Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-30 / 100. szám
A TOLNA MEGYEI NEPÜJSXÖ 1h04. április 30. ÚTÉPÍTŐK Dunaföldvárott Szűk már az alsó-bölcskei út. Amikor építették, nem járt arra más, csak néha egy-egy szekér. Most meg hatvan személyes autóbuszok, tíztonnás tehergépkocsik sem ritkák. Szélesíteni kell az utat. Amikor a mérnökök először szemrevételezték a terepet, már látták, nagy munkát jelent az út szélesítése. Jobbról a házak, balról pedig a pincesor volt a terjeszkedés akadálya. Végül is, a sok méricskélés után hatméteres szélességű útfelületet kiszorítanak az alsó-bölcskei utcából. ...-. .'■Vörös István munkavezető irányításával csaknem negyven munkás dolgozik már az útépítésnél. A négy és félmilliós munka (Héö.,0* idén elkészül. .Az út korszerűsítése szükségessé teszi, hogy a vasúti aluljárótól mintegy háromszáz méter hosszúságban mélyítsék az útpályát, csaknem hatezer köbméter földei hordárnak el innen. Gyors ütemben épül az út. Júniusban már megkezdik az aszfaltozást, a „fekete-terítést". Ezideig már elkészítettek az út alatt negyven átereszt, kész az út csatornázása, így a kőterítők, és a hen- gerlők már zavartalanul tudnak dolgozni. Magyar János és Bencze István kubikosbrigádja dolgozik az út építésénél. A munkák végzését úgy szervezték meg, hogy nem kell az út építése idején elzárni a forgalom elől az épülő szakaszt. Az alsó-bölcskei út végén kell csupán egy kis. szakaszon elterelni a forgalmat — de ez is csak ideiglenes jellegű. Az útépítés legszebb munkája ezen a részen a pincesori támfal készítése. Vörös homokkőből épül több száz méter hosszan a támfal. Kovács János brigádja dolgozik itt. A támfal 2—3 méter magasságú lesz, a pincebejáratoknál formás kiképzéssel. Három szakaszban épül a homokkőfal az út mentén, egy 120, egy 40, és 80 méter hosszúságú. A munkával itt is a terv szerint haladnak. Az elmúlt héten, amikor más munkahelyre kellett vezényelni péhány falazó szakmunkást, visszaesett a termelés, de a héten még elérik a tervben megszabott ütemezést. A korszerűsített útszakaszt még az idén átadják a forgalomnak. A Közúti Üzemi Vállalat — a kivitelező — munkásainak célprémiumot tűzött ki az út határidőre, kiváló minőségben való elkészítése érdekében. Megfelelő mennyiségű és minőségű építőanyag, gép és munkaerő áll a vállalat re.::''-.izére, így minden bizonnyal a tervezett határidőre elkészítik az út korszerűsítését. 13. Andi, elúnva a vonatozást, megkérdezte: - ; — Mondd, Gézu, tudsz te botot faragni? — Tudok. — & faragnál is nekem? .Az új bicsakkal. — Hát persze. Andi kiment az előszobába, egy hosszú mogyorófabottal tért visz- sza. A fiú kinyitotta kését és munkához látott. Andi izgatottan leste, hogyan bontakozik ki az első figura a fakéregbe vágott keskeny, fehér árkok nyomán. A bot fejrészét négy gyűrűvel különválasztotta a szártól a fiú, s közéjük egy szív közepébe bevéste: R. A. Még a pontokat is szabályosan odatette. Mikor ezzel elkészült, a gyerek elragadtatottan kikapta a kezéből. — Tudod, Gézu, hogy irtó klassz vagy?!... Ha ezt a többi meglátja!... A fiúnak jólesett az elismerés, mosolyra húzódott a szája, de mindjárt ki is simultak arcvonásai, nyúlt a botért. Folytatta a faragást, Radován pedig nézte őket. Kis idő múlva felállt, s azt mondta: — Gyere, Géza fiam, menjünk át a szobádba, beszélgessünk kicsit! A fiú kérdőn pillantott rá, aztán a botot mutatta. ■— Majd befejezed — mondta Radován. — Igazán, édesapa, miért nem hagyod! — • nyafogott Andi, de Radován megindult kifelé. A fiú vitte a botot is, leült, térde közé szorította, várakozón nézett mostohaapjára. — Mondd, fiam, hogy érzed itt magad? — Köszönöm jól. — A fiú feszes tartása valamelyest megereszkedett. — Hogy tetszik a munkád? — Tetszik. Radován előző nap bent járt a szállodában, a fiú munkaideje után, és érdeklődött, hogy viseli magát. Megnyugtatták; szemfüles, értelmes fiatalember, meg se látszik rajta, hogy falun nevelkedett. Nem egy dologban ő a kezdeményező, még a nála idősebb Janival szemben is. Mindez meglepte Radovánt, másféle információra volt elkészülve. — Nem nagyon fárasztó? — Nem — mondta a fiú, és megint elővette az ajándékba kapott zsebkését. — De látom rajtad, többet kellene pihenned. A fiú folytatta a bot díszítését. — Hagyd most azt! — szólt rá bosszúsan Radován. — Beszemeteled a szobát! A fiú neheztelőn nézte, aztán kínosan lassú mozdulattal letette maga mellé a szőnyegre a botot. — Mi a véleményed az iskoláról?... Mi a terved? — Még nem tudom. — Azt hiszem, elhamarkodtad, nem lett volna szabad otthagynod a technikumot. — Pikkelt rám a diri. — Akkor is meg kellett volna gondolnod. Megbeszélni apáddal, vagy velünk. — Apát mostanában már nem érdekelték a dolgaim. Nem törődött velem. — Mégis mit gondolsz? Milyen pályához érzél kedvet? — Jó nekem a szálloda is. — Átmenetileg. ideiglenesen, míg megismerkedsz a várossal! — Nekem tetszik a szálloda- szakma. — Ősszel folytatnod kellene a technikumot. Vagy ha nem akarod, talán lehetne gimnáziumban. Estin is. A fiú hallgatott. — Úgy látom, sok idődet elfecséreled, fiam. Egyre gyakrabban jössz haza későn... A fiú rágyújtott, Radován folytatta: — Csak leülsz, és nézel ki az ablakon, amikor körülötted mindenki!... Pedig van rádió, tévé, lemezjátszó és sok könyv. Háromszáz kötetes könyvtárunk van, fiam; nem szeretsz olvasni? — De. — Akkor miért nem olvasol?... Unatkozol? 1 — Én sosem unatkozom, GERGELY MIHÁLY: IDEGENEK — Olyankor se, amikor órákig csak bámulsz? — Olyankor se. — Hát? — Gondolkodom. — Min? — Sok mindenen. — Mégis min? — Hát?... A fiú bezárkózott, Radován megérezte, de még nem fejezte be. — Mondd, fiam, mit akarsz te gyerekfejjel egy másik gyerektől?... Attól a lánytól? A fiú hallgatott. — Nem gondolod, hogy korán kezded?... Majd minden este későn jössz haza, nem aiszod ki magad, és különben is; ráérsz te még azzal!... Mivel töltitek az időt? — Csak együtt járunk... Sétálunk. — Sétáltok!?... — ismételte Radován haragosan. — Ismerem a mai fiataloknak ezeket az ártatlan sétáit! Csak járnak együtt, aztán egyszercsak itt a baj! Elhallgatott, mert észrevette, egykedvű, majdnem cinikusan közönyös arckifejezését. Ebből megértette, hogy elkésett a beszélgetéssel, hiszen ez a fiú kinőtt a gyermekkorból, amikor még leckéztetni lehetett az eredmény reményében. Fölismerte, hogy elkésett, hisz kész ember a fiú, jellemén lényegesen változtatni nem lehet már. Amint elhallgatott, majd fel s alá sétált, a fiú másik cigarettára gyújtott, aztán fölvette a botot, s folytatta a faragást. Változatlanul kimért, akkurátus fogásokkal, mintha közben mi sem történt volna. Radován megütközött .a jelenetén, még mondani akart valamit, de óvatosan benyitott Andi. — De szépen tudsz faragni, Gézu! — mondta kisvártatva a gyerek. — Engem is megtanítasz? — Meg. De ezzel a bicsakkal bevágod az ujjad. — Vigyázni fogok... Lehet, hogy ma el is készülsz vele? — Persze. ^ A gyerek hízelkedően bátyjához törleszkedett. Géza elpirult, mert látta, hogy mostohaapja őket nézi, de aztán mégis megsimogatta öccse borzas fejét, • A fiú nem jól érezte magát a társaságban, de nem mondhatta meg a lánynak, akit barátnője, Züzü hívott meg. Züzü szülei távol voltak; hosszú évek után végre közös szakszervezeti beutalót kaptak Kékestetőre. A nagymama behúzódott a szobájába, nem zavarta a fiatalokat. A fiú sok mindent megtanult néhány hét alatt; elleste a városi ember gesztusait, szavait, most mégis feszélyezetten viselkedett, mintha testét fémpáncél borítaná, s képtelen volna mozdulni alatta. A lány észrevette, de tapintatos volt, nem tett rá megjegyzést. A társaság középpontja Bajnok, Züzü fiúja, egy magas, s^tlétater- metű fiú volt. Majd fejjel kimagaslott közülük, korra is a legidősebb lehetett, túl a húszon; gépipari technikumot végzett, az Acélgyárban dolgozott. Méltó volt hozzá a tavaly érettségizett Züzü. kisportolt testű, szabályos szépség, a gyári teniszcsapat tagja. Magnóra táncoltak, twistet, más nem is volt a szalagon. A fiú egy erős; kezet érzett a vállán; Bajnok táncolt mellettük Züzüvel. — Nem így kell azt taposni, Öcsi! — mondta Bajnok. Ez mu- csai figura!... Ide figyelj! A fiú elrántotta a vállát. — Hagyd őt, Bajnok! — mondta Bora. — Ne ingereld! — Lálá! — Bajnok nevetett, és megmutatta a fiúnak, hogyan kell twistelni. A fiú nézte Bajnokot. Az sokáig ott táncolt előttük, hogy végül mindenki köréjük gyűlt, csodálkoztak, arcukról lepergett a mosoly, mintha fölfedezték volna, hogy már nem Bajnok, hanem a szótlan fiú dirigálja a különös jelenetet. Mintha rezzenéstelen, hideg szemével meghipnotizálta volna a nála fél fejjel magasabb, erős Bajnokot. (Folytatjuk) Úttörő-csapatvezetők! Iskolaév végével kerül értékelésre a Baranya— Tolna megye úttörő- csapatai közötti hulladékgyűjtési verseny a meghirdetett vas-, papír- és rongyhulladék célszámok teljesítéséért. Még biztosítani lehet a nyári táborozás költségeit. A hulladék-anyagok árán k ívül a versenyben győztes megye legjobb csapata nyeri el a takarékossági vándorserleget 5000 Ft jutalommal. A II. helyezett 2600 Ft és a III. helyezett 1400 Ft jutalomban részesül. A másik megye legjobb csapatai 1200 Ft vígaszdíjban részesülnek. Előre a tavaszi hulladékgyűjtési verseny sikeréért MÉH Vállalat vezetősége (209)
