Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-07 / 80. szám

TOLNA MEGTET NEPŰJSXS

1964. április 1.

III. A KKP vezetőinek irányvonala a nemzeti felszabadító mozgalomnak a nemzetközi munkásosztálytól való elszigetelésére

(Folytatás a 3. oldalról.)

A kínai vezetők céljaikra nagymértékben fel akarják használni a nemzeti felszabadító mozgalmat — fejtegette továbbiakban Szuszlov elvlárs. — Igyekeznek olyán célkitűzéseket ráerőszakolni a nemzeti felszabadító mozgalomra, amely veszélyes útra taszíthatja, veszélybe sodorhatja Ázsia. Afrika és Laíin- omerika népeit, vívmányait. A kínai vezetőkre mindenekelőtt az jellemző, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a feltételeknek ezeket az országokat jellemző óriási változatosságát. A kommunista pártokra, minden haladó erőre egységes, sablonos harci sémákat és módszereket akarnak rákényszeríteni. A Kínai KP képviselői a fegyveres harc jelszavát hirdetik meg, ami különösen helytelen a iefenlegi helyzetben, amikor sok ázsiai, afrikai, latin-amerikai országban anti- im psrh lista politikát folytató, nemzeti kormányok kerültek hatalomra.

Kimutatta Szuszlov a továbbiakban, hogy a kínai vezetők a felszabadult országok történelmi távlatainak kérdésében szembehelyezkednek a kommunista mozgalom fontos tételeivel, például azz-ri a lenini tézissel, nmei ’ szerint lehetséges a felszabadult országok nem kapitalista fejlődése. Ez az eszme esvre tágasabb teret hódít Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek körében, számos ország számára pedig a gyakorlati cselekvés jelszava lett. S ez a szocializmus óriási győzelme.

A kínai vezetők a fegyveres harcról pufogtatott „baloldali'’ frázisokon kívül mit sem tudnak mondani a felszabadult országok népeinek arra vonatkozóan, hogy milyen úton haladva harcoljanak a jobb jövőért. Lényegében nincsenek építő eszméik, amelyek segítenének a volt gyarmatok haladó erőinek harcolni a szocializmusért.

Szuszlov ezután kifejtette:

A nemzeti felszabadító mozgalomnak napjainkban elért hatalmas sikerei azoknak a szoros kapcsolatoknak köszönhetők,

amelyek e mozgalmat a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeihez, a nemzetközi munkásosztály forradalmi mozgalmához fűzik. A Szovjetunió Kommunista Pártja, minden marxista—leninista párt vélemé- ; nve szerint a nemzeti felszabadító mozgalom korunk legfontosabb forradalmi erői közé tartozik és történelmi jelentőségű segítséget nvújt az imperializmus ellen, a békéért és a szocializmusért folytatott harcban.

A felszabadulásukért küzdő népek megsegítésére irányuló politikánk a proletárnemzetköziség maersztos elvein, a nagy Lenin örökségén alapszik.

U;ból kijelentjük, hogy a felszabadulásukért harcoló népek továbbra is szilárdan számíthatnak erre a támogatásra — jelentette ki Szuszlov.

IV. A szovjet kínai kapcsolatokról

Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány mindig nagy jelentőséget tulajdonított á Küldi Népköztársasággal való barátság és együttműködés fejlesztésének. Pártunknál? a <'KKiP-vslí és a'kiiVai'néppel fennálló kapcsolata a szó legteljesebb értelmében önzetlen és internacionalista, — folytatta beszédét Szuszlov elvtárs.

Hosszú éveken át segítettük a kínai dolgozókat, kommunista élcsapatukat a függetlenségért, a sz.ccir lista forradalom győzelméért vívott harcban, — állapi- tóttá meg Szuszlov —. A Szovjetunió segített a Kínai Népköz- társaságnak rövid idő alatt felépíteni több mint kétszáz nagy ipari váll:l: lot, gyáregységet és objektumot, amelyek a legmodernebb bsrent'r?és32l vannak ellátva. A Szpv'.-junió segítségével a Kínai Né köztársaságban kialakultak egész iparágak, amelyek : zelőtt ismeretlenek voltak Kínában.

A szovjet—kínai együttműködés a legm-gasabb fokot 1953. után érte el, amikor az SZKP Központi Bizottságnak és személyesen N. Sz. Hruscsov elv- társnak a kezdeményezésére megszüntettük az országaink közötti kapcsolatokban a sztálini személyi kultusz megnyilatkozásai nyomán fellépő és az egyenjogúságot akadályozó tényezőket.

A Szovjetunió kedvező feltételekkel összesen egymiiliárd 8'6 millió rubel összegű hosszúlejáratú hitelt adott a Kínai Népköz- társaságnak.

Az SZKP Központi Bizottsága, és a szovjet kormány nagy erőfeszítéseket tett, hogy Kína a nemzetközi küzdőtéren tartósan betöltse a szocialista nagyhatalom pozícióját, rendíthetetlenül küzdött a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításáért.

Sajnos azonban, a Kínai Népköztársaság kormánya 1958-tól kezdve egyre gyakrabban tett különböző lépéseket, amelyek aláássák a szovjet—kínai barátságot, a nemzetközi küzdőtéren pedig össze nem egyeztetett cselekedeteivel nehézséget okozott nemcsak a Szovjetuniónak, hanem más szocialista országoknak is.

Különösen romlottak a szovjet —kínai kapcsolatok azután, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői az eeves barátságtalan cselekedetekről áttértek a Szovjetunióval és más szocialista országokkal fennálló gazdasági és kulturális kapcsolataik határozott megbontására.

A kínai propagandisták most majd megszakadnak abban az igyekezetükben, hogy kimutassák: King egyáltalán nem kapott szovjet segítséget, hanem mmdö‘STe sz'kásos kereskedelm; műveletek történtek a két or- száe között. Abban az igyekezetükben. hogy a kínai népnek még az emlékezetéből is kitöröljék a szovjet segítséget, attól sem riadnak vissza, hogy leverjék a szovjet gépekről és szerszámgépekről a gyári védjegyet, olyan rágalmakat hangoztass — " k. Imgy a Szovjetunió elavu’t felszereléseket szá'lí ott Kínárak

Ez az eljárás bajosan fér össze a korrektség elemi fogalmával — jelentette ki Szuszlov elvtárs. majd kijelentette:

— A Kí-ai Kommunist Párt veze őrnek nyíltan elle’séges cselekményeire va'ó tekintet nélkül országunk lelkiismeretes n teljesíti. korábban vállalt köte'ezet - ségeit és most is közreműködik 80 kínai ipari vállalat építésében. a Szovjetunióban pedig továbbra is folyik kínai mérnökök. technikusok, tudósok és diákok termelési gyakorlata, illetve oktatása. A Szovjetunió testvéri módon reagált Kína I960—61-ben támadt gazdasági nehé sége're.

Szükségesnek tartjuk azt is, j hogy beszéljünk a plénum előtt a szovjet—kínai határnak a kínai fél részéről történt többszöri megsértéséről. A szovjet határ megsértése 1962—1963-ban állandó jelenséggé vált, s időnként durva provokáció jellegét öltötte — mondotta Szuszlov elvtárs. A szovjet kormány azt ajánlotta, hogy folytassanak tanácskozást a Szovjetunió és a Kínai Népköz- társaság közötti határ egyes szakaszainak pontos megvonása céljából. Abból indultunk ki, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköz- társaság között nincsenek területi | kérdések, a szovjet—kínai határ • a történelem folyamán alakult ki,

és csupán a határ egyes szaka-1 jetunió külpolitikáját, hogy az ,,a olyan társadalmat akarnak ránkszainak pontos megvonásáról lehet szó, ott, ahol ez szükségesnek mutatkozik.

A KKP vezetői a szovjet—kínai barátság alapjait aláásva, országukban és külföldön féktelen szovjetellenes propagandát indítottak. A kínai kormány egyik nyilatkozata úgy jellemzi a Szovháborús erőkkel való szövetkezés tukmálni, amelyben eszményítik politikája, a békeerők elleni harc- az erőszakot, korlátozzák a dera, az imperializmusai való sző vétkezés a szocializmus elleni harcra.”

Mindez elejétől végig rágalmazó fantazmagória, amit teljesen világosan látnak, nemcsak barátaink, hanem még ellenségeink is.

V. A KKP vezetőinek támadásai az SZKP programja ellen

Szuszlov elvtárs a továbbiakban arról szólott, hogy a KKP vezetői az utóbbi időben a Szovjetunió és a többi szocialista ország belső fejlődésének kérdéseire is kiterjesztették polémiájukat.

Támadásaik központjává az SZKP programját választották.

A kínai propaganda az SZKP programja elleni támadásaiban, a józan ész ellenére, nem riad visz- sza olyan ostoba és szörnyű rágalmaktól sem, hogy pártunk programja „annak megakadályozására irányul, hogy azok a népek, amelyek már a szocializmus útjára léptek, teljesen végigvigyék forradalmukat”, sőt pártunk programjának célja „a kapitalizmus fenntartása és visszaállítása.”

A kínai’ vezetők azért támadják az SZKP-t. mert e párt irányvonala a népjólét emelését célozza. A szovjet emberek életkörülményeinek javítását a kínai vezetők „burzsoaizálésnak” nevezik, az anyagi ösztönzés elve szerintük „személyes előnyök hajszolására, nyerészkedésre, haszonlesésre, a burzsoá individualizmus fokozódására vezet, kárt okoz a szocialista gazdaságnak, sőt szétzilálja azt.”

Vajon e rikoltozó szólamok mögött nem az emberek életszükségleteinek, a szocialista társadalom elveinek és ideájának mélységes megvetése húzódik meg? — veti fel Szuszlov, s rámutat:

— ,A , kínai vezetők meg sem kísérlik a szocializmus országaiban végbemenő reális folyamatok elemzését, hanem a marxizmus— leninizmus klasszikusainak műveiből vett, önkényesen kiragadott és helytelenül értelmezett idézetekkel zsonglőrködnek.

Az össznépi állam és az egész I nép pártja olyan eszme, amely nem négy fal közötti elme1 kedés j gyümölcse, hanem amelyet az j élet hozott létre, s amely tükrözi j a Szovjetunióban kifejlődött szo- j cialista társadalmi viszonyok ma- I gas érettségét.

| A szovjet össznépi állam.

I amelyben fennmarad a munkás- osztály vezető szerepe, folytatja ja proletárdiktatúra állama által I megkezdett ügyet. Szentül teljesí- [ ti a nemzetközi munkásosztály, a i világ minden népe iránti internacionalista kötelességét. Az egye- i temes népi állam következetesen I harcol az imperializmus ellen, jól biztosítja az ország védelmét és ! teljesíti az egész szocialista tábor védelmében reá háruló köteles- J sée,et, fejleszti testvéri együttmű- j ködését a szocialista országokkal.

I A kínai vezetők úgy állítják be,

I mintha mi lemondanánk a proletárdiktatúráról a szocializmus építésének időszakában. A kínai teoretikusok azt sem átallották kijelenteni, hogy az SZKP „teljesen félredobta a marxizmus—leninizmus kvintess’—íiáját, a proletárdiktatúra tanát”.

Szennyes, szemérmetlen hazugság! Az SZKP programjában fekete betűkkel ez áll a fehér papíron: „A Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a népek csak szocialista forradalom és proletárdiktatúra eredményeképpen juthatnak el a szocializmusba” — jelentette ki Szuszlov elvtárs.

A kínai vezetők azért is támadják pártunkat, mert az kidolgozta a kommunizmus felén"- tésének tudományosan megalapozott tervét, az egész szovjet nép alkotó tevékenységének középpontjába állította a kommunizmus anyagú műszaki alapj > n?k merteremté'ét. állandóén gondoskodik minden dofeo ó cnvegi és kulturáhs é'etszi'nvokínai vezetőknek olyan elképzeléseik vannak a szocializmusról és a kommunizmusról, hogy a szocializmus építésének alapfeladatait meg lehet oldani „ugrások” és lovasrohamok módszerével. a haladás társadalmi, gazdasági és szellemi feltételei érettségének számbavétele nélkül, a dolgozók anyagi jóléte emelésének semmibevevésével.

S ha a kínai vezetők „általános igazság” gyanánt próbálják ránk erőszakolni saját gyakormokráciát, burjánzik a szrmélyi kultusz, fittyethanyr.ak a dolgozók jólétének, akkor mi kereken kimondjuk: az ilyen „általános igazság” és az ilyen „minta” nem felel meg a szovjet népnek, s bizonyosak vagyunk abban, hogy más népeknek sem.

A kínai vezetők rá éptek a szovjet—kínai brrát ág aláakná- zasának veszélyes útjára, s. mi természetesen erélyesen e ítéljük helytelen tetteiket. A kínai vezetők jelenlegi állásfoglalásai kedvezőtlenül hatnak az egész szocialista táborra és a kommunista mozgalomra. Egyszersmind roppant kárt okoznak Kínának is.

Ami az SZKP-t és a Szovjetuniót illeti, mi — híven a marxi—lenini elvekhez — lankadatlanul teljesíteni fogjuk inte’- rocionalista kötelességünket, eddig is megtettünk és ezután is megteszünk minden szükséges intézkedést. hogy normalizáljuk a zovjet—kínai kapczola o at me?latukat, ha „minta" gyanánt i szilárdítsuk népeink barátságát.

VI. A kínai vezetők bomlasztó tevékenysége a kommunista világmozgalombau

Az utóbbi időben nagymértékben fokozódóit a kínai vezetők bomlasztó tevékenysége, arrey arra irányul. hogy szakadást idézzen elő egyrészt az esés; kommunista világmo-galomban másrészt egy sor marxista— leninista pártban — mondotta Szuszlov.

A kínai vezetők az utóbbi napokban nyíltan bejelentették, hogy a szakadás állítólag „elkerülhetetlenné” vált. Más szavakkal most teljesen felfedték igazi céljaikat, amelyeket hosszú évek óta érlelnek a nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatban.

A kínai vezetők frakciós harcukban odáig jutottak, hogy megszakítják kapcsolataikat egyes marxista—leninista pártokkal, önkényesen ..nemlétezőknek” nyilvánítják őket és az általuk összetákolt szakadár-cs^-portokat nyilvánítják „pártokká”. Hangzatosán bejelentették, hogy támogatják azokat a frakciós szakadár- csoportokat, amelyeket ők hoztak létre számos országban, hogy azok harcoljanak a marxista— leninista pártok ellen. Ilymódon a KKP vezetősége nyíltan felelősséget vállal e c-opo tok szenv. nyes tevékenységéért és a testvérpártok ellen folytatott harcáért.

A KKP vezetőrége nyilvánvalóan olyan irányba i tevékenykedik. hogy a saját égirze alatt megteremtsen valamifé'e sajátos nemzetközi tömböt, és a nemzetközi kommunista mozgalom ellen folytatott fokozott harc eszközeként szembeállí'83 azt a kommunista vilagmoTgalommal.

Ilymódon. bár a kínai vezetők időnként még frázisokét hangoztatnak az összefogásról és egyséből. valójában egész gyakorlati tevékenységük a nemzetközi kommunista mozg-lom fe'lazítá- sára. szétszakítására irányul. A kommunista világmozgalom egysége szempontjából ma a kínai vezetők politikája és tevékenysége a fő veszély.

A kínai vezetők cikkükben azt bizonygatják, hogy a kommunista mozgalom fejlődése állítólag a következő formula szerint megy végbe: „összefogás — harc, sőt esetleg szakadás — új összefogás, úi alapon”.

A jelenlegi viszonyok között mihez vezetne a kommunis'a világmozgalom szétszakadása? Világos. hogy aláásná a nemzetközi antiimperialista front — a szocialista tábor. a nemzetköri munkásmozgalom a nem-éti felszabadító mozgalom, a néptömegek általános demokratikus mozgalmai — egységét.

Mióta létezik a nemzetközi kommunista mozgalom, a világ reakciósai vészéit erőfeszítéseket fesznek avéeett. hogy szakadást idézzerek elő soraiban Most a

nalának emeléséről. Úgy látszik, á kínai vezetők akarják megváló-1

sítani azt. ami az imperialista reakciónak nem sikerült.

A kínai vezetők frakciós el- vakultságukban attól sem riadtak vissza, hogy a marxista— leninista pártok at eg/szrCen „fiktív” többségnek kezdték nevezni.

A szakadárok. akik fellépnek a többség akarata ellen, minden korban, tehát ugyanazokhoz a mesterkedésekhez folyamodnak.

Különösen felháborító az az álláspont, amelyet a KKP Központi Bizottsága képvisel a kapitalista országokban harcoló kommunista pártokkal szemben. Ezeknek az amúgy is bonyolult viszonyok között működő pártoknak nem kevés többlet-nehézséget teremtenek a kínai vezetők.

Ezután Szuszlov arról beszé’t, hogy az egész kínai propaganda- gépezet az Uj Kína hírügynökség. a tájékoztató központok, a különböző fajta bulletinek, a rádió — ma harcot folytat a marxista—leninista pártok ellen. A kínai vezetők lényegében új ideológiai frontot nyitottak a testvérpártok ellen. E téren nem vetik meg az antikommunizmus fegyvertárából kikölcsönzött fogásokat.

Szakadár tevékenységükre a kínai vezetők akkor tették fel a koronát, amikor az utóbbi időben híveket kezdtek toborozni a testvérpártok soraiban és ezekből frakciós csoportokat alakítottak.

Jelenleg Peking segítségével és támogatásával pártellenes, szakadár, renegát csoportok alakultak Belgiumban, Brazíliában, Ausztráliában, Ceylonban, Naay-Bri- tanniában, és néhány más országban. E csoportok főkolomposainak kezében váratlanul nagy pénzösszegek tünedeznek fel. Újságokat, folyóiratokat alapítanak, mindenféle rágalmazó irodalmat adnak ki, nem ritkán üzletet nyitnak kínai propagandaierme- kek árusítására.

E csoportok résztvevői rendszerint becsvágyó karrieristák, politikai szélkakasok, és hasonszőrűek. A pártellenes csoportok résztvevői egyes országokban jobboldali opportunista irányzatokat képviselnek. A szakadár csoportok soraiban Ausztriában, Chilében, az Egyesült Államokban megtalálhatók sötét múltú egyének, kalandorok.

Érthető, hogy a testvérpárok nem tűrik meg e frakciós csoportokat. és kivetik őket soraikból. Ilyenkor Pekingből minden esetben „rettenetes” fenyegetőzés következik a testvérpártokra, s azzal vádolják őket, hogy „törvénytelen módszereket alkalmaznak".

Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a kommunista mozgalom történetében sohasem volt iíyes(Folytatás az 5. oldalon.»