentette a parancsnok. Egy másik alkalom­mal felderítés közben túlerejű el­lenséges csapattal találkozott. De nem vesztette el lélekjelenlétét, villámgyors és bátor támadással megfutamította a délieket. Kiváló hadi tetteiért Iowa kor­mányzója tábornoki kinevezésre terjesztette fel, s a Kongresszus­ban, az amerikai képviselőházban is egyöntetűen támogatták Per­czel Miklóst. Kinevezését azonban húzták, halasztották. Egyes, előítélettel viselkedő, a tehetséges idegenekre féltékeny, befolyásos személyek gáncsoskod- tak. A missouri loka melletti má­sik ütközetben Rosecrans tábor­nok vezénylete alá rendelték ez­redét. A tábornok, nem törődve ellenvetésével, elhamarkodott tá­madást vezényelt, amely igen sú­lyosan végződött, az északiaknak, köztük Perczel Miklós ezredének sok halottja és sebesültje lett. A kitűnő katonát bántotta a mellőzés. Érthetően, hiszen had­vezért tehetsége felülmúlta több felettesének — kinevezése meg­hiúsítóinak — képességét. Csaló­dását a polgári életben igyekezett feledni. Visszavonult davenporti birtokára, ahol egy kis magyar kolónia alakult. Később mindenét pénzzé tette, és New Yorkban te­lepedett meg családjával együtt. Ott magyarországi borokkal ke­reskedett, s gyarapodott anya­giakban és erkölcsi tekintélyben is. Otthonában az amerikai ma­gyarság jeles képviselői rendsze­resen megfordultak. Honvágya végül is erősebb volt az újvilági jólét csillogásának ha­tásánál is, a kiegyezést követően — amely az ő halálos ítéletének amnesztiáját is hozta —. hazatért szülőföldjére. Idehaza főispánság- gal tisztelte meg Pécs városa és Baranya vármegye. Erről a tiszt­ségről lemondott 1887-ben, s utóbb párton kívüli programmal országgyűlési képviselőjének vá­lasztotta meg Pécs lakossága. Regényíró tollára kívánkozó élettörténete 92 éves korában fe­jeződött be. Baján temették el. S most. hatvan év távolából, mint megyénk egyik történelmi nagy­iéra emlékezünk rá. örökségül ha­gyott gazdag naplóját érdemes lenne nyilvánosságra hozni. BALLABÄS LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents