Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
4 frOLNA MEGYEI NÉPÜJSAÖ 10G4. március 15. Tizenöt éves az Állami Biztosító Tolna megyében csaknem minden családnak van biztosítása Nagyszokolyon leégett egy ház. biztosítás összege volt. A többi Az Állami Biztosító a szemle között után kifizette a kártérítést, any-, nyit, amennyit Nagyszokolyon' két esztendő alatt fizetnek ki a lakosok biztosítás címén. A közelmúltban Koszorú János ma- docsai lakos kiesett a vonatból és meghalt. A 20 filléres utasbiztosítás ellenében 50 000 forintot fiiét az Állami Biztosító az elhalálozott vlsszamaradott- jai részére, a kurdi Uj Élet Termelő- szövetkezet a befizetett 312 000 forinttal szemben 1 millió 205 ezer forint kártérítésben részesült. Volt idő, amikor sokat panasz- ! kodtak arról, hogy lassú a kár- ! esetek megszemlélése, és a kifizetés is. Vancsa Sándorné, az j Állami Biztosító propagandistá- I ja elmondta, hogy gyorsabb a vagyis annyit, amennyit a megye károk felmérése és általában a utazóközönsége két hónap alatt kárbecsléstől számított nyolc na- fizet utasbiztosítás címén. pon belül kifizetik az esedékes A gépjárművek általános biz- eszeget. Elmondotta azt is, tpsítása címén is minden 100 fo- , ogy a termelés érdekében elsőd- rint ellenében az elmúlt észtén- le§esen kezelik a tsz-eket. TŰ2 dobén 120 forintot fizetett ki az esetén azonnal a helyszínre Állami Biztosító. A bátaszéki mennek- elvégzik a kárbecslést, Soly/nosi Balázsnak több mint !10gy rogton megkezdődhessen a 39C00, az ugyancsak bátaszéki helyreallitás, lehetőleg zökkenő- Varga Jenőnek közel 13 000 fo- mentes legyen a szövetkezet rintot fizettek ki, mert általános ™uaka;ia- Nagyobb késés a becs- gépjármű-biztosítással rendel- es,ekne csupán ^ akkor fordul keztek. , ek)> ha rövid idő alatt keletkeA találomra kiragadott példák 5!^ sok helyen ltár. Például, ha is mutatják: valójában a biztosi- Dombóvár felett vihar vonul át, és ott sok kárt okoz, érthetően lassúbb a felmérés, mintha csak egyedi jelenség lett volna a kár. — Mi a 15 esztendő tapasztalata? — tettük fel a kérdést Baross Ferencnek, a vállalat megyei igazgatójának. , , ,. , , , — A legfontosabb tapasztalat A Biztosiio megbízottai a ho- talán az, hogv ahogyan emelke- im *i«A nanioiho« dik a biztosítottak száma, úgy tottak érdekeit szolgálja a 15 éves fennállását ünneplő Állami Biztosító, amelynek bevétele 1949-hez viszonyítva meghúsz- szorozódott, a kifizetett károk összege pedig 30-szorosára emelkedett az elmúlt másfél évtized alatt. nap első napjaiban sok tízezer család ajtaján kopogtatnak megyénkben is. Ismerőseink ők, s nem egy helyen szinte családtagnak tekintik a díjbeszedőt. Sok a kár, naponta sok esetben enyhíti a bajt szenvedők anyagi gondját a Biztosító. Az elmúlt esztendőben az év minden napján átlagosan 52 247 forintot fizettek ki megyénkben. Ez a szám országosan sokszorosan több: a vállalat 2 millió 300 003 ^forintot fordított naponta a kánról! rendezésére. A családok gondjain túl sok ■ esetben a termelőszövetkezetben is sok gondot, nehézséget segített megoldani. A megye termelő- szövetkezetei közül mindössze öt nem kötött a múlt esztendőben j biztosítást. S közülük az egyiket súlyos károk érték. Amennyiben biztosításuk lett volna, minden munkaegységet 10 forinttal emelhette volna meg a kártérítés ösz- szege. A múlt esztendőben sok termelő- szövetkezet két, három és négyszeres visszatérítést kapott kártérítés címén, -mint amennyi a szélesedik a kockázatvállalás é3 növekszik a szolgáltatások ösz- szege, olykor a korábbinál alacsonyabb díj ellenében is. Többségében szeretik a biztosítási mai formált. Kedvelt az általános háztartási, a háztáji, az életbiztosítás, szeretik az önsegélyező csoport biztosítást; az életbiztosítást. Népszerűek szolgáltatásaink — különösen az összevont biztosítások —, s ezért ma már alig van család a megyében, amelyik valamilyen módon ne lenne kapcsolatban a biztosítással. K. B. J. EMBER, aki vasat hord a fejében Mar azí hitte, e?Snie a frontszolgálatot. Naponta forgatta az újságokat, s nem titkolt örömmel olvasott a sorok között. Amikor a .,tervszerű elszakadásról” hallott, mosolygott: mellébeszélésnek fogta fel. A különben cikornyásan megfogalmazott hadijelentések mögött, a német és magyar csapatok fokoza-. tos összeomlását sejtette, és egy kis reményt arra, hogy talán sikerül megmenekülnie. És mégsem. 1944. januárjában megérkezett a „sasos” behívó, s Bácskai Ferenc bajai ipari iskolai tanárból rövid idő alatt Bácskai Ferenc árkászhadnagyot faragott a magyar királyi hadigépezet. Kidobták a frontra. Júliusiig még megvoltak . valahogy, de aztán égő és pusztító pokollá változott a Bug folyó környéke. A magyar és német csapatok fejvesztetten vonultak vissza, menekülni próbáltak a szovjet hadsereg egyre szoronga- tóbb gyűrűjéből. A nagy szaladás után a Bug nyugati partión rövid pihenő következett. Ám néhány naD után az árkászokat, s köztük Bácskai Ferenc századát is visszarendelték a folyó túlsó oldalára. S innen már alig emlékszik valamire. Pálfi tizedest még látta sebesülten, egy erdélyi fiatalembert holtan, de többről nem tud. A felrobbant akna szilánkjai elborították arcát és fejét. Arra is csak tulajdonkéo- pen elmondásokból emlékszik, hogy sebesülése Bialooolszka falu közelében, a Szlavaticze erdőben történt. A magatehetetlen sebesült érdekes körülmények között menekült meg. A félig halott embert, aki sem beszélni, sem mozdulni nem tudott, menekülő bajtársai úsztatták át a Búgon, s a parton Tallér Jenő sofőr vette fel a kocsijába. Ám, elekor már szinte lehetetlennek látszott kikerülni a gyűrűből. Valahogy repülővel vitték el Varsóba. Egy levelet őriz, egy volt pilóta főhadnagytól, aki a sebesültszállító gépet vezettél A nagy felfordulásban azonban Varsóban elpusztulhatott Volna, ha a véletlen nem sodorja közelébe az ugyancsak bajai Gabnai Józsefet, ö kilincselt azért, hogy valamiképpen- hazakerüljön Magyarországra. Bácskai Ferenc azonban inkább csak sejtette, mint tudta, hogy mi történik vele. A. repülőre, majd később a mentőautóra is egész ho-. mályosan ismert rá. Egy pesti kórházba került. Vizsgólgatták, súlyos sebesültnek nyilvánították, azt azonban alig akarták elhinni, hogy fejében egy kukoricaszem nagyságú gránátszilánkkal még él. ö is tulajdonképpen akkor jött erre rá. amikor felrobbantották Gömbös Gyula közelben álló szobrát. A robbr-oás ébresztette fel, olyannyira, hogy egy hirtelen elhatározással, megszökött a kórházból. ítélőerejének azonban nem volt birtokában. Annak a sofőrnek például, aki egy pesti ismerőse lakására szállította, adott pénzt, de azt, hogy az tulajdonképpen mennyi volt, nem tudta. Ismerőse segíteni akart Kórházba vitte, ideggyógyászhoz, ő azonban mindenáron haza akart jutni. A romokban heverő Déli Pályaudvaron felültették egy szerelvényre, és aztán maga se tudja hogyan, de elkerült Bonyhádra. Az Utazás és a családjával való találkozás izgalmai újra felkavarták. A helyzete ismét válságos lett. Beszélni nem tudott, .járni is alig, s otthon nem is hitték el neki, hogy szilánk van a fejében. Bal halántékán látták, a három centiméternyi friss forradást, s azt hitték, hogy minden ettől ered. Orvoshoz vitték, s az is megdöbbenten látta a röntgenfelvétel eredményét. Hosszú idő, körülbelül három év telt el, amíg úgy, ahogy, visz- szanyerte beszélőképességét. Az első szó, amit kimondott: „Oni- ni” volt. Ez mindent jelentett. Azt is, hogy éhes, azt is, hogy fáradt, s egyáltalán minden elképzelhetők Később fogalomzavar lépett fel. Például azt mondta: Adjatok sínautót. Furcsán hangzik, de ez őnála süteményt jelentett. Hosszú, küzdelmes út volt, amíg annyira megtanult beszélni újra, hogy a felesége megértse szándékait. Benne azonban ekkor már nagyon megszilárdult az elhatározás: Élni fog, élni akarj felneveli a gyermekeit. Ez a nagy akarás először abban testesült meg, hogy beállt dolgozni felesége bonyhádi papírkereskedésébe. Érezte, dolgoznia kell, ha vissza akar kerülni emberi állapotok közé. Saját előrehaladásán azonban még ő maga is csodálkozott. Ez érthető, hiszen 1945. februárjában, majdnem egy évvel sebesülése után, egy igazolásban a tisztiorvos azt írta, hogy Bácskai Ferenc minden munkára teljesen alkalmatlan. De a boltban magára talált. A munka volt az a kapocs, ami az élethez kötötte. A jobbkeze béna volt, de megtanult írni a ballal. A matematikát elfelejtette, pedig matematikatanár volt, de egyre jobban megismerkedett az énekkel, s egyre inkább vonzódott a nyelvekhez. Később kerékpárt őrzött Baján. A volt tanár ezt sem tartotta megalázónak, s inkább azt a részét látta, hogy rajta keresztül emberekkel érintkezhet, tehet valamit. Ifiieii pvvpI a kritikus se- cvrei besüiés utánta. lálkoztunk: Rövid idővel ezelőtt készült röntgen felételeket mutatott, a kukoricaszem nagyságú gráíiátszilánk most is azon a he^ lyen van. ahova behatolt. S bár Bácskai Ferenc nyugdíjas, olyan beteg ember, aki egy vasdarabot, hord a fejében, mégsem tud tétlenkedni. Járja a Dél-Du'nántúlt, eszperantó csoportokat szervez, foglalkozik a fiatalokkal. Most azt mondja: annak idején elpusztult volna, ha nem segítik az emberek, s ma beteg lenne, ha nem találná meg helyét a közösségben, a munkában. SZOLNOKI ISTVÁN Sikeres szakmunkásképzés Kanacson Évek óta folyik a szőlő- és és gyümölcstermelő szakmunkások képzése a Kanacsai Állami Gazdaságban. A gazdaság szükségletén felül szakmunkást képeznek itt a tórsgazdaságok és a környező tsz-ek részére is. A napokban fejeződött be a tanfolyam. s a hallgatók kiváló eredményről tettek tanúbizonyságot. A most végzettekkel együtt ‘ 52 szőlő- és gyümölcstermelő szakmunkása van a gazdaságnak, tehát a 700 katasztrális hold szőlő-,, gyümölcsterület továbbnövelésé- nek szakemberfeltétele biztosított. FIGYELEM! A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, Szekszárd, Keselyűsi u. 6. felhívja 14-16 éves 8 általános iskolai végzettségű ifjúmunkások figyelmét, hogy kőműves, villanyszerelő, bádogos, épületasztalos, épületlakatos, üveges, szobafestő, szakmunkára jelentkezzenek a vállalatnál ipari tanulónak. Rendeletben előírtak szerint tanulószállást, munkaruhát bakancsot és teljes ellátást biztosítunk jelentkezési határidő: 1964, március 15. Jelentkezni lehet építésvezetőségeken. Paks, Dózsa György u. 66. Dombóvár, Erzsébet u. 134. Tamási, Vörös Hadsereg u. 32. Bonyhád, Gyár u. 2. .Központ: Szekszárd, Keselyűsi u. 6. sz. (169) MÉRFÖLDKÖVEK NACH LÉPÉS A népek nagy versenyében mindig óriási szerepe volt a kultúrának és a békés együttélés időszakában még nagyobb lesz. Egy nemzet kulturális színvonalának állandó emelkedése végső fokon olyan anyagi erők felszabadulása is, amelyek szinte határtalan mértékben képesek meggyorsítani a fejlődést. Márpedig, a fejlődés célja az ember boldo- gítása — különben nem fejlődésről, hanem más valamiről van szó. Nos. a magyar kulturális forradalom nagy vívmányai között'is igen jelentős hely illeti meg azt a tényt, hogy az idén már 16 millió példányban adunk ki tankönyveket és 750 ezer példányban 270Ö féle egyetemi jegyzetet. Fejlődésünk e mérföldkövei igen beszédesek, lehetetlenség észre nem venni őket. 1949-ben még csupán 4 millió 671 ezer különféle oktatási kiadványunk volt. Ez akkor még megfelelt az igényeknek. Azóta azonban országos méretűvé vált a tanulási vágy, sőt szenvedély s az emberek nagy tömegei törekednek magasabb fokú tudás megszerzésére. És minthogy a magyar dolgozók állama ezt az igényt minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja, nagy lépésekkel haladunk előre. Az idén megjelenő 16 millió tankönyv az egész nemzet „érettségi bizonyítványa”. Sok mindent foglal ugyanis magában. Többek között azt is, hogy a falusi ember, miközben tanul — nem petróleumlámpánál vakoskodik többé. És a pedagógus, aki tanítja, nem elmaradott pária. Mintegy 680 ezer példányban külön a pedagógusok számára jelentek meg módszertani művek. Ezt az ütemet tartva — nem fogunk lemaradni a népek békés versenyében sem... — a —