Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-13 / 61. szám

1Ö64. március. 13. fÖLfíA MEGYEI NEPÜJSÁÖ 5 A kurdi fűrészüzemben... A Csepel hörögve bukdácsol a mélyre taposott, hóié marta úton, amely az egyik oldalán nyitott épület mögé vezet. Az épület mögött, különböző mé­retek szerint osztályozva, rönk- farakások foglalnak el majd minden talpalatnyi helyet. A teherautó megáll az egyik ra­kás mellett. Két rakodó. Ta­kács Ferenc és Váczi István, egykettőre fenn terem a rako­mány tetején, miután lenyitot­ták a teherautó oldalát, és két rudat támasztottak oda, ame­lyen majd legördítik a rönkö­ket. A harmadik rakodó, Takács István — hármuk közül a leg­idősebb —, lent várakozik, hogy a legördülő f»törzseket tovább­segítse. Nem könnyű a három em­bernek birkózni a nehéz tör­zsekkel, mert j«néhánynak a súlya a két mázsát is meg­haladja. Persze, egy kis rutin­nal könnyebb a munka. A ra­kodók már begyakorolták ma­gukat. hiszen naponta több tonnányi terhet raknak fel és le. Az épületből négy ajtó nyí­lik a rakodótérre. Időnként nyílik egy-egy ajtó, és ketten- hárman becipelnek egy-egy rönköt. Nem egyszer csak né- gyen-öten, ha súlyosabbra ke­rül sor. Benyitunk az egyik ajtón. Tulajdonképpen mindegyik egy- egy szalagfűrészhez szolgál. Négy sorakozik egymás mellett Az egyik mellett Éppel István és Berdár János dolgozik, ép­pen az utolsó rönköket tolják a fűrész alá. A többi éppen le­állt a főrészt szedik le egyik­ről. a másikra újat tesznek. Müszakváítás van. Eppelék mellett már ott áll az egyik váltó. Halasi Géza. Azok az utolsó, majd fél méter átmérő­jű rönköt „adják” a fűrésznek, mire Halasi nevetve biztatja őket: — Még néhány ilyen geren­dát, és a mi normánk is meg­lesz. — Azt elhiszem — válaszol Éppel. — Ha utána 14 adjátok vissza a segítséget. — Minden váltásikor cserél­nek szalagot a fűrészen? — érdeklődünk. — Igen. Mindenkinek meg­van a maga fűrészlapja. Hogy miért? Anyagi érdekeltség. Tel­jesítményre dolgozunk, és dol­gozni természetesen jó géppel, jó fűrészlappal lehet. így min­denki vigyáz a magáéra, illet­ve hát a közvagyonra. Az épület nyitott oldalánál kisvasút húzódik. A sínen álló kocsikra kerül a felfűrészelt anyag, úgy szállítják tovább, a fa minőségétől függően. Ha a törzs egészséges, csomómentes, akkor az épület végében ki- ,» . . . sebb helyiségben lévő körfűrész- Es az u,olso; * eeruzatnz-rakas re kerül, amellyel parkettléccé újabb darabokkal gyarapodik. A teherautóról a tárolótérre kerül a rönkfa. Több tonnányit kell naponta megemelni a rakodómunkásoknak. — mint szaknyelven mondják, parkettfrizzé — darabolják. Harsból meg szabályos hasá­bokat fűrészelnek, ceruzafrizt. A többiből bányászati anyag lesz: tél dorong'. bányadeszka, bordaléc, hasított szőlőkaró, esetleg keskenydeszka. Ez utób­bi a kislakásépítőknek kell, stukatur alá. A körfűrészen Kiss János dolgozik kabátján törzsgárda-jelvény jelzi hogy tíz évnél hosszabb idő óta er­dészeti dolgozó. Tösmagi János pártitkár azt is elárulja, hogy két heti jutalomüdülésre megy a napokban Harkányba. A vasútállomás és a Kapos közt fekvő fűrésztelepből vaj­mi keveset lát a külső szem­lélő. Csupán azt. hegy néhány ember dolgozik itt, és rend­szeresen jönnek-mennek a fá­val megrakott teherautók. Azt tán el sem hinnék, hogy ez a kis üzem évente több milliós értéket termel. — A hőgyészi erdészet te­rületén kitermelt fa mintegy 30 százalékát dolgozzuk fel fél­kész. termékké — mondja Cser- na András üzemvezető, -r íjét- nyolc rpillió forint , korúi van az évi tervünk, ez csaknem f?- Mle az erdészet kö’.tsjg,vetésé iek. A feldolgozással kétsze-csére háromszorosára növelbitjük a rönkfa értékét. Míg a második műszak meg­kezdi a munkát, az egyik szo­bában párttággyülésre gyülekez­nek erdészek, munkások. Az egyik napirendi pont tagjslölt- felvéted. Egy fiatal' erdőmérnö­köt és égy éjjeliőrt vesz fel a hőgyészi erdészet pártszerve­zete tagjelöltnek. BT. Tavaszvárás Sióagárdon A SI0AGÄRDI siögyöngye Termelőszövetkezet főagronómu- sa is sokallja már a telet. — Városi embernek is elege lehet már belőle, nekünk meg csak a munkánkat akadályozza. — mondja Igarí János. Azért egy kicsit talán mégis jól jött. Most készül a termelőszövetkezet a tervjóváhagyó közgyűlésre, akad bőven dolga az agronómusnak, az állattenyésztőnek az irodán is. Sürget az idő, a tervek is fonto­sak. A Siógyöngye Tsz-ben nem bénult meg a munka a hóesés miatt, csak jóval nehezebben tudják végezni, mint néhány nappal ezelőtt. — Százhatvan hold szántatlan területünk maradt az őszről — mondja a főagronómus, de a rossz idő ellenére is megy a szántás. Lassabban, nehezebben, de ezzel is fogy a terület. Az emberek sem tétlenkednek, 70— 80 brigádtag nap mint nap szórja kézzel a műtrágyát. Nem félnek a hótól, ez már nem fogja elmosni, amit leszórtak. A reggeli és az esti fagyokban, amíg a talaj en­gedi, géppel is rámennek az őszi kalászosokra. Ha mór süpped a gép, a három műtrágyaszóró, a legelőn folytatja a műtrágyázást, így nincs kiesés sem időben, sem munkában. A műtrágyael­látás jó volt. A napokban meg­kapták az utolsó mennyiséget, így jut a tavasziak alá is. A rak­tárakból folyamatosan szállítják a földre. Fészerekben, biztos, fe­dett helyen tárolják és csak a közvetlen felhasználás előtt szál­lítják ki. nem lehet bízni az idő­ben. A vetőmagok készenlétben vannak, kitisztítva, vetésre elő­készítve. Megkezdték volna már a' Vét ŐST: há áV. *'Idő közbe néni' szól. — ügy hát egyelőre- ivarunk >ve­le. amíg a várva-várt jó idő megérkezik — mondja Igari Já­nos. Nehogy valamilyen kártevő, vagy betegség fellépése tönkre­tegye a búzát, a határban állan­dó figyelők vannak. Csócsárló fellépése várható, de eddig még | nem tapasztaltak ilyen jeleket, i De ha jelentkezik sem tud külö- j nősebb bajt okozni, mert a fi­gyelő azonnal észreveszi, és a raktáron lévő növényvédőszerrel tudnak védekezni ellene. — Hat-hétszáz holdat fertőt­lenítettünk tavaly, és körülbelül 180 holdra elegendő HCH van raktáron védekezésre. A TAVASZ ÚJAT IS HOZ a sióagárdi-“ termelőszövetkezet­nek, mert nemsokára befejeződik a major villamosítása, amire nagy költségeket áldoztak. Az idén először kertészettel is fog­lalkozik a tsz. Nem nagy terüle­ten, mindössze négy holdon. Ezt is inkább csak azért, hogy a sió­agárdiaknak ne kelljen Szek- szárdra utazni, ha egy kis zöld­ségre van szükségük. Munkaerőt is nyernek ezzel, mert nem telik el az asszonyok egész napja az utazással. Tíz új szakmunkást képeztek ki a téli tanfolyamokon: növény­védőt, szarvasmarha-tenyésztőt, borjúnevelőt, sertéstenyésztőt és traktorosokat. Az idén a két mű­szakot könnyen meg tudják ol­dani, ' 14 erőgéphez 22 képzett traktorosuk van. Ha úgy adódik, a gépállomásnak is tudnak segí­teni. Várják a jó időt a sióagárdiak, egy kicsit türelmetlenül, de nem tétlenül. Mégis, sokkal nyugod- tabban. bizakodóbban tekintenek előre a S-ógy öngye Tsz gazdái, mint tavaly. Hamarosan elfogy a visszalévő 160 hold szántás, és mosolyogva gondolnak arra, hogy a múlt tavasszal összesen nem volt ennyi mélyszántásuk. Arról nem is beszélve, hogy ebben az időben kezdtek hozzá az őszről kinnmaradt kukorica töréséhez. SIÓAGÁRDON DOLGOZNAK. A hirtelen jött rossz idő nekik is meglepetést okozott, de nem annyira, hogy az időjárást szid- úá, tétlenül várják a szebb na­pokat. A gondosan kidolgozott munkatervet teljesen át kellett, alakítani, megváltoztatni a csa­patok beosztását, a szállítást, az erőgépek munkáját. Egy nap alatt sikerült, és most mintha mi sem történi volna, szervezet­ten, jó iramban folyik tovább a munka a Siógyöngye Termelő- szövetkezetben. i (Kónya) A feldolgozás első mozzanata; szalagfűrésszel vágják fel a rön­köket. A fűrésznél: Éppel István és Berdár János. »Primőrgyár" a Biritói Állami Gazdaságban A Biritói Állami Gazdaságban az ország egyik legnagyobb üveg­házas konyhakertészete kezdte meg termesztését az idén. öt holdas területen két nagy hajta­tóház épült fel 3 és félmillió fo­rint költséggel, s ebből most 9000 négyzetméter ablaküveggel fedett melegágyba ültetik át a palántákat. A korszerűsített ker­tészetben a tavalyi 43 hold he­lyett ebben az évben 190 holdon termesztenek primőröket. „Erdei vendéglő "19 Télbe burkolódzott ismét a ge- menci erdő. Délről ugyan meg­érkeztek a vonuló madarak hír­nökei, a szárcsák, nagyköcsagot is láttak már a vadászok, a szürkegóm-előőrsök pedig a Duna kőgátjain lesik a keszeget hogy kiragadják a folyam vizéből. Az erdei szigetország tavaiq azon­ban 15—20 centiméteres a jég­tükör. s újra hó borítja a va­dont. Ezekről beszélhet most Party István, a vadrezervátum vezetője. A hosszú tél miatt a gím­szarvasok és az őzek megint az Két hónap alatt 20 ezer normálholdnyi munkát végeztek a gépállomások A Tolna megyei Gépállomások Igazgatósága jelenti: Ez évben, március 1-ig, a kedvező idő­járást kihasználva. 20 ezer nor­málholdnyi munkát végeztek el a gépállomások traktorosai, dol­gozói. Néhány nap óta a földe­ken a munka irama, kezdeti len­dülete a kedvezőtlen időjárás miatt lelassult. Ennek ellenére e héten a szélvédettebb, homoko- saibb talajokon, főként a lánc­talpas traktorok megkezdték, il­letve folytatják a szántást. A néhány napos kényszerpihenő ideje alatt, a terveknek meg­felelően, teljes ütemben folyt a gépjavítás. Amint az időjárás engedi, a traktorosok újból teljes erővel dologhoz látnak. A szállító járművek a múlt napokban sem vesztegeltek. Te­kintettel arra, hogy a termelő- szövetkezetekben a szállítási tenni­valók néhány napra megcsappan­tak, a vontatók a kislakás-építők számára hordják, szállítják az építőanyagokat. Körülbelül 100 vontató segít a megyében a kis­lakás-építőknek jelenleg. „erdei üzem: konyhára” járnak. A modern stílusú keselyűs) vadász­ház előtti nagy tisztáson kukori­cával lucernaszénával és törköly- lyel táplálják a hidegtől szen­vedő vadakat. A négylábú törzs­vendégek minden délben tömege­sen megjelennek az ..erdei ven­déglőben”. Ilyenkor gyakran száz- százötven-kétszáz abrakoló gím­szarvast és őzet látni a va­dászház üvegfalú, emeleti erké­lyéről. A saarvasbikák közt már ritkább a koronás, mert az idő­sebbek közül sokan ledobták agancsukat, hogy újat növessze­nek. Az aganeshuItatás ideje ébe­rebb őrködést követel a hivatá­sos vadászoktól. A szép agancsok ugyanis csábítják az illetéktele­neket ilyenkor az erdőbe, pedig az eihullaj-tctt trófeák is nép- gazdasági értékek. Azoknak,' akik agancsot találnak és beszolgáltat­ják, kilogrammonként tíz forin­tot, négy kilogramm feletti súlyú agancsszárért, pedig ennél is többet fizet a vadgazdaság. Elő­fordulhat az is. hogy a késgyár­tóknak adnak el szarvasagancso­kat. Az ilyen agancsokért kár­talanítja ezeket a kisiparosokat a vadgazdaság; a jelentősebb agancsokért duplasúlyút ad cse­rébe. régebbi évfolyamú trófeá­ból.

Next

/
Thumbnails
Contents